A rokontartás bírói gyakorlata – 1. rész

Szerző: Gerse Márton
Dátum: 2018. június 10.
Rovat:

Cikkünk első részében a gyermektartás és a szülőtartás viszonyával, a kötelezett jövedelmével, a tartásdíj automatikus emelkedésével, a megállapodásban kikötött tartásdíj bírósági módosításával, a tartási kötelezettség jogosult kérelmére való megszüntetésével, a jogosult bejelentési kötelezettségének elmulasztásával, a középiskolában való nagykorú gyermek tartásával, illetve az egyszeri juttatásról szóló megállapodás meghiúsulásával foglalkozunk.


A joggyakorlat elemző csoport a rokontartás vizsgálata során kifejezetten a kiskorú gyermek tartásával kapcsolatos joggyakorlatot vizsgálta, mivel ezen ügyekből van a legtöbb per.

A gyermektartás és a szülőtartás viszonya

A Kúria kifejtette, hogy egy kötelezettel szemben érvényesített gyermektartási és szülőtartási igény közül a bírói gyakorlat és a Ptk. alapján a kiskorú gyermek tartását kell előnyben részesíteni. Amennyiben egy szülőtartásra kötelezett később kiskorú gyermeke tartásáról is köteles gondoskodni, úgy a kiskorú gyermek tartása miatt a szülőtartást meg kell szüntetni.[1]

A kötelezett jövedelmének megítélése

A Kúria elé került ügyekben a bíróságoknak többek között arról kellett dönteniük, hogy jóvá hagyhatják-e az olyan egyezséget, amelyben a kötelezett a kimutatott jövedelme 50%-át meghaladó tartásdíj megfizetésére vállal kötelezettséget. A Ptk. ugyanis előírja, hogy a kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg. Az ilyen egyezséget az irányadó jogszabályok alapján nem lehet munkabérletiltás útján sem érvényesíteni. A bíróságoknak azt is mérlegelniük kellett, hogy több egysorban jogosult esetén az érintettek nyilatkozatát be kell-e szerezni, illetve perben kell-e állniuk az egyezség jóváhagyásához.[2]

A Kúria rámutatott, hogy a kötelezettet a tényleges jövedelme, nem pedig a kimutatott jövedelme feléig lehet tartásdíjfizetésre kötelezni. Amennyiben a kötelezett a kimutatható jövedelme felénél nagyobb mértékű tartásdíj megfizetését vállalja, akkor ítéletben kell rendelkezni arról, hogy a tartásdíjnak a jövedelem 50%-át meghaladó részét a kötelezett közvetlenül köteles teljesíteni, mivel az a munkabéréből nem tiltható le.[3]

Az új Ptk. hatálybalépésével a bíróságoknak azt az ellentétet is fel kellett oldaniuk, hogy a korábbi gyakorlat szerint a gyermektartásdíjat a kötelezett jövedelmének 15-25%-ában állapították meg, míg az új Ptk. kifejezetten előírja, hogy a tartásdíjat határozott összegben kell megállapítani. Az új Ptk. Tanácsadó Testülete és a Kúria is a százalékos meghatározás ellen foglalt állást és ragaszkodott a határozott összegben való megállapításhoz. A joggyakorlat elemző csoport megjegyezte, hogy a felek ettől függetlenül akár szerződésben, akár perbeli egyezségben megállapodhatnak százalékos értékben is. Ebben ez esetben pontosan meg kell határozni, hogy a kötelezett mely jövedelme után, milyen százalékos mértéket köteles tartásdíjként megfizetni. A végrehajthatóság érdekében pedig célszerű megkeresni a munkáltatót, hogy milyen jogcímen teljesít kifizetéseket a tartásra kötelezettnek.[4]

A joggyakorlat elemző csoport úgy foglalt állást, hogy a százalékos mértékben megállapított tartásdíj esetén, kizárólag ennek megváltoztatására nem lehet pert indítani, hanem a tartásdíj felemelését, illetve leszállítását kell kereseti kérelemként megjelölni.

