Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának csapata 2019-ban nyolcadik alkalommal képviselte Magyarországot a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (International Chamber of Commerce - ICC) által megrendezett Nemzetközi Kereskedelmi Mediációs Versenyen. A tekintélyes esemény célja a mediáció mint alternatív vitarendezési módszer népszerűsítése, valamint az e területen dolgozó szakemberek közvetlen eszmecseréjének elősegítése. 2019-ban az ELTE-t Dobos Boglárka Mária, Hajas Tamás Boldizsár, Képessy Kinga és Wulcz Aliz joghallgatók képviselték. A csapat felkészítését 2018. szeptember óta Horváth Dóra (a 2018-as csapat tagja) és dr.…
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának csapata 2019-ban nyolcadik alkalommal képviselte Magyarországot a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (International Chamber of Commerce – ICC) által megrendezett Nemzetközi Kereskedelmi Mediációs Versenyen. A tekintélyes esemény célja a mediáció mint alternatív vitarendezési módszer népszerűsítése, valamint az e területen dolgozó szakemberek közvetlen eszmecseréjének elősegítése.
2019-ban az ELTE-t Dobos Boglárka Mária, Hajas Tamás Boldizsár, Képessy Kinga és Wulcz Aliz joghallgatók képviselték. A csapat felkészítését 2018. szeptember óta Horváth Dóra (a 2018-as csapat tagja) és dr. Inzelt Éva (egyetemi adjunktus) végezték.
A 2019-es csapat tagjai (balról jobbra) Wulcz Aliz, Dobos Boglárka, Hajas Tamás Boldizsár, Képessy Kinga és felkészítőik Dr. Inzelt Éva és Horváth Dóra
A mediáció a konfliktusok kezelésének, megoldásának hatékony eszköze, melynek során a felek egy független fél, mediátor társaságában próbálnak közös megoldást találni a vitás kérdésekre. A mediátor nem a bíró szerepét hivatott betölteni, nem feladata eldönteni a vitát, csupán a párbeszédet próbálja előremozdítani. A mediáció az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában széleskörűen alkalmazott módszer, hazánkban azonban még csak mostanában kezdik felismerni, hogy a hosszú, költséges és az üzleti kapcsolatokat károsító pereskedés alternatívája lehet.
A versenyt amin65 egyetem csapata vett részt a világ több mint 35 országából, 2019. február 7. és 13. között rendezték meg Párizsban. Emellett idén közel 150 szakember érkezett az eseményre, hogy mediátori és versenybírói feladatokat lásson el.
A verseny írásbeli és szóbeli részekből állt. A versenyt megelőzően a csapatok írásban küldték el az úgynevezett mediációs tervüket (mediation plan) az ICC részére, amely tartalmazta a tervezett stratégiájukat a selejtezőkben tárgyalt négy esetre vonatkozóan. Ezt követték a Párizsban megszervezett valódi mediációs ülések szimulációi, amelyek során minden csapatból két versenyző törekedett arra, hogy a korábban kézhez kapott általános és bizalmas információkat felhasználva megegyezésre jusson a másik csapat két tagjával, a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara mediációs szabályait követve. Minden egyes ülést egy tapasztalt, hivatásos mediátor vezetett. A bírák, akik maguk is szakemberek voltak, figyelték, hogy a felek mennyire jól képviselik az érdekeiket, mennyire haladnak egy kölcsönösen előnyös megoldás irányába és milyen mértékben veszik igénybe a mediátor segítségét.
Az első nap egy felkészítő előadásból és ismerkedésből állt. A verseny főszervezője, valamint a versenyen már sokadszorra részt vevő bírók és mediátorok két fontos dologra hívták fel a csapatok figyelmét: nem kell eljutni a megállapodásig, de annak irányába kell haladnunk, igen érdemes kérni a mediátor segítségét s fontos megindokolni az álláspontunkat.
Az első élesben zajló mediációs sessionünk keretében egy tíz éve jól működő üzleti kapcsolat megmentése érdekében folytattunk párbeszédet az ellenünk versenyző Queen Mary University of London diákjaival.
