Tisztességtelen kölcsönszerződések

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Tisztességtelen a fogyasztói szerződés azon kikötése, amely alapján a fogyasztó mindenkori tartozását a vele szerződő fél egyoldalú közlése alapján a közjegyző által kiállított közokirat tanúsítja – a Debreceni Ítélőtábla eseti döntése.

 Ami a tényállást illeti felperes a perbeli kölcsönszerződését az alperes banktól felvett euró alapú hitele kiváltására kötötte. Az alperestől azt megelőzően kapott Nyilatkozat elnevezésű okirat tájékoztatás a HUF-CHF átszámításról, az árfolyamkockázatról, az árfolyamváltozás hatásáról a szerződéses kötelezettségekre (pl. kamatváltozás, pótfedezet szükségessége, a tőke forintosítása, törlesztőrészlet). A felperes 2008. június 4-én aláírásával elismerte, hogy a devizaalapú hitel igénybevételével összefüggésben felmerülő kockázatokról a szükséges tájékoztatást megkapta, megértette, a hitelt mindezek ismeretében igénybe kívánja venni, vállalja a kockázat kizárólagos viselését.

A felek 2008. július 2-án kötötték meg a 240 hónap futamidejű kölcsönszerződést a hitelkiváltási célú és szabadfelhasználású, devizaalapú, jelzálogfedezettel biztosított kölcsönről. Az alperes 34 564,63 CHF hitelkeret terhére 4 950 000 Ft-nak megfelelő, az általa alkalmazott, a szerződéskötés napján érvényes, magánszemélyekre vonatkozó folyósítási devizaárfolyam alapulvételével számított deviza-ellenértéket vállalt kölcsön címén folyósítani.

A szerződés II.10.6. pontjában „Az adós és a kezes elismeri, hogy a banktól azt az előzetes felvilágosítást, amely szerint devizaalapú kölcsön vonatkozásában árfolyamkockázata keletkezhet, megértette, és az adós kijelenti, hogy ezen információ ismeretében is igénybe kívánja venni a kölcsönt a szerződésben foglaltak szerint.”

A kölcsönszerződés II.10.4. pontjában „Az Adós, a Zálogkötelezett, a Kezes kijelenti, hogy a Banknál vezetett számlák, a bank bizonylatai, nyilvántartásai és üzleti könyvei alapján készített közjegyzői tanúsítványt elfogadja a szerződés szerinti jogügyletek alapján fennálló kölcsön-, járulék- és egyéb tartozás mindenkori összegének közokirati tanúsításaként. Alávetik magukat annak, hogy az e jogügyletekből fennálló tartozás mértékét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezésének esetére is, a bank felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa.” A felperes közjegyző előtt 2008. július 8-án tett egyoldalú kötelezettségvállaló és tartozáselismerő nyilatkozatban feltétlen kötelezettséget vállalt annak tűrésére, hogy nemfizetés vagy késedelmes fizetés, illetve felmondás esetén a teljes vagyonára végrehajtást vezessenek, valamint a közokiratba foglalt követelést mint pénzkövetelést elismerte.

A kölcsönszerződést az alperes felmondta, és követelésére végrehajtási eljárást indított.

 

A kereseti kérelem tartalma

A felperes módosított kereseti kérelmében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 20 030 Ft és annak 2009. január 12-től számított késedelmi kamata megfizetésére. Ezen összeg a szerződéskötéskori havi 38 114 Ft törlesztőrészlet és a befizetések különbözetének a szerződés első hat hónapjára számított összege. Kereseti kérelme jogalapjaként a szerződés árfolyamkockázattal kapcsolatos kikötésének tisztességtelenségét, ennek következményeként a változó devizaárfolyam és a devizához kötött kamat alkalmazhatatlanságát jelölte meg. A szerződés 10.4. pontját az okból állította tisztességtelennek, hogy e kikötés feljogosítja az alperest a tartozás összegének egyoldalú, kizárólag a saját nyilvántartásai, számításai alapján történő meghatározására.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felperes által aláírt kockázatfeltáró nyilatkozat világosan és érthetően tartalmazza a jogszabály által megkívánt tájékoztatást az árfolyamkockázatról. A szerződésből eredő közjegyzői tanúsítvány kiállíttatására vonatkozó joga pedig nem hátrányos a fogyasztóra nézve. Az ügyfél tartozását a banknak kell nyilvántartani, az ügyfelet a bizonyítás joga a közokirattal szembeni is megilleti.

