Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
A tájékoztatáshoz való jog előfeltétele a szociális biztonsághoz való jog biztosításának – szögezi le e speciális terület hatósági eljárásának részleteit kibontó és taglaló, a Wolters Kluwer gondozásában megjelent kötet ismertetője.
Az állam a szociális ellátórendszer segítségével biztosítja az életvitelhez szükséges támogatást azoknak, akik önálló létfenntartása nem garantált valamilyen megélhetési zavarhelyzet miatt. Az ellátások igénylésére – főszabály szerint – közigazgatási hatósági eljárásban van lehetőség, csakhogy az ilyen ügyekben – általában – jogi képviselet nélkül eljáró, jogban járatlan, esetleg alacsony iskolázottságú és digitális kompetenciákkal nem rendelkező, hátrányos helyzetű ügyfelektől nem várható el jogaik és kötelezettségeik átfogó ismerete az összetett és gyakran változó szociális ellátórendszerben. A hazai közigazgatás XXI. századi trendfordulásával, a szolgáltatás-központú és ügyfélbarát szemlélet előtérbe kerülésével az állam már nem fogalmazhat meg ilyen elvárást az egyénekkel szemben. Mivel az ügyintézés sok esetben bonyolult és speciális szaktudást igényel, az állampolgárok – az információhiányukból eredően – minden kapcsolatfelvétel során jelentős hátrányban vannak a hatósággal szemben. Ezt a területet veszi górcső alá a Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelent Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című kötet, melynek két legfőbb megállapítása, hogy a tájékoztatáshoz való jog előfeltételét képezi a szociális biztonsághoz való jog biztosításának, valamint a technológia fejlődésével minden feltétel adott, ami a tájékoztatáshoz való jog kiteljesítéséhez szükséges.
Az alábbiakban a műnek A tájékoztatáshoz való jog elhatárolási lehetőségeinek és tartalmi követelményeinek meghatározása című fejezetéből olvashatnak egy részletet.
Ahogy korábban említettük, a tájékoztatáshoz való jog a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog részeként és a szociális biztonsághoz való jog előfeltételeként értelmezendő. A tájékoztatáshoz való jog számos egyéb alapjogot is érint, azonban azok meghatározó része nem kapcsolódik sem a közigazgatáshoz, sem a szociális ellátórendszerhez. A mű szempontjából releváns terminológia kialakításához, valamint a kimerítő jellegű dogmatika megalkotásához első lépésként a tájékoztatáshoz való jog alapjogokhoz való viszonyát szükséges meghatározni, kitérve a jog céljára, alanyára és kötelezettjére, valamint tartalmi és minőségi követelményeire.
2.1.1. A tájékoztatás mint betegjog
Az egészségügyi szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódó tájékoztatás jogát olyan nemzetközi dokumentumok határozzák meg [a nemzetközi dokumentumok széles körű felsorolását tartalmazza: Pogány (2010) 22.], mint az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény (az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezménye: Az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény, valamint az Egyezménynek az emberi lény klónozásának tilalmáról szóló, Párizsban, 1998. január 12-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló 2002. évi VI. törvény 5. cikk és 10. cikk), az Európai Betegjogi Charta[1] és az Európai Unió Alapjogi Chartája [Alapjogi Charta I. cím 3. cikk (2) bekezdés a) pont]. Az Alaptörvény alapján mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, amely kapcsán Magyarország köteles megszervezni az egészségügyi ellátórendszert (Alaptörvény Szabadság és felelősség rész XX. cikk), illetve – egyéb rendelkezések mellett – leszögezi, hogy „tilos emberi tájékoztatáson alapuló, önkéntes hozzájárulás nélküli orvosi vagy tudományos kísérletet végezni” [Alaptörvény Szabadság és felelősség rész III. cikk (2) bekezdés]. Az orvosi beavatkozásokba történő tájékozott beleegyezés 30-40 évvel ezelőtt kezdett meghatározóvá válni az egészségügyben [Blasszauer (1999) 79–80.]. A tájékozott beleegyezés az orvos és a beteg közötti kommunikáció „új” metódusa, amely célja, hogy az orvos bevonja az érintettet az egészségügyi szolgáltatás folyamatába. Ezzel biztosított, hogy a beteg ne csak passzív alanya legyen saját gyógyulásának. A betegek felvilágosításának követelményeit meghatározzák szakmai, objektív és szubjektív standardok [Kovács (1999) 130–132.]. A tájékoztatáshoz való jog kétirányú, jogosultja az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő személy és kötelezettje az egészségügyi dolgozó. A tájékoztatásnak egyéniesített formában kell megtörténnie, és teljes körűnek kell lennie (az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 13. §, 134–135. §). Fontos kiemelni, hogy az egészségügyi szolgáltatások részét képezik a szociális ellátórendszernek, azonban a tájékoztatás a beteg és az egészségügyi szolgáltató közötti viszonyt rendezi, illetve az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéhez kapcsolódik, ami nem képezi részét a közigazgatási hatóságok tájékoztatási kötelezettségének.
