Tíz éve hatályos a Ptk. – Szemelvények a Polgári Jog Online folyóiratból (5. rész) – Know-how a Ptk.-ban

Sorozatunk ötödik részében Tivadar Krisztián írását ajánljuk figyelmükbe, amely a Polgári Jog Online szakfolyóirat 2016. évi 12. számában jelent meg.

Tíz évvel ezelőtt, 2014. március 15-én lépett hatályba a 2013-ban elfogadott Polgári Törvénykönyv. Ebből az alkalomból közlünk szemelvényeket a 2016-ban útjára indított Polgári Jog Online szakfolyóiratból, amelynek középpontjában olyan kérdések állnak, amelyeket az újrakodifikált kódex előkészítésének folyamata vetett fel, és amelyek esetleg máig nem kerültek nyugvópontra, vagy a törvény alkalmazási gyakorlata hozott felszínre. Sorozatunk negyedik részében Tivadar Krisztián írását ajánljuk figyelmükbe, amely a Polgári Jog Online szakfolyóirat 2016. évi 12. számában jelent meg.

Tivadar Krisztián: Know-how a Ptk.-ban

---

Hivatkozott jogszabályhelyek: Ptk. 2:47. § (2) bekezdés

---

1. Bevezetés

[1] Bár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) már több mint két éve hatályba lépett, egyelőre nem sokat lehet tudni arról, hogy a know-how módosított szabályozása érdemi változást is magával hozott-e. [2] A hozzánk forduló vállalkozások ugyanakkor meglepően kevés – és főleg: elavult – tudással rendelkeznek. Ez nem csoda, hiszen jellemzően nincs olyan fórum, ahol erről a témáról megfelelő tájékoztatást lehetne szerezni. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala például a honlapján a mai napig is a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényre (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) utal és a korábbi szabályozást ismerteti.^[1] [3] Az alábbiakban a védett ismeret jelenlegi szabályozásának értelmezését kívánjuk megkönnyíteni.

2. A know-how fogalma

[4] A Ptk. 2:47. § (2) bekezdése a személyiségi jogok között, immár nevesítetten szabályozza a – az 1959-es Ptk.-tól eltérően immár védett ismeretként megnevezett – know-how-t. [5] Ennek alapján az azonosításra alkalmas módon rögzített, vagyoni értéket képviselő műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, tapasztalat vagy ezek összeállítása akkor részesül védelemben, ha a jóhiszeműség és tisztesség elvét sértő módon szerzik meg, hasznosítják, közlik mással vagy hozzák nyilvánosságra. [6] A Ptk. már nem említi kifejezett feltételként azt, hogy a know-how akkor részesülhet oltalomban, ha „még közkinccsé nem vált”, ugyanakkor a védelem arra az esetre szól, ha a védett ismeretet rosszhiszeműen „közlik mással vagy hozzák nyilvánosságra” – ami feltételezi azt, hogy a jogsértést megelőzően az adott ismeret nem volt közismert. [7] A Ptk. által bevezetett új fogalmi elem a know-how fizikai rögzítettsége. Az 1959-es Ptk. nem írta elő, hogy a know-how csak akkor részesülhetne oltalomban, ha tartalma rögzítésre kerül. A bírói gyakorlat csak szűk körben, a társasági jogi apporttal kapcsolatban mondta ki, hogy a know-how végrehajthatóságát a know-how rögzítése és az adott társaság általi birtoklás biztosítja.^[2] A bizonyíthatóság szempontjából ugyanakkor már a korábbi szabályozás idején is hasznos volt a know-how tartalmát maradandóan rögzíteni, ennek hiánya ugyanis a jogosultnak például perbeli bizonyításnál problémákat okozhatott. [8] Érdekes módon sem a korábbi szabályozás, sem a jelenlegi nem támaszt olyan követelményt, hogy a know-how rögzítését személyesen a know-how jogosultjának kellene megvalósítania. Ebből az a következtetés vonható le, hogy akár a know-how megszerzője, akár harmadik személy által rögzített ismeret is oltalomban részesülhet. [9] Egyetértünk azzal az állásponttal, hogy az elmúlt évek hazai fejlődésének fényében „a know-how szabályozása nem eléggé cizellált”.^[3] A szabályozás „minimalista” jellege a többi nevesített szellemi alkotásra vonatkozó oltalomfajtához képest is szembetűnő, azok ugyanis külön-külön törvényekben, számos aspektusukra kiterjedő módon, részletesen vannak szabályozva, míg a know-how-nak a Ptk.-ban is csak két bekezdés jutott.

