Sajtó-helyreigazítás és személyiségvédelmi per


A sajtó-helyreigazítás tárgyában hozott jogerős ítélet azért nem képez ítélt dolgot a személyiségvédelmi per szempontjából, mert bár azonos ténybeli alapból származik, de más jogalapon történik az igény érvényesítése. Ezért a személyiségvédelmi perben akkor is kérhető a megfelelő elégtételadásra kötelezés, ha a bíróság a sajtószervet ugyanazon tényállítás alapján korábban már helyreigazításra kötelezte – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az alperes által szerkesztett internetes oldal két cikket is közölt a felperesről, azt állítva, hogy a „börtönbiznisz egyik legnagyobb nyertese a Facebookon dühöng, mert a kormány leállította a bűnözők kártérítéseit.” Állította, hogy a felperes „félmilliárdnál is többet keresett elítélt bűnözők jogi képviseletéből”, így ő „az elmúlt évek során önálló üzletággá fejlődő börtönbiznisz egyik legnagyobb nyertese”, „Összesen 324 ügyben képviselt elítélt bűnözőket a magyar állammal szemben, kártérítés gyanánt az ügyvédi irodája pedig 516 951 040 forintot kapott.”

A cikkben sérelmezett közlések miatt sajtó-helyreigazítás iránt indult perben a bíróság jogerős ítéletével helyt adott a felperes keresetének és helyreigazító közlemény közzétételére kötelezte az alperes szerkesztőségét.

Ezt követően a felperes személyiségvédelmi per iránti keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes annak valótlan állításával, hogy a felperes „több mint félmilliárd forinttal részesedett a bűnözőknek ítélt kártérítési pénzekből” (1. cikk), és hogy „börtönbüntetésre ítélt bűnözőknek megítélt kártérítések címén több mint félmilliárd forintot keresett” (2. cikk) megsértette a felperes jóhírnévhez való személyiségi jogát. Kérte az alperes kötelezését a jogsértés abbahagyására, a jogsértéstől való további és az általa szerkesztett internetes sajtótermék nyitó oldalán (címlapján) az eredeti közléssel azonos betűtípussal – az általa megfogalmazott tartalommal – közlemény közzétételére mindaddig, amíg az eredeti közlés elérhető, de legalább 30 napra, továbbá 1 200 000 forint sérelemdíj megfizetésére.

Az alperes szerint köztudomású tény, hogy az ügyvédi tevékenység ellenérték fejében nyújtott szolgáltatás. A hatóságok, bíróságok által az ügyfél részére megítélt összegek nem az ügyvédet illetik, ezért a sérelmezett közlésnél a való tény hamis színben való feltüntetése nem merülhet fel. A kifogásolt közlések nem tényállítások, hanem kellő ténybeli alappal rendelkező értékítéletek, amelyekkel nem lépte túl a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos határait.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság megállapította: az alperes azzal, hogy valótlanul állította, tényállásban bemutatottokat, megsértette a felperes jóhírnévhez való jogát, és a keresetnek megfelelően döntött. Nem fogadta el az alperesnek azt a védekezését, miszerint köztudomású az, hogy a bíróság által megítélt kártérítési, kártalanítási összeg kit és milyen arányban illet meg. A cikkek szerzője nem tett különbséget az eltérő tartalmú fogalmak között, ez pedig okot ad az átlagolvasók félreértésen alapuló negatív véleményformálására. A sajtó feladata hiteles tájékoztatással elősegíteni a társadalom tagjainak szabad véleményformálását. A sérelmezett közlések – ahogy az 1. cikkel kapcsolatban a sajtóhelyreigazítás iránti perben megállapításra került – ennek a követelménynek nem felelnek meg, mivel valótlan tényállításokat tartalmaznak.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és megállapította, hogy az alperes a felperes jóhírnévhez való jogát csak az alábbi közlésekkel sértette meg (ezt meghaladóan a jogsértés megállapítására irányuló keresetet elutasította):

– a felperes több mint félmilliárd forinttal részesedett a bűnözőknek ítélt kártérítési pénzekből

– a felperes börtönbüntetésre ítélt bűnözőknek megítélt kártérítések címén több mint félmilliárd forintot keresett,

– a felperes félmilliárdnál is többet keresett elítélt bűnözők jogi képviseletéből.