2.1.2. Az adatvédelemhez és a közérdekű adatok megismeréséhez kapcsolódó tájékoztatás
Az adatvédelemhez és a közérdekű adatok megismeréséhez kapcsolódó tájékoztatás jogát olyan nemzetközi dokumentumokban határozták meg, mint az Európai Unió Alapjogi Chartája (Alapjogi Charta 8. cikk), az Egyezmény az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során [az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során, Strasbourgban, 1981. január 28. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1998. évi VI. törvény 8. cikk b) pont, 13. cikk 3. pont a)–b) alpont], az unió általános adatvédelmi rendelete [az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) 13–15. cikk], valamint az OECD adatvédelmi irányelvei.[2] Az Alaptörvény alapján „mindenkinek joga van a személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez” [Alaptörvény Szabadság és felelősség rész VI. cikk (2) bekezdés]. Az információs önrendelkezési jog célja, hogy a természetes személyek megismerjék és nyomon kövessék személyes adataik felhasználását, valamint rendelkezzenek az önkéntes alapon szolgáltatott adataik felett. Mindezek mellett a jog biztosításával a lakosság aktívabban részt tud venni a közéleti tevékenységben, és információt kaphat például a közhiteles nyilvántartások adatairól, a vagyonnyilatkozatokról, a közpénzek kezelésével kapcsolatos tudnivalókról, illetve megismerheti a közszereplés során készült hang és képfelvételeket [Árva (2013) 121.]. Mindezekhez szorosan kapcsolódik az előzetes tájékoztatás joga, ami alapfeltétele az érintettek joggyakorlásának [Péterfalvi (2012) 151., 153.] és a hozzájáruláson alapuló adatkezelésnek (Info tv. 3. § 7. pont, 20. §). A tájékoztatás jogosultja az érintett, vagyis a bármilyen információ segítségével azonosítható vagy azonosított személy és kötelezettje az adatkezelő (Info tv. 3. § 1. pont, 14. és 16. §). A tájékoztatásnak egyszerűnek, érthetőnek és szakzsargon nélkülinek, illetve gyorsnak és pontosnak kell lennie (Info tv. 32. §; 15/2011. számú vélemény a hozzájárulás fogalommeghatározásáról, 21.[3]). A fentiek alapján az adatvédelemhez és a közérdekű adatok megismeréséhez kapcsolódó tájékoztatás elsősorban a személyiségi jogok és a magánélet védelme miatt rendelkezik meghatározó szereppel, hiszen az nem a közigazgatási hatóságok tájékoztatási kötelezettségéhez, illetve az ügyféli jogokhoz kapcsolódik.
A cikk a Wolters Kluwer Hungary termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
Lábjegyzetek:
[1] European charter of patients’ rights. Rome, 2002. 4., 5. o. Elérhető: https://ec.europa.eu/health/ph_overview/co_operation/mobility/docs/health_services_co108_en.pdf (2021. 03. 27.)
[2] OECD Guidelines on the Protection of Privacy and Transborder Flows of Personal Data. 2. és 60. pont. Elérhető: https://www.oecd-ilibrary.org/science-and-technology/oecd-guidelines-on-the-protection-of-privacy-and-transborder-flows-of-personal-data_9789264196391-en (utolsó letöltés: 2023. 03. 27.)
[3] Lásd: http://docplayer.hu/13988916-15-2011-szamu-velemeny-a-hozzajarulas-fogalommeghatarozasarol.html (utolsó letöltés: 2021. 06. 17.)
A gazdasági életben gyakran előfordul, hogy valamelyik fél a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tud eleget tenni, esetleg szerződésen kívül kárt okoz, amire tekintettel a másik fél a tartozás kiegyenlítésére jogi lépésekhez kénytelen folyamodni. A pénztartozások esetében a fizetési meghagyásos eljárás hatékony eszközként szolgáltathat a teljesítés előlendítése érdekében.
E heti összeállításunkban a kormányzati igazgatási szünetről, a DÁP tv. végrehajtási rendeleteiről, egy földforgalmi ügyben született jogegységi határozatról és az Alaptörvény egységes szerkezetű szövegének a kihirdetéséről olvashatnak. A 2024/109–111. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok közül válogattunk.
„A munkáltató minden, a munkavállaló által létrehozott szellemi alkotás jogát megszerzi, a jogszerzés ellenértékét a munkavállaló alapbére tartalmazza.” Sokak számára ismerős lehet ez a mondat. Rövid, nem vet fel további kérdéseket, mindenki ezt használja, eddig sem volt ebből jogvita és hasonló érvek sorakoztathatók fel mellette, de vajon tényleg jó ez így? A válasz az, hogy nem, de van megoldás.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!