Kommentár a polgári perrendtartáshoz Szerkesztő: dr. Wopera Zsuzsa
Részletesen bemutatja a polgári eljárásjog hazai bírósági gyakorlatát, a magyar szabályozásra szerves hatással bíró uniós szabályozást, valamint a perek elhúzódósára tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is. Megrendelés >>

Az elsőfokú bíróság eljárása

Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy a szerződés II.10.4. pontja érvénytelen, a kikötés 2008. július 2. napjától nem jelent kötelezettséget a felperesre nézve. A szerződés e kikötés mellőzésével egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 209. §-ának (1) és a 209/A. §-ának (2) bekezdése felhívásával rögzítette, hogy a kereseti kérelem a kölcsönszerződés két kikötésének (II.10.4., II.10.6.) a Ptk. idézett rendelkezései szerinti érvénytelenséget állította.

A kölcsönszerződés II.10.6. pontja kapcsán az elsőfokú bíróság a Kúria 2/2014. PJE határozatát hívta fel és megállapította, hogy felperes figyelemfelhívása, tájékoztatása az árfolyamkockázatról még a szerződéskötés előtt megtörtént. A felperes nem tett eleget az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek arra vonatkozóan, hogy a tájékoztatás nem volt megfelelő, a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése számára nem volt világos és érthető. A kockázatfeltáró nyilatkozat részletes magyarázatát adta annak, hogy mit jelent a devizaalapú konstrukció, az árfolyam változása miként hat a folyósítandó összegre, a törlesztőrészletre, a devizában nyilvántartott járulékokra, költségekre. A pótfedezet kilátásba helyezése pedig már eleve feltételezi, hogy az ügyfélnek adott esetben jelentős mértékű árfolyamváltozással is számolnia kell. Úgy ítélte meg, hogy a felperes számára világosnak és érthetőnek kellett lennie, hogy az árfolyam folyamatosan változhat és ez akár jelentős kockázatot is hordozhat magában. A felperes számára egyértelműen felismerhető kellett hogy legyen az árfolyamkockázat mibenléte, ennek körében az, hogy annak nincs felső határa, és hogy az kizárólag őt terheli. Az erre alapított kereseti kérelmét ezért nem találta alaposnak.

Megállapította, hogy a perben a Pp. 73/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint a jogi képviselet kötelező, a kölcsönszerződés II.10.4. pontját támadó keresetkiterjesztés a Pp. 146/A. § (1) bekezdése szerint megengedett volt, a felperes a keresetét az alperes érdemi ellenkérelme előadását követő 30 napon belül változtatta meg. Az emellett felhozott indokai szerint az alperes érdemi ellenkérelmének a per első tárgyalásán előterjesztett, a Pp. 139. § (1) bekezdésének megfelelő nyilatkozat minősül. Az eljárás menetének a szabályozásából az következik, hogy az alperes ellenkérelme legkorábban az első tárgyaláson terjeszthető elő. A kézbesített keresetlevélre a tárgyalás előtt tett írásbeli nyilatkozat csak az alperes állásfoglalásának az irányát mutató beadványnak minősül, és nem a Pp. 139. § (1) bekezdése szerinti érdemi ellenkérelem.

Erre figyelemmel a kiterjesztett keresetet érdemben bírálta el annak vizsgálatával, hogy a szerződés II.10.4. pontja az 1959-es Ptk. 209. §-a értelmében a jóhiszeműség és tisztesség követelményével ellentétesen, indokolatlanul és egyoldalúan a felperes hátrányára megállapított rendelkezés-e.

A fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló – a szerződéskötéskor még hatályban volt – 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdés b) pontja szerint a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a szerződési feltétel, amely kizárólagosan a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e; az 1. § (1) bekezdés j) pontja értelmében pedig az, ha a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a kikötés kizárólag a bank nyilvántartásait, számláit, bizonylatait tekintette irányadónak, és elfogadtatta az ügyféllel azt, hogy a bank által ez alapján kimunkált és meghatározott tartozás szolgáljon olyan közokirat alapjául, amely felhasználásával végrehajtási eljárás kezdeményezhető. Ez magában foglalja azt is, hogy annak megállapítására, hogy a felperes szerződésszerűen teljesít-e, kizárólag az alperes jogosult, mégpedig kizárólag a saját nyilvántartásai, könyvei alapján.

Ezért a kikötés a R. 1. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik, tisztességtelen.