Feladatunk az Eastaniaban található beszállító (Eastania Co.) üzleti érdekeinek védelme volt a számláit nem fizető autógyárral (Autoworld) szemben. Noha mindkét fél szerette volna megőrizni a sikeres üzleti kapcsolatot, az Autoworld képviselői nehezményezték, hogy a szállítások leálltak, s ennek következtében jelentős károkat szenvedtek el, melyet kártérítés formájában kívántak behajtani. Az Eastania Co. nevében azzal érveltünk, hogy a szállítás leállítása jogos volt, hiszen addigra már három hónapja nem érkezett fizetség az autógyár részéről.
Szombaton, a verseny második napján csapatunk a Problem 2 esetet mediálta a lengyel Jagellón Egyetem csapatának két tagjával szemben. Az eset alapját egy feltörekvő zenekar különleges meggyőződései adták, amely egy 5 lányból álló kelta rock együttest fogott össze, akik egy vegán, etikus meggyőződés alapján a modern rabszolgamunka ellen kívántak a zenéjükkel és ehhez kapcsolódó befolyással fellépést tenni.
Az ügyben csapatunk a PromoMuse elnevezésű zenekarokat promótáló céget képviselte, míg ellenfeleink a Gwion Bach elnevezésű zenekart. A cégünk elsődleges feladata volt az együttes második albumjának reklámozása és első nagyszabású turnéjának létrehozatala, amelyekhez hatalmas pénzösszegek kellettek. Az ügy eléggé komplexnek bizonyult, tekintve, hogy több szálon is futott a történet, ahol be kellett bizonyítanunk, hogy a legjobb belátásunk szerint jártunk el és nem kívántuk megsérteni a zenekar vegán és etikus életmódját valamint meggyőződéseit. Az eset során így sokszor ütköztek egymással az etikus és üzleti elképzelések, így szükség volt, hogy egy egyensúlyi helyzet alakuljon ki, amellyel eljuthatunk egy közös érdekeket összefogó megállapodásig. Továbbá az ügy megfelelő volt arra, hogy úgynevezett ‘hand out’ kiadásával tudjuk prezentálni a másik csapatnak, a bíráknak és a mediátornak hogy az együttes által a szociális médiára feltett rágalmazások és lejárató kampány folytatásával milyen felháborodást váltottak ki és ez milyen előreláthatatlan károkat tud okozni a cégünk számára. Maga a probléma ott kezdődött, hogy egyrészt a cég a zenekar védjegyével ellátott bőrből készült árukat használt fel, amely egyértelműen ellentmondott a csapat vegán hitének. Másrészt a zenekar szlogenje, ami a modern rabszolgamunka befejezését hirdette lekerült az általunk különböző felületekre feltett fényképekről, valamint egyéb problémák felmerülésével kellett szembe néznünk és megvédenünk a vállalatunk hírnevét és jövőjét. Így be kellett látnunk, hogy valamilyen szinten mi is hibásak vagyunk mivel nem tettünk meg a megfelelő intézkedéseket, hogy megismerjük a valós motivációját a zenekarnak, de ez a közös megbeszélések hiányával is magyarázható volt.
Csoportkép a második eset szimulálása után a lengyel egyetem hallgatóival és coachaival, a mediátorral és a zsűri tagokkal.
A harmadik alkalommal egy angol (az esetben Angolia-i) hercegi leszármazott sajtbizniszt indít útjára, családjának nemesi neve alatt – mely elterjedt és ismert Angliában – bejegyeztetve a terméket és új cégét is. Az üzlet sikeresnek látszik, külföldre is megindul a terjeszkedés, azonban amikor francia (az esetben Franconia-i) piacra is megérkezik, komoly probléma merül fel. A név Franciaországban oltalom alatt álló eredetmegjelölés (AOC), amelynek használatához az adott terméknek meg kell felelnie bizonyos követelményeknek, pl. egy meghatározott francia régióban kell, hogy történjen az előállítás. Az ülésen a vitás felek az angol hercegi sarj, Charlie, és ügyvédje, illetve a francia eredetmegjelölési hatóság (INAO) feje és jogásza voltak. Mi az újdonsült sajtkészítő oldaláról helyezkedtünk bele a mediációba, ellenfeleink a grúz New Vision University hallgatói voltak.
