Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A személyes szabadságot a lehető legrövidebb ideig korlátozó, szükségszerű és jogszerűen végrehajtott rendőri intézkedés nem alapoz meg személyiségi jogvédelmet.
Ami a tényállást illeti, a felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: az alperes megsértette a személyes szabadsághoz, az emberi méltósághoz, a véleménynyilvánításhoz, a gyülekezéshez, valamint a tisztességes eljáráshoz fűződő személyiségi jogait, amikor megakadályozta, hogy 2009. november 22. napján Horthy Miklós Budapestre történő bevonulásának 90. évfordulója alkalmából egy előre bejelentett és a rendőrség által meg nem tiltott békés, megemlékező meneten részt vegyen. Kérte az alperes eltiltását a további jogsértő magatartástól, illetve azt: az alperest kötelezze elégtétel adására oly módon, hogy magánlevélben fejezze ki bocsánatkérését a jogsértések elkövetéséért. Kérte továbbá, a bíróság kötelezze az alperest 100 ezer forint nem vagyoni kártérítésre és ennek 2009. november 22. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítélete
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában ismertette az 1959. évi IV. törvény, azaz a Polgári Törvénykönyv (az 1959-es Ptk.) 75. paragrafusának (1) bekezdését, 76. paragrafusát, a Polgári Perrendtartás (Pp.) 4. paragrafusát, 164. paragrafusának (1) bekezdését, 206. paragrafusát, a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 1. paragrafusának (1), (2) bekezdéseit, 19. paragrafusának (1), (2) bekezdéseit. Hangsúlyozta, hogy a szabálysértési ügyekben eljárt hatóságok határozatai a bíróságot a polgári eljárásban csak annyiban kötik, miszerint nem állapíthatja meg a határozatok tartalmával ellentétesen, hogy a felperes szabálysértést követett el. A rendelkezésre álló bizonyítékokat egymással összevetve és azokat összességükben értékelve kell a döntését meghoznia.
Adott esetben arra következtetett, hogy a felperes egy olyan rendezvényen akart részt venni, melyen a saját ismeretei szerint is olyan személyek gyülekeztek, akik bíróság által jogerősen feloszlatott társadalmi szervezet formaruháját viselték. A felperes a rendezvény megkezdésekor e személyekkel tartózkodott egy területen. Azt is megállapította, hogy a Magyar Gárda tagjai a gyülekezéskor egymást köszöntve, meghatározott helyen, alakzatban állva várták a rendezvény megkezdését. Bizonyítottnak látta, hogy a rendőrség és a rendezvény szervezői között volt egyeztetés, melynek alapjául az szolgálhatott, hogy olyan személyek is megjelentek a rendezvényen, akikkel szemben – a rendőrség megítélése és jogértelmezése alapján – szükségessé válhatott a rendőri intézkedés foganatosítása. A felperes ilyen körülmények között számíthatott arra, hogy ha a Magyar Gárda tagjai között vonul, akkor a rendőrség a magatartását úgy értékelheti, mint aki maga is megvalósítja a társadalmi szervezetet feloszlató jogerős határozatban foglalt tényállási elemeket. Az ilyen személyek intézkedés alá vonathatók, ezért a felperes is részesévé válhat az intézkedésnek, különösen akkor, ha a gárdisták formaruhájához hasonló viseletben volt jelen. Ennek azért tulajdonított jelentőséget, mert a felperes nem egyszerű járókelőként vonták az intézkedés hatálya alá, hanem egy fokozott ellenőrzés alatt álló területen vonult olyan személyekkel, akikkel szemben eljárás indítása vált szükségessé. A felperes igazoltatása nagyszámú résztvevővel szembeni, hasonló intézkedések foganatosítása mellett történt, ami huzamosabb időt vett igénybe. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az államnak kötelessége a jogerős bírósági döntés végrehajtása, melynek az alperes az intézkedésével akart érvényt szerezni azért, hogy olyan személyek ne jelenhessenek meg egy rendezvényen, akiknek tevékenységét a bíróság korábban jogellenesnek minősítette. Nem jogsértő, ha ilyen személyek tevékenysége miatt a rendőrség intézkedik, és az intézkedés alá vont területen tartózkodó, megítélésük szerint a Gárda egyenruhájához hasonló ruhát viselő személyeket is igazoltatja, és velük szemben szabálysértési eljárást kezdeményez. A feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvétel szabálysértési tényállásának a jogalkalmazó általi nem megfelelő értelmezése jogsértést nem valósít meg, és az alperes a szabálysértési eljárás kezdeményezésével sem valósított meg jogellenes magatartást. Az igazoltatás, mint intézkedés sem volt aránytalan a szabálysértési eljárással orvosolni szándékozott jogsértéshez képest. A felperes számolhatott azzal, hogy vele szemben is intézkedni fognak, s így nem juthat el a megemlékezés végső helyszínére. A felperes rendezvényről való lemaradása nem alapoz meg személyiségi jogsértést, különös tekintettel arra, hogy azok, akik civilként és nem a gárdisták mellett vonultak, a rendezvény helyszínét elérték, ezeket a személyeket a rendőrhatóság tagjai nem tartóztatták fel. Jelentősebb számú résztvevővel szembeni rendőri intézkedés esetén nem várható el, hogy a rendőrség a tömeg vonulását egyesek kiemelésével ne zavarja. Az igazoltatás hosszabb időt vett igénybe, ami a felperes számára a végcél megközelítését akadályozta, ez azonban nem volt jogellenes intézkedés. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította megjegyezve, hogy a felperes nem adott elő olyan körülményt, ami a nem vagyoni kártérítési igényt igazolta volna.
Rendőri intézkedés. A tömegvonzás törvénye…
A fellebbezés tartalma
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak részbeni megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint téves az elsőfokú bíróság jogi érvelése, mert a helyszínen a feloszlatott Magyar Gárda tagjai között sétálva nem követett el olyan cselekményt, amely a vele szembeni intézkedésre okot adott. Hivatkozott ebben a tekintetben a Magyar Gárdát feloszlató bírósági határozat által meghatározott azon cselekményekre, amelyekkel a feloszlatott társadalmi szervezetben való részvétel szabálysértése elkövethető. Határozottan állította, hogy ezeket a tevékenységeket egyáltalában nem tanúsította. Kitért arra is, hogy a korábbi jogerős ítélet helyes értelmezése alapján az alakzatban vonulás nem minősül jogellenesnek. Előadta, hogy semmiféle alakzatban, formaruhát viselve nem vonult, és olyan jogellenes magatartást sem tanúsított, amely alapot adott az igazoltatására, valamint a lezárt területen tartására, majd a szabálysértési eljárás megindítására. Ilyen körülmények között a rendőrségnek nem volt jogalapja intézkedni, mert nem tanúsított olyan magatartást, melyből az a következtetés vonható le, hogy szembe helyezkedett a gárdát feloszlató ítélet rendelkezéseivel. Az alperessel szolgálati viszonyban álló személyek jogellenesen akadályozták meg, hogy részt vegyen a megemlékező meneten, jogellenesen zárták el előle az utat az igazoltatás miatt, majd jogellenesen történt a szabálysértési eljárás megindítása is. Mindez megalapozza az egyesülési, véleménynyilvánítási, gyülekezési joga, valamint az emberi méltósághoz, személyes szabadsághoz, tisztességes eljáráshoz való jogainak sérelmét.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
Álláspontja szerint a felperes ugyan személyiségi jogsértésre alapítva terjesztette elő igényét, ez azonban magában foglalja az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítéséhez megkívánt feltételek vizsgálatának szükségességét is. Kifejtette, hogy jogszabályi kötelezettség terhelte a helyszínen szolgálatot teljesítő rendőröket, hogy jogellenes magatartás észlelésekor intézkedjenek. Ennek során úgy jártak el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, intézkedésük jogszerű volt. A helyszínen alakzatban vonuló, a Magyar Gárda viseletére jelentős mértékben emlékeztető öltözetű személyek, így a felperes magatartásával összefüggésben is joggal merülhetett fel a szabálysértés elkövetése, ezért igazoltatták őt is. A felperes az intézkedés eredményes végrehajtásához szükséges ideig kényszerült arra, hogy a lezárt területen maradjon. A személyazonosítás, valamint a ruházat átvizsgálása után a helyszínt elhagyhatta.