3. A know-how jogosultja

[10] Vékás meghatározása szerint a know-how jogosultja a védett ismeretet – saját teljesítmény vagy jogátruházás (pl.: munkaviszony^[4], licenciaszerződés) alapján – az ellenőrzése alatt tartó személy.^[5] [11] Miavec a bírói gyakorlatra hivatkozva úgy határozza meg a know-how jogosultját, hogy „az a személy, aki az ismeretet, tapasztalatot kifejlesztette, illetve a meglévő korábbi ismeretekből, tapasztalatokból azt leszűrte”.^[6] Ő is utal arra, hogy a know-how jogosultja a megalkotójától eltérő személy is lehet (pl.: átruházásra vagy apportálásra vonatkozó szerződés, franchise-szerződés, kutatási szerződés alapján). Jelzi, hogy a jogosult egyaránt lehet természetes és jogi személy. Jelzi továbbá, hogy a jogosultat sokféleképp szokták megnevezni (pl.: a „titok ura”, „birtokos”, „tulajdonos”, „eredeti jogosult”), ami szerinte arra utal, hogy a jogosulti oldal meghatározása nem teljesen egyértelmű, használata pedig nem mindig következetes. [12] Ha a know-how-t több személy együttesen hozta létre, az egymás közötti viszonyukra a közös tulajdon szabályai irányadóak.^[7]