Tartásdíj-emelkedés a fogyasztói árindex alapján

A Ptk. alapján lehetősége van a bíróságnak a tartásdíj inflációkövető meghatározására, amely csökkenti a felemelési perek számát, illetve a kötelezettet is védi egyes felemelési igényektől. Amennyiben a bíróság a tartásdíj automatikus emelkedéséről határoz, az minden év január 1-jén, automatikusan, az előző évre a KSH által meghatározott éves fogyasztói árindex emelkedés mértékével azonosan nő. A KSH szakemberei azonban jelezték, hogy két különböző fogyasztói árindexet tesznek közzé, az éveset, illetve az éves átlagos értéket.[5]

A joggyakorlat elemző csoport szerint azonban csak az éves átlagos érték használható. Ez azért jelent problémát, mert ezt az értéket a KSH minden évben január 15-ig teszi közzé, azonban a Ptk. január 1. napjától rendeli alkalmazni az emelést, ezért a gyakorlatban azt csak február 1-től lehet alkalmazni. [6]

A Kúria az ellentmondás feloldására javaslatot tett a Ptk. módosítására, Polgári Kollégiumi vélemény kiadására, illetve azt is megfontolandónak tartotta, hogy a bíróság hívja fel az automatikus emelkedést kérő felet a kereset pontosítására és tájékoztassa őt a problémáról.[7]

[htmlbox BDT]

A megállapodásban kikötött tartásdíj egyoldalú módosítása

A Ptk. előnyben részesíti a felek szerződéses vagy egyezségi megállapodása alapján való tartásdíjfizetést. Ebben az esetben olyan személy is részesíthető tartásban, aki arra nem szorul rá, nem a felek által kikötött mértékben szorul rá, vagy jogszabály alapján a tartásra érdemtelen lenne.

A joggyakorlat elemző csoport látókörébe azok a perek kerültek, amikor a felek által megállapodásban rögzített tartásdíj összegét az egyik fél, egyoldalúan módosítani akarja.[8]

Az új Ptk. a megállapodáson alapuló tartásdíj módosításánál a bírósági szerződésmódosítás szabályait vette alapul. A jogszabály előírja, hogy a megállapodással kikötött tartásdíj módosításakor a bíróságnak a megállapodásból és nem a törvényi rendelkezésekből kell kiindulnia. „Tehát a szerződés megkötésekori körülmények olyan változása szolgálhat alapul a módosításra, amelynek folytán a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.” A megváltoztatást azonban nem kérheti az a fél, akinek a körülmények megváltozásával a szerződés megkötésekor számolnia kellett, vagy akinek felróható a körülmények megváltozása. [9]

A Kúria a közelmúltban több ítéletében is a fenti gyakorlat mellett foglalt állást. Az egyik ítéletben például megállapította, hogy a tartásdíjat nem lehet leszállítani, ha a kötelezett a megállapodás megkötésekor a gyermek szükségletei alapján a törvény által előírtnál nagyobb mértékű tartásdíj fizetését vállalta.[10]

A tartási kötelezettség megszüntetése a jogosult kérelme alapján

A tartási kötelezettség jogosult kérelmére történő megszüntetésénél elsősorban eljárási problémákba ütköztek a bíróságok. Egyes bíróságok a jogosult kérelmét az eredeti per utóirataként bírálták el, míg más bíróságok polgári nemperes eljárás keretében rendelkeztek a megszüntetésről. A különbségnek azért van jelentősége, mert a nemperes eljárás hosszabb időt vett igénybe, illetve illetékfizetési kötelezettséget rótt a jogosultra. A bíróságok többsége az első megoldást választotta. Ebben az esetben a kötelezettnek kézbesítik a jogosult kérelmét. Amennyiben a kötelezett nem ért egyet, például a megszüntetés időpontjának megváltoztatását kéri, úgy pert kell indítania.

A bíróságokon olyan gyakorlat is kialakult, hogy ha a felek között kizárólag a megszüntetés időpontjában, vagy a hátralék összegében van vita, akkor a bíróság a jogosult által kért megszüntetési időponttól felfüggeszti a tartásdíj végrehajtását.[11]

A joggyakorlat elemző csoport az utóiratként való elbírálással értett egyet, illetve kifejtette, hogy a felek közös kérelme alapján a bíróság végzéssel is határozhat a tartási kötelezettség megszüntetéséről. A nemperes eljárások alkalmazását a Kúria nem tartotta helyesnek, ezért javasolta a jogszabály-módosítást, vagy Polgári Kollégiumi vélemény kiadását.

[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]

A bejelentési kötelezettség elmulasztásával okozott kár

A joggyakorlat elemző csoport értelmezte a Ptk. azon rendelkezését is, amely szerint a tartási kötelezettség megszűnését elmulasztó jogosult a kötelezettsége elmulasztásából a kötelezettnél felmerült kárért a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint felel.[12]

A joggyakorlatban felmerült, hogy a kötelezett ebben az esetben csak a jogosulatlanul felvett tartásdíjat, vagy egyéb felmerült kárát is érvényesítheti-e, illetve, hogy mely időponttól kell a kártérítési igényt megítélni.

