Szolgálati nyugdíj, avagy Luxembourg kontra Strasbourg?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Júliusban a luxembourgi székhelyű Európai Unió Bírósága és a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága – egy nap eltéréssel – döntött a kedvezményes szolgálati nyugdíjakról. Előbbi az azonnali nyugdíjfizetéssel járó előrehozott öregségi nyugdíj kapcsán, a női és férfi munkavállalók közti egyenlő díjazást, míg utóbbi a korábbi adómentes szolgálati nyugdíj azonos összegű, azonban jövedelemadóztatás alá eső szolgálati járandósággal történő felváltásának jogszerűségét vizsgálta – derül ki az Ars Boni jogi folyóirat írásából.

A luxembourgi ügy

Maurice Leone 1984-től 2005-ig közszolgálati minőségben, polgári állományú kórházi ápolóként dolgozott Lyonban. A kérelmező arra hivatkozva, hogy három gyermek édesapja, a francia nyugdíjtörvény L. 24. cikke I. szakasz (3) bekezdése alapján kérte azonnali nyugdíjazását, amely szerint nyugdíj folyósítására kerül sor:

„Ha a polgári állományú közszolgálati alkalmazott három élő, vagy háborúban elhalálozott, vagy több mint egyéves, de 80 százalékos vagy azt meghaladó mértékű fogyatékossággal rendelkező gyermek szülője, amennyiben tevékenységét mindegyik gyermek esetében megszakította a Conseil d’État rendeletében meghatározott feltételek szerint.”

A tevékenység megszakításánál fent említett rendeletben meghatározott feltételek között szerepel a szülési szabadság, az apasági szabadság, az örökbefogadási szabadság, a szülői szabadság, a gyermekápolási szabadság és a gyermeknevelési távollét nyolc évnél fiatalabb gyermek nevelése céljából.

A kérelmét azonban a Települési Önkormányzatok Foglalkoztatottjainak Nemzeti Nyugdíjpénztára (CNRACL) elutasította, tekintettel a nyugdíj törvény L. 24. cikk I. szakasz (3) bekezdésére, azaz arra hivatkozásul, hogy nem szakította meg kereső tevékenységét minden egyes gyermek esetében. A döntés ellen fellebbezet, melyet a lyoni közigazgatási bíróság elutasított, azonban a második fellebbezés eredményeként a lyoni közigazgatási fellebbviteli bírósághoz került az ügy, amely felfüggesztette az eljárást és az Európai Unió Bíróságához, előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette elő:

1) A [2004‑1485. sz. törvénnyel] és a [2005‑449. sz. rendelettel] módosított [nyugdíjtörvénykönyv] L. 24. és R. 37. cikkének együttesen alkalmazott rendelkezései a férfiak és nők közötti közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősülnek‑e az [EUMSZ] 157. [cikk] alapján?
2) A [2003‑1306. sz. rendelet] 15. cikkének rendelkezései a férfiak és nők közötti közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősülnek‑e az [EUMSZ] 157. [cikk] alapján?
3) Az első két kérdés valamelyikére adandó igenlő válasz esetén az [EUMSZ] 157. [cikk] (4) bekezdésének rendelkezései igazolhatnak‑e egy ilyen közvetett hátrányos megkülönböztetést?”

Az első kérdés a nyugdíjtörvényben meghatározott, fent említett feltételeknek, a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazás elvével való összeegyeztethetőségére, míg a második kérdés a szolgálati időhöz kapcsolódó kedvezmények és az előbb említett elv összhangjára vonatkozott. A harmadik kérdés, a jogsértés esetén a pozitív diszkriminációra, mint kimentési lehetőségre kérdezett rá.

A bíróság a feltétel vizsgálata során megállapította, hogy a szakmai tevékenység két hónapra történő megszakításával kapcsolatos, az érintett közszolgálati alkalmazottak nemét illetően semlegesnek tűnő feltétel, amelytől az alapügyben vizsgált rendszer főszabály szerint függővé teszi a kedvezmény biztosítását, a jelen esetben a férfi közszolgálati alkalmazottaknak a női közszolgálati alkalmazottaknál jóval alacsonyabb százaléka tudja teljesíteni. Így jelen feltétel az egyik nemhez tartozó munkavállalóknak a másik nemhez tartozó munkavállalókéhoz képest ténylegesen sokkal nagyobb számát érinti hátrányosan.

Mivel a bíróság nem találta igazolhatónak, hogy jelen feltétel szociálpolitikai jellegű jogos célkitűzést valósít meg, így az EUMSZ 157. cikkével, azaz a női és férfi munkavállalók díjazásával ellentétben állónak minősítette és a közvetett hátrányos megkülönböztetés megvalósulását mondta ki.