4. A know-how és az üzleti titok kapcsolata

[13] A know-how a Ptk. szerint „az üzleti titokkal azonos védelemben részesül”. [14] Van olyan értelmezés, ami szerint „csak azok az ismeretanyagok lesznek majd know-how-nak tekintendők, és ilyenként védettek, amelyek megfelelnek az üzleti titok feltételrendszerének. Így a know-how-t a magánjog az üzleti titok (2:47. §) egy speciális megjelenési formájaként kívánja majd védeni.”^[8] [15] Jenei a know-how-t abból a szempontból elemzi, hogy az szellemi alkotásnak vagy üzleti titoknak minősül-e^[9]. Különböző, egymással ellentétes jogbölcseleti álláspontok ismertetését követően arra a következtetésre jut, hogy „A know-how titokvédelem körébe utaltságán úgy tűnik nyugvópontra jutott a jogtudomány, a szakirodalom már korábban is az üzleti titokként való szabályozás mellett foglalt állást, ennek alapján a bírósági gyakorlat is elmozdult a titokvédelem irányába, és végül a jogalkotásban is követendővé vált.”^[10] [16] Ha a jogalkotónak a Ptk. megalkotásakor valóban ez lett volna a szándéka, célszerűbb lett volna úgy fogalmazni, hogy „üzleti titoknak minősül különösen a védett ismeret”. A Ptk.-ban található fordulat álláspontunk szerint ugyanakkor éppen arra utal, hogy a know-how nem feltétlenül minősül üzleti titoknak, csak azzal azonos védelmet kap. Az üzleti titok – a Ptk. rá vonatkozó 2:47. § (1) bekezdése alapján – nem részesül semmiféle különös védelemben. Ugyanakkor a Ptk. 2:46. § (1) bekezdése alapján a magántitok védelme kiterjed egyebek mellett az üzleti titok oltalmára is, a magántitok pedig a Ptk. 2:43. § e) pontja alapján személyiségi jogként részesül védelemben. Ebből az következik, hogy a know-how – a magántitok részhalmazát képező üzleti titok részhalmazaként vagy az üzleti titokhoz hasonlóan – a személyiségi jogok megsértése esetére irányadó szabályok szerint részesül védelemben. A know-how-nak a személyiségi jogokkal párhuzamos védelme egyébként nem újdonság, az 1959-es Ptk. 87. § (1) bekezdése is hasonlóan rendelkezett. [17] Ezt a kétlépcsős utalást álláspontunk szerint egyszerűbben is megfogalmazhatta volna a jogalkotó úgy, hogy az üzleti titkot és a védett ismeretet is felsorolja a Ptk. 2:43. §-ban személyiségi jogként. Az, hogy nem így történt, feltehetőleg annak köszönhető, hogy a know-how a személyiségi jogokon túlmutató tartalommal bír. Ez a többlet pedig álláspontunk szerint a vagyoni érték, a gazdasági hasznosíthatóság, ami a szellemi alkotások közös jellemzője. [18] Az innováció szempontjából – a szabadalmi oltalommal is összevetve – részletesen és alaposan elemzi a védett ismeret és az üzleti titok kapcsolatát Szalma is.^[11] Úgy ítéli meg, hogy a Ptk. jelen pontban elemzett fordulata csak úgy értelmezhető, hogy a know-how az üzleti titok részhalmaza. Szalma ugyanakkor maga is hangsúlyozza azt, hogy a know-how szellemi alkotás. Ez azonban az üzleti titok körébe tartozó tényekről, adatokról nem mondható el. [19] A know-how titokjellegét Faludi a Ptk. 2:47. §-ához fűzött kommentárjában^[12] (a továbbiakban: Kommentár) vizsgálja. A Kommentár utal arra, hogy a Ptk. kodifikációja során szakmai vita folyt arról, hogy a know-how inkább szellemi alkotás vagy titkos információ-e. Az általa leírtak szerint az ott hivatkozott szerzők egyetértettek abban, hogy „a szabályokon a titokvédelem irányában kell változtatni”. Álláspontunk szerint azonban ebből még nem következik az, hogy a védett ismeret az üzleti titok speciális alfaja lenne. [20] A Kommentár „az üzleti titokkal azonos védelemben részesül” fordulat kétféle lehetséges értelmezését – analógia vagy a know-how az üzleti titok alfaja – veti fel, majd egyértelműen a know-how-nak az üzleti titok fogalmi körébe tartozása mellett teszi le a voksát. A Kommentár ezt alátámasztó érveivel nem mindenben értünk egyet. [21] Az egyik ilyen érv az, hogy analógia esetén „az üzleti titok fogalom elemeinek nem kell megvalósulniuk a know-how védelem feltételei között” és „az üzleti titok titokban tartási követelményét sem kellene a védett ismeretre alkalmazni”. [22] Ennek az álláspontnak ellentmond az, hogy a Ptk.-ban máshol is található olyan rendelkezés, ami az egyik jogintézményre egy másikra vonatkozó szabályok alkalmazását teszi kötelezővé, miközben nem teszi egyiket a másik részhalmazává. Így például a csereszerződés esetében „az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni”.^[13] A csereszerződés az adásvételi szerződéstől^[14] ezzel együtt egyértelműen elkülönül. Így különösen nem az adásvételi szerződés Ptk.-ban felsorolt különös nemei^[15] vagy altípusai között,^[16] hanem külön fejezetben szerepel és érdemben is alapvető különbség az, hogy az adásvételtől eltérően a csereszerződésnél az ellentételezés nem vételár megfizetésével történik. Az adásvétel és csere tehát – pusztán egyetlen különbség alapján – az egyébként egymással átfedésben levő szabályozás ellenére nem egymásnak alá-, illetve fölérendelt kategóriák. [23] A közkinccsé válás mind az üzleti titok, mind a know-how negatív fogalmi eleme. A Kommentár megállapítja, hogy a „közkincsbe tartozás […] nem a védelem megszűnését (a »védelmi idő lejártát«) jelenti, hanem bármely üzleti titok esetében a védelmet kizáró tény”,^[17] a védett ismeret nyilvánosságra hozatala pedig „a védelem megszűnését eredményezi”.^[18] A Kommentár által elfoglalt álláspont alapján feltételezzük, hogy Faludi az üzleti titokkal azonos módon a know-how esetében is védelmet kizáró tényként tekint a nyilvánosságra hozatalra, a különbségtétel valószínűleg elírás. A lényeg: az üzleti titok és a know-how oltalma is elenyészik a nyilvánosságra hozatallal.^[19] Érdemes lenne ezt a Ptk. 2:46. § (2) bekezdésének értelmezésével összevetni, sajnos azonban a Kommentárnak a magántitokra vonatkozó része egyáltalán nem foglalkozik e jogszabályhellyel. [24] A Kommentár a magántitokkal szemben értelmezi az üzleti titkot és a know-how-t abból a szempontból, hogy a magántitoknak a jogosult „birtokában” kell lennie, míg az utóbbi kettőnél a közismertség, könnyű hozzáférhetőség hiánya is elegendő.^[20] A titkosság szempontjából tehát az üzleti titok és a know-how – a magántitoktól eltérően – fogalmilag egy köztes, relatív szintet^[21] feltételez: a teljes titok és a közkinccsé vált, nyilvános információ között helyezkednek el. A titkosság azonos szintjéből mégsem következik egyértelműen az, hogy egyik a másiknak részhalmaza lenne. [25] A know-how-ban foglalt ismereteknek egyébként már az 1959-es Ptk.-hoz kapcsolódóan kialakult joggyakorlat alapján sem feltétlenül kellett tökéletesen titkosnak lenniük, elegendő volt, ha azok speciális szempontok szerinti csoportosítása olyan mennyiségű munkaráfordítást igényel, amely miatt előnyösebb az ismeretet felhasználni, mint saját kutatást lefolytatni.^[22] A Ptk. ezt a bírói gyakorlatot látszik megerősíteni. [26] A Kommentár továbbá utalt arra, hogy a bírói gyakorlat nem egységes abban a kérdésben, hogy a know-how az üzleti titok keretei között értelmezendő-e.