Sportrendezvényen catering szolgáltatásra létrejött szerződés vállalkozási szerződés


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A rendezvényen megjelenő vendégek ellátására, étkeztetésére létrejött szerződés tartalmában vállalkozási szerződésnek minősül. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára alapított megtámadás a szolgáltatás tárgya, más hasonló vállalkozások összehasonlító ár-adatai, az objektív és szubjektív szempontok komplex értékelése alapján vezethet eredményre.


A tényállás

Sz. Város Önkormányzata és az alperes 2008. április 4-én kelt közös pályázatukban kezdeményezték, hogy – a 2009. évi Állami Eseménynapok keretein belül – 2009. október 2-4. között a P. B. Sportarénában kerüljön megrendezésre az Ö. K. K. Világbajnokság.

Az Önkormányzati Minisztérium 2008. október 2-án értesítette a pályázókat, hogy a rendezvény bekerült az aréna hivatalos eseménynaptárába, melyhez három eseménynap támogatást nyújt.

Az alperes elnöke, B. S. és K. Á. 2009 márciusában felkereste a P. B. Sportaréna igazgatóját. A megbeszélésen elhangzott, hogy az esemény helyszínén kizárólag a felperes jogosult catering szolgáltatást (étel- és italszolgáltatást) nyújtani, mely alól kivételt csupán az „állami napok” rendezvénysorozata képez. Ilyenkor is köteles azonban a rendezvény szervezője a felperessel szerződni, amennyiben ugyanazon feltételekkel vállalja a szolgáltatásnyújtást, mint más ajánlattevő.

Az alperes – miután egyéb szolgáltatási lehetőségek felől is tájékozódott – 2009. szeptember 30-án ajánlatot kért a felperestől a verseny ideje alatti catering szolgáltatás nyújtására.

A felperes 2009. október 1-jén küldte el részletes ajánlatát, melyben a teljes vállalkozói díjat 5 833 800 Ft + áfa összegben határozta meg. Az alperes az ajánlatot elfogadta. Jelezte: a vállalkozói díj 50 %-ának átutalásáról az e-mail feladásának napján intézkedik.

A felperes a vállalt szolgáltatásokat a három versenynapon megfelelően nyújtotta. A VIP vendégek létszámáról, fogyasztásukról nyilvántartás nem készült. A verseny lebonyolítását követően az alperes írásban megköszönte a felperes által nyújtott szolgáltatást, azt a „legjobbnak” minősítette.

A felperes 2009. október 16-án bruttó 8 033 313 Ft díjigényről küldött számlát az alperesnek október 28-ai teljesítési határidővel. Az alperes a követelt összeget nem fizette meg.

A felperes keresetében 8 033 313 Ft és ennek 2009. október 28. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelmének indokolása szerint a felek között catering szolgáltatás nyújtására vállalkozási szerződés jött létre, melynek alapján a felperes teljesített, az alperes azonban a vállalkozói díjat nem fizette meg.

Az alperes ellenkérelmében a követelést 3 250 000 Ft erejéig elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. A szerződés létrejöttét nem tette vitássá, azonban érvénytelenségi kifogást közölt. Arra hivatkozott, hogy a szerződés megkötésekor tévedésben volt, mivel nem tudta, hogy az „állami napos” rendezvényre nem érvényes a felperes és a sportcsarnokot üzemeltető kft. közötti kizárólagossági megállapodás, így más ajánlattevővel is köthetett volna – kedvezőbb díj mellett – szerződést. Álláspontja szerint, mivel a felperes erről nem tájékoztatta, etekintetben megtévesztette. Ezen túlmenően a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy értékkülönbség mutatkozik, a felperesével azonos szolgáltatás alacsonyabb díj ellenében is elérhető lett volna. Utalt a teljesítés hibájára, a kiszolgálásban mutatkozó kisebb zavarokra is.

