Pódiumvita – érvek-ellenérvek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer Jogi Konferenciát – mondhatni hagyományos módon – egy pódiumvita zárta, ahol az ország legkiemelkedőbb gyakorlati szakemberei vitattak meg bizonyos jogi kérdéseket, fiktív – azonban a gyakorlatban is előforduló problémákra fókuszáló – jogeseteken keresztül. 

A pódiumvitát Dr. Parlagi Mátyás kollégiumvezető-helyettes (Fővárosi Törvényszék) moderálta, aki mellet a pódiumon helyet foglalt Dr. Gárdos Péter ügyvéd (Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda), valamint Dr. Szecskay András és Dr. Gulás Judit ügyvédek (Szecskay Ügyvédi Iroda). A résztvevők kiemelték, szándékosan olyan problémákat hoztak a konferenciára, amiben leginkább azért látják a problémákat, mert nincsen konszenzus közöttük egy adott kérdést illetően. A cikk sajnálatos módon terjedelmi korlátok miatt nem tudja teljeskörűen bemutatni és átadni azt az élményt, amit ez a rendkívül pezsdítő vita nyújtott, de kis utógondozással igyekszik bemutatni minden fontos kérdést, amely megvitatásra került. Még azokat is, amelyekre a polémia hevében nem maradt idő.

 

1. Jogeset – a széttört fogsor

A felperes és az alperes szomszédok 2017. április 5. napján rövid szóváltás követően összeverekedtek, mert a felperes sérelmezte, hogy az alperes grillezőjének füstje ismételten elborítja a felperes házát. A verekedés során a felperes fogsora oly mértékig megsérült, hogy annak helyreállítása érdekében, több műtét kellet rajta elvégezni, melyeket a társadalombiztosítás nem finanszírozott. A felperes fogazata a műtéteket követően is csak korlátozottan használható, mely állapota végleges. A felperes ezért 20 millió forint sérelemdíjat és 12 millió forint vagyoni kár megtérítését követeli az alperestől. Az alperes vitatja, hogy a felperesben fogazatának sérülését ő okozta volna, arra hivatkozik, hogy gyerekkora óta fennálló kórós gyengesége miatt képtelen olyan erőkifejtésére, amely a fogazat ilyen sérülésének okozásához szükséges. E mellet vitatja a felperes által állított nem vagyoni sérelmek és vagyoni kár bekövetkeztét, valamint a verekedéssel való okozati összefüggést. A felperes a per megindítása előtt magánszakértői véleményt szeretett volna készíteni arról, hogy a fogazatának sérülése a verekedés során, az alperes ütései miatt következett be, az alperes fizikai állapota lehetővé tette ilyen sérülés okozását, valamint a sérülés a felperes számára milyen vagyoni és nem vagyoni következményekkel járt. Az alperes szakértői vizsgálatra nem hajlandó elmenni. Korábban ugyan megküldte a felperes részére a kóros gyengeségével kapcsolatos orvosi iratait, de utóbb küldött levelében megtiltotta a felperes részére, hogy ezeket felhasználja, bárki számára hozzáférhetővé tegye, felszólította a felperest ezek visszaküldésére. Ezek után a felperes hiába keresett fel bejegyzett igazságügyi szakértőket, azok egyike sem vállalta szakvélemény elkészítését. A felperes ezért megkérte a fogorvos barátját, aki sportorvostan szakvizsgával is rendelkezik, hogy készítsen szakértői véleményt a felperest ért következményekről, ebben értékelve az alperes által hivatkozott kóros gyengeséget, és annak orvosi iratait. A felperes a törvényszéken előterjesztett keresetlevélhez csatolni szeretné a szakvéleményt, figyelemmel arra is, hogy a bíróság hatáskörét is abban írtakra alapítja.

Jogi problémák:

            A jogeset, a szakértői vélemény problematikájával foglalkozott, és a jogvitás kérdések a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban Pp.), valamint az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (továbbiakban Szaktv.) egyes rendelkezéseit járták körül.