^[23] Bár a hivatkozott jogesetek még az 1959-es Ptk. hatálya alatt születtek, feltételezzük, hogy a Kommentár azért hivatkozik ezekre, mert a Ptk. a bírói gyakorlatnak a jogszabály szövegébe történő beépítésére törekedett. Ha pedig a bírói gyakorlat ebben a kérdésben nem volt egységes, a jelenlegi szöveg bírói értelmezése sem feltétlenül lesz az. [27] Az üzleti titok és a know-how viszonyának tisztázását semmiképpen nem segíti a Ptk. 2:47. § (3) bekezdése, ami azt mondja ki, hogy „Az üzleti titok megsértésére nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki az üzleti titkot vagy a védett ismeretet harmadik személytől kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezte meg.” Ha ugyanis a jogalkotó szándéka szerint a know-how nem az üzleti titok részhalmaza, akkor üzleti titoksértésre know-how-val kapcsolatban nemcsak ebben az esetben, de egyébként sem lehetne hivatkozni. Ha viszont a know-how az üzleti titok részhalmaza, akkor szükségtelen lenne e két fogalomra külön is – vagylagosan – hivatkozni. [28] A know-how álláspontunk szerint – és az alábbiakra tekintettel – legalább annyira szellemi alkotásnak minősül, mint amennyire (üzleti) titoknak. Ezt támasztja alá az is, hogy egy, már a Ptk.-hoz igazított tankönyvben Vékás a szellemi alkotások keretein belül tárgyalja a titkosság szükséges szintjét.^[24] [29] A Ptk. nem tartalmazza a nevesített szellemi alkotások taxatív felsorolását, és egyéb módon sem zárja ki a szellemi alkotások köréből a védett ismeretet. A Ptk. 2:55. §-a csupán technikai szabályként működik, a szellemi alkotások körét semmilyen módon nem határozza meg. Ennek fényében álláspontunk szerint abból, hogy a személyiségi jogok között kerül felsorolásra, semmiféle következtetés nem vonható le arra, hogy a know-how az üzleti titok részhalmaza lenne. [30] A Kommentár pedig hivatkozott arra, hogy a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény „bizonyos fokig pótolja a közszféra foglalkoztatási és hallgatói tanulói jogviszonyaiban az üzleti titokra és a védett ismeretre vonatkozó szabályok hiányait […]” ugyanis rendelkezik „a kutatás-fejlesztési tevékenység eredményeként létrehozott szellemi alkotásokra (ideértve a titokban tartott oltalomképes ismeretet is)” vonatkozó egyes kérdésekről.^[25] Ebből úgy tűnik, hogy a Kommentár a know-how-t szellemi alkotásnak (is) tekinti. [31] Úgy tűnik, hogy Faludi a Kommentár megírásakor nem látott okot arra, hogy megkérdőjelezze a know-how szellemi alkotás jellegét, noha a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény kifejezetten nem nevezte meg a szellemi alkotások egyes fajtáit. Bár ezt a törvényt a Kommentár kéziratának lezárását (2014. augusztus 1.) követően (2015. január 1-ével) hatályon kívül helyezték, a Kommentár megírásakor – és a Ptk. hatálybalépését követően háromnegyed évig – még hatályban volt. Az e törvényt felváltó, a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény 3. § 20. pontja meghatározza a „szellemi tulajdon” fogalmát, amibe már kifejezetten is beletartozik „a nyilvánosságra még nem jutott ismeretek tekintetében […] biztosított jogi oltalom”. A 3. § 21. pontja szerinti „szellemi alkotás” fogalmába pedig beleértendők „a nyilvánosságra még nem jutott ismeretek” is. Az új törvény tehát – noha a Ptk. hatálybalépését követően fogadták el – láthatóan nem veszi át a Ptk. „védett ismeret” fogalmát, ugyanakkor sejthetően a know-how-ra utal, és azt továbbra is a szellemi alkotások körébe sorolja – méghozzá rögtön kétszer is. [32] A továbbgondolás érdekében jelezzük, hogy a Ptk. 6:253. § (5) bekezdése az üzleti titok és valamennyi szellemi alkotás kapcsolatát is kérdésessé teszi. Eszerint ugyanis a kutatási „szerződéssel összefüggő üzleti titok jogosultja a megrendelő. A kutatómunka alapján elkészített szellemi alkotás nyilvánosságra hozatalához a megrendelő előzetes hozzájárulása szükséges”. Az egyik lehetséges értelmezés az, hogy az üzleti titok jogosultja a megrendelő, a szerződés keretei között létrejött valamennyi szellemi alkotásé pedig a kutató, de utóbbi (nem üzleti) titokként köteles azokat kezelni. A másik pedig az, hogy a kutatási szerződés keretei között mindenféle szellemi alkotás üzleti titoknak minősül (tehát ilyenkor mindenféle szellemi alkotás az üzleti titok részhalmaza). [33] A know-how szellemi alkotás természetét támasztja alá a hasznosítására, átruházására vonatkozó szerződések tartalma is, ami túlterjeszkedik a titoktartás – üzleti titokra is jellemző – szabályozásán. [34] Ezzel párhuzamosan a know-how a többi nevesített szellemi alkotástól annyiban egyértelműen különbözik, hogy míg előbbi védelme annak bizalmas kezelésén alapul, addig utóbbiaknál az oltalom feltétele, hogy nyilvánosságra kerüljenek; éppen a nyilvános lajstromozás jelent (némi) védelmet a jogosultak számára, másik oldalról pedig a nyilvánosság ad lehetőséget az adott szellemi alkotás meghaladására akár művészeti, tudományos, akár ipari, műszaki szempontból. A know-how oltalma a többi nevesített szellemi alkotással szemben akár időben korlátlan is lehet, a bizalmas kezelés időtartama alatt az oltalom mindvégig fennáll. Továbbá a know-how a többi nevesített szellemi alkotástól eltérően territoriális korlátokkal sem bír,^[26] az egész világra kiterjed. [35] A teljesség kedvéért jelezzük, hogy a TRIPS-egyezményt, valamint az európai uniós jognak a know-how-ra vonatkozó, jelenleg hatályos, illetve tervezeti formában levő rendelkezéseit nem elemezzük, mivel ez meghaladná jelen írás kereteit. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a magyar jogrendszer nemzetközi és uniós keretek között mozog, de szuverén – így annak önmagában, külső „mankók” nélkül is értelmezhetőnek kell(ene) lennie. [36] Továbbá az általunk hivatkozott (és eddig olvasott más) források egyike sem elemezte azt, hogy a TRIPS, illetve az európai uniós szabályozás megalkotásakor a know-how-t az üzleti titok – szellemi alkotás kettősség alapján érdemben vizsgálták-e és besorolták-e az „inkább üzleti titok” kategóriába (egyúttal elhatárolták az „inkább szellemi alkotás” kategóriától), vagy egyszerűen csak a relatív titkossági eleme mentén szabályozták. [37] Megfontolandó az is, hogy mind a TRIPS, mind pedig a jelenleg hatályos európai uniós jog már jóval az Ptk. hatálybalépése előtt is irányadó volt Magyarországon. Az 1959-es Ptk.-ban mégsem érezte szükségét a jogalkotó annak, hogy a know-how üzleti titok jellegét hangsúlyozza, még kevésbé, hogy azt az üzleti titok speciális alfajaként kategorizálja. Ugyanakkor a fenti források egyike sem kifogásolta azt, hogy a know-how hazai szabályozása az 1959-es Ptk. időszakában ellentétes lett volna a nemzetközi szabályozási kerettel. [38] A fentieket figyelembe véve nem világos, hogy mi lenne a jelentősége annak, ha a know-how Ptk. szerinti szabályozása alapján az üzleti titok részhalmazaként lenne értelmezendő. A fent hivatkozott források egyike sem adott választ a miértre, csupán igazolni igyekezett ezt a rész-egész kapcsolatot. A fenti érvekkel alátámasztott értelmezésünk szerint e két fogalom legalább annyira különbözik egymástól, mint amennyire hasonlít (lásd az 1. sz. táblázatot), így az egyenrangú kezelésük legalább annyira elképzelhető, mint a rész-egészként történő értelmezés.

