Tíz éve hatályos a Ptk. – Szemelvények a Polgári Jog Online folyóiratból (9. rész) – A bizalmi vagyonkezelés kapcsolódásai a gyermektartással


Sorozatunk kilencedik részében Miczán Péter írását ajánljuk figyelmükbe, amely a Polgári Jog Online szakfolyóirat 2017. évi 7-8. számában jelent meg.

Tíz évvel ezelőtt, 2014. március 15-én lépett hatályba a 2013-ban elfogadott polgári törvénykönyv. Ebből az alkalomból közlünk szemelvényeket a 2016-ban útjára indított Polgári Jog Online szakfolyóiratból, amelynek középpontjában olyan kérdések állnak, amelyeket az újrakodifikált kódex előkészítésének folyamata vetett fel, és amelyek esetleg máig nem kerültek nyugvópontra, vagy a törvény alkalmazási gyakorlata hozott felszínre. Sorozatunk kilencedik részében Miczán Péter írását ajánljuk figyelmükbe, amely a Polgári Jog Online szakfolyóirat 2017. évi 7-8. számában jelent meg.

Már elérhető a Ptk. 10. évfordulójára összeállított Polgári Jog Modul, mely nagykommentárokkal, magyarázatokkal, szakkönyvekkel és szakcikkekkel, továbbá iratmintákkal és társasági jogi navigátorokkal nyújt segítséget a mindennapi munkához.

Miczán Péter: A bizalmi vagyonkezelés kapcsolódásai a gyermektartással


Hivatkozott jogszabályhelyek: Ptk. 4:217. §, Ptk. 6:326. §


A dolgozatban elsősorban a törvényen alapuló gyermektartással kapcsolatos kérdéseket és az arra vonatkozó megállapodás korlátait vázolom, kitérve a megállapodás egyes fedezetelvonási aspektusaira. Majd bemutatom a bizalmi vagyonkezelés e keretbe való beillesztésének elfogadható lehetőségeit, illetve hogy az angol trust hogyan kapcsolódik a gyermektartáshoz, valamint annak sajátos megoldásaival milyen belföldi párhuzamok vonhatók. Arra a következtetésre jutok, hogy a felek tartalomalakítási szabadsága nem sértheti a tartásra jogosult gyermek érdekeit. Az azonban ezzel összeegyeztethető, hogy a vagyonkezelő is vállalja a tartozáselvállalás szabályai szerint a tartásra kötelezett kötelezettségét.

Bevezetés
[1] A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) és a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény (a továbbiakban: Bvktv.) 2014. március 15-i hatállyal vezette be a bizalmi vagyonkezelés jogintézményét a magyar jogba. A Ptk.[2] – feladatához híven – a jogintézmény polgári anyagi jogi sajátosságait állapította meg, amely a saját, de célra rendelten elkülönített vagyon, más javára, védelmi jogokkal biztosított, felelős kezelésében azonosítható, amely mellett a vagyonkezelő másik legfontosabb feladata a kezelt vagyon kedvezményezettnek való kiadása a vagyonkezelési feltételeknek megfelelően.[3] A Bvktv. e jogintézménynek a jogrendszer egyéb jogágaiba való bevezetését célozta, azzal, hogy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényt (a továbbiakban: Gyvt.) nem módosította. A Ptk., illetve a Bvktv. a bizalmi vagyonkezelésre vonatkozóan nem állapított meg családjogi rendelkezést. [2] A dolgozatban elsősorban, de nem kizárólagosan az úgynevezett törvényen alapuló gyermektartással kapcsolatos jogpolitikai kérdések azonosítása után az arra vonatkozó megállapodás korlátait vázolom, kitérve a megállapodás egyes fedezetelvonási aspektusainak vizsgálatára.[4] Majd bemutatom a Ptk. által a magyar jogba bevezetett bizalmi vagyonkezelés e keretbe való beillesztésének elfogadható lehetőségeit, illetve, hogy a testvérintézményének tekintett angol trust hogyan kapcsolódik a gyermektartáshoz, valamint annak sajátos megoldásaival milyen belföldi párhuzamok vonhatóak. Mindezt különösen arra tekintettel tartom szükségesnek, hogy a rugalmas bizalmi vagyonkezelés egy újabb ösztönzőként is felfogható arra, hogy az adott esetben nem is, vagy nem elsősorban gyermektartásra kötelezett vagyonrendelő számára egy újabb ösztönzőt adjon a gyermek (fiatalkorú) tartásához, esetleg csak annak egyes aspektusaihoz kapcsolódó pénzügyi gondoskodásra.[5]
1. Jogpolitikai kérdések a gyermektartással kapcsolatban
[3] Főleg a Ptk., kis részben a Gyermek jogairól szóló New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény (26. cikk), valamint a Családjogi Modelltörvény[6] (III. rész, 1. és 6. alcímek) alapján inter alia az alábbi, sajátos jogpolitikai kérdések azonosíthatóak a gyermektartással kapcsolatban.

