Reszkessetek betörők! – I. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2013 júliusától lépne hatályba az új Btk. A kódex tervezetét, ez év februárjában bocsátották társadalmi vitára azzal, hogy az észrevételek megtételére egy hónap áll a rendelkezésre. Mire ez az írás megjelenik, a határidő (március eleje) már régen lejárt, ugyanakkor a tervezet számos felvetésének értelmezése még májusban is időszerű lehet.

A tervezet hangsúlyos pontjai között szerepel többek között, hogy a jövőben
– szigorúbb büntetési tétellel fenyegetik a visszaesőket,
– megerősödik a gyermekek büntetőjogi védelme,
– szigorodik a korrupcióval szembeni fellépés,
– szélesedik a jogos védelem,
– egyszerűsödnek a vagyon elleni bűncselekményekre vonatkozó szabályok,
– szigorodik a közlekedési bűncselekmény szankcionálása,
– más lesz az elévülésre vonatkozó szabályozás,
– változik a feltételes szabadságra bocsátás,
– számos új típusú szankció és intézkedés várható stb.

Utóbbinál maradva, új büntetési formák jelennek meg a tervezetben. Pl. a szabadságvesztésnél enyhébb büntetési nemként határoznák meg az elzárást, melynek legrövidebb időtartama 5 nap, leghosszabb pedig 3 hónap lehet, fiatalkorúak esetében 3 naptól 1 hónapig terjedhet.

Új büntetési forma lenne a sportrendezvények látogatásától való eltiltás. Ezt a büntetést főleg a futballhuliganizmus megfékezése érdekében, azokkal szemben lehetne alkalmazni, akik sportrendezvényeken vagy azokkal összefüggésben követik el a bűncselekményt.

A pénzbüntetésnél csökkenne az egynapi tétel összege, 2500 Ft-ról 1000-re.

Több ponton változtatnák a feltételes szabadságra bocsátást érintő szabályokat:

a) Az elkövető előélete is szempont lenne a feltételes szabadságra bocsátásnál. A jelenleg hatályos Btk. szerint a „jó magaviseletet” és a végrehajtási fokozatban (fegyház, börtön, fogház) eltöltött időtartamot veszik figyelembe. A változtatás szerint nem a végrehajtási fokozatot, hanem az elkövető előéletét kellene vizsgálni, mivel eredményesebb lehet a feltételes szabadságra bocsátás az olyan személyeknél, akik korábban még nem, vagy viszonylag régebben követtek el bűncselekményt. A tervezet kigondolói szerint ezek a személyek nagy valószínűséggel könnyebben és hamarabb visszailleszkedhetnek majd a társadalomba, és képesek lehetnek törvénytisztelő életmódot folytatni.

b) A tervezet szerint nemcsak az erőszakos többszörös, hanem az a többszörös visszaeső sem bocsátható feltételes szabadságra, akinek szabadságvesztését fegyházban kell végrehajtani.

c) A tervezet megszüntetné a szabadságvesztés részbeni felfüggesztésének lehetőségét, de hasonló kedvezménnyel járó lehetőségként tenné lehetővé az ötévi vagy annál rövidebb tartamú szabadságvesztésre ítélés esetén, hogy a bíróság úgy rendelkezzen, miszerint az elítélt a büntetés fele részének letöltése után különös méltánylást érdemlő esetben feltételes szabadságra bocsátható. Ebben az esetben a bíróság ítéletében a feltételes szabadság tartamát egy évtől három évig terjedő idővel meghosszabbíthatná. A többszörös visszaesők ki lennének zárva ebből a kedvezményből. A hatályos szabályozás szerint a háromévi vagy rövidebb tartamú szabadságvesztés esetén alkalmazható a felezés.

d) A tervezet a feltételes szabadság lehetőségét kizárná, illetve azt megszüntetné azon elítéltek esetében, akik az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtásának megkezdését követően újabb bűncselekményt követnek el. Az ő esetükben ugyanis a továbbiakban nem valószínűsíthető a jogkövető magatartás, illetve a társadalomba való visszailleszkedés eredményessége, a tervezet fogalmazói szerint.