1. sz. táblázat: Az üzleti titok és a know-how közötti egyes különbségek

	Üzlet titok	Know-how (védett ismeret)
Milyen információra vonatkozik	tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás	ismeret, tapasztalat vagy ezek összeállítása
Védett információ jellege	gazdasági tevékenységhez kapcsolódó	műszaki, gazdasági vagy szervezési
Rögzítettség	nem feltétel	azonosításra alkalmas módon történő rögzítettség feltétel
Védelme	bármely illetéktelen személy által történő megszerzés, hasznosítás, másokkal való közlés vagy nyilvánosságra hozatal – nem függ a jóhiszeműség, tisztesség kérdésétől (de lásd a következő szempontot)	ha a jóhiszeműség, tisztesség elvét sértő módon szerzik meg, közlik mással vagy hozzák nyilvánosságra
Nem lehet védelmet kérni azzal szemben	aki az üzleti titkot harmadik személytől kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezte meg	– aki a védett ismerethez vagy az azt lényegében helyettesítő hasonló ismerethez a) a jogosulttól független fejlesztéssel, vagy b) jogszerűen megszerzett termék vagy jogszerűen igénybe vett szolgáltatás vizsgálata és elemzése útján jutott hozzá; – aki a védett ismeretet harmadik személytől kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezte meg
Átminősíthetőség	közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatnak minősülhet	nem oszthatja a közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatok sorsát (közkinccsé válás elkerülésével kell ellenőrizhetővé, átláthatóvá tenni)
Átruházhatóság	nem tipikus tárgya a vagyoni forgalomnak	licencia, átruházás
Szellemi alkotásnak minősül	nem	igen