Az alperes kifejtette: az a körülmény, mely szerint a szabálysértési eljárást a bíróság később megszüntette, önmagában nem vezethet személyhez fűződő jogsértés megállapításához, ugyanis a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. A rendőri jogsértés megítélésekor a kártérítési felelősség szempontjából azt kellett vizsgálni, hogy az intézkedés idején a konkrétan felmerült tények ismeretében az alperes alappal következtethetett-e szabálysértés elkövetésére, és emiatt a felperest igazoltathatta-e vagy sem. Álláspontja szerint a felperes személyhez fűződő jogai gyakorlásában a helyszínen rövid ideig korlátozták, és figyelemmel a nagyszámú, formaruhában megjelent személyre, ez kizárólag az igazoltatás eredményességéhez szükséges ideig tartott. Erre tekintettel az intézkedés nem alapozhatja meg a felperes által megjelölt személyhez fűződő jogsértések megállapítását. Nem volt bizonyított a kártérítés megállapításának további feltétele, a rendőri intézkedéssel okozati összefüggésben keletkezett kár és annak mértéke sem.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapításai
A fellebbezés nem alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével teljes egészében egyetértett, ezért határozatát a Pp. 253. paragrafusának (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
Az ítélőtábla elsősorban arra mutat rá, hogy az Rtv. 15. paragrafusának (1) bekezdése szerint a rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával. A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.
|
Bírósági Döntések Tára |
|---|
|
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. |
Előre bocsátja a másodfokú bíróság, hogy több hasonló tényállású per elbírálása alapján (2. Pf. 22 271/2012/4., 2. Pf. 21 150/2013/4.) hivatalos tudomással is rendelkezett a 2009. november 22. napján, Horthy Miklós Budapestre való bevonulásának 90. évfordulójára szervezett megemlékezésen történtekkel kapcsolatban. Valamennyi iratból egyértelműen következtethető volt az – a tényállás elbírálása szempontjából kiemelkedő jelentőségű – körülmény, hogy a megemlékezésen a Fővárosi Ítélőtábla 5. Pf. 20 738/2009/7. jogerős határozatával feloszlatott Magyar Gárda nevű társadalmi szervezet tagjai a rájuk jellemző formaruhában jelen voltak. A felperest is érintő rendőri intézkedés elrendelésére alapvetően azért került sor, mert a rendőrhatóság képviselői és a rendezvény szervezői közötti egyeztetés után a gárdatagok a rendezvény helyszínén maradtak. Az eljáró rendőrök alapvetően e személyeknek a vonulásos rendezvényen való részvételét akarták megakadályozni, érvényt szerezve a társadalmi szervezetet jogerősen feloszlató bírósági határozatnak.
A feloszlatott társadalmi szervezetben való részvétel szabálysértését a 218/1999. (VIII. 28.) kormányrendelet 10/C. paragrafusának (1) bekezdésében foglalt tényállás írja körül. Eszerint aki a bíróság által társadalmi szervezet feloszlatásáról hozott döntésében jogellenesnek nyilvánított tevékenységet végez, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A Magyar Gárda tagjai kizárólag rájuk jellemző formaruhát viseltek, és ennek észlelése alapján volt a rendőrhatóság tagjai számára elsősorban eldönthető az, hogy mely személyek valósítják meg ténylegesen a fenti szabálysértést. Az alperes az ilyen egyenruhát viselő személyek más, a demonstráción résztvevő személyektől való elhatárolását akarta megvalósítani az adott területen gyülekezők körülzárásával. A körülzárás után került sor az ezen a területen levő valamennyi személy egyenkénti igazoltatására és ruházatának vizsgálatára.