(a) ki lehet jogosult (gyermek, unoka, dédunoka);

(b) ki lehet kötelezett (szülő, nagyszülő, egyéb felmenő, nagykorú testvér, állam);[7]

(c) a jogosult közvetlen képviselőjén kívül még ki igényelheti (gyámhatóság, járási hivatal, tartásról gondoskodó rokon);

(d) a jogosult jognyilatkozatának (véleményének, kívánságának) milyen joghatása lehet;

(e) alanyi jogon igényelhető, vagy pozitív feltételek (pl.: rászorultság) fennállásától; esetleg

(f) negatív feltételek (érdemtelenség, más általi eltartottság, önhiba az öneltartási képtelenségben, tartás elvárhatósága, kötelezett saját önellátásának veszélyeztetettsége) hiányától függ;

(g) az esedékességi idő mikor kezdődik (igénylés napjától, vagy – esetleg csak korlátozottan – visszamenőlegesen a jogosulttá válás napjára is);

(h) mikor végződik (nagykorúság elérése, tanulmányok befejezése, önálló keresetszerzés, általában a rászorultság megszűnése, a kötelezett, jogosult halála);

(i) van-e lehetőség a kötelezett halála esetén hagyatékából a jogosultság várható fennállásáig jövőben esedékessé váló összeg hagyatéki hitelezőként való igénylésére;

(j) teljesítés hiányában milyen kielégítési sorrendben (minden esetben privilegizált a többi követelés hitelezőivel szemben vagy sem) igényelhető;

(k) milyen jellegben (természetbeni, pénzbeli), állagban (pénzbeli, egyéb vagyontárgybeli) követelhető;

(1) milyen (m)értékű legyen (a kötelezett jövedelmének, illetve vagyonának milyen arányát tegye ki, legyen-e, hol legyen a felső határa);[8]

(m) azt kizárólag a gyermek vagy amellett a szülői felügyeletet gyakorló szülő javára is fel lehet-e használni, ha utóbbi kizárt, e kötelezettségnek vannak-e garanciái (pl.: elszámolási kötelezettség);

(n) milyen körülmények esetén lehessen módosítani;

(o) a tartásra jogosulttal szemben a kötelezettel milyen jogviszonyban lévő harmadik személyek kötelesek tájékoztatást nyújtani a tartás lehetséges forrásáról;

(p) ki köteles a jog megszűnéséről való tájékoztatásra, ennek megszegése esetén mely jogkövetkezményekért felel;

(q) e kérdésekben hol húzódnak a kötelezett és a jogosult törvényes képviselője megállapodásának, önrendelkezésének határai;

(r) így különösen a gyermektartási kötelezettség személyhez tapad-e, vagy harmadik személy általi teljesítést tűr, különösen, ha pénzfizetési kötelezettségből áll;

(s) valamint a gyermektartási jog személyhez tapad-e, ha igen, legalább az az alapján fennálló követelések engedményezhetőek-e;[9]

(t) a gyermektartásdíj végrehajtásának (behajtásának) milyen egyéb sajátosságai vannak;

(u) a gyermektartásdíjat a kötelezett helyett megelőlegezi-e az állam?