[39] Felmerül a kérdés, hogy miért ne lehetne a know-how jogi okapi.^[27] A know-how fogalma maga is az emberi elme szüleménye. Ilyenként nem feltétlenül kell beszorítani akár a(z üzleti) titok, akár a szellemi alkotás kategóriájába. Álláspontunk szerint hordozhatja egyszerre mindkét halmaz jegyeit, ily módon a két halmaz metszetét képezve.

5. Az oltalom terjedelme

[40] A know-how jogosultját megillető védelem relatív: csak azzal szemben illeti meg a jogosultat, aki a jogosulttól a közöttük fennálló gazdasági-jogi kapcsolat megsértésével vagy egyébként jogellenesen szerezte meg a know-how-t. A jogosult nem részesülhet ugyanakkor védelemben azzal szemben, aki a védett ismerethez vagy az azt lényegében helyettesítő hasonló ismerethez (i) a jogosulttól független fejlesztéssel; (ii) jogszerűen megszerzett termék, igénybe vett szolgáltatás vizsgálata és elemzése útján jutott hozzá; vagy (iii) a védett ismeretet harmadik személytől kereskedelmi forgalomban, jóhiszeműen, ellenérték fejében szerezte meg. A (iii) pont újdonsága, hogy a know-how-t kereskedelmi forgalomban megszerző személyt bizonyos feltételekkel még akkor is védi, ha a védett ismeret átruházója jogsértést követett el. [41] Ez a relatív jelleg nem mond ellent az oltalom földrajzi terjedelmével kapcsolatban az előző pontban leírtaknak. A védelem csak meghatározott személyekkel szemben áll fenn, de azok magatartására országhatároktól függetlenül az egész világon irányadó (feltéve persze, hogy az adott esetben a magyar jog irányadó).