A Kúria álláspontja szerint a kötelezett teljes kárát kell megtéríteni. Példaként említette, hogy ha a kötelezett a devizahitelének fizetésével azért esett késedelembe, mert tartásdíjat fizetett annak ellenére, hogy arra a jogosult már nem szorult rá, akkor a késedelem miatt bekövetkezett kárát kártérítés címén követelheti a jogosulttól.[13]  

A Kúria azt is egyértelművé tette, hogy a kártérítési kötelezettség megítélése során a jogosult nem hivatkozhat arra, hogy a tartásdíj a megélhetését szolgálta, ezért azt nem lehet visszakövetelni.

A kártérítés kezdő időpontjára vonatkozóan a joggyakorlat elemző csoport úgy foglalt állást, hogy a jogosult felelősségére, a Ptk. deliktuális felelősségi szabályait kell alkalmazni. A tartásdíjjal kapcsolatos perekben a Pp.[14] előírja, hogy a kárigény csak a megszüntetést megelőző hat hónapra visszamenőleg érvényesíthető, de a Kúria szerint ezekben a kártérítési ügyekben a kártérítési igény, a bejelentési kötelezettség elmulasztásának időpontjától a tartásdíj fizetési kötelezettséget megszüntető bírósági határozat meghozataláig érvényesíthető.[15]

A joggyakorlat elemző csoport szerint a kötelezettnek a Pp[16]. irányadó rendelkezései ellenére lehetőséget kellene biztosítani, hogy kártérítési igényét a tartási kötelezettség megszüntetése iránti perben érvényesítse.

[htmlbox karteritesi_jog]

Középiskolában tanuló nagykorú gyermek tartása

A bíróságoknak a 18. és 20. életév közötti, középiskolai tanulmányokat folytató gyermekek tartásakor arról kellett állást foglalniuk, hogy a 18. életévét betöltött középiskolás gyermek lehet-e tartásra érdemtelen.[17]

Az Új Ptk. Tanácsadó Testület és a contra legem bírói gyakorlat szerint ezekben az esetekben az érdemtelenség megállapítására irányuló keresetnek nincs helye. A joggyakorlat elemző csoport nem értett egyet ezzel az állásponttal, mivel a jogalkotó a 20. életévét be nem töltött nagykorú rászorultságát vélelmezi, de nem rendeli rá alkalmazni a kiskorúakra vonatkozó szabályokat. [18]

Ugyanakkor a Kúria a jogalkotói célra tekintettel javasolta a jogszabály-módosítást, amely kitér arra, hogy lehetőség szerint minden gyermek szerezhessen a továbbtanuláshoz vagy a szakképesítéshez szükséges végzettséget. A joggyakorlat elemző csoport azt is javasolta figyelembe venni, hogy a gyermek gyakran valamely szülő ráhatására tanúsít olyan aktív, vagy passzív magatartást, amely az érdemtelenséget megalapozhatja.[19]

Vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával előre kiegyenlített tartásdíj meghiúsulása

A Kúriának azt az esetet kellett mérlegelnie, amikor a szülők megállapodásban rendezik, hogy a tartásra kötelezett egy vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával egy meghatározott időszakra, előre teljesíti tartási kötelezettségét, azonban a kikötött időszak alatt a tartási kötelezettség megszűnik vagy a megállapodás más okból hiúsul meg.

A Kúria által ismertetett ügyben a szülők nagykorú gyermekük továbbtanulásának teljes idejére rendezték a tartásdíjat, azonban a gyermek abbahagyta tanulmányait és munkába állt. A Kúria úgy foglalt állást, hogy a létfenntartásra fel nem használt tartásdíjösszeg jogalap nélküli gazdagodás címén visszakövetelhető.[20]

 

[12] a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:211. § (1) bekezdés

[14] a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 361. § (3) bekezdés

[16] a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 491. § (2) bekezdés


Kapcsolódó cikkek:


A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész
2018. augusztus 14.

A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész

A fellebbezést követően sorra kerülő másodfokú eljárásnál továbbra is alapszabály, miszerint a fellebbezési eljárás nem ismételt elbírálást, hanem felülbírálatot jelent. Az új Be.-re is jellemző, hogy abban mind a reformatórius, mind a kasszatórius jogkör gyakorlása megtalálható. Így a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet vagy helyben hagyja, vagy megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi. Utóbbi esetben az eljárást megszünteti, vagy az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét
2018. augusztus 13.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét

Alábbi cikkünkben, mivel az előző héten megjelent egyetlen Magyar Közlönyben (2018/125. szám) szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, a döntvények és a hivatalos tájékoztatók közül válogattunk.

AB: Szabályozandó a fogvatartottak közgyógyellátása
2018. augusztus 7.

Az Alkotmánybíróság szerint mulasztott az Országgyűlés a büntetés-végrehajtási intézetben kérelmezhető közgyógyellátás terén a szükséges igazolás kiállítására jogosult orvos személyének vonatkozásában.