A II.10.4. pont tartalmazza azt is, hogy az ügyfél aláveti magát annak, hogy a bank nyilvántartásai, könyvei, bizonylatai alapján egyoldalúan meghatározott tartozásról közjegyzői okirat készüljön. E közokirattal szemben – ahogyan arra az alperes is hivatkozott – valóban helye van ellenbizonyításnak. A bizonyítási teher ez esetben azonban az ügyfelet (felperest) terheli olyan esetben is, amikor a tartozást követelő bank (alperes) kezdeményez eljárást. A közokirat hiányában ugyanis a bank lenne köteles bizonyítani a követelése fennállását és összegét. A szerződés 10.4. pontja alapján elkészülő közjegyzői okirat azonban e teher alól mentesíti, és a fogyasztót terheli bizonyítási kötelezettséggel. A vitatott kikötés tisztességtelensége szempontjából – az alperes hivatkozásával szemben – egyébként sem annak volt jelentősége, hogy van-e helye a közokirattal szemben bizonyításnak, hanem annak, hogy a bizonyítási teher megfordul, ezáltal nehezítve a fogyasztó helyzetét.

Ezért a 10.4. pont a R. 1. § (1) bekezdés j) pontját is sérti, ez okból is tisztességtelen, így semmis. Ennek jogkövetkezménye pedig, hogy a tisztességtelen kikötés nem vált a szerződés részévé, azt figyelmen kívül kell hagyni.

 

A fellebbezés tartalma

Az alperes a fellebbezésében az első fokú ítélet részbeni megváltoztatását, a kereset teljes egészében történő elutasítását indítványozta. Elsődleges indokai szerint a felperes a keresetét a Pp. 146/A. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn túl módosította. Érdemi érvei szerint a kikötés tisztességtelenség okából nem érvénytelen, a R. 1. § (1) bekezdésének b) és j) pontja, az 1959-es Ptk. 209. §-ának (1) bekezdése szerinti feltételek nem teljesülnek. A kikötés arra jogosítja, hogy a tartozásról a közjegyző előtt nyilatkozzon, a tartozás mértékéről tett nyilatkozata ún. közjegyzői ténytanúsítvány, az adós pedig e tanúsítási formát elismeri. A szerződéses jogviszonyból adódóan a pénzintézet által kimutatott követeléseket, tartozásokat az adós kifogásolhatja. A hitelező kimutatása, bizonylatolása, nyilvántartása és könyvvezetése jogszabályi kötelezettség, az egyoldalúan állított követeléseiről közjegyző előtt nyilatkozhat. Ez a közokirat azt tanúsítja, hogy a nyilatkozatát mikor és milyen tartalommal tette, a bizonyító erő a nyilatkozatban foglaltak valódiságára nem terjed ki. Az ügyfél tartozásainak nyilvántartása és arról az értesítése az alperesnek kötelessége is. Az ügyfél kifogásolási joga folytán a szerződésszerű teljesítés megállapítása nem a hitelező kizárólagos joga. A végrehajtás nem az alperes támadott kikötése szerint kiállított nyilatkozatán, hanem az adós tartozáselismerő nyilatkozatán vagy kölcsönszerződésén alapul [Vht. 23/C. § (1) bek.]. Végrehajtási záradékkal a közjegyző azt fogja ellátni és ezzel a végrehajtást elrendelni. A kikötés a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem változtatja meg, mert a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben az egyébként is az adóst terheli.

A felperes fellebbezési ellenkérelme a fellebbezéssel támadott ítéleti rendelkezés helybenhagyására irányult. A határidőn túl módosított kereset kapcsán utalt az Európai Bíróság C-618/10. ítéletének indokaira, mely szerint a nemzeti bíróságok kötelesek a tisztességtelen feltétel semmisségét és alkalmazhatatlanságát hivatalból értékelni. Az Európai Bíróságnak az uniós jog értelmezése tárgyában tett ítéleti megállapításai a tagállami bíróságokat kötelezik (BDT2014. 3154.). Álláspontja szerint az „elfogadja” és „alávetik magukat” kifejezésekből következően a kikötés kizárta az ellenkező bizonyítás lehetőségéből. Kizárólag a bank által meghatározott összeg végrehajtási záradékolása történhet. A támadott kikötés a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára megfordítja, végrehajtás megszüntetése iránti per megindítására kényszeríti. Hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 5. Pf. 21 704/2013/5. ítéletére, amelynek indokolása szerint a nyilatkozat megtételekor az adósnak még nincs tartozása, a kikötés mintegy biankó tartozáselismerés, amely a bankot egyoldalúan jogosítja a szerződésben foglaltak értelmezésével az adós aktuális tartozásának, szerződésszerű teljesítésének a kinyilatkoztatására. A kikötés alapján a bank már úgy is követelést érvényesíthet, ha követelést állít, függetlenül attól, hogy az jogszerűen megilleti-e. A felperes utalt a BDT2011. 2502. alatt közzétett eseti döntésre is, amelynek értelmében a szerződéses kikötés tisztességtelenségének a megítélésénél jelentősége annak van, hogy fennáll-e az elvi lehetősége annak, hogy a feltétel a fogyasztót hátrányos helyzetbe hozhatja. A 6/2013. Polgári jogegységi határozat 2. pontja értelmében az érvénytelenségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia, tehát a bíróságnak az akkori állapotokat kell vizsgálnia.