2. A gyermektartási megállapodás (tartalomalakítási) szabadságának korlátai
[4] Jójárt[10] utal arra, hogy a Ptk. Családjogi Könyve a korábbi Csjt.-hez hasonlóan alapvetően kógens, de elszórt diszpozitív szabályainak jogpolitikai célja a magánautonómia biztosítása arra tekintettel, hogy a jogviszonyról jellegénél fogva a legmegfelelőbb, leghatékonyabb döntést a jogok és kötelezettségek hordozója maga tudja meghozni. „E körben tehát e jogviszonyok abszolút jellege is némileg relativizálódik, szerződési, jogügyleti jelleget ölt.” [5] Ilyen viszonylagossá váló jogviszonynak tekinthető a tartásra kötelezett szülő és a tartásra jogosult gyermek jogviszonya, ha azt – a (Ptk. 4:217. §) engedélye alapján – megállapodás alakítja. Kérdés, hogy hol húzódik ennek határa. Nyilván a Családjogi Könyv alapvető kógenciája miatt a megállapodás feleinek rendelkezési szabadsága addig terjedhet, ameddig azt a törvény kifejezetten, vagy implicit módon lehetővé teszi. [6] Szeibert[11] a Ptk. 4:217. §-ának magyarázata körében utal arra, hogy bár a Ptk. a szülők megállapodását tekinti elsődlegesnek a gyermektartásdíj megállapítása tekintetében, abban mégsem zárhatják ki a tartásdíjat, ezzel sértve a gyermek, mint a tartásdíj jogosultjának érdekét. A megállapodás gyermek érdekének való megfelelősége bírói kontroll alatt áll. A joggyakorlatban felmerült megállapodással összefüggő kérdések közül egyesek vonatkozásában a bíróság kimondta azok jogszerűségét, amelyeket a Ptk. követett explicit engedéllyel.[12] Más tartalomalakítási kérdések körében továbbra is ezen általános célnak való megfelelés, mint elfogadhatósági mérce az irányadó.

2.1. Megtagadható-e, megtagadandó-e a tartási megállapodás jóváhagyása a kötelezett hitelezőinek védelme érdekében – nyilvánvaló fedezetelvonó jelleg esetén

[7] Problémát jelent, hogy nem nyilvánvaló, hogy a gyermek érdekei mellett más jogalanyok (kötelezett hitelezőinek) érdekei is figyelembe vehetőek, veendőek-e a megállapodás jóváhagyásakor, ha igen, általában vagy többletfeltételek fennállása esetén. [8] Kérdéses tehát, hogy köteles-e a jóváhagyást adó bíróság, gyámhatóság vizsgálni azt, hogy a tartásra kötelezett – különösen az egyösszegű teljesítéssel, vagy egyébként a tartási szabályok alapján járó összeget lényegesen meghaladó tartási összegben való megállapodással – nem valósít-e meg fedezetelvonást. Erre pl. sor kerülhetne azzal, hogy a jóváhagyáshoz megkívánják az arról való nyilatkozatot és annak igazolását a kötelezett részéről, hogy nincs vele szemben lejárt és végrehajtás alatt álló magán- vagy köztartozás,[13] vagy ha van, akkor annak valószínűsítését, hogy a megállapodás miért nem valósít meg fedezetelvonást. [9] A Ptk. gyermektartási megállapodásra vonatkozó rendelkezéseinek értelmezése során figyelembe veendő, hogy a fentiekre, vagy általában a jóváhagyás során figyelembe vehető szempontokra vonatkozó kifejezett rendelkezést a Ptk. gyermektartásra vonatkozó szabályai nem mondanak ki, míg pl. a házassági vagyonjog körében a Családjogi Könyv 4:67. § kifejezetten védi a házastársak hitelezőinek érdekeit. A családjog általános elvei a családjogi viszonyok intern oldalára (családtagok egymás közötti viszonyaira) fókuszálnak, a családtagok és hitelezőik közötti (ilyen értelemben extern) viszonyokat nem érintik. Ugyanakkor, a Ptk. kódexjellegéből fakadóan az általános rész és a családjogi jogügyleteken belül a jognyilatkozatokra a kötelmi jog és a szerződési jog általános részi szabályai, utóbbiakon belül a fedezetelvonás szabályai irányadóak (ld.: a Ptk. 6:9-10. és 6:120. §-ait), azaz az esetleges fedezetelvonással sérelmet szenvedő hitelezők érvényesíthetik a Ptk. 6:120. §-ából folyó igényeiket. [10] Meglátásom szerint az vezethető le a Ptk. fenti rendelkezéseiből, hogy a bíróság, hatóság, ha észleli eljárása során, hogy a megállapodás egyben a tartásra kötelezett hitelezőivel szemben fedezetelvonást valósítana meg, meg kell tagadnia a jóváhagyást, oly mértékben és feltételekkel, ameddig a fedezetelvonó jelleg fennáll, de ezt vizsgálnia külön nem kell, erre vonatkozó jogszabályi kötelezettsége nem vezethető le. Mindezért a hatósági, bírósági jogkörben okozott kártérítési felelőssége – az erre vonatkozó sajátos feltételek (Ptk. 6:549. §) mellett is – akkor állapítható meg, ha nyilvánvaló volt a fedezetelvonó jelleg, azonban ezt felróhatóan figyelmen kívül hagyta a hatóság, bíróság jóváhagyásának megadása során. [11] Hogy e körben a jogalkotó a felek adminisztratív terhek alóli mentesítése, a bíróság ügyintézési és vizsgálati terheinek mérséklése, illetve a kötelezett hitelezőinek védelme, mint egymásnak feszülő érdekek közötti megfelelő összhangot teremtett-e, nem e tanulmány feladata eldönteni. Összehasonlításként azonban megemlítendő, hogy Szeibert[14] a házassági vagyonjogi szerződések körében a Ptk. 4:63. §-ához fűzött magyarázatában utal arra, hogy a házassági vagyonjogi szerződés szabályozási körében a Ptk. a házastársak önrendelkezési szabadsága kitágítása mellett több igénynek is igyekszik megfelelni, amikor biztosítja a család védelmét, és egyúttal a hitelezők védelmét is. Mindezért a tartás körében választott, szűkebb megoldás legalábbis magától értetődőnek nem nevezhető.

