A rokontartás bírói gyakorlata – 1. rész

Szerző: Gerse Márton
Dátum: 2018. június 10.
Rovat:

Cikkünk első részében a gyermektartás és a szülőtartás viszonyával, a kötelezett jövedelmével, a tartásdíj automatikus emelkedésével, a megállapodásban kikötött tartásdíj bírósági módosításával, a tartási kötelezettség jogosult kérelmére való megszüntetésével, a jogosult bejelentési kötelezettségének elmulasztásával, a középiskolában való nagykorú gyermek tartásával, illetve az egyszeri juttatásról szóló megállapodás meghiúsulásával foglalkozunk.


A joggyakorlat elemző csoport a rokontartás vizsgálata során kifejezetten a kiskorú gyermek tartásával kapcsolatos joggyakorlatot vizsgálta, mivel ezen ügyekből van a legtöbb per.

A gyermektartás és a szülőtartás viszonya

A Kúria kifejtette, hogy egy kötelezettel szemben érvényesített gyermektartási és szülőtartási igény közül a bírói gyakorlat és a Ptk. alapján a kiskorú gyermek tartását kell előnyben részesíteni. Amennyiben egy szülőtartásra kötelezett később kiskorú gyermeke tartásáról is köteles gondoskodni, úgy a kiskorú gyermek tartása miatt a szülőtartást meg kell szüntetni.[1]

A kötelezett jövedelmének megítélése

A Kúria elé került ügyekben a bíróságoknak többek között arról kellett dönteniük, hogy jóvá hagyhatják-e az olyan egyezséget, amelyben a kötelezett a kimutatott jövedelme 50%-át meghaladó tartásdíj megfizetésére vállal kötelezettséget. A Ptk. ugyanis előírja, hogy a kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg. Az ilyen egyezséget az irányadó jogszabályok alapján nem lehet munkabérletiltás útján sem érvényesíteni. A bíróságoknak azt is mérlegelniük kellett, hogy több egysorban jogosult esetén az érintettek nyilatkozatát be kell-e szerezni, illetve perben kell-e állniuk az egyezség jóváhagyásához.[2]

A Kúria rámutatott, hogy a kötelezettet a tényleges jövedelme, nem pedig a kimutatott jövedelme feléig lehet tartásdíjfizetésre kötelezni. Amennyiben a kötelezett a kimutatható jövedelme felénél nagyobb mértékű tartásdíj megfizetését vállalja, akkor ítéletben kell rendelkezni arról, hogy a tartásdíjnak a jövedelem 50%-át meghaladó részét a kötelezett közvetlenül köteles teljesíteni, mivel az a munkabéréből nem tiltható le.[3]

Az új Ptk. hatálybalépésével a bíróságoknak azt az ellentétet is fel kellett oldaniuk, hogy a korábbi gyakorlat szerint a gyermektartásdíjat a kötelezett jövedelmének 15-25%-ában állapították meg, míg az új Ptk. kifejezetten előírja, hogy a tartásdíjat határozott összegben kell megállapítani. Az új Ptk. Tanácsadó Testülete és a Kúria is a százalékos meghatározás ellen foglalt állást és ragaszkodott a határozott összegben való megállapításhoz. A joggyakorlat elemző csoport megjegyezte, hogy a felek ettől függetlenül akár szerződésben, akár perbeli egyezségben megállapodhatnak százalékos értékben is. Ebben ez esetben pontosan meg kell határozni, hogy a kötelezett mely jövedelme után, milyen százalékos mértéket köteles tartásdíjként megfizetni. A végrehajthatóság érdekében pedig célszerű megkeresni a munkáltatót, hogy milyen jogcímen teljesít kifizetéseket a tartásra kötelezettnek.[4]

A joggyakorlat elemző csoport úgy foglalt állást, hogy a százalékos mértékben megállapított tartásdíj esetén, kizárólag ennek megváltoztatására nem lehet pert indítani, hanem a tartásdíj felemelését, illetve leszállítását kell kereseti kérelemként megjelölni.