6. Az oltalom időtartama

[42] A know-how oltalmi idejére sem az 1959-es Ptk., sem a Ptk. nem tartalmaz rendelkezést. [43] Ezt az időtartamot többen indirekt módon, a technológiaátadási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről szóló 86/1999. (VI. 11.) Korm. rendeletre (a továbbiakban: Rendelet) hivatkozással igyekeztek meghatározni.^[28] [44] A Rendelet^[29] ugyanis azt mondja ki, hogy a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásokra vonatkozó tilalom alól bizonyos feltételekkel mentesülnek azok a technológiaátadási megállapodások, amelyek know-how (és/vagy szabadalom) átadására irányulnak. A Rendelet 1. § (8) bekezdés b) pontja szerint az ilyen mentesülés hatálya know-how hasznosítása esetén attól az időponttól számított 10 évre terjed ki, amikor a hasznosító első alkalommal forgalomba hozta a hasznosítás tárgyát képező terméket, de legfeljebb addig, amíg a know-how nem válik közkinccsé vagy egyébként nem veszti el vagyoni értékét. [45] A fenti álláspont azonban több okból is alapvetően tévesnek tűnik. [46] Egyrészt a Rendelet nagyon szűk esetkörre vonatkozik: az olyan technológiai transzfert tartalmazó megállapodásokra, amelyek a gazdasági versenyt korlátozzák. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvénynek (a továbbiakban: Tpvt.) a Rendeletben hivatkozott 11. és 17. §-ai csak akkor alkalmazandóak, ha az adott megállapodás nem minősül csekély jelentőségűnek a Tpvt. 12. §-a alapján. A know-how transzferre (is) vonatkozó csekély jelentőségű megállapodások tehát eleve nem esnek a Tpvt. hatálya alá. A „nem csekély jelentőségű” technológiaátadási megállapodások egy része feltehetőleg szintén nem ütközik a Tpvt.-be, ami tovább szűkíti az érintett megállapodások körét. A Tpvt. által nem érintett, valamint a Tpvt. által érintett, de azzal nem ütköző megállapodásokra pedig a Rendelet mentesülési szabályai sem alkalmazandók. A Rendelet tehát valószínűleg a know-how-val kapcsolatos megállapodások elenyésző részére vonatkozik: a kivételek kivételeire. Tovább tarkítja a képet az, hogy maga a Rendelet is meghatároz olyan eseteket, amikor a know-how-ra (is) vonatkozó technológiaátadási megállapodások nem részesülhetnek a Rendelet szerinti mentességben.^[30] [47] Másrészt a know-how-t érintő mentesülési idő hossza a Rendelet alapján is többféleképpen alakulhat. A mentesülés megszűnhet (i) a hasznosítás tárgyát képező termék hasznosító általi első forgalomba hozatalától számított 10 év elteltével; (ii) a technológiaátadási megállapodással érintett know-how közkinccsé válásának időpontjában; (iii) amikor a know-how egyébként elveszti vagyoni értékét; illetve (iv) vegyes (know-how-ra és szabadalomra is vonatkozó) licenciaszerződés esetén a know-how és a szabadalom tekintetében meghatározott mentesülési időtartamok közül a hosszabbik elteltéhez kapcsolódóan.^[31] A teljesség kedvéért jelezzük, hogy a „szabadalom” fogalma tágan értelmezendő: a Rendelet 4. § d) pontja alkalmazásában „szabadalomnak minősül a szabadalmi bejelentés, a használati mintaoltalom, a használati mintaoltalmi bejelentés, a mikroelektronikai félvezető termék topográfiájának oltalma és a topográfiaoltalmi bejelentés is”. Mivel a szabadalmi oltalom – az elméleti maximális időtartamon belül – bármikor megszűnhet és a védett ismeret is – az (i)-(iii) pontokban foglaltak szerint – változatos időpontokban megszűnhet, teljesen megjósolhatatlan, hogy a (iv) pont szerinti vegyes szerződés esetében mi lesz a mentesülés megszűnésének időpontja. A know-how-val kapcsolatos mentesülés időpontját tehát a Rendelet alapján is esetenként szükséges vizsgálni. [48] Harmadrészt a Rendelet alapján a know-how-ra (is) vonatkozó megállapodás mentesülésének időtartamát lehet (az előző bekezdésben hivatkozott szempontok figyelembevételével) megállapítani. A Rendelet ugyanakkor nem mondja ki azt, hogy a know-how oltalma is megszűnne a mentesülési idő lejártakor. Ebből az következik, hogy a know-how oltalma fennmaradhat attól függetlenül, hogy az annak átruházására (is) vonatkozó és a Tpvt.-be ütköző megállapodás mentesülési időtartama esetleg lejár. [49] A know-how oltalmi idejére tehát a Rendelet alapján semmiféle következtetést nem lehet levonni. [50] A védett ismeret oltalmi ideje – ellentétben a lajstromozáshoz kötött iparjogvédelmi jogokkal és a szerzői jogokkal – nincs semmiféle határidőhöz kötve. Ha a jogalkotó szándéka ilyen határidő megállapítására irányult volna, akkor ezt feltehetőleg kifejezetten és egyértelműen rögzítette volna a Ptk.-ban.

7. A know-how gyakorlati jelentősége

[51] Úgy tűnik, hogy a know-how-oltalom gazdasági jelentősége az elmúlt években annak ellenére nem csökkent, hogy kibővült a szellemi alkotásaink oltalmazhatóságának köre (pl. Európai Közösségi védjegy, Európai szabadalom lehetősége). [52] Tapasztalataink alapján ugyanis a jogi oltalmat keresők gyakran nem bíznak meg a lajstromozott jogok nyújtotta védelemben – visszatérő ellenvetésük, hogy a nyilvánosságra kerülő oltalmi formákat meg lehet kerülni, ami időről időre meg is történik. Vagyis – számos ügyfelünk meglátása szerint – az a biztos, amit nem osztanak meg másokkal. [53] Mindenképpen célszerű a védett ismeret fogalmi körébe tartozó információt titokban tartani, ha „az oltalmazni kívánt információ valamely oknál fogva nem képezheti nevesített iparjogvédelmi oltalom tárgyát, vagy ha az információ elvileg bármilyen hosszú ideig titokban tartható, illetve ha az információ egy gyártási folyamat vagy egy ennek során felhasználható valamilyen előnyös megoldás, nem pedig termék, amely esetleg a visszafejtés veszélyének lenne kitéve.”^[32] [54] A hozzánk forduló vállalkozások másik jellemző problémája az, hogy a jogsértők elleni fellépés költséges és időigényes. Sokan nem bíznak abban, hogy a bíróságok kellő gyorsasággal határoznának, illetve hogy az ítéletet követően a végrehajtás kellően hatékony lenne. Márpedig egy vállalkozás számára életbevágó, hogy az őt ért anyagi és erkölcsi sérelmet mielőbb orvosolják. Anyagi szempontból nem mindegy az sem, hogy az egyébként sikeres pert követően a végrehajtásnak marad-e még értelme, különös tekintettel arra, hogy a jogsértő vállalkozást ki lehet üríteni mire a per véget ér. [55] A know-how előnye a lajstromozott oltalmi formákkal szemben az is, hogy a lajstromozásra, illetve az oltalom fenntartására nem szükséges költeni. Talán nem véletlen, hogy számos kis- és középvállalkozás ezt az oltalmat részesíti előnyben. [56] Emellett a know-how jelenleg is ugyanúgy apportálható a vállalkozásba, mint a többi nevesített szellemi alkotás.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