2.2. Az egyszeri juttatással teljesített tartásdíj fedezetelvonó jellegével szembeni, sajátos jogalkotói fellépés

[12] A Vht. 2011. évi CLXXX. törvény 52. §-ával megállapított módosításának miniszteri indokolása utal a tartásdíj egyszeri juttatásának a tartásra kötelezett hitelezői megkárosítására irányuló felhasználási gyakorlatára, illetve arra, hogy ennek megakadályozására sajátos végrehajtási jogi intézkedést tett a jogalkotó. Megbontotta a gyermektartási igény korábbi egységes kezelését a kielégítési sorrendben, ha az nemcsak múltbeli, hanem jövőbeli igényeket is magában foglal, mert pl. egyösszegű kielégítésre irányul a megállapodás. Ilyenkor a jogcím azonossága ellenére a jövőbeli tartásdíj rendeltetése eltér attól a követelésétől, amely a már elmulasztott tartás pótlására szolgál. A törvény ezt a különbségtételt fogalmazza meg a Vht. 165. § (2) bekezdésében, amikor úgy rendelkezik, hogy a jövőre vállalt egyösszegű tartásdíj behajtása esetén a behajtásig eltelt időre jutó hányada a követelésnek az, amely megfeleltethető az elmulasztott tartás miatt keletkezett igénynek. Ez minősülhet a kielégítési sorrend első helyén szereplő tartásdíj-követelésnek, ezért méltányos, hogy csak ez az, ami ténylegesen privilegizáltan behajtható. Az ezen túlmenő összeg az általános szabályok szerint követelhető. A miniszteri indokolás továbbá utalt arra, hogy az adósoknak felelős magatartást kell tanúsítaniuk a tartásdíjfizetés tekintetében történő vállalásaik, jognyilatkozataik megtétele során: azt értelemszerűen csak a tényleges vagyoni helyzetükre, eladósodottságukra figyelemmel tehetik meg. Illetve említi az ilyen megállapodással való fedezetelvonással szembeni védelmi és azon célzatot, hogy ilyen esetekben a fedezetelvonási igény peren kívül, a végrehajtási eljárásban de facto kerüljön érvényesítésre, ezáltal megelőzhető legyen a fölösleges perlekedés.
3. A bizalmi vagyonkezelés jogcím-transzparenciája
[13] Itt fontos röviden jelezni, hogy a bizalmi vagyonkezelés nem változtatja meg a vagyonrendelő és a kedvezményezett közötti jogviszonyt, ilyen tekintetben egyező joghatása van az általános harmadik személy javára szóló szerződéssel. Így amennyiben a vagyonrendelő a kedvezményezettel szemben gyermektartásra kötelezett és e kötelezettsége teljesítésére alapít bizalmi vagyonkezelést, úgy a vagyonkezelő által a kedvezményezettnek nevezett eltartottnak adott juttatás a vagyonrendelő tartási kötelezettsége teljesítésének minősül, ha a kedvezményezett (törvényes képviselője) a juttatás vagyonrendelő által szándékolt céljáról tájékoztatást kap és ennek tudatában fogadja el azt. [14] Ez egyébként az alapítványi juttatásra is igaz mutatis mutandis az alapító és a kedvezményezetti jogviszony vonatkozásában, mert a hozzátartozó tartása megengedett alapítványi magáncél [Ptk. 3:386. § (2) bekezdés].[15]
4. A tartás – kötelezett helyetti – harmadik személy általi teljesítésének korlátai
[15] A fentiek szerint a tartási megállapodás bírói, hatósági jóváhagyásának alapvető feltétele a gyermek érdekeinek védelme. Általános jogpolitikai, dogmatikai kérdés, hogy a gyermektartási kötelezettség harmadik személy által teljesíthető-e, annak vonatkozásában tartozásátvállalásra, vagy legalább tartozáselvállalásra (Ptk. 6:203-206. §-ok szerint) sor kerülhet-e, vagy a jogosult (törvényes képviselője) köteles-e elfogadni a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést (Ptk. 6:57. § szerint).