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

A Debreceni Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, a fellebbezéssel támadott érdemi döntését és annak érdemet érintő indokait egyaránt osztotta. A kiterjesztett kereset előterjesztésének időbeliségével az ítélőtábla nem értett egyet, ebben a keretben és a fellebbezési érvek értékelése kapcsán az indokolást részben megváltoztatta, illetve kiegészítette a következők szerint:

A Pp. 146/A. §-ának (1) bekezdése alapján a perben a felperes a keresetét az alperes érdemi ellenkérelme előadását követő 30 napon belül változtathatta meg, ellenkező esetben a keresetváltoztatást a bíróság a Pp. 146/A. §-ának (6) bekezdése alapján külön fellebbezéssel nem támadható végzéssel elutasítja.

Az ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróság megállapítását, amely szerint az alperes ellenkérelme legkorábban az első tárgyaláson terjeszthető elő. A Pp. 139. §-a az alperes ellenkérelmének a lehetséges tartalmára vonatkozó szabály: az lehet alaki védekezés, a per megszüntetésére (157. §) irányuló kérelem, és/vagy a kereseti kérelemmel szembeni érdemi védekezés.

Az alperes az érdemi ellenkérelmet már az első tárgyalást megelőzően előterjesztheti. Következik ez a Pp. 126. §-a (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekből, miszerint a bíróságnak az első tárgyalásra szóló idézésben az alperest figyelmeztetnie kell arra, hogy a kereseti kérelemre legkésőbb a tárgyaláson vagy a bíróság által megjelölt határidőn belül nyilatkoznia kell, és arra is utalni kell, hogy az alperes a nyilatkozatát már a kitűzött határnap előtt benyújthatja vagy jegyzőkönyvbe mondhatja.

A perrendi szabályozás helyes értelmezése az, hogy az alperes az érdemi ellenkérelmét – arra szabott bírói határidő hiányában – választása szerint előterjesztheti szóban az első tárgyaláson, a felperesi nyilatkozat után vagy írásban a keresetlevél kézhezvétele után, de még az első tárgyalás előtt. Eltérő értelmezés esetén, ha az alperes keresettel szembeni írásbeli védekezése nem lenne ellenkérelemnek tekinthető, úgy minősülne, hogy a tárgyaláson meg nem jelent alperes nem védekezik, és a kereset teljesítését nem ellenzi; másrészt nem jelentené akadályát a hatáskör és az illetékesség hiánya figyelembevételének, a perbehívásnak, a bírósági meghagyás kibocsátásának [28. §, 43. § (1) bek., 58. § (2) bek., 136/A. § (1) bek.].

Az első tárgyalásra szóló idézésben a Pp. 126. §-ára hivatkozással történt bírói felhívásra az alperes a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelően a kereset elutasítására irányuló ellenkérelmét az első tárgyalást megelőzően, 2014. december 1-jén 4. sorszám alatt írásban előterjesztette, kérte a tárgyalások távollétében történő megtartását. Az elsőfokú bíróság a beadványt a Pp. 126. §-a (3) bekezdésének utolsó mondata szerint haladéktalanul kézbesítette a felperesnek, így az alperes írásbeli ellenkérelme a felperessel december 9-én közölve lett. Az alperes távollétében 2015. január 8-án megtartott első tárgyaláson a felperes a keresetét megállapítási keresetről marasztalási keresetre módosította. A felperes a keresetét az első fokú ítélettel érvénytelennek megállapított szerződéses kikötésre az első tárgyalást követően, 2015. január 28-án, az arra engedett törvényi határidőn, az alperes alakszerűen előterjesztett érdemi ellenkérelmének a vele történt közlését követő 30 napon túl terjesztette ki, támadta meg. Itt utal arra az ítélőtábla, hogy a felperes által ekkor hivatkozott eseti döntések (BH1998. 133., BDT2011. 2547.) tárgya nem az alperes érdemi ellenkérelmének előterjesztése, hanem az attól függetlenül megítélendő érdemi tárgyalás, a tárgyalás érdeminek minősítése.