A bíróság mellőzte az alperesnek az elsőfokú bíróság által meghatározott tartalmú közlemény közzétételére kötelező rendelkezését és a felperest arra jogosította fel, hogy az ítélet rendelkező részét nyilvánosságra hozza, a sérelemdíj összegét pedig 600 000 forintra leszállította. Kiemelte, hogy a sajtó-helyreigazítás iránt indult perben jogerősen megállapításra került, hogy az 1. és 2. közlés valótlan tényállítás, a perben pedig nem merült fel olyan körülmény, amely alapot ad a kifogásolt közlések véleményként történő értékelésére. A bíróság szerint egyik cikk sem tár fel olyan körülményt, amely alapján az olvasó – legalább következtetés szintjén, a logika általános szabályai szerint – tudhatná, hogy a „megnyert” összegek nem, illetve nem teljes egészében az ügyvédi irodákat, ügyvédeket illeték, hogy a felperes nem teljes egészében részesült a hivatkozott összegből, az nem az ő, illetve ügyvédi irodája bevétele volt. A valós tények eltorzítása, egyes tények felnagyítása, mások elhallgatása, a valóság valamennyi eleme feltárásának elmaradása az olvasók számára elferdített valóságot közvetít, valótlan tényállításban testesül meg. Nem egyértelmű az átlagolvasó számára hogy a felperes „részesedése” csupán azt jelenti, hogy az általa a kártalanítási perekben képviselt fogvatartottak részére megítélt összegek a letéti számlájára kerültek.

A bíróság nem minősítette tényállításnak, hogy a felperes a börtönbiznisz egyik legnagyobb nyertese. Megítélése szerint ez a szerző tényekből levont olyan következtetése, amelynek ténybeli alapjait a sajtóközlemény feltárta, annak kifejezésével a szerző a véleményét fogalmazta meg. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy az alperes felnagyította-e a felperes bevételének a mértékét. A vélemény függetlenül annak helyes, vagy helytelen voltától, nem ad alapot a jóhírnév megsértésének a megállapítására. Azzal a közléssel, hogy a felperes több mint félmilliárd forinttal részesedett a bűnözőknek megítélt kártérítési pénzekből, az alperes valós tények alapján valótlan tényállítást tesz, így e vonatkozásban a felperes keresete nem állja meg a helyét.

A másodfok az elégtétel adásának módjával kapcsolatban rámutatott, hogy a felperes ezen a jogcímen – tartalma szerint – a sajtó-helyreigazítás iránt indult perben már elrendelt helyreigaztó közlemény közzétételére kérte kötelezni az alperest. Erre itt azért nincs lehetőség, mert a felperes a helyreigazítás közzétételét végrehajtás útján kikényszerítheti. Az ugyanolyan tartalmú – elégtételadást szolgáló – közlemény helyreigazítással azonos helyen és módon való közzététele indokolatlan „duplikációt” eredményezne. Ezért a bíróság a felperest arra jogosította fel, hogy a jogerős ítélet rendelkező részét hozza nyilvánosságra, megteremtve ezzel az erkölcsi elégtétel megfelelő fórumát.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes az elsőfokú ítélet teljes körű helybenhagyását kérte, és ezért a másodfokú ítélet részbeni hatályon kívül helyezését. Meglátása szerint alapvető logikával ellentétes az a megállapítás, hogy az, hogy a felperes a börtönbiznisz egyik legnagyobb nyertese, olyan vélemény, tényekből levont következtetés, amelynek ténybeli alapjait a sajtóközlemény feltárta. Az a kijelentés, hogy egy üzletágnak valaki nyertese vagy sem, és a többiekhez képest mennyire az, egyszerű matematikai művelettel bizonyítható. Az alperes meg sem kísérelte bizonyítani ezt az állítását, az ügyvédek egyedi megállapodásainak számadataira vonatkozóan a cikk nem tartalmaz információt. A kártérítés mértékét illetően a másodfok figyelmen kívül hagyta, hogy a megjelölt kártalanítási összeget a bíróságok a felperes által képviselt ügyfelek és nem az ügyvédi iroda részére ítélték meg, ezért jogszabályt sértve mellőzte a jogsértés megállapítását.

Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet a hasonló közlések miatt korábban indult sajtó-helyreigazítási perben elrendelt helyreigazítás miatt mellőzte az elégtétel adására kötelezést, mert nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely tiltja az által kért elégtételadás módját. A bíróság által elrendelt nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban kiemelte, hogy arra a felperes az ítélet nélkül is jogosult. A felperes saját nyilvánossága ugyanakkor töredéke az eredeti cikkek megjelenésével elért nyilvánosságnak, mivel az alperes portálja jelenleg Magyarország harmadik legolvasottabb hírportálja, nagyjából napi több mint kétmillió látogatóval. A sérelemdíj vonatkozásában hangsúlyozta, a sérelemdíj megítélésénél nem kizárólag a kompenzációs célt, hanem annak polgári jogi büntetés funkcióját is értékelni kell.

A Kúria megállapításai

A személyiségi jogok általános védelme körében a Ptk. kimondja, hogy a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. E rendelkezés értelmében tehát a jóhírnév sérelmét az érintett személyére vonatkozó, valótlan és a közfelfogás szerint sértő tény állítása (híresztelése, hamis színben való feltüntetése) okozza. Mivel három közlés valótlan tényállításként történt minősítése már nem volt vitatott, a Kúria csak a másik kettőt vizsgálta.

A börtönbizniszes kijelentés kapcsán megállapította, hogy téves a felperesnek az az álláspontja, hogy az való tényt hamis színben feltüntető tényállítás. A véleménynyilvánítás szabadsága kiterjed egyrészt az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra, függetlenül attól, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. Másrészt a szólásszabadságnak részei a tényállást tartalmazó megnyilvánulások is, mert valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, továbbá tényközlések nélkül a véleményformálás ellehetetlenülne. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a cikk egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is.

Helyesnek találta a Kúria a másodfok azon értelmezését, hogy a sérelmezett közlés ténybeli alapját a cikk feltárta, az a szerzőnek a feltárt tényekből levont következtetése. A szerző ugyanis abból a valós tényből indul ki, hogy a felperes 324 ügyben látta el elítéltek képviseletét kártalanítási ügyekben. A Kúria szerint a felperes álláspontjával szemben az összehasonlító táblázatban feltüntetett adatokból (ügyvédi irodák, ügyvédek nevét, az általuk vitt ügyek számát és a kifizetett összegeket) – függetlenül a felpereshez ténylegesen befolyt összeg nagyságától – a szerző juthatott arra a következtetésre, hogy a felperes az egyik legnagyobb nyertese ezeknek az ügyeknek. Ez a vélemény pedig – annak helyes vagy helytelen voltától függetlenül – a jóhírnév megsértésének megállapítására nem ad alapot.

Azzal kapcsolatban, hogy a szerző „valós tények alapján valótlan tényállítást tesz, miszerint a felperes több mint félmilliárd forinttal részesedett a bűnözőknek megítélt kártérítési pénzekből”, kiemelte a Kúria, hogy a való tények elferdítése, összemosása, a feltárt valós adatok nem egyértelmű ismertetése esetén az átlagolvasó nincs abban a helyzetben, hogy a befolyt pénzösszegek sorsáról a valóságnak megfelelő képet alkosson, megállapíthassa, hogy a megítélt kártérítési összegek ténylegesen az elítélteket, fogvatartottakat illetik, és annak csupán egy része képezi – megbízási díj címén – az őket képviselő ügyvéd vagy ügyvédi iroda tényleges bevételét.