A felperes érvelése szerint az érvénytelenségi kifogás alaptalan. Hangsúlyozta, az alperes a rendezvényről hónapokkal korábban tudomást szerzett, mégis csak néhány nappal annak kezdete előtt kereste meg szerződéskötés céljából. Amennyiben kellő körültekintéssel jár el, lehetősége lett volna korábban akár más céggel szerződést kötni. Vitatta a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanság meglétét is, álláspontja szerint az egyes szolgáltatásokhoz rendelt díjtételek nem eltúlzottak. Az alperes hibás teljesítésre történt hivatkozásával összefüggésben kiemelte, szerződésszerűen teljesített, amit a rendezvényt követően írt e-mail is alátámaszt.

Az elsőfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek között létrejött szerződésben meghatározott ellenszolgáltatást 6 millió forintra leszállította, egyben kötelezte az alperest: a leszállított összeget késedelmi kamataival növelten fizesse meg a felperesnek. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a felek szerződése atipikus, azonban dominánsan az adásvétel sajátosságait mutatja, ezért ennek szabályai irányadóak jogviszonyukra. Mivel a felperesi szolgáltatást igénybe vevők létszáma és a teljesítés sincs igazolva, elfogadta az alperes által elismert létszámot. Álláspontja szerint a sportcsarnokot üzemeltető kft.-nek járó 1 074 375 Ft-os bérleti díj az alperes terhére nem állítható be az elszámolásba, mert nem része a kikötött díjnak sem. Az érvénytelenségi kifogás kapcsán megállapította, a peres felek jogviszonyában sem a tévedés, sem a megtévesztés törvényi tényállása nem valósult meg, az alperes sem a szolgáltatás körét, sem a díj mértékét illetően nem volt tévedésben, arról a szerződéskötést megelőzően teljeskörűen tájékoztatta a felperes. Megalapozottnak találta azonban a feltűnő értékaránytalanságra alapított kifogást. A szakértői véleményt elfogadva állapította meg, hogy az aránytalanság a reális és az igényelt ellenszolgáltatás között megközelítőleg 50 %-os, ennek kiküszöbölésére szállította le 8 033 313 Ft-os díjat 6 000 000 Ft-ra, utalva a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) PK 267. állásfoglalására. A hibás teljesítésre történt hivatkozás körében hangsúlyozta, a rendezvényt követően az alperes e-mailben – tartalma szerint – a teljesítés megfelelő voltát elismerte.

A fellebbezés tartalma

Az ítélettel szemben, annak részbeni megváltoztatása és a marasztalási összeg 3 250 000 Ft-ra történő leszállítása érdekében az alperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésének indokolásában kiemelte, a jogvitát a vállalkozás szabályai szerint kell elbírálni. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban különböző jogcímeken előterjesztett érvénytelenségi kifogását. A feltűnő értékaránytalanság kiküszöbölése kapcsán álláspontja az volt, hogy az akkor valósulhat meg, ha a szakvéleményben meghatározott díjra szállítja le az ítélőtábla a marasztalási összeget.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott részének helybenhagyására irányult. Elsőfokú eljárásbeli álláspontjával egyezően adta elő jogi érveit.

Az ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés részben alapos.

A felek között a perbeli sportversenyen megjelenő vendégek ellátására, étkeztetésére – ún. catering szolgáltatásra – jött létre szerződés, amely tartalmában az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 389. §-a szerinti vállalkozási szerződésnek minősül. Az adási típusú (különösen az adásvételi) szerződésektől a vállalkozási szerződést alapvetően az különbözteti meg, hogy a vállalkozó szolgáltatása – a szerződés lényegi fogalmi elemeként – tevékenység kifejtésében áll. Ezzel szemben adásvétel esetében az eladó meghatározó kötelezettsége a dolog tulajdonjogának átruházása, ugyanakkor tevékenységet, munkavégzést nem vállal. A vállalkozó tevékenysége és annak eredménye gyakran nem testesül meg dologban, hanem attól függetlenül a megrendelő valamilyen szükségletének kielégítésére alkalmas, más jellegű szolgáltatásban realizálódik. Ezek közé tartozik – egyebek között – például a szállásbiztosítás, étkeztetés, vagy sportrendezvények szolgáltatása is. Szerződésüket a peres felek is vállalkozási típusúnak tekintették, erre utal a keresetlevél és az alperesi fellebbezés is. A szerződésre ezért nem az – elsőfokú bíróság álláspontja szerinti – adásvétel [Ptk. 365. § (1) bek.], hanem a vállalkozás szabályai az irányadóak. Megjegyzi az ítélőtábla, az elsőfokú bíróság a díj elszámolása során maga is e szerződéstípus logikája szerint járt el (többletszolgáltatások), s ítéletében az alperes ellenszolgáltatását több helyen – a vállalkozási szerződés terminológiájának megfelelően – díjfizetési kötelezettségként említette.

