A szerkezetátalakítási eljárás megindításáról gyakorlati szemmel I.
2022. július 1-jétől hatályos az EU Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelvét átültető magyar törvény.
Róma I. rendelet – a szerződésekre alkalmazandó jog
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, Dr. Palásti Gábor által írt Nagykommentár a Róma I. rendelethez c. mű a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma I.) szabályait értelmezi és magyarázza jogeseteken, példákon és jogtudományi kategóriákon keresztül a jogszabály szerkezetét követve. Cikkünkben a nagykommentár bevezetőjéből közlünk néhány, a Róma I. rendelet szerepével, jelentőségével, megszületésével és szerkezetével kapcsolatos részletet.
A Róma I. rendelet által szabályozott alapkérdés az: hogyan állapítjuk meg azt, hogy a több országhoz/jogrendszerhez is kapcsolódó szerződésekre melyik ország jogát kell alkalmazni, sem nemzetközi összehasonlításban, sem a magyar jogban nem új. A probléma és a Róma I. rendeletben szereplő megoldások alapvonalai is évszázadokra visszanyúló tradíciókkal rendelkeznek. Emberek a történelem kezdete óta kereskedtek egymással, és az a kérdés, hogy eltérő csoportok által alkalmazott szabályok – szokások, később az írott jog szabályai – közül melyiket alkalmazzák egy megállapodásra, történelmileg szükségszerűen nagyon hamar, jóval a mai értelemben vett nemzetállamok létrejötte előtt megjelent. Így a szerződésre alkalmazandó jog megállapításának forrásai és az egyes megoldások főbb vonalai már nagyon korán kialakultak. […] A szerződésre alkalmazandó jog meghatározásának egészen korai, sporadikus megjelenései után, a XII. századi észak-itáliai városállamokban kezdték el elméleti alapossággal vizsgálni a kérdést. A szerződésre alkalmazandó jog vizsgálata az akkor és ott lefektetett alapoktól kezdve egészen napjainkig – és a Róma I. rendeletig – egy megszakítások nélküli fejlődési ívet ír le, ahol az egyes megoldások rendszerint visszautalnak a korábbi korszakokban elért eredményekre. A Róma I. rendelet megoldásai, valamint annak illeszkedése az európai jogi gondolkodásba is ennek a több évszázados fejlődésnek a fényében nyer teljes értelmet. Az egyes nemzetközi magánjogi rendeletek autonóm, egységes értelmezésének követelménye magában foglalja „a tagállamok belső jogrendszereinek az összességéből adódó általános jogelvek” figyelembevételét [lásd például az EUB-nek az LTU Lufttransportunternehmen GmbH & Co. KG kontra Eurocontrol ügyben hozott ítéletét (C-29/76 szám, ECLI:EU:C:1976:137)]. A szerződésre alkalmazandó jog (a Róma I. rendelet) területén pedig ezek az általános jogelvek a történeti fejlődésen keresztül foghatóak át a legteljesebben. […] A XX. század közepétől napjainkig tartó időszakra a szerződésre alkalmazandó jog szabályozásának nemzetközi egységesítése jellemző, amely részben regionális szinten ment végbe (ennek példája a Római Egyezmény, a Róma I. rendelet, vagy az ugyanezen kérdéskört pán-amerikai szinten rendező Mexikói Egyezmény is), részben földrajzi regionalitástól függetlenül, mint a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia egyezményei, vagy az anyagi szerződési jogot egységesítő egyezményekben felbukkanó kapcsolóelvek egyes kereskedelmi szerződéstípusok területén. A jogegységesítés összegezte és önálló rendszerbe rendezte a korábban nemzeti szinten meglévő szabályozások eredményeit.
