„Szomszédjogi generálklauzula”: változatlan koncepció, változó kihívások II.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sorozatunk második részében visszautalunk a bírói gyakorlat által kidolgozott tételekre, valamint összegyűjtjük azokat a szomszédjogi fogalmakat, problémákat, amelyek kapcsán időről időre felmerül, nem volna-e szükséges azokat jogszabályi szinten szabályozni.

Fuglinszky Réka teljes cikkét elolvashatja a Polgári Jog folyóirat 2017/1. számában.

A sorozat első részét itt olvashatja.

 

4. A szabályozási szükséglet vizsgálata és de lege ferenda javaslatok

[35] Amint láttuk, a használat jogának általános magánjogi korlátja kapcsán a generálklauzula felülvizsgálata nemcsak indokolható, de annak konkrét megvalósítására is rendelkezésre állnak a jogtörténeti előzményektől kezdve, a bírói gyakorlaton át, más jogrendszerek megoldásaiig bezáróan konkrét modellek is. [36] A szabályozási szükséglet megállapításának többes feltétele van: olyan gyakorlati jelentőségű problémáról kell, hogy szó legyen, amely jogalkalmazói szinten – a jogbiztonság kritériumainak megfeleltethető módon – jogértelmezéssel nem oldható fel. Egy generálklauzula felülvizsgálatakor figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a generálklauzulák a bíró-jog betörésének kapui („Einfallstore des Richterrechts”[1]), „ezek teszik elsősorban nyitottá a kódexet, és ezek válnak a kódex kikristályosodási pontjaivá; többnyire belőlük indul ki a kódexet »továbbfejlesztő« ítélkezés. Általuk a jog […] a társadalmi változásokhoz állandóan adaptálódó »lebegő joggá« (»droit flottant«) válik.”[2] Kérdéses, hogyha – részben a generálklauzulákkal szemben felhozható érvek (úgy, mint a gyengülő jogbiztonság, túlságosan elrelativizálódó jog, a méltányossági alapon való ítélkezés veszélye)[3] miatt – kezdeményezi bárki is a generálklauzula módosítását (pontosítását), érdemes-e rögtön a generálklauzulaszerű megfogalmazásról is lemondani. Mindezeket az előkérdéseket fel kell tennünk a Ptk. 5:23. §-ának felülvizsgálata kapcsán is. [37] Egyetértünk Menyhárd Attilának a dologi jog egésze vonatkozásában tett érvelésével, miszerint a dologi jogban „a szemléletbeli eltérés nem feltétlenül jelenti a szabályozás változását. […] a magánjog absztrakt természeténél fogva nem kötött a tulajdon elosztásához, így a jelenlegi piacgazdaság rendszerében is alkalmazhatónak bizonyult”[4] az 1959-es Ptk. szabályainak zöme. Maga a szomszédjogi generálklauzula is kiállta az idők (a rendszerváltás és a rekodifikáció) próbáját. [38] Az alábbiakban összegyűjtöttük azokat a szomszédjogi fogalmakat, problémákat, amelyek kapcsán időről időre felmerül, nem volna-e szükséges azokat jogszabályi szinten szabályozni. Tanulmányunk utolsó részében arra keressük a választ, hogy az előző bekezdésben foglaltakra is figyelemmel fennáll-e valós szabályozási szükséglet (mik lehetnek ennek a kritériumai), és ha igen, az milyen formában (kazuisztikusabb részletszabályokkal vagy „általános maximák elasztikus füzéreként”[5]) képzelhető el. [multibox]