Változó civil világ – 2. átdolgozott kiadás, 2014

Az első kötet megjelenése óta bekövetkezett jogszabályváltozások, különös tekintettel a 2014. március 15-én hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv, szükségessé tették a könyv átdolgozását, aktualizálását. Külön fejezet foglalkozik a NAV gyakorlatával is.

Bővebb információk és megrendelés itt

A felperes ajánlatában 5 833 800 Ft + áfa összegű vállalkozói díjat jelölt meg, amelyet az alperes egyező tartalommal fogadott el, ezzel köztük a catering szolgáltatásra irányuló vállalkozási szerződés létrejött [Ptk. 213. § (1) bek.]. Az ilyen tartalommal megkötött szerződéshez képest a felperes utóbb – teljesítését követően – magasabb, 6 426 650 Ft + áfa összegű vállalkozói díjat számlázott le arra hivatkozással, hogy a teljesítés, azaz a rendezvény tényleges lebonyolítása során az alperes részéről további („extra”) szolgáltatások igénybevételére került sor, illetőleg az eredetileg tervezetthez képest a szolgáltatást igénybe vevő vendégek létszáma megnövekedett. Ezek az „extra” szolgáltatások a vállalkozási szerződéses jogviszonyban pótmunkának minősülnek, amelynek tényét, elvégzését a felperesi vállalkozónak kellett bizonyítania [Pp. 164. § (1) bek.].

Az ajánlat szerint a vendégek létszáma naponta az étkeztetés jellegétől függően eltérő. Mivel a felperes az előirányzottnál magasabb létszámot állít, a leszámlázott többletdíj létszámvonzatát igazolnia kell. Bizonyítási kötelezettségének azonban eleget tenni nem tudott: a megjelent, szolgáltatást igénybe vevő személyek számára vonatkozóan kimutatást, részletező számlát nem csatolt. Mindezek következtében a követelt vállalkozói díjtöbbletre (pótmunkadíjra) nem jogosult, igénye etekintetben alaptalan.

A felperesi árkalkulációban – melynek alapján árajánlatát számította – a B. S. Üzemeltető Kft. részére fizetendő (ÜSB) jutalék nem szerepel. Az alperesre történő áthárításának – önálló költségtételként – ezért szerződési jogalapja nincs. A peres felek jogviszonyát nem érintő kérdés, hogy a felperesnek a B. S. Üzemeltető Kft. felé jutalékfizetési kötelezettsége áll fenn a köztük lévő jogviszony alapján. Amennyiben ez a tétel a kikötött vállalkozói díjnak nem volt része, arra utóbb szerződéses alapon a felperes igényt nem formálhat.

A Ptk. 201. § (2) bekezdése szerint, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.