A tervezet rendelkezéseit tekintve kitűnik, hogy keményebb büntetésre számíthatnak a súlyos erőszakos bűncselekmények elkövetői és a visszaesők is. A különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, valamint a halmazati és összbüntetés leghosszabb időtartamát húszról huszonöt évre emelné a tervezet.

Szigorodna a hivatalos személyek és a közfeladatot ellátó személyek – úgymint a pedagógus, a nevelő, a mentős stb. – elleni erőszak megítélése is. Ugyanakkor az utóbbiak védelmének erősítésével az ehhez a körhöz tartozók felelőssége is nagyobb lenne azáltal, hogy bekerülne az új Btk.-ba a közfeladati helyzettel visszaélés bűncselekménye is.

A gyermekkorú áldozatok büntetőjogi védelme is nagyobb szerephez jutna azáltal, hogy az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételével új büntetőjogi eszközt adna a tervezet a jogalkalmazó kezébe. A gyermekprostitúció kihasználása című új büntetőjogi tényállással is hatékonyabb fellépést tudnának biztosítani a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények elkövetőivel szemben.

A tervezett szankciók között található, miszerint az új Btk., a nemzetközi normáknak megfelelően, átvenné azt a szabályt, hogy a kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális jellegű bűncselekmények esetében az elkövetőt el lehetne tiltani minden olyan foglalkozástól, tevékenységtől, amelyek gyermekek, fiatalok felügyeletével, gondozásával, nevelésével függhet össze.

Ugyancsak a gyermekekkel szembeni bűncselekmények büntetésének szigorítását jelenti, hogy a kiskorú érzelmi fejlődésének veszélyeztetése is bűncselekmény lenne. A tervezet indokolása szerint a gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy érzelmileg kiegyensúlyozott felnőtté váljanak. Több gyermekvédelmi szervezet, de a jogalkalmazók egy része is jelezte, hogy a kiskorú veszélyeztetésének tényállása a hatályos Btk.-ban nem nyújt kellő védelmet a gyermeknek.

A szigorúbb korrupció- és gazdaságibűncselekmény-ellenes szabályok hátterében számos nemzetközi egyezmény áll, miszerint nagyobb erővel kell fellépni az ilyen típusú bűncselekmények ellen.

Hazánk még 2010 szeptemberében csatlakozott a Nemzetközi Korrupcióellenes Akadémiához (IACA), amely az ENSZ, az Interpol, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és az osztrák állam kezdeményezésére jött létre. A korrupció elleni összehangolt, hatékony állami fellépésről írt alá nyilatkozatot Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter Domokos Lászlóval, az Állami Számvevőszék elnökével, Baka Andrással, a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökével és Polt Péter legfőbb ügyésszel 2011. november 18-án. A nyilatkozat aláírói személyes erkölcsi felelősséget vállalnak az általuk vezetett állami szervezet korrupcióval szembeni ellenálló képességének erősítéséért, a rendelkezésre álló legkorszerűbb eszközökkel történő fejlesztéséért. A nyilatkozattevők kijelentették, hogy az igazságszolgáltatási szervek függetlenségének tiszteletben tartása mellett összehangolt lépéseket tesznek a korrupció megelőzéséért, megfékezéséért. Ennek érdekében folyamatosan konzultálnak majd. Partnerszervezeteik és más állami szervek bevonásával pedig további együttműködések hálózatát igyekeznek kialakítani.

Ezen intézkedésekkel összhangban az új Btk. további lépéseket tesz a közélet tisztaságát védeni képes szabályok megalkotására. Az új Btk. szerkezetileg egyszerűsítené a tényállásokat, így például közös fejezetben szabályozná a közélet tisztasága elleni és a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekményeket.