Kimondta azt is, hogy a felperes megalapozottan kifogásolta a másodfokú bíróság által meghatározott elégtételadás módját és annak tartalmát. A sajtó-helyreigazítás iránt indult perben a felperes keresettel érvényesített joga nem a személyiségi jogok megsértésének szankcióin alapul. A sajtó-helyreigazítás iránti perben általános személyiségi jogi igények nem bírálhatók el, indokolt esetben is jogkövetkezményként csak helyreigazítás rendelhető el. A sajtó-helyreigazítás tárgyában hozott jogerős ítélet azért nem eredményez ítélt dolgot a személyiségvédelmi per szempontjából, mert bár azonos ténybeli alapból származik, de más jogalapon történik az igény érvényesítése. Ezért akkor is kérhető a megfelelő elégtételadásra kötelezés, ha a bíróság a sajtószervet ugyanazon tényállítás miatt már helyreigazításra kötelezte.

Az elégtételadás keretében a sérelmet szenvedett személy erkölcsi jóvátételt, általában olyan tartalmú nyilatkozat közzétételét követelheti, amely a jogsértés megtörténtét tudatosítja azzal a személyi körrel, amely előtt őt a sérelem érte. A megfelelő elégtétel akkor tölti be a jóvátételi funkcióját, ha ugyanazt a nyilvánosságot éri el, amely előtt a jogsértés megtörtént. A sajtóban megjelent, jóhírnevet sértő közlés esetén a nyilvánosság biztosítására is a sajtónyilvánosság útján kerülhet sor, ez azonban nem teszi azonossá az elégtételadást a sajtó-helyreigazítás körében elrendelt helyreigazító közlemény közzétételével. A sajtó-helyreigazítás iránt indult perben elrendelt helyreigazításnak és a személyiségi jog megsértése esetén az elégtétel adásának a célja és rendeltetése eltérő. A helyreigazító közlemény a sajtóközleményben megjelent valótlan közléseket, míg az elégtétel adása általában az adott személyiségi jog megsértését tudatosítja azzal a személyi körrel, amely előtt a jogsértés megtörtént.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit részben hatályon kívül helyezte, és megváltoztatta.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv.IV.21.485/2021/4.) a Kúriai Döntések 2022/9. számában 240. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 2:45. § (2) bekezdés, 2:51. § (1) bekezdés c) pont; Alaptörvény IX. cikk (1)-(2) bekezdés.


Kapcsolódó cikkek

2022. szeptember 16.

A munkáltatói kölcsön értelmezése a nagycsaládok lakáscélú jelzáloghitel-tartozásainak csökkentése tükrében

A jogerős ítélet érdemi indokolása során az Alaptörvény szerinti jogértelmezési követelmény érvényesítése, a jogalkotói cél figyelembevétele nem mentesíti a bíróságot a felek által vitatott jogintézmény releváns elemeinek a konkrét ügyre irányadó tételes jogszabályi rendelkezésekkel való összevetésén alapuló indokolás teljesítése alól – a Kúria eseti döntése.
2022. szeptember 9.

Névviseléshez való jog védelme választási kampány során

A névviseléshez való jognak a szólásszabadsággal és a véleménynyilvánítás szabadságával való ütközésének megítélésénél két azonos szinten védett jog gyakorlását kell összemérni a korlátozás szükségességének és arányosságának szem előtt tartásával. A közszereplőket is megillető személyiségvédelmi eszközök és a véleménynyilvánítás szabadsága határának megvonása esetén nem lehet az egyes személyiségi jogok között különbséget tenni – a Kúria eseti döntése.