A szerződési szabadság alapelvéből [Ptk. 200. § (1) bek.] következik, hogy a felek a szerződés tartalmát szabadon állapítják meg, így szabadon alakíthatják ki a szolgáltatások ellenértékét is, és egyező akarattal eltérhetnek a szolgáltatás közgazdasági értékének megfelelő ellenszolgáltatástól. A szerződéses kapcsolatokban az egyenértékűség követelménye a szerződés valamennyi sajátossága által indokolt – nem csupán a közgazdasági érték alapján meghatározott – ellenszolgáltatás nyújtásának kötelezettségét jelenti. A forgalom biztonsága, a megtett szerződési nyilatkozat komolysága, a szerződésekbe vetett bizalom fontossága szempontjából alapvető elvárás ugyanakkor, hogy a szerződő felek döntéseiket a szükségesnek tartott, kellően gondos előkészítés, a releváns piaci viszonyok vizsgálata, az ügylet összhatásainak mérlegelése után hozzák meg. Az ellenszolgáltatás így – optimális esetben – a szolgáltatás tárgyának és az egész ügylet jellemzőinek ismeretében, objektív és szubjektív szempontok komplex értékelése alapján alakul ki. Piacgazdasági viszonyok között a forgalom biztonsága fokozottan indokolja, hogy a felek gondos előkészítést követően kössenek szerződést, és az abban foglalt ellenszolgáltatást is véglegesnek tekinthessék. Éppen ezért a bírói gyakorlatban a Ptk. 201. § (2) bekezdésének alkalmazása a piaci viszonyok között visszafogott, a megtámadási kereset vagy kifogás is csak különösen indokolt, kivételes esetben lehet megalapozott (BDT2002. 737. eseti döntés). Ennek érdekében az értékkülönbség mértékének vizsgálata során az eset összes körülményét mérlegelni kell. Figyelemmel kell lenni a szerződés egész tartalmára, a forgalmi (érték-) viszonyokra, a kereslet és kínálat alakulására, az értékek ettől függő változásaira, a szerződő felek bármelyikének esetleges külön igényére, fokozott érdekeltségére a szerződés létrejöttében. Figyelembe kell venni a szolgáltatás minőségét, korszerűségét, újszerűségét, az értékesítési feltételeket. Jelentőséget kell tulajdonítani a szerződéskötés körülményeinek, az érték meghatározása módjának is. Csak mindezek gondos mérlegelésével lehet olyan megállapítást tenni, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között nemcsak értékkülönbség van, hanem ez az értékkülönbség valóban feltűnően nagy [Legfelsőbb Bíróság (Kúria) PK 267. állásfoglalás I. tételének indokolása].

A perbeli vállalkozási szerződésben kikötött díjat a felperes az igényelt szolgáltatások tartalma és a hozzátartozó létszám alapján számította, a perben kirendelt szakértőnek ezért a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára alapított érvénytelenségi kifogás kapcsán vizsgálnia kellett, hogy a felperesi logika szerint kalkulált ár milyen költségtételekből és milyen nyereséghányadból tevődik össze. A felperesi adatszolgáltatás e kalkulációs szempontokat tekintve alapvetően hiányos volt. A szakértő ezért – szükségszerűen – becslési módszert alkalmazva adhatott véleményt, amit különböző közelítéses számítások alapján végzett el, álláspontját összehasonlító adatokkal is megfelelően alátámasztotta.

 

 

Mindezek figyelembe vételével a reális vállalkozói díj 3 250 000 Ft + 812 500 Ft áfa, vagyis bruttó 4 062 500 Ft. Ezzel szemben a szerződéses vállalkozói díj 5 833 800 Ft + 1 458 450 Ft áfa, összesen bruttó 7 292 250 Ft. A bruttó összegek között mutatkozó értékkülönbség 3 229 750 Ft, ami a reális bruttó vállalkozói díj 79,5 %-a (3 229 750 Ft:4 062 500 Ft=79,5 %), vagyis ilyen mértékben aránytalan a kikötött díj. A kialakult bírói gyakorlat szerint az ilyen mértékű aránytalanság már kirívóan magas, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a feltűnően nagy értékkülönbségből eredően aránytalan előny mutatkozik, következésképpen helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor a szerződés erre alapított érvénytelenségét megállapította.

Érvénytelen szerződés esetében a bíróság a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet állítja vissza [Ptk. 237. § (1) bek.], de lehetősége van arra is, hogy az aránytalan előny kiküszöbölésével megszüntesse az érvénytelenség okát, és a szerződést a Ptk. 237. § (2) bekezdésének 2. fordulata szerint érvényessé nyilvánítsa. Annak eldöntésénél, melyik jogkövetkezményt alkalmazza, egyebek között jelentősége van, hogy a felek a szerződést milyen mértékben teljesítették.

Bírósági Döntések Tára

A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni.