Egyetért azonban a felperes azon álláspontjával, miszerint az elsőfokú bíróságnak hivatalból észlelnie kell a per tárgyát képező fogyasztói szerződés azon kikötésének a tisztességtelenségét is, amelyre a fél külön nem, vagy esetleg az elkésett keresetváltoztatásában hivatkozik. Az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről nyilvánított 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4. a) pontja, és a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről nyilvánított 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 9. a) pontja értelmében a bíróságnak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget hivatalból kell észlelnie. A semmisség megállapíthatósága érdekében a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytathat le.

A kölcsönszerződés II.10.4. pontjában foglalt kikötés érvénytelensége külön bizonyítás nélkül, a szerződés alapján megállapítható volt.

A tisztességtelenség megállapításának két módját ismeri a Ptk.: egyrészt a bíróság mérlegelésére bízza azt, másrészt – kizárva a bírói mérlegelést – az 1959-es Ptk. 209. § (4) bekezdés, illetve az 1959-es Ptk. 209. § (3) bekezdésének felhatalmazása alapján a R. nevesít (nem taxatív módon) tisztességtelennek minősülő feltételeket. A fogyasztóval kötött szerződés II.10.4. pontja a R. 1. § (1) bekezdés b) és j) pontjában megjelölt hatása folytán tisztességtelen. Ezért a bíróságnak nem kellett vizsgálnia az 1959-es Ptk. 209. §-ának (2) bekezdésében felsorolt körülményeket. A R. 2. § szerinti, az ún. szürke listába tartozó kikötések azok, amelyek nem feltétlenül, hanem az ellenkező bizonyításáig minősülnek tisztességtelennek.

Az alperes fellebbezési érvei ellenében az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal egyezően úgy ítélte meg, hogy a kikötésben az adós nem pusztán a tartozása tanúsításának a formáját ismerte el. Ugyanis a közjegyzői tanúsítványt a tartozás mindenkori összegének a közokirati tanúsításaként fogadja el, annak veti alá magát, hogy a tartozása mértékét a bank közlése alapján tanúsítsa a közjegyző. Ez esetben nem arról van szó, hogy a bank által kimutatott tartozásáról, annak ismeretében az adós tesz közjegyzői okiratba foglalt tartozást elismerő nyilatkozatot. A kikötésnek pedig a következménye valóban az, hogy a hitelező dönt az adós szerződésszerű teljesítéséről, a kikötés a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára megváltozatja. A szerződéses kikötésen alapuló közjegyzői okirat közokirati jellege folytán a bank fogyasztói szerződésen alapuló, fogyasztóval szembeni igényérvényesítése esetén a polgári perrendtartás bizonyítási kötelezettségre és teherre vonatkozó, a Pp. 3. §-ának (3) és a 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános szabályai nem érvényesülnek. A Pp. 195. §-ának (1) bekezdése alapján a közokirat teljesen bizonyítja az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, azaz az adós tartozásának a tényét és a tartozás mértékét. Azzal szemben a fogyasztó adós kényszerül a (6) bekezdés szerinti ellenbizonyításra, annak bizonyítására, hogy a közokiratban foglalt adat, tény – azaz a bankkal szembeni tartozásának a ténye vagy az összege – nem felel meg a valóságnak.

Az, hogy a feltétel tisztességtelen, mert a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára, az alperes számára is nyilvánvaló kellett hogy legyen. A szerződéskötést követő napokban, 2008. július 8-án a fogyasztó felperes szerződéses kötelezettségei a felperes egyoldalú kötelezettségvállaló és tartozáselismerő nyilatkozataként lett közjegyzői okiratba foglalva, amely a kölcsönszerződésnek melléklete. A szerződés II.10.4. pontjával megegyező tartalom az 5. pontban „A végrehajtás alapjául szolgáló, mindenkor fennálló adósi kölcsön- és járuléktartozás” címen szerepel.

Az ítélőtábla a fent kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott, érdemben helyes rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdés alapján helybenhagyta.

 

Az ismertetett döntés (Debreceni Ítélőtábla Pf. II. 20 385/2015/6.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2015/12. számában 178. szám alatt jelent meg.

---