4.1. A tartási kötelezettség harmadik személy általi teljesítése más országokban

[16] Eltérő a gyakorlat az egyes országokban a tekintetben, hogy lehetővé teszik-e a tartási kötelezettség – beleértve a gyermektartást is – harmadik személy általi teljesítését. Vannak országok, ahol ez nem lehetséges, pl.: Hollandiában,[16] Írországban.[17] A legtöbb esetben az egyes országok a tartásdíj állam általi előlegezésére adnak lehetőséget, ugyanakkor ez nem tekinthető harmadik személy általi teljesítésnek, pl.: Németország,[18] de lehetőség van erre Magyarországon is. Az egyes országokban általánosságban nem rendezik azt a kérdést kifejezetten, hogy a tartásdíj-kötelezettség harmadik személy által teljesíthető-e.

4.2. A gyermektartási kötelezettség személyhez kötöttségének jelentősége – a hozzájárulás szükségessége

[17] Szeibert[19] a Ptk. 4:212. §-ához fűzött magyarázatában egységesen utal arra, hogy a tartáshoz való jog a jogosult, a tartáshoz való kötelezettség pedig a kötelezett halálával megszűnik, mert mindkét esetben személyhez kötött a jog, illetve a kötelezettség, függetlenül attól, hogy a tartás természetbeni, vagy pénzbeni. [18] Vékás[20] a Ptk. 6:57. §-ához fűzött magyarázatában utal arra, hogy bár ki nem zárt, de a jogosult megtagadhatja a harmadik személy által felajánlott teljesítés elfogadását, ha a szolgáltatás teljesítése személyhez kötött (pl. egy művészi teljesítmény), vagy olyan szakértelmet (szakképzettséget, tudományos ismeretet) igényel, amellyel a teljesítést felajánló harmadik személy nem rendelkezik. Maga a Ptk. ugyanott utal is a személyhez kötött szolgáltatásra, mint elfogadásmegtagadási okra. [19] Ugyanakkor a Ptk. 6:203-207. §-ai a tartozásátvállalás, és -elvállalás körében azért nem utalnak a személyhez kötöttségre, mert a fentiekkel összhangban a jogalkotó e körben sem kívánja korlátozni a jogosultat azon választásában, hogy harmadik személytől is elfogadja a teljesítést és ebben a kötelezettel és az át- vagy elvállaló harmadik személlyel megállapodjon. Ennek kizártságára Gárdos[21] sem utal e szakaszok magyarázatában. [20] Azaz, a gyermektartás alapjául szolgáló dare (pénzbeni) vagy praestare (természetbeni) szolgáltatásokat harmadik személy is teljesítheti, ha ehhez a gyermek (törvényes képviselője) hozzájárul akár a teljesítés felajánlásakor, akár előzetesen a teljesítés át- vagy elvállalásakor. Mert a törvényes képviselő jogosult és köteles mérlegelni, hogy az eltartó-eltartott, elsődlegesen szülő-gyermek közötti – általában fennálló – érzelmi viszony valóban pótolhatatlan-e a harmadik személy által a gyermek körülményeinek és szükségleteinek teljes mértékben megfelelő ellátáshoz. [21] E jogát a törvényes képviselő a képviselt eltartott érdekszolgálati és a joggal való visszaéléstől való tartózkodási kötelezettségeinek keretei között gyakorolhatja, amely mérlegelési keret elméletileg jóval szűkebb, ha a tartási kötelezettség pénzfizetésre irányul,[22] ahol tehát a harmadik személy és az eltartott közötti személyes viszony, illetve fizikai érintkezés teljes mértékben elhanyagolhatónak tekinthető. Mindezért igen nehézkes életszerűen helyeselhető indokkört elképzelni, amely alapján elvben a fenti két szűrőn át tudna menni a visszautasítás. A továbbiakban éppen a bizalmi vagyonkezelés körében vizsgálom meg, hogy mi lehet mégis elutasítási indok, vagy bíróság, hatóság által adandó jóváhagyás-elutasítási ok.