További információ és megrendelés >>

A felperes részéről teljesített vállalkozási szerződés sajátosságaiból adódóan az eredeti állapot helyreállítása a felek jogviszonyában kizárt, ezért az érvénytelen szerződést érvényessé kellett nyilvánítani és dönteni abban a kérdésben, hogy miként történjék az aránytalan előny kiküszöbölése. A bíróságnak ilyen esetben a szolgáltatás értékét olyan összegben kell megállapítania, amely nem azonos ugyan a reális piaci értékkel, de olyan helyzetet teremt, amely mellett a feltűnő értékkülönbség már nem áll fenn. Olyan ellenérték megállapítására kell tehát törekedni, amely a felek ügyleti érdekeihez legközelebb áll, vagyis az értékkülönbségnek csak az előnyt feltűnően aránytalanná tevő részét kell kiküszöbölni [Legfelsőbb Bíróság (Kúria) PK 267. állásfoglalása II. tételének indokolása].

Az elsőfokú bíróság a vállalkozói díjat 6 000 000 Ft-ban határozta meg; azonban ez esetben a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között az értékkülönbözet 1 937 500 Ft (6 000 000 Ft-4 062 500 Ft=1 937 500 Ft), ami a reális vállalkozói díjhoz képest 1 937 500 Ft:4 062 500 Ft=47,7 % aránytalanságot mutat. Az ilyen összegben meghatározott vállalkozói díj ezért nem alkalmas a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékkülönbözetéből eredő feltűnő aránytalanság – az érvénytelenség oka – kiküszöböléséhez.

Az ítélőtábla álláspontja szerint amennyiben a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalansága 20-25 % közé csökken, az értékkülönbség már kirívónak nem tekinthető, a perbeli esetben 5 000 000 Ft vállalkozói díj a szolgáltatás ellenértékeként már nem feltűnően aránytalan.

Az alperes arra is hivatkozott, hogy a szerződés megkötésekor tévedésben [Ptk. 210. § (1) bek.] volt, illetőleg a felperes megtévesztette [Ptk. 210. § (4) bek.].

A Ptk. 210. § (1) bekezdése szerint, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. A joggyakorlat az olyan tényt vagy körülményt tekinti lényegesnek, amelyek ismeretében a felek nem, vagy más tartalommal tettek volna szerződéses nyilatkozatot. Ebben a kérdésben csak az összes körülmény, az ügy minden elemének együttes mérlegelése után vonható le megalapozott következtetés.

A perbeli esetben a kizárólagossági kikötés tekintetében elhangzott tájékoztatás a szerződéskötéskor már nem volt lényeges körülmény, mivel a felek egy nappal a szolgáltatás nyújtásának megkezdése előtt kötötték meg szerződésüket, amikor az alperesnek már nem lett volna reális esélye más, olyan társasággal szerződni, amelyik nem a helyszínen, a P. L. Sportarénában működik. Ezt maga az alperes is elismerte 6. sorszámú ellenkérelmének első oldalán. Mindezek következtében a tévedésre alapított megtámadási kifogás – különösen a feltűnő aránytalanság kiküszöbölése folytán – alaptalan.

A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és a felek közötti szerződés érvénytelenségi okát – a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbségből eredő aránytalan előnyt – kiküszöbölte, a szerződést 5 000 000 Ft vállalkozói díj tartalommal érvényessé nyilvánította. Az alperest terhelő marasztalás összegét 5 000 000 Ft-ra és ennek a vállalkozói díj esedékességének napjától a kifizetésig járó, a Ptk. 301/A. § (2) bekezdésében szabályozott mértékű késedelmi kamatára leszállította.

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30 029/2013.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/09. számában 138. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 21.

Az üzletrész öröklése és átszállása a jogutódra

A kft. tagjának halálával az örökös tulajdonosává válik az elhunyt tag hagyatékába tartozó üzletrésznek. A kft.-nek nincs jogszabályi kötelezettsége az örökös tulajdonába került üzletrész megváltására, megvételére – a Kúria eseti döntése.

2024. június 19.

Önkormányzati választás: hosszú út az alakuló ülésig

Az önkormányzatok életében egy furcsa, eddig még nem tapasztalt időszak következik. A választások befejeztével kialakultak az új képviselő-testületek, kiderültek az új polgármesterek, azonban a munkát egészen októberig még nem ők, hanem a korábbi, 2019-ben választott testület végzi.