            A bíróság hatásköreit illetően az alapvetés, – a jelenlegi szabályozást tekintve, hiszen az új Pp. változtat a hatásköri szabályok tekintetében – hogy a törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a járásbíróság hatáskörébe. A járásbíróság hatáskörébe tartoznak pedig azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem haladja meg vagy amelyekben a vagyoni jogon alapuló igény értéke nem meghatározható. Ha nincsen szakértői vélemény, ami pontosan meghatározza a pertárgy értéket, akkor már az eljárás legelején akadályba ütközünk akkor, amikor meg szeretnénk állapítani, hogy mely bíróság hatáskörébe tartozik az adott ügy elbírálása. A Pp. értelmezésében a vagyonjogi per, az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető.

            Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a szakértő megbízás alapján is adhat szakvéleményt, ezt nevezzük magánszakértői véleménynek. Ennek elkészítésére abból a célból kerülhet sor, hogy a magánszakértői vélemény a tényelőadások szakszerű megfogalmazását és a követelés összegének helyes kimunkálását biztosítsa, tehát hogy megállapítsák azt, hogy vajon mennyit is ért az a fogsor. Egy bírótól ugyanis nem elvárható az, hogy ilyen mértékben ismeretes legyen az orvostudomány egyes szakkérdéseiben. A Szaktv. alapján kivételesen az igazságügyi szakértői tevékenység ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkező eseti szakértő is igénybe vehető, ha az adott szakterületen – időszakos hiány vagy egyéb szakmai ok miatti hiány okán – a bejegyzett igazságügyi szakértők egyike sem tud eleget tenni a kirendelésnek. A vita nyilvánvalóan arra fókuszált, hogy vajon a felperes fogorvos barátja által elkészített szakvéleményt vajon a bíróság elfogadja-e majd. Az eseti szakértőnek ugyanis a törvényben előírt szakértőkre vonatkozó etikai és fegyelmi követelményeknek alá kell vetnie magát, és megfelelő szakértelemmel kell rendelkeznie az adott tárgykört illetően. Az eseti szakértőre vonatkozó szabályokat meghatározza a törvény, de kérdéses hogy amennyiben egy ilyen személy készíti el a szakvéleményt, az mennyire megfeleltethető az igazságügyi szakértői tevékenység végzésére feljogosító rendelkezéseknek. A törvény továbbá kimondja, hogy a szakértő a magánszakértői vélemény elkészítése során rendelkezésére bocsátott vagy tudomására jutott személyes adatokat a megbízás teljesítése céljából csak az érintett személy előzetes írásbeli hozzájárulásával jogosult kezelni. A hozzájárulás megadását vélelmezni vagy kiterjesztően értelmezni nem lehet. Az Infotv. alapján személyes adatnak minősül az érintettel kapcsolatba hozható adat – különösen az érintett neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret -, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés.

            A Pp. alapján a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat és a bizonyítási indítványokat. A keresetlevél záró részében pedig fel kell tüntetni a bíróság hatáskörét és illetékességét, valamint a tényeket alátámasztó bizonyítékokat is. Vita tárgyát képezte, hogy vajon hol kellene elhelyezni az adott szakértői véleményt, hogy azt a bíróság az ügy eldöntésekor megfelelő súllyal vegye figyelembe. Tovább nehezítette a helyzetet, és a kitisztult megoldás megtalálását, hogy a Pp. rendelkezik az aggályos és egyébként mellőzendő szakvéleményekről, méghozzá úgy, hogy a kizárt vagy a kirendelés alól felmentett szakértő szakvéleménye, az aggályos magánszakértői vélemény vagy kirendelt szakértőtől származó szakvélemény, valamint Pp.-be foglalt rendelkezések megsértésével benyújtott magánszakértői vélemény vagy más eljárásban kirendelt szakértőtől származó szakvélemény a perben bizonyítékként nem vehető figyelembe.

 