4.3. A bizalmi vagyonkezelő általi tartozásátvállalás elutasítási alapja

[22] A fentiek szerint, tehát amennyiben a tartásra kötelezett akként kívánna mentesülni e kötelezettsége alól, hogy bizalmi vagyonkezelőt bíz meg a teljesítéssel és ajánlatot tesz az eltartott törvényes képviselője részére, hogy járuljon hozzá a tartásdíjfizetési kötelezettség átvállalásához, a törvényes képviselő érdekszolgálati kötelezettsége alapján sem fogadhatná el az ajánlatot, és a bíróság sem hagyhatná jóvá ugyanezen okból a megállapodást. Ugyanis a bizalmi vagyonkezelés jelenlegi, eltérést nem engedő jogszabályi keretei nem engedik a vagyonrendelő által – az alapítványi vagyonrendeléshez[23] hasonlóan – visszavonhatatlan vagyonrendelést (Ptk. 6:326. §), illetve nem védik a kezelt vagyont a vagyonrendelő hitelezőivel szemben [Vht. 132/A. § (3)-(5) bekezdés].[24] [23] A tartozásátvállalás alapvető célja, hogy az eredeti kötelezett szabaduljon e pozíciójából, ha az általa, e tartozás teljesítésére megbízott bizalmi vagyonkezelő lépne helyére e minőségében, úgy a kezelt vagyon idő előtti kimerülése esetén, a vagyonkezelő a Ptk. (6:323. §-a) alapján az eltartottal, mint vállalt kötelezettség hitelezőjével szemben kizárólag a kezelt vagyon erejéig felelne. Saját vagyonával kizárólag akkor felelne, az eltartott törvényes képviselője nem tudta és nem is kellett tudnia, hogy a vagyonkezelő kötelezettségvállalása túlterjed a kezelt vagyon keretein. [24] Azaz, az eredeti kötelezett mellett a tartozást átvállaló vagyonkezelő is mentesülhetne a tartási kötelezettség alól, ami miatt a gyermek tartási igénye kielégületlenül maradhatna.

4.4. A bizalmi vagyonkezelő általi tartozáselvállalás elfogadási alapja

[25] A tartozáselvállalás esetén nem kerül sor az eredeti kötelezett jogviszonyból való távozására, ezért egy ilyen ügylet által a teljesítésre kötelezhető személyek köre bővül, amely általában az eltartott érdekeit szolgálja, így mind a törvényes képviselő általi elfogadás, mind a bíróság, gyámhatóság általi jóváhagyás általában megadhatónak mondható, azzal, hogy legalábbis azt a fentiekben említettek szerint a bizalmi vagyonkezelési jogviszony jelenlegi jogszabályi környezet szerint fennálló labilitása nem akadályozza.
5. Rövid kitekintés az angol trust-jog gyermektartással való egyes kapcsolódásaira
[26] Miközben a bizalmi vagyonkezelés kialakítása során annak alkotói a magyar gazdasági, társadalmi élet szükségleteiből indultak ki és nem vettek kifejezetten alapul egyetlen európai bizalmi vagyonkezelési szabályozást sem, a kialakított jogintézmény lényeges tartalmi elemei miatt mégis számos hasonlóságot mutat az angol trusttal.[25] Erre is tekintettel, ismert hazai gyakorlat hiányában érdemes figyelembe venni, hogy az angol trust gyermektartásra is felhasználható kedvezményezetti juttatási gyakorlata miként alakul. Elöljáróban hangsúlyozandó, az általam fellelt jogirodalomban a tartási célra alapított trustok nem váltják ki a családjogi tartási kötelezettséget, illetve nem annak teljesítésére szolgálnak.