Új tényállások is létrejönnének: vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban. Eszerint büntetendő az is, aki a bűncselekményt törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel, továbbá az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa kötelező határozatával létrehozott nemzetközi büntetőbíróság, vagy az Európai Közösségek Bírósága előtt folyamatban lévő eljárás során, vagy azzal kapcsolatban követi el.

A közélet tisztaságát védő szabályok keretében új minősített eset lenne, ha az aktív gazdasági vesztegetést bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

A gazdaság átláthatóságának biztosítása és ezen keresztül a közélet tisztaságának elősegítése érdekében is új szabályokat tartalmaz a tervezet. A gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásának minősülne, és büntethető lenne az, aki a jövőben közreműködik abban, hogy olyan gazdálkodó szervezet vagy magánszemély kerüljön tulajdonosként bejegyzésre a cégnyilvántartásba, akinek a lakóhelye ismeretlen, vagy a székhelyén nem lelhető fel, illetve aki, vagy amely nem a gazdasági társaság tényleges tulajdonosa.

Az új Btk. tervezete a mindennapi tapasztalatok alapján korszerűsíti a gazdasági bűncselekmények körét, más fejezetekbe kerülnek a nem szorosan a gazdasági élet működését sértő bűncselekmények, mint például a számítógépes bűncselekmények.

A költségvetést károsító bűncselekmények különös megkülönböztetést kapnak azáltal, hogy külön fejezetbe kerülnének. Idetartoznak az olyan bűncselekmények pl., mint a 2011-es Btk. módosítás során létrehozott költségvetési csalás.

Ugyancsak különös figyelmet kapnának a fogyasztók, a fogyasztókat károsító bűncselekmények is. A rossz minőségű termék forgalomba hozatala esetén minősített eset lenne, ha a termék a fogyasztók számára széles körben válik hozzáférhetővé, vagy ha a bűncselekményt a termékbiztonsági követelmények megsértésével követik el. A fogyasztó megtévesztése súlyosabbnak fog minősülni, ha azt az áru egészségre és a környezetre gyakorolt hatásával, veszélyességével, kockázataival, vagy biztonságosságával kapcsolatos jellemzőivel összefüggésben követik el.

A tervezet más helyen is egyszerűsít: pl. a rablás minősített eseteinek szabályozásánál. Átláthatóbbá válik a lopás minősített eseteinek szabályozása is.

A közlekedési bűncselekmények esetén szintén szigorítás várható, főleg azon magatartások esetében, amelyek igen súlyos közúti balesethez vezethetnek: pl. szabálytalan előzés, elsőbbségi szabályok megszegése, zebra szabálytalan megközelítése stb.

Szigorítást jelent továbbá, hogy ittas járművezetés esetén kevesebb alkohol elfogyasztása is elegendő lenne a bűncselekmény megvalósulásához. Az ittas vagy bódult állapotban történő járművezetés esetén kötelezően alkalmazandó büntetés lenne a járművezetéstől eltiltás.

Változnának az elévülés szabályai azáltal, hogy hosszabb lenne az elévülési idő. Legrövidebb tartama általánosan három évről öt évre emelkedne, és nem évülne el egyetlen bűncselekmény sem, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető (például a kábítószer-kereskedelem legsúlyosabb alakzatai sem).

A kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények esetén az elévülés úgy változna, hogy a sértettnek a 18. életévének betöltése után is lehetősége és megfelelő ideje (5 év) lenne a feljelentés megtételére.

A gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban a tervezet tudatosan mellőzi az előítéleti vagy gyűlöleten alapuló bűncselekmények célszemélyeinek, célcsoportjainak külön megnevezését. Az ilyen bűncselekmények elkövetőit ugyanakkor szigorúan büntetné a tervezet, attól függetlenül, hogy bármely nemzeti, faji, vallási, etnikai csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen követték-e el a cselekményt.