2. jogeset – zuhanás a páholyból

Egy nyugdíjas üzletember szerette volna elősegíteni unokái művelődését, ezért 2012. január 5. napján 10 évre szóló, korlátlan számú előadás megtekintésére jogosító bérletet vásárolt részükre a helyi színházba. A bérletek megvásárlásáról írásbeli szerződés nem készült, a nagypapa azokat a színház pénztárában vásárolta meg. Mindegyik bérlet névre szóló, azzal csak a feltüntetett személy mehet be az általa kiválasztott előadásra oly módon, hogy az előadás előtt ingyenes regisztrációs jegyet kell kiváltania a pénztárban. Az egyik 17 éves unoka és vele egyidős barátnője úgy mentek be a 2017. májusi 10-i Szentivánéji álom című előadásra, hogy az unoka a regisztrációs jegy kiváltásakor a pénztáros az unoka és a barátnő részére is átadott egy tájékoztatót az előadáson való részvétel szabályairól. Az előadás alatt mindketten kiestek a páholyból és súlyosan megsérültek, nem vagyoni sérelmük és vagyoni káruk keletkezett. A sérültek és szülei a színházzal szemben sérelemdíj és kártérítés iránti igényt szeretnének érvényesíteni, de a bérletet megvásárló üzletember ettől elzárkózik, mert álláspontja szerint kizárólag az unoka és barátnője helytelen magatartása az oka annak, hogy kiestek a páholyból. Arra is hivatkozik, hogy bár ő nem is tudott arról, hogy a bérletekre vonatkoztak általános szerződési feltételek, de utóbb kérésre az azokat tartalmazó dokumentumokat átadták neki, amiből megállapítható, hogy a színház az általános szerződési feltételekben kifejezetten felhívta a figyelmet a páholyokra előírt magatartási szabályokra, melyek megsértése a páholyból való kieséshez vezethet, amelyért való felelősséget a színház kizárta. A regisztrációs jegy kiváltásakor átadott tájékoztató ezt a figyelmeztetést megismételte.

Jogi problémák:

            A kérdések a felmerülő jogesettel kapcsolatosan a dátum körül csoportosultak, azonban természetesen a kártérítési felelősség egyes kérdéseit is vizsgálták a résztvevők. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban Ptk.) hatálybaléptetésére vonatkozó törvény értelmében, ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik, a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra – ideértve az e tények, illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is – a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. A dátum és az új és régi Ptk. között némi konfliktus figyelhető meg, mert némileg változott a szabályozás, ugyanis a régi 1959-es Ptk. szerint, ha a felek harmadik személy részére teljesítendő szolgáltatásra kötöttek szerződést, e harmadik személy csak akkor válik közvetlenül jogosulttá, ha a felek ezt kifejezetten kikötötték. Az új Ptk. értelmében pedig, ha a felek harmadik személy részére teljesítendő szolgáltatásra kötöttek szerződést, a harmadik személy akkor követelheti közvetlenül a szolgáltatás teljesítését, ha ezt a jogát a felek kifejezetten kikötötték; vagy ez a szerződés céljából vagy az eset körülményeiből egyértelműen következik. Valójában ilyenkor a szerződés teljesítésének egy különös esetéről beszélünk. A rugalmasságra törekvő változtatást a bírói gyakorlat indukálta. Ilyen esetekben olyan megállapodásról van szó, amelyeknek a megkötésében a harmadik személy nem vett részt ugyan, mégis a szerződés tartalmának megfelelő teljesítés követelésére közvetlenül a harmadik személy válik jogosulttá. Ilyen esetekben általában a harmadik személy teljes körűen érvényesítheti a kötelezettel szemben a szerződésszegés jogkövetkezményeit. A két téma szorosan összefüggő abban a tekintetben, hogy a dátumra tekintettel melyik szabályozási rezsimmel kívánunk dolgozni, valamint hogyan próbáljuk a vonatkozó bírói gyakorlatot értelmezni hozzá. Érdekes megközelítések érkeztek nem csak a résztvevők által, hanem a nézőközönség oldaláról is, így egy nagyon érdekes szakmai vita bontakozott ki a jogesetet illetően.

3. jogeset – repedezett falak

A felperesek egy 1910-es években épült családi ház tulajdonosai, akik a házat 2010-2012 között teljeskörűen felújították. 2015-ben az alperes a szomszédos ingatlanon építkezni kezdett, amely során a felperesi ház mellet és alatt földet vettek ki, ezzel támaszát vesztette a pince és a tűzfal. Bár az építésügyi hatóság utasítására a felperes háza alól kivett föld helyett betont építettek be, a munkavégzés idején a ház instabil volt, továbbá a később a megkötő beton és a ház alapja közötti résbe berogyott, a pinceboltozat szétszakadt, a kőfalak és teherhordófalak megrepedtek, a ház egyik fala megsüllyedt. Az építkezés óta felpereseknek repedezett falak között kell élniük, a hideg-meleg burkolatok eltörtek, ferdék, mozognak a padlón és a falakon egyaránt. A tisztaságot csak folyamatos takarítás mellet tudják fenntartani, a fürdőkádba padlásról behull a szemét, a falak és a mennyezet repedésein bejut az utca zaja, pora. A rendet, tisztaságot szerető felperesek ezt különösen nehezen viselik, hiszen a káresemény megelőzően három évvel magas színvonalú teljes felújítást végeztek. Ennek előnyeit azonban nem élvezhetik, sőt sokkal rosszabb helyzetbe kerültek, mint azelőtt voltak. A felpereseknek repedt és megsüllyedt falú épületben kellet élniük, vendégeket alig tudtak fogadni.