5.1. A gyermektartási célú trustból történő kedvezményezetti juttatás néhány tipikus formája

[27] Ahogy általában, úgy a gyermekek javára is akként rendelhető trust, vagy bizalmi vagyonkezelés, hogy számukra a vagyonrendelő feltételtől nem függő, ezért abszolút, vagy függő, ezért relatív jogot biztosít juttatásra, amely lehet egyszeri vagyontárgyjuttatás, vagy járadékszerű, fix vagy életében felmerülő igényeihez igazodóan változó összegű.[26] Gyakori továbbá, hogy a kezelt vagyon állagának használati jogát az elsődleges kedvezményezettnek (általában túlélő házastárs), míg a fennmaradó vagyon állaga feletti (tulajdon)jogot a másodlagos kedvezményezettnek (általában túlélő gyermekek, unokák) juttatják a vagyonrendelők.[27] [28] A vagyonkezelő külön kikötés, illetve e joga korlátozása hiányában általában jogosult a trust-vagyont a kedvezményezettnek kiadni, a trust-jövedelmet a kiskorú kedvezményezettek tartására fordítani, illetve a trust-tőkét növelni a kedvezményezettek javára.[28] [29] Megjegyzendő, hogy a magyar polgári jog alapján is lehetősége van a fenti juttatásokat érvényesen kikötni a vagyonrendelőnek a kedvezményezett javára a vagyonkezelési feltételekben.

5.2. A vagyonkezelő tartási, előlegadási egyoldalú alakító joga (power of maintenance)

[30] Az angol trust-jogban[29] a vagyonkezelő külön kikötés hiányában jogosult a kiskorú kedvezményezettek tartására felhasználni a trust jövedelmét (power of maintenance). Jogszabály[30] biztosítja továbbá a vagyonkezelő előlegezési jogát is (power of advancement) lényegben a trust tőkéjéből is. E feltétellel kapcsolatban a bírói gyakorlat (Kain v Hutton 2008. 3 N.Z.L.R. 589.56-59.) úgy látta, hogy noha minden juttatás a kedvezményezett javát szolgálja, az előlegezés mégsem korlátlan. Így nem javasolt, ha a kedvezményezett vélhetően nem használná azt fel gondosan, így sem anyagi, sem erkölcsi ok nem támasztja alá az adását. Mindezért a vagyonkezelő alapos megfontolást követően jogosult előlegezni, ha úgy látja, hogy annak alapos oka van és ténylegesen a kedvezményezett előnyére fog szolgálni. Az előlegezés pusztán joga a vagyonkezelőnek, de nem kötelezettsége.[31] [31] Ezzel párhuzamosan megjegyzendő, hogy a magyar Ptk. (6:318. §) által a vagyonkezelőnek biztosított széles körű rendelkezési jogkör nem terjed ki a vagyonkezelési feltételek ilyen szempontú egyoldalú módosítására a vagyonkezelő által, külön jogszabályi, vagy vagyonkezelési feltételek erre irányuló felhatalmazása hiányában. Mindezért egy tartási célú bizalmi vagyonkezelés alapítása esetén célszerű egy ilyen kikötést felvenni a vagyonkezelési feltételek közé, illetve a jogintézmény belföldi gyakorlatának kialakulását követően megvizsgálni, hogy a kedvezményezett gyermekek érdekében jogszabály biztosítson-e a vagyonkezelő számára külön kikötés nélkül is hasonló jogokat.

5.3. A gyermeket – tartáson kívüli egyéb jogcímen – illető kedvezményezetti jog elidegenítéséhez, megterheléséhez való hozzájárulás feltételei (necessity, salvage, emergency)