Tartásdíj-emelkedés a fogyasztói árindex alapján

A Ptk. alapján lehetősége van a bíróságnak a tartásdíj inflációkövető meghatározására, amely csökkenti a felemelési perek számát, illetve a kötelezettet is védi egyes felemelési igényektől. Amennyiben a bíróság a tartásdíj automatikus emelkedéséről határoz, az minden év január 1-jén, automatikusan, az előző évre a KSH által meghatározott éves fogyasztói árindex emelkedés mértékével azonosan nő. A KSH szakemberei azonban jelezték, hogy két különböző fogyasztói árindexet tesznek közzé, az éveset, illetve az éves átlagos értéket.[5]

A joggyakorlat elemző csoport szerint azonban csak az éves átlagos érték használható. Ez azért jelent problémát, mert ezt az értéket a KSH minden évben január 15-ig teszi közzé, azonban a Ptk. január 1. napjától rendeli alkalmazni az emelést, ezért a gyakorlatban azt csak február 1-től lehet alkalmazni. [6]

A Kúria az ellentmondás feloldására javaslatot tett a Ptk. módosítására, Polgári Kollégiumi vélemény kiadására, illetve azt is megfontolandónak tartotta, hogy a bíróság hívja fel az automatikus emelkedést kérő felet a kereset pontosítására és tájékoztassa őt a problémáról.[7]

[htmlbox BDT]

A megállapodásban kikötött tartásdíj egyoldalú módosítása

A Ptk. előnyben részesíti a felek szerződéses vagy egyezségi megállapodása alapján való tartásdíjfizetést. Ebben az esetben olyan személy is részesíthető tartásban, aki arra nem szorul rá, nem a felek által kikötött mértékben szorul rá, vagy jogszabály alapján a tartásra érdemtelen lenne.

A joggyakorlat elemző csoport látókörébe azok a perek kerültek, amikor a felek által megállapodásban rögzített tartásdíj összegét az egyik fél, egyoldalúan módosítani akarja.[8]

Az új Ptk. a megállapodáson alapuló tartásdíj módosításánál a bírósági szerződésmódosítás szabályait vette alapul. A jogszabály előírja, hogy a megállapodással kikötött tartásdíj módosításakor a bíróságnak a megállapodásból és nem a törvényi rendelkezésekből kell kiindulnia. „Tehát a szerződés megkötésekori körülmények olyan változása szolgálhat alapul a módosításra, amelynek folytán a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.” A megváltoztatást azonban nem kérheti az a fél, akinek a körülmények megváltozásával a szerződés megkötésekor számolnia kellett, vagy akinek felróható a körülmények megváltozása. [9]

A Kúria a közelmúltban több ítéletében is a fenti gyakorlat mellett foglalt állást. Az egyik ítéletben például megállapította, hogy a tartásdíjat nem lehet leszállítani, ha a kötelezett a megállapodás megkötésekor a gyermek szükségletei alapján a törvény által előírtnál nagyobb mértékű tartásdíj fizetését vállalta.[10]

A tartási kötelezettség megszüntetése a jogosult kérelme alapján

A tartási kötelezettség jogosult kérelmére történő megszüntetésénél elsősorban eljárási problémákba ütköztek a bíróságok. Egyes bíróságok a jogosult kérelmét az eredeti per utóirataként bírálták el, míg más bíróságok polgári nemperes eljárás keretében rendelkeztek a megszüntetésről. A különbségnek azért van jelentősége, mert a nemperes eljárás hosszabb időt vett igénybe, illetve illetékfizetési kötelezettséget rótt a jogosultra. A bíróságok többsége az első megoldást választotta. Ebben az esetben a kötelezettnek kézbesítik a jogosult kérelmét. Amennyiben a kötelezett nem ért egyet, például a megszüntetés időpontjának megváltoztatását kéri, úgy pert kell indítania.

A bíróságokon olyan gyakorlat is kialakult, hogy ha a felek között kizárólag a megszüntetés időpontjában, vagy a hátralék összegében van vita, akkor a bíróság a jogosult által kért megszüntetési időponttól felfüggeszti a tartásdíj végrehajtását.[11]

A joggyakorlat elemző csoport az utóiratként való elbírálással értett egyet, illetve kifejtette, hogy a felek közös kérelme alapján a bíróság végzéssel is határozhat a tartási kötelezettség megszüntetéséről. A nemperes eljárások alkalmazását a Kúria nem tartotta helyesnek, ezért javasolta a jogszabály-módosítást, vagy Polgári Kollégiumi vélemény kiadását.

[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]

A bejelentési kötelezettség elmulasztásával okozott kár

A joggyakorlat elemző csoport értelmezte a Ptk. azon rendelkezését is, amely szerint a tartási kötelezettség megszűnését elmulasztó jogosult a kötelezettsége elmulasztásából a kötelezettnél felmerült kárért a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint felel.[12]

A joggyakorlatban felmerült, hogy a kötelezett ebben az esetben csak a jogosulatlanul felvett tartásdíjat, vagy egyéb felmerült kárát is érvényesítheti-e, illetve, hogy mely időponttól kell a kártérítési igényt megítélni.