Az ügyhöz meg kellett ismernünk a ténylegesen létező francia eredetmegjelölési rendszert, kissé közelebb kerültünk Anglia hercegi hagyományaihoz s példát láttunk szokásjog és hatályos jog szembekerülésére. A mediáció maga pedig tapasztalat volt arról, milyen fontos is engedni saját elképzeléseinkből és igyekezni kapcsolatot teremteni a másik megközelítéseivel egy adott probléma megoldásának érdekében.
Csoportkép a harmadik session után (balról jobbra): Dobos Boglárka, Inzelt Éva tanárnő, Hajas Boldizsár, továbbá Murray Adams, az eset mediátora, a grúz New Vision University versenyzői, a bírák
A negyedik esetet a szingapúri National University of Singapore csapatával mediáltuk le.
Az eset rendkívül érdekes volt számunkra, hiszen egy nagyon aktuális témát érintett, amely mindenkinek hamar felkeltette az érdeklődését. A két vitában álló fél két űrügynökség volt, kérelmezői oldalon a Universal Aerospace Terrania-i székhellyel, ellenérdekű félként pedig az Astral űrügynökség szerepelt az esetben Rusovia-i székhellyel, mi az utóbbit képviseltük a session során. A vita lényege abban állt, hogy a két űrügynökség egy közös, még asztronauták nélküli Mars expedíciót határozott el. A rakétát és az űrhajót a kérelmező szolgáltatta, míg a leszállóegységet az ellenérdekű fél. Az expedíció kudarcba fulladt, végül nem érte el a Marsot. Ennek pontos oka a felek között ismeretlen volt, így mindkét fél kártérítési igénnyel fordult a másikhoz, költségeinek megtérítését követelve. Ezenkívül az expedíció nagy sajtó visszhangja miatt a felek súlyos károsodást szenvedtek a hírnevükben is, amely a későbbi expedíciók finanszírozását, és gyakorlatilag az ügynökségek egész működését veszélybe sodorta. A session során a cél az volt, hogy közösen megszervezzünk egy mentő expedíciót az űrben elkallódott űrhajónk visszaszerzésére, és újrahasznosítására.
National University of Singapore csapat tagjaival, coachával, az eset mediátorával és bíráival
Az első négy eset mediációi („Preliminary Rounds”) után derül ki mely csapatok kerültek be a legjobb 16 közé. Minden session-nél két bíró pontozta a csapatokat, és amelyik csapat több pontot kapott a bíránál, az nyerte meg az adott ülést. Így összesen nyolc “szavazatot” lehetett elérni maximálisan – nekünk, mint utólag megtudtuk, 6-ot sikerült begyűjteni. A verseny negyedik estéjén a Cercle de l’Union Interalliée-ben megrendezett előkelő koktélpartin izgatottan vártuk az eredményt… s továbbjutottunk! Az öröm mellett hatalmas lelkesedés lett úrrá rajtunk, s azonnal hazasiettünk, hiszen másnap délutánra már készen kellett állnunk a teljesen új eset mediációs ülésére.
A legjobb 16-ba jutás öröme a színpadon.
Erre az ötödik, döntős problémára az amszterdami Vrije Universiteit hallgatóival kellett megoldást keresnünk. Külön érdekesség, hogy ez az egyetem idén először indított diákokat a megmérettetésre. Az esetben “Ardania” állam – mely a leginkább egy modernizálódó közel-keleti monarchia analógiáját adta – és egy szomszédos ország építőcégének (“BBI”) vitája volt terítéken. Az ügy stílusát, elemeit tekintve kitűnő ahhoz, hogy megláthassuk a mediáció célját, lényegét. Ardania rendkívül szegény ország, azonban hercege elkötelezett, hogy fejlessze országát és javítsa lakói életszínvonalát. Egy fontos futballkupa megrendezési lehetőségét kapja meg Ardania, amelynek befogadásához azonban szükséges egy stadion építése. Az országnak nincsen erre kerete, azonban a BBI 10 éves közös használat függvényében hajlandó meghitelezni az országnak az építést. A disputa akkor alakul ki, amikor riasztó kétségek merülnek fel afelől, hogy a stadion a megfelelő formában elkészül a kupa időpontjára. A mediáció során még inkább megbizonyosodhattunk arról, hogy ez a módszer a vitarendezés jövője: megértve a motivációkat s felismerve a valós érdekeket, őszintén kommunikálva az aggodalmakat és tényeket igen közel kerültünk a megoldáshoz. A verseny egyik legélvezetesebb alkalma volt talán ez, nem is beszélve arról az eredményről, hogy mind a három bíra szavazatát mi zsebeltük be! Így tovább versenyezhettünk, immár a legjobb 8 csapat egyikeként.