A Fővárosi Ítélőtábla valamennyi – köztük a korábban elbírált perekben keletkezett – iratanyag áttekintése után egyértelműen arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedést foganatosító alperes az intézkedés alá vont személyek jogait teljes körűen figyelembe véve hajtotta végre a körülzárást, az igazoltatást és a ruházat átvizsgálását. Ennek során a körbekerítéssel az egyetlen lehetséges módszert alkalmazta arra, hogy a feltételezett szabálysértést elkövetőket egyéb demonstrálóktól elhatárolja. Az egyes személyeket a lehető legrövidebb ideig korlátozta személyes szabadságukban, mivel kizárólag az igazoltatás idejére tartotta őket ezen a területen. Figyelemmel arra, hogy nagyobb számú személy igazoltatására kellett egy időben sort keríteni, a valamennyiükkel szembeni intézkedés huzamosabb időt vett igénybe.
A rendelkezésre álló iratok alapján az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság, illetőleg a felperes azon álláspontjával, hogy nem volt igazolható olyan tény, mely szerint a felperes az akkor már feloszlatott Magyar Gárda egyenruháját viselte. A felperes ruházatának fekete színe, illetőleg katonai jellege azonban nem különböztette meg határozottan az egyenruhát viselő személyektől. Erre tekintettel az alperes nem járt el jogszerűtlenül és szükségtelenül akkor, amikor a felperest a körbezárás és igazoltatás mellőzésével nem hagyta eltávozni a területről, hanem vele szemben is intézkedéseket foganatosított.
Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban is, hogy a szabálysértési eljárás kezdeményezése sem minősülhetett jogellenesnek. A bírósági gyakorlat csak a kirívó jogértelmezési és jogalkalmazási hibát minősíti jogellenesnek, ám a szabálysértési tényállás, illetve a társadalmi szervezetet feloszlató jogerős bírósági határozatban foglaltak alapján több bizonytalansági elem is volt a szabálysértést ténylegesen megvalósító magatartás minősítésével és értékelésével kapcsolatban. Erre egyértelműen utal a szabálysértési tényállás rövid idő alatt történt módosítása. A felperes magatartásának az intézkedés idején történt nem megfelelő értékelése jelen eset körülményei között nem vezethetett a felperes személyiségi jogai megsértésének megállapításához, mivel a kifejtettek alapján az alperes a demonstráció helyszínén a tevékenységét teljesen jogszerűen végezte.
A rendezvény idején közismert tény volt az, hogy a Magyar Gárdát a bíróság jogerősen feloszlatta, és erről a felperes is nyilvánvalóan tudomással rendelkezett. Ennek ellenére kifejezetten e személyek környezetében várta a vonulásos demonstráció megkezdését. A felperesnek a körülményeket ismerve számolnia kellett azzal a lehetőséggel, hogy a szabálysértést esetleg megvalósító személyekkel szemben a rendőrhatóság fellép, és magát, mint aki szintén e személyek között tartózkodott, az intézkedés érintheti.
Mindezek alapján helyesen következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy az alperes nem sértette a felperesnek a személyes szabadsághoz, az emberi méltósághoz, a véleménynyilvánításhoz, a gyülekezéshez és a tisztességes eljáráshoz fűződő jogait. Mivel a kereset jogalapja nem áll fenn, ezért helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a jogkövetkezmények tekintetében is elutasította a felperesi igényt.
Az ismertetett döntés (Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 21 686/2013/4.) a Bírósági Döntések Tára című folyóirat 2014/10. számában 153. szám alatt jelent meg.