Ez utóbbi változtatásokkal kapcsolatban a civilszervezetek már reagáltak a tervezetre, és kinyilvánították, hogy erősebb törvényi védelem kell a rasszista és homofób bűncselekmények ellen.

A civilek véleménye szerint a jogszabálynak további védett csoportokat kellene nevesítenie, és a bűncselekmények szélesebb körénél kellene büntetnie az előítéletes indítékot. Kritizálták a vitára bocsátott Btk.-tervezet azon pontját, amely megszüntetné a gyűlölet-bűncselekmények előkészületének büntethetőségét.

A civilszervezetek szerint pontosításra szorul a gyűlölet-bűncselekmények által védett csoportok köre is. Javaslatot tettek továbbá a garázda jellegű gyűlölet-bűncselekmény meghatározásának javítására és arra, hogy az előítéletes indokból elkövetett bűncselekményeket általános jelleggel súlyosabban büntessék.

Fontos része a tervezetnek a jogos védelemre vonatkozó szabályozás, mely az új Alaptörvénnyel összhangban a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépést biztosítaná azzal, hogy az új Btk. kigondolói a jogos védelmi helyzet szélesítésére tesznek javaslatot. Az eddiginél erőteljesebb önvédelemre adnának lehetőséget azokban az esetekben, amikor a megtámadott személy joggal feltételezheti, hogy a támadás akár az élete ellen is irányulhat.

Mint ahogy a cikk elején említettem, a Btk. tervezetének társadalmi egyeztetése márciusban lezárult. A minisztériumba érkező észrevételek feldolgozása folyamatban van. Ettől függetlenül, a téma iránt érdeklődök, mégsem hagyták abba a disputát, megvárva az előterjesztést, illetve a későbbi javaslatot, hanem különböző fórumokon, jelenleg is tovább vitatkoznak mind a tervezet egészét, mind az egyes büntetőjogi megoldásokat illetően.

Az ELTE ÁJK-n pl., a Kriminológiai Tanszéken működő TDK keretében, Vig Dávid vezetésével kerekasztal-beszélgetést szerveztek március 20-án, melyen Kerezsi Klára egyetemi docens, Lévay Miklós egyetemi tanár, Mészáros Ádám, a Jog- és Államtudományi Társaság alapító tagja és Vaskuti András bíró vett részt.

A kerekasztal-beszélgetésen főleg arról esett szó, hogy van-e társadalmi igény a drákói szigorra, és egyáltalán, mit várhatunk az új Btk.-tól?

A résztvevők a beszélgetés elején hangsúlyozták, hogy amiről március végén vitatkoznak, bár már normaszöveg, de még csak tervezet, és nem a kormány álláspontja.

Sajnálattal állapították meg, hogy a tervezet megszületése előtt, a lényeges kérdéseket illetően, a történelmi hagyományoktól eltérően, nem került sor társadalmi vitára, ezért kriminálpolitikai, büntető jogdogmatikai és jogalkotási kérdéseket illetően is vitatható a tervezet. Nem voltak hatásvizsgálatok sem.

A résztvevők közül többen nem értettek egyet a szigorítással, és arra hívták fel a hallgatóság figyelmét, hogy az USA-ból importált „három csapás” elve ma már szülőhazájában sem annyira divatos, és ott is igyekeznek enyhíteni az ésszerűtlennek tekinthető drákói szigort. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a szigorítás gyakorlati megvalósítása sokba kerül, ezért gazdasági szempontok sem indokolják ennek létét. Sajnos axiómaként kezelték, hogy a szigorításra szükség van. A normaszöveg indokolása pedig számos kriminológiai közhelyet tartalmaz a megoldási javaslatok alátámasztására, következtetései is kívánnivalókat hagynak maguk után.