A Kúria álláspontja szerint a kötelezett teljes kárát kell megtéríteni. Példaként említette, hogy ha a kötelezett a devizahitelének fizetésével azért esett késedelembe, mert tartásdíjat fizetett annak ellenére, hogy arra a jogosult már nem szorult rá, akkor a késedelem miatt bekövetkezett kárát kártérítés címén követelheti a jogosulttól.[13]  

A Kúria azt is egyértelművé tette, hogy a kártérítési kötelezettség megítélése során a jogosult nem hivatkozhat arra, hogy a tartásdíj a megélhetését szolgálta, ezért azt nem lehet visszakövetelni.

A kártérítés kezdő időpontjára vonatkozóan a joggyakorlat elemző csoport úgy foglalt állást, hogy a jogosult felelősségére, a Ptk. deliktuális felelősségi szabályait kell alkalmazni. A tartásdíjjal kapcsolatos perekben a Pp.[14] előírja, hogy a kárigény csak a megszüntetést megelőző hat hónapra visszamenőleg érvényesíthető, de a Kúria szerint ezekben a kártérítési ügyekben a kártérítési igény, a bejelentési kötelezettség elmulasztásának időpontjától a tartásdíj fizetési kötelezettséget megszüntető bírósági határozat meghozataláig érvényesíthető.[15]

A joggyakorlat elemző csoport szerint a kötelezettnek a Pp[16]. irányadó rendelkezései ellenére lehetőséget kellene biztosítani, hogy kártérítési igényét a tartási kötelezettség megszüntetése iránti perben érvényesítse.

[htmlbox karteritesi_jog]

Középiskolában tanuló nagykorú gyermek tartása

A bíróságoknak a 18. és 20. életév közötti, középiskolai tanulmányokat folytató gyermekek tartásakor arról kellett állást foglalniuk, hogy a 18. életévét betöltött középiskolás gyermek lehet-e tartásra érdemtelen.[17]

Az Új Ptk. Tanácsadó Testület és a contra legem bírói gyakorlat szerint ezekben az esetekben az érdemtelenség megállapítására irányuló keresetnek nincs helye. A joggyakorlat elemző csoport nem értett egyet ezzel az állásponttal, mivel a jogalkotó a 20. életévét be nem töltött nagykorú rászorultságát vélelmezi, de nem rendeli rá alkalmazni a kiskorúakra vonatkozó szabályokat. [18]

Ugyanakkor a Kúria a jogalkotói célra tekintettel javasolta a jogszabály-módosítást, amely kitér arra, hogy lehetőség szerint minden gyermek szerezhessen a továbbtanuláshoz vagy a szakképesítéshez szükséges végzettséget. A joggyakorlat elemző csoport azt is javasolta figyelembe venni, hogy a gyermek gyakran valamely szülő ráhatására tanúsít olyan aktív, vagy passzív magatartást, amely az érdemtelenséget megalapozhatja.[19]

Vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával előre kiegyenlített tartásdíj meghiúsulása

A Kúriának azt az esetet kellett mérlegelnie, amikor a szülők megállapodásban rendezik, hogy a tartásra kötelezett egy vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával egy meghatározott időszakra, előre teljesíti tartási kötelezettségét, azonban a kikötött időszak alatt a tartási kötelezettség megszűnik vagy a megállapodás más okból hiúsul meg.

A Kúria által ismertetett ügyben a szülők nagykorú gyermekük továbbtanulásának teljes idejére rendezték a tartásdíjat, azonban a gyermek abbahagyta tanulmányait és munkába állt. A Kúria úgy foglalt állást, hogy a létfenntartásra fel nem használt tartásdíjösszeg jogalap nélküli gazdagodás címén visszakövetelhető.[20]

 

[12] a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:211. § (1) bekezdés

[14] a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 361. § (3) bekezdés

[16] a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 491. § (2) bekezdés

Kapcsolódó cikkek:


Elfogadták az adócsomagot
2018. november 13.

Elfogadták az adócsomagot

Nő az alanyi áfamentesség értékhatára, jobban járnak a dolgozó nyugdíjasok, bevezetik a csoportos tao-alanyiságot, két új szochó-kedvezmény érkezik, és a kedvezményes lakásáfa meghosszabbodik bizonyos esetekben. Az Országgyűlés elfogadta az adócsomagot.

Polgári jogi igény érvényesítése az új Be.-ben
2018. november 13.

Polgári jogi igény érvényesítése az új Be.-ben

A polgári jogi igény a sértett kártérítési és egyéb igénye a büntetőeljárásban, amely a vád tárgyává tett cselekmény következtében keletkezett, és a terhelttel szemben áll fenn.