A nyolcaddöntős ellenféllel, az amszterdami egyetem hallgatóival, coachaival, a 3 fős zsűrivel és a mediátorral
A negyeddöntőbe kerüléssel a verseny utolsó előtti napján került sor a hatodik eset mediálására, az ICC központjában. Az ellenfél csapata a versenyen végül első helyezést elérő, új-zélandi University of Auckland tagjaiból állt.
Az eset alapját egy utópisztikus elképzelés adta, mely szerint a jövőben önvezető autók fogják szállítani az utasokat, akiknek nem lesz más dolguk, mint bemondani egy számítógépbe egy úgynevezett ‘programindító szavat’ és a kívánt desztinációt, amellyel az autó önműködésbe kezd és elszállítja az utasokat a kívánt helyre. Ennek létrehozatala a mi csapatunk cége a Roll On feladata volt, és az ellenfél csapata pedig az általuk kifejlesztett Where To programmal járultak hozzá a cél eléréséhez. Az ügy bonyolultságát egy kívülálló harmadik személy adta, aki Lyonba szeretett volna eljutni egy ilyen autóban és az általa meghatározott ‘Love’ programindító szó bemondása után a jármű el is indult. Azonban rádió hallgatása közben Elle Fitzgerald híres száma szólalt meg, amelyben a ‘Love Paris’ szavak hangzottak el, amely alapján a jármű Lyon helyett Párizsba szállított az utasát, amelyből ő semmit sem észlelt, így lemaradt egy nagyon fontos üzleti tranzakció lebonyolításáról és 2 millió euró megfizetését követelte ezen okból a mi vállalatunktól. Mivel a cégünknek nem állt rendelkezésre ekkora összeg, továbbá mivel álláspontunk szerint a számítógépes program volt a hibás, ezért a Where To-t képviselő csapatot igyekeztünk meggyőzni a közös felelősségről és a követelt összeg elfelezéséről. Szerencsénkre az ügy nem került nyilvánosságra, viszont a megfizetésre előírt határidő is szorított, így különösen fontos volt ebben az esetben a megállapodásra jutás. Továbbá ki kellett derítenünk, hogy tudnánk ezt a problémát orvosolni, hogy a jövőben ilyen ismételten ne történhessen meg. Ebben az ügyben nagyon fontos volt az információgyűjtés, hogy minél több adatot szerezzünk meg a Where To programjáról. A későbbiekben a másik csapat elmondása által kiderült, hogy egy frissítés szükséges csak a probléma orvoslására és nem kell hozzá az egész rendszer cseréje, így úgy láttuk, hogy anyagilag is sikerül jól kijönnünk a helyzetből. A verseny nekünk ezzel az üléssel ért véget, de bátran állíthatjuk, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, rengeteget fejlődtük, s büszkék lehetünk az új “rekorderedményre” (6. hely).
A negyeddöntő után az egész versenyt megnyerő új-zélandi Auckland egyetem hallgatóival, coachaival, a 3 fős zsűrivel, a mediátorral és Alan Limbury-vel az eset írójával
A hatodik hely megszerzésével az ELTE leendő jogászai olyan egyetemeket utasítottak maguk mögé, mint a londoni Queen Mary Egyetem, a New York-i Fordham Egyetem, a New York Law School, a szintén amerikai Rutgers Egyetem, a belga Leuveni Egyetem, az ausztrál Monash Egyetem, vagy az előző években többször dobogós krakkói Jagelló Egyetem.