4.1. A szükségtelen zavarás

[39] A szükségtelen zavarás fogalma kapcsán egyrészt az egyes zavarások exemplifikatív felsorolása, másrészt a helyben szokásosság, valamint a jogági jogellenesség függetlensége kapcsán vizsgáljuk, hogy valós szabályozási igény merül-e fel ezekkel szemben. [40] Bisztriczki a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szóló törvény előterjesztéséről szóló elemzésében támogatólag ír mind a zavarás fajtáinak példálózó felsorolására, mind a helyben szokásos használat fogalmának bevezetésére vonatkozó, későbbiekben elvetett szándékokról.[6] Előbbivel szemben azt az érvet hozzuk fel, hogy a szóba jöhető szükségtelen zavarások köre folyamatosan bővül (ld.: a német és osztrák jogrendszerekben az exemplifikatív felsorolásokban az „egyéb behatások” alá szubszumált újabb és újabb esetcsoportokat[7]), az ekként való besorolásnak gyakorlati relevanciája nincs, az a bíróságoknak problémát nem okoz, így egy felsorolás beillesztése kifejezett előnnyel nem, viszont a generálklauzulaként való megfogalmazás elvetésével járna. [41] A helyben szokásosság beépítésével szemben formai és tartalmi ellenvetések is felmerülnek. Formai észrevételünk, hogy ha szabályozzuk is e kérdést, a transzparenciát jobban szolgálja, ha arra nem egy külön törvényben kerül sor, amely ráadásul csupán a különös szomszédjogi szabályokkal foglalkozik, mint ahogy ez a 2013. évi CLXXI. törvény előterjesztésében szerepelt (ld.: 3.3. pont). Tartalmilag nézve: míg Bisztriczki a nevesített és definiált helyben szokásosságot is el tudja fogadni,[8] addig Serák a helyben szokásosság kritériumára való puszta utalásra tesz javaslatot.[9] Álláspontunk szerint tartalmi definíció semmiképp nem adható a helyben szokásosságra: maga a német jogirodalom is úgy fogalmaz, hogy a (német) jogalkotó ezt a fogalmat egy független változónak szánta, amelynek keretében a gazdasági, közlekedési és technikai fejlődést, valamint az emberek általános nézeteinek változását is figyelembe lehet venni a mérlegeléskor.[10] A helyben szokásosság egy dinamikus tényállási elem, amely térben és időben változik.[11] Ettől független kérdés, hogy e kritérium jogszabályi nevesítése célszerű-e. Álláspontunk szerint a helyben szokásosság szempontjára tett utalás felvétele lehetséges, de nem szükséges, két okból: egyrészt a bírói gyakorlat következetes a helyben szokásosság megítélésében.[12] Másrészt, ha a helyben szokásosság kritériumát nevesítené a jogalkotó, felmerülne a kérdés, hogy más szomszédjogi korrekciós fogalmakkal, mint például a gazdaságos intézkedésekkel való elháríthatósággal (wirtschaftliche Zumutbarkeit einer Schutzmaßnahme) miért nem tesz hasonlóképpen. [42] Lényegében a jogági jogellenesség függetlenségének a 2.1. pont alatt vázolt tételét mondja ki a Ptk. 6:520. § d) pontja, amikor úgy fogalmaz, hogy minden károkozás jogellenes, kivéve, ha a károkozó a kárt jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi. A használati jog általános korlátja, a szükségtelen zavarás kerülésének kötelezettsége tulajdonképpen más személy jogilag védett érdeke. A jogági jogellenesség függetlensége az általános szomszédjogi bírói gyakorlat szerves része, törvényben való rögzítése a Ptk. 6:520. § d) pontjára való utalással ugyan elképzelhető, de felesleges, éppen annak fenti jogszabályhelyből való levezethetősége okán.[13] [43] Összességében tehát jogpolitikai döntés a szükségtelen zavarás körében a mérlegelésbe bevont szempontoknak a Polgári Törvénykönyvben való nevesítése, ez a döntés azonban egy mindent vagy semmit döntés kell hogy legyen, azaz ha a jogalkotó emellett dönt, úgy célszerű valamennyi szóba jöhető, a Ptk.-ból le nem vezethető fogalmat felvenni a normaszövegbe. Kiindulva abból, hogy a jelenlegi generálklauzula-szerű megfogalmazást meg kívánja tartani a jogalkotó, a Ptk. 5:23. §-a kiegészíthető lenne egy második mondattal, amely szerint például „Szükségtelennek minősül különösen az olyan zavarás, amely nem tekinthető helyben szokásosnak.” Ez a megfogalmazás a „különösen” szóra tekintettel nyitott tényállásnak minősülne és így meghagyná a bíró mozgásterét – az eset körülményeiből következő – további szempontok mérlegelésbe történő bevonására is (pld: megértő átlagember mércéje).