Lábjegyzetek:

^[1] http://www.sztnh.gov.hu/hu/know-how (utoljára látogatva: 2016. október 2.)

^[2] BH2000. 219., BH1992. 537.

^[3] Jenei Gábor: A know-how jogi oltalma az új polgári törvénykönyv és az Európai Unió üzletititok-védelmi irányelvjavaslatának elemzése alapján – I. rész. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2015/6. sz., 36. o.

^[4] Lásd: Ptk. 3:1. § (1) bekezdését is

^[5] Vékás Gusztáv in Lontai Endre – Faludi Gábor – Gyertyánfy Péter – Vékás Gusztáv: Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös, Budapest, 2015, 215. o.

^[6] Miavec Enikő: A megoldástitok/védett ismeret jogosultja. Jogelméleti szemle, 2014/2. sz., 7. o.

^[7] Lásd EBH2007. 1686.

^[8] Darázs Lénárd in Petrik Ferenc (szerk.): Polgári jog I-III. – Kommentár a gyakorlat számára. HVG-ORAC, Budapest, 2014, 2852 A/5. o.

^[9] Jenei i. m. 39-42. o.

^[10] Jenei i. m. 41. o.

^[11] Szalma Borbála: Know-how – a szolgálati találmány üzleti titka. Iparjogvédelmi és szerzői jogi szemle, 2015/1. sz., 5-38. o.

^[12] Faludi Gábor in Vékás Lajos, Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 1. kötet. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 145-159. o., 150. o.

^[13] Lásd: Ptk. 6:234. §.

^[14] Lásd: Ptk. 6:215. § (1) bekezdését

^[15] Lásd: Ptk. 6:221-6:230. §.

^[16] Lásd: Ptk. 6:231-6:233. §.

^[17] Lásd: Kommentár 150. o., 4. pont

^[18] Lásd: Kommentár 153. o., 8. pont

^[19] Lásd: Kommentár 150. o. 4. pont

^[20] Faludi Gábor in Vékás Lajos, Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 1. kötet. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 145-159. o., 150. o.

^[21] Lásd ezzel kapcsolatban az ISZT-3/2013. sz. szakvéleményt is. Iparjogvédelmi és szerzői jogi szemle, 2014/4. sz., 230-244. o.

^[22] Lásd pl.: BH1992. 257.

^[23] Lásd: Kommentár 152. o. 8. pont

^[24] Lásd: Vékás Gusztáv i. m. 212-217. o.

^[25] Lásd: Kommentár 156. o. 10. pont

^[26] Dr. Rüdiger Drope – Dr. Markus Hoffmann – Peter Adler – Daniela Thrun: Pre-contract IP. In The Handbook of European Intellectual Property Management. Kogan Page, London, 2015, 80. o.

^[27] Lásd pl.: https://hu.wikipedia.org/wiki/Okapi (utoljára látogatva: 2016. október 6.)

^[28] Erre utal pl. Lantos Mihály: A know-how összetevő szerepe és jelentősége szabadalmi és védjegy licencia szerződésekben (Az ezerarcú know-how). (A Szellemi Tulajdon Világnapja alkalmával 2011. 04. 27-én elhangzott előadás szerkesztett változata, 6. oldal, letölthető innen: http://www.mie.org.hu/eloadasok_2011_konf/Szellemi_Tulajdon/2011_04_27_Lantos.pdf, utoljára látogatva: 2016. augusztus 17.), illetve Dr. Fekete László: A know-how jogi jellege, 2011. (http://www.jogiforum.hu, Jogi Fórum Publikáció, 14. oldal; letölthető innen: http://www.jogiforum.hu/publikaciok/475 utoljára látogatva: 2016. augusztus 17.)

^[29] A konkrét esetekre lásd a Rendelet 1. § (1)-(4) bekezdéseit

^[30] Lásd a Rendelet 3. §-át, illetve 5. § (2) a) pontját

^[31] Lásd a Rendelet 1. § (9) bekezdését

^[32] Jenei i. m. 43. o.

---