A harmadik kérdés kapcsán pedig a bíróság kifejtette, hogy nem tartoznak a kimentési okok közzé azon nemzeti intézkedések, amelyek arra szorítkoznak, hogy az érintett munkavállalók számára lehetővé tegyék az azonnali nyugdíjfizetéssel járó előrehozott öregségi nyugdíjban való részesülést, a nyugdíjba vonulásuk során pedig, a szolgálati időre vonatkozó kedvezményt biztosítanak nekik anélkül, hogy orvosolnák azokat a problémákat, amelyekkel e munkavállalók a szakmai előmenetelük során szembesülhetnek.

Strasbourg kontra Luxemburg, ki ítél a végén?

A két bíróság azonos témában, a szolgálati nyugdíjéban hozott döntést, azonban teljesen eltérő tényállás alapján. Az eset azért is különleges, mert bár mind a két bíróság számos határozatot hozott nyugdíj ügyekben idén, a szolgálati nyugdíjjal kapcsolatosan mindkettő csak most hozta meg idei első döntését.

A strasbourgi bíróság épülete

Mi dönti el, hogy a kérelmező mely bírósághoz fordulhat?

A két bíróság teljesen független egymástól, az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az Európa Tanács bírósága, mely döntéseit az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) alapján hozza meg. Az Európai Unió Bírósága, nyilvánvalóan az unió bírósága, melynek tevékenysége több feladatból tevődik össze. Az öt legjellemzőbb ügytípus, melyben az Európai Unió Bírósága döntést hoz: előzetes döntéshozatal iránti kérelem, kötelezettségszegés miatt indított kereset, megsemmisítés iránti kereset, intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset és a közvetlen kereset.

Így az Európai Unió Bírósága az uniós jogértelmezésével foglalkozik, ezáltal biztosítja, hogy az uniós jogot a tagállamokban azonos módon alkalmazzák. A bíróság emellett a tagállamok kormányai és az uniós intézmények közötti jogvitákat is rendezi.

A fentiekből kitűnik, hogy a két bíróság hatáskörének ütközése nem kizárt. Például a fent ismertetett ügyben a kérelmező az EJEB-hez is fordulhatott volna az EJEE 14. Cikkének, tehát a megkülönböztetés tilalmának sérelmére hivatkozva, az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés Egységes Szerkezetbe Foglalt Változatának 157. cikke, vagyis az egyenlő munkáért egyenlő bér követelménye helyett.

A hatásköri viták a két bíróság viszonyát sokszor megnehezítették, amely idővel rendeződött. A viharos kapcsolatot négy időszakon keresztül mutatom be. A kezdeti időszakban, amikor az Európai Unió létrejött, alapvetően gazdasági alapokra épült és az emberi jogi alapok teljes hiányával küzdött, így a luxemburgi bíróság többször hivatkozott az EJEE-re. (Hauer-ügy). A következő időszakban, a két bíróság több azonos ügyben, azonban egymással teljesen ellentétes döntést hozott. Ennek legismertebb példája, amikor az Európai Unió Bírósága úgy értelmezte az EJEE 8. Cikkét, hogy a magánlakás védelme nem terjed ki jogi személyekre, míg az EJEB ezzel ellentétes döntést hozott (mai gyakorlatban az utóbbi elfogadott). A harmadik időszakban, a két bíróság elkezdte közelíteni egymáshoz a gyakorlatát, melyhez a homoszexuális személyekkel kapcsolatos döntések szolgáltak alapul. A fordulópontot azonban a Bospohrus-ügy jelentette, melyben az Európai Unió Bírósága, az ENSZ-határozatot arányosnak mondta ki, ezzel ellentétben pedig az EJEB kimondta az EJEE sérelmét, azonban az uniós érdek, mint közérdek okán nem állapított meg jogsértést.

Az Európai Unió Bírósága döntésének bemutatása kiváló alapot teremtett annak láttatására, hogy sok esetben a kérelmezőnek van választási lehetősége, hogy mely Bírósághoz nyújtja be kérelmét. A két bíróság különböző Egyezmények alapján hozza meg döntését, azonban ha már egy ügyben döntés született az egyik Bíróság által, akkor minimális az esély, hogy ellentétes döntés születhessék.

Szerző: Klemencsics Andrea

Az írás az Ars Boni jogi folyóiratban jelent meg, az ars boni az Ügyvédvilág.hu szakmai partnere.

---