 

4.2. Építkezéssel okozott szükségtelen zavarás

[44] Mind a mai napig a szomszédjogi jogesetek egy igen jelentős részét az építkezéssel okozott szükségtelen zavarások teszik ki, ezért merülhet fel különösen e körben a szabályozás szükségessége. Az érintett esetcsoport több sajátossággal is bír: egyrészt máig ezekben az esetekben fordul elő a negatív és esztétikai zavarás; másrészt szorosan kapcsolódik ehhez az esetkörhöz a jogági jogellenesség függetlenségének és a később építtető felelősségének fogalma. [45] Magyar sajátosság a kilátáselvonásnak, a panorámavesztésnek, ill. az árnyékoló hatásnak szükségtelen zavarásként való elismerése: ahogy erről a 3.2. pontban már esett szó, a német jogrendszer egyáltalán nem, míg az osztrákok szűk körben ismerik (el) a negatív áthatások körét olyan zavarásnak, amely a többi tényálláselem megvalósulása esetén megalapozza – magyar terminológiával élve – a szükségtelen zavarást. A magyar bírói gyakorlat ellenben következetesen megállapítja a negatív áthatást az épületekkel kapcsolatos szomszédjogi esetekben (is). A(z építkezéssel okozott) negatív áthatások zavarásként való elismerésének – éppen emiatt – az egységes bírói gyakorlat számára nincs gyakorlati relevanciája; ennek a tételnek a jogszabályi szintre emelése – hasonlóan a szükségtelen zavarásnál leírtakhoz – csupán a szomszédjogi szabályozás kazuisztikus jellegét teremtené meg. [46] Szorosan kapcsolódik a jogági jogellenesség függetlenségének tételéhez a 2.1. pont alatt bemutatott később építtető felelőssége: ha úgy tetszik az előbbi általános fogalomnak az építkezéssel összefüggésben fellépő szükségtelen zavarásokra alkalmazott specifikációjáról van szó. [47] Feltehetően nem felelne meg a Ptk. által alkalmazott absztrakciós szintnek, ha akár a később építtető felelősségének joggyakorlat által kidolgozott tétele, akár az építkezéssel okozott szükségtelen zavarás esetére kilátásba helyezett kártalanítás (ld.: a 3.3. pontban ismertetett 2009. évi CXX. törvény 4:24. §-a) felvételt nyerne a Ptk.-ba. Az előbbi tétel lényegében a jogági jogellenesség függetlensége fogalmának egy speciális esete, vagyis a bíróságok részéről a szabályszerű építkezéssel okozott szükségtelen zavarás megállapításakor – összhangban a Ptk. 6:520. § d) pontjával – nem történik más, minthogy a más személy jogilag védett érdekét konkretizálják, amikor azzal a fordulattal élnek, hogy a jogszabálynak megfelelően eljáró később építtetőnek a „már meglévő épület adottságaihoz kell igazodnia”. Ennek a tételnek a külön kimondása felesleges, tekintettel a Ptk. 6:520. § d) pontjából való levezethetőségére. Ezen túlmenően problémát jelent az is, hogy a többi, viszonylag nagyobb számú, homogén esetcsoportot képező, valamilyen jogszerű magatartás következtében fellépő szükségtelen zavarás esetén (így például a közigazgatási határértékek, ill. hatósági határozatban foglaltak betartása mellett fellépő szükségtelen zavarás esetén) is joggal követelhetnénk, hogy szülessen hasonló szabályozás.

---