Ennek a korszaknak a nemzetközi magánjogi jogalkotása is a tágabb történelmi, gazdasági és társadalmi folyamatok fényében érthető meg csak teljesen. […] Általánosságban elmondható, hogy a Róma I. rendelet szerkezeti felépítése egyszerűbb, mint a Brüsszel Ia. rendelet (illetve a Brüsszel I. rendelet) szerkezeti felépítése. Erre a tényre azért kell figyelemmel lenni, mert a Róma I. rendelet alkalmazását az esetek nagyobb részében (bár nem kizárólagosan) megelőzi a Brüsszel Ia. rendelet alkalmazása. A gyakorló jogász ekkor azt találja, hogy a Brüsszel Ia. rendelet szerkezetéhez képest a Róma I. rendelet első ránézésre áttekinthetőbb, kevésbé bonyolult rendszerű. Ennek két oka van. Egyrészt, a Róma I. rendelet szabályozás tárgya egynemű (a kapcsolóelvek egységesítése). Ugyanez nem mondható el a Brüsszel Ia. rendeletről, melynek két különböző szabályozási tárgya is van (joghatóság; külföldi határozatok elismerése és végrehajtása). Másrészt, a lefedett anyagi magánjogi – polgári jogi jogviszonyokat tekintve a Brüsszel Ia. rendelet „hatóköre” jóval szélesebb: néhány nevesített kivételtől eltekintve a polgári és kereskedelmi jogviszonyok egészét átfogja, míg a Róma I. rendelet eleve csak a szerződéses kötelmekre vonatkozik; de még ezek közül is kizár a hatálya alól jó párat a Róma I. rendelet 1. cikke. Ez a két szempont azt eredményezte, hogy a Róma I. rendelet szerkezete kevésbé részletező, és így könnyebben áttekinthető, mint a Brüsszel Ia rendeleté. A megállapítás analóg módon igaz egyrészt a Brüsszeli Egyezményre, a Luganói Egyezményre és a Brüsszel I. rendeletre is, másrészt a Római Egyezményre is. […] Ami a magyar nemzetközi magánjog szerkezeti felosztásával való összevetést illeti, a Róma I. rendelet szerkezete több ponton is eltér attól, ahogy a magyar nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIIII. törvény – illetve korábban a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelet – felépült. […]
A Róma I. rendelet szabályozásának megértéséhez napjainkra szerencsére egészen nagyszámú ítélet áll rendelkezésre, melyek különböző szempontok szerint csoportosíthatóak. Első lépésben az ítéleteknek a Róma I. rendelethez való kapcsolatát mutatjuk be, második lépésben pedig az ítélkezési gyakorlatra gyakorolt hatása, „kötelező ereje” szempontjából csoportosítjuk őket; az itt szereplő megállapítások magyar bíróságokra nézve is irányadóak, amennyiben a Róma I. rendeletet kell alkalmazniuk. Az ítéletek egyes csoportjai kapcsán ki kell térnünk azoknak az esettáraknak a kérdésére, melyben ezek fellelhetőek; végezetül a fontosabb csoportokban található ítéletek számát is ismertetjük. Ami a Róma I. rendelethez fűződő kapcsolatukat illeti, egyrészt, vannak a Róma I. rendelet valamely szabályát alkalmazó ítéletek, ideértve a Római Egyezmény azonos szabályának alkalmazását is. Másrészt, mivel a Róma I. rendelet szervesen illeszkedik az EU jogának más forrásaihoz, ezért a rendeletet ezen más jogforrásokkal összhangban kell értelmezni, ahol az értelmezés esetenként ezen más jogforrások esetjogán keresztül valósul meg. Végezetül, a Róma I. rendelet egyes rendelkezéseiben szereplő megoldások gyakran visszaköszönnek más – EU-n kívüli – nemzetközi magánjogi jogforrásokban is, akár nemzetközi, akár nemzeti eredetű jogforrásról van szó, mely jogforrásoknak szintén megvan a maga esetjoga.
Ami [a Róma I. rendelet tekintetében] a magyar nyelvű jogirodalmi feldolgozottságot illeti, ugyan az angol nyelvű szakirodalomhoz képest nyilvánvalóan szerényebb mértékű, ám létezik a Róma I. rendeletnek számottevő magyar nyelvű szakirodalma is. Kifejezetten a Róma I. rendeletet és Róma II. rendeletet dolgozta fel „Az európai kollíziós jog” című kötet (Palásti Gábor – Vörös Imre (szerk.): Európai kollíziós kötelmi jog – A szerződésekre és a szerződéseken kívüli jogviszonyokra alkalmazandó európai jog. KRIM Bt., Budapest, 2009.). Mivel a kötet közvetlenül a rendeletek megjelenése után íródott, ezért bírósági gyakorlat abban az időben még nem állt rendelkezésre (leszámítva a Római Egyezmény gyakorlatában született néhány ismertté vált döntést), így az nagyrészt a rendeletek szövegét, valamint a Római Egyezmény rendeletté alakítása során kelt hivatalos dokumentumokat és általános nemzetközi magánjogi tárgyú forrásokat vett alapul.
A Róma I. rendelettel kapcsolatos szakkönyvi írások nagyrészt olyan könyvfejezeteket jelentenek, amelyek a nemzetközi magánjognak a Róma I. rendelethez képest átfogóbb elemzését nyújtják. A Róma I. rendelet ezidáig valószínűleg legrészletesebb elemzése magyar nyelven a Csehi Zoltán (szerk.): Magyarázat a nemzetközi magánjogról. Wolters Kluwer, Budapest, 2020. kiadványban található, elsősorban a „Szerződések” címet viselő VIII. fejezetben (649–795. oldalak), de elvétve más fejezetben is található hivatkozás a rendeletre (a kiadvány elektronikusan is elérhető a Wolters Kluwer Kiadó gondozásában). […]
A Róma I. rendelet valamely részkérdésére vonatkozó szakkönyvi elemzések a magyar nyelvű szakirodalomban is alapvetően két csoportban találhatóak. Egyrészt, előkerül a téma a nemzetközi magánjogi tárgyú szakirodalomban, másrészt, mivel a rendelet átfogó, mindenfajta szerződésre kiterjedő jelleggel rendezi a szerződésre alkalmazandó jog kérdéskörét, ezért a Róma I. rendeletre rendszerint utalnak azok az anyagi szerződési jogi tárgyú szakkönyvek is, amelyek foglalkoznak az adott szerződéstípus szabályozásának nemzetközi vetületeivel is.
Ami a nemzetközi magánjogi szakirodalmat illeti, a Róma I. rendelet valamely aspektusával több mű is foglalkozik.
A cikk a Wolters Kluwer Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.