Jogi probléma:

Az építkezés láthatóan rendkívül hátrányosan érintette a felpereseket, azonban kérdéses, hogy ez az életben megvalósuló probléma hogyan orvosolható a jogrendszer eszköztárával.

A Ptk. 2:43. §-ban találjuk a nevesített személyiségi jogokat, amelynek egyik alpontjának értelmében a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése. Ha bizonyítást nyer a felperesek részéről, hogy építkezés következtében sérült a magánlakáshoz való joguk, akkor sérelemdíjat követelhetnek az őket ért nem vagyoni sérelemért. Fontos az ügy eldöntése szempontjából, hogy mennyire veszi figyelembe a bíróság a felperesek szubjektív tényezőit, tehát hogy a „tisztaság szerető” felpereseknek ezt a fajta igényét mennyire védi a jog.  A Ptk. a sérelemdíj esetén egy utaló szabályt tartalmaz, amelynek értelmében, aki személyiségi jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, a jogellenesen okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértőtől kárának megtérítését.

            A felperesek azt állítják, hogy nem csak nem vagyoni, hanem vagyoni káruk is keletkezett a földtámasz elvételének következtében. A kártérítéssel kapcsolatban a résztvevők vizsgálták a kártérítési kötelezettség terjedelmét. Alapvetően a károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni. A teljes kártérítés körében köteles a károkozó megtéríteni a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt, és a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket. Ami a dologi jogi vonzatát illeti a jogesetnek, a dolog használatának általános magánjogi korlátja került megvitatásra. Ennek értelmében a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.

 

4. jogeset – lopott motor tulajdonjog fenntartással

Az eladó tulajdonjog-fenntartás mellet adja el a motorját a szomszédjának. A tulajdonjog-fenntartás tényét a felek bejegyzik a nyilvántartásba. Ezt követően, a vételár teljes megfizetését megelőzően a motort ellopják. Az eladó követeli a vevőtől a vételár megfizetését.

Jogi probléma:

            A jogeset az ingó dolog tulajdonjog-fenntartásos adásvételénél keletkezett kárveszély viseléses szabályait vizsgálta. Itt is sok kérdés merült fel az régi Ptk – új Ptk szabályozási rezsim vonatkozásában. A régi Ptk. tartalmazott egy szabályt, amelynek értelmében a vevőnek átadott dolog elpusztulásának vagy értékcsökkenésének veszélyét – a tulajdonjog fenntartása esetében is – a vevő viseli. Tehát így a megoldás egyértelműnek látszik, hiszen a régi törvénykönyv expressis verbis tartalmazta a megoldást, azonban e szakasz „kimaradt” az új törvénykönyvből.

            Az új Ptk. értelmében, az eladó szintén jogosult a tulajdonjogát a vételár kiegyenlítésig fenntartani. A vonatkozó megállapodást írásba kell foglalni, sőt ingatlanok esetén az eladó köteles a tulajdonjog-fenntartásnak a tényét a vonatkozó nyilvántartásba feljegyeztetni. Az ingó dologra vonatkozó tulajdonjog-fenntartást az eladó köteles a tulajdonjog-fenntartás tényének és a vevő személyét a megfelelő lajstromba bejegyeztetni.

            Megvitatásra került a tulajdonjog átruházásnak kérdésköre is. A Ptk. értelmében ingó dolog tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és erre tekintettel a dolog birtokának átruházása szükséges.

 

Summa summarum, a pódiumvita méltó lezárása volt a konferenciának, ahol a különböző álláspontok, különböző szakmai érvekkel lettek alátámasztva és így rámutatva a jogtudomány végtelenül kimeríthetetlen tartalmára.

---