A kritikai észrevételek mellett elhangzott az is, hogy a tervezet előkészítői azért elég nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy beépítsék az elmúlt 150 év szakmai értékeit. A közlekedési bűncselekményeknél például Viski László gondolatai érhetőek tetten, a neves kutató számos korábbi megoldási javaslatát emelték be a normaszövegbe.

Többen felkapták a fejüket, amikor a beszélgetés érintette a megelőző jogos védelem kérdéseit. A Jog- és Államtudományi Társaságot képviselő vitapartner számos dogmatikai és gyakorlati problémára hívta fel a hallgatóság figyelmét a megelőző jogos védelem kapcsán, és főleg azért, mert a megelőző jogos védelem szabálya olyan felelősséget terhel a védelmi berendezés telepítőjére, amit ő maga az eszköz telepítésekor fel sem tud mérni. A közrend és közbiztonság megteremtése mint állami feladat hiányának megoldását nem lehet ilyen mértékben és formában az állampolgár kezébe adni.

A jogellenességet kizáró jogos védelem fogalmában – akár közvetett módon – helyesebb lenne megjeleníteni a szükségesség mellett az arányosság követelményét, a határozott normaalkotás követelményének ugyanis ez felelne meg. Korrigálni kellene a jogtalan támadás fogalmán, és ehelyett a fogalomban a jogellenes cselekményt szerepeltetni. A támadás ugyanis nemcsak aktív magatartás lehet, hanem akár mulasztás, akár egy jogellenes állapot fenntartása is. A jogellenesség pedig egyrészt jobban kifejezi, hogy a támadás nemhogy jogtalan, hanem kimondottan ellenszegül a jognak, illetve bűncselekménytani szempontból a jogellenesség az értelmezhető és alkalmazandó fogalom. Szintén bővíteni lehetne a védelemben részesített értékek körét azzal, hogy lehetőséget kell adni a jogszerű védekezésre a saját vagy más jogát, illetve vagyonát érő támadással szemben is.

Helyesebb lenne az arányosságbeli túllépés korábbi szabályainak a visszaállítása. A közzétett bírósági döntésekben számos olyan eset van, amikor a jogos védelem szükséges mértékét az elkövető úgy lépi túl ijedtségből vagy menthető felindulásból, hogy az elhárítás szükséges mértékének felismerésében az említett állapota csupán korlátozza őt, és így követ el indokolatlanul súlyos bűncselekményt. Olyat, amely miatt a jelenlegi szabály szerint a felmentés is indokolatlan. A hatályos és a tervezet szerinti szabályozás szerint azonban ezekben az esetekben a vádlottakat föl kell menteni, mert nincs lehetőség a megkülönböztetésre. Ez azonban objektíve nézve túl enyhe értékelése az ilyen jellegű túllépéses cselekményeknek. A másik megoldás az lehet, hogy ha bíróság úgy gondolja, mégsem kellene felmenteni a vádlottat, akkor nem tehet mást, mint hogy nem állapítja meg, vagy nem veszi figyelembe az egyébként fennálló méltányolható felindulást, és a túllépés miatt szigorú büntetést szab ki. Ez viszont azon túl, hogy nem fér össze a törvény szövegével, túl szigorú megítélése az ilyen jellegű bűncselekményeknek. A jogos védelmet átértékelő 2009. évi LXXX. törvény módosításakor többször hangoztatott érv helytelenségére, mely szerint a korábbi (3) bekezdés szerinti eset azért fölösleges, mert ilyenkor a bíróság ahelyett, hogy felmentené, csak „kicsit megbünteti” a túllépőt, több példa enged következtetni. Ezek szerint a „kicsi megbüntetés” 6 évi börtönbüntetés kiszabását jelentené – fejezte be hozzászólását a téma ismerője.

 

Az Ügyvédvilág következő számaiban riportokkal folytatjuk az új Btk. tervezetének most megkezdett vitáját.

 

A cikk az Ügyvédvilág 2012. májusi számban jelent meg.

---