[32] Az angol jogban a bíróság jóváhagyhatta (sanction) a kiskorú trustból fakadó kedvezményezetti jogának adásvételét, jelzáloggal való megterhelését a kedvezményezett érdekében, ha arra abszolút szükségszerűségből (absolute necessity) került sor. A szükséghelyzet elvén (emergency principle) alapuló esetek valamelyest szélesebb körűek voltak, megengedték, hogy a bíróság jóváhagyja a trust-feltételektől való eltérést, ha olyan szükséghelyzet állt elő, amelyet a vagyonrendelő nem látott előre, és amelynek megoldásához szükség volt a vagyonkezelőre különleges rendelkezési jog ruházására.[32] [33] Székely[33] a Ptk. 2:15. §-ához fűzött magyarázatában utal arra, hogy a kiskorú törvényes képviselőjének jognyilatkozatához a gyámhatóság jóváhagyási esetköreiben a jogalkotót a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személyek jogainak és törvényes (személyi és vagyoni) érdekeinek fokozott védelmi célja vezette. Meglátásom szerint a fokozott védelem kiterjesztése hasonlóan indokolt lehet a bizalmi vagyonkezelés keretében nyújtott juttatásról való lemondás, visszautasítás esetén, mint a tartásról, hagyatékból való részesedésről való lemondás [Ptk. 2:15. § (1) bekezdés a)-b) pont] esetén, függetlenül attól, hogy eléri-e a külön jogszabályban előírt összeghatárt.

5.4. A vagyonkezelő rendelkezési korlátozásának bíróság általi feloldása a kedvezményezett és a trust-cél hatékonyabb elérése érdekében

[34] A Trustee Act 1925 (57. cikke) a bíróság hatáskörét már a hasznosságra (expediency) alapította, amelyet úgy tekintenek, hogy szélesebb, mint a megmentés (salvage) és szükséghelyzet esetkörei. Eszerint, ahol a trust-vagyon kezelése során adásvétel, bérlet, jelzálog, lemondás, befektetés, vagyontárgyszerzés, elidegenítés, vagy bármely egyéb rendelkezés a bíróság véleménye szerint hasznos (in the opinion of the court expedient), de arra azért nem kerülhet sor, mert azon célra vonatkozó rendelkezési jog hiányzik, a bíróság végzésében (order) a vagyonkezelőre ruházhatja általában, vagy az adott esetben a szükséges rendelkezési jogot, ahogy a konkrét ügyben megfelelőnek látja, és utasítást adhat bármely trust-vagyon bármely költségen bármely módon való felhasználására, illetve meghatározhatja, hogy a költségek a tőke és a jövedelem között milyen módon kerüljenek megosztásra. [35] E cikk célja, hogy a bíróságnak hatáskört adjon a trust-vagyonnal való egyes ügyletek megkötésének engedélyezésére, akkor is, ha arra a megmentési, szükséghelyzeti esetkörök szigorúan meghatározott feltételeinek hiányában nem volna jogosult. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kiterjedne e törvényi felhatalmazás arra, hogy átírja a trust-feltételeket (court will not rewrite a trust rule – Downshire 1953. Ch. 218.), ami a bírósági módosítási hatáskör egyik abszolút korlátja. Relatív korlátja az, hogy nem kizárólag a kedvezményezett érdekét kell szolgálnia, hanem az egész trust célját. A bíróság emiatt pl. nem jogosult e cikk alapján a kedvezményezetti jogosultság értékbeli módosítására. Az 57. cikk eltérést nem engedő klauzulaként része minden trust-alapításnak (settlement). E bírósági hatáskör alapján a trust-okirat által tiltott értékesítést ingó személyes vagyontárgyak esetén a bíróság megengedte, ahogy más esetekben pótolta a harmadik személy részéről szükséges hozzájárulást ingatlanértékesítéshez, vagy pótolta az ingatlan megosztásához hiányzó rendelkezési jogot, két közérdekű trust-vagyon egyesítését engedélyezte.[34] [36] A magyar jogban a bizalmi vagyonkezelés a szerződésmódosítás általános szabályai szerint módosítható. Ennek esetleges, családbarátabb formatervezés érdekében való módosítását egy időben kell megfontolni a jogintézmény visszavonhatatlan típusa bevezetésével.

5.5. A bíróság joga a családi trust kedvezményezettje jogainak módosítására

[37] A bíróságnak a fenti korlátozás ellenére joga van a kedvezményezetti jogok átalakítására is (remoulding). Így például a tartás körében releváns, hogy ahol a vagyonrendelő juttatást rendelt a család számára, de elhalasztotta annak élvezetét, valamely sajátos cél vagy a vagyon növekedése érdekében, ott vélelmezték, hogy nem szándékolta gyermekeit anyagi támogatás nélkül hagyni, vagy olyan körülmények között, hogy megfelelő oktatásuk ne legyen biztosított. Ezért ilyen ügyekben a bírósági gyakorlat a felhalmozási célzatot lerontva a gyermekeknek a trustból tartást rendelt. Ez már a kedvezményezetti jogok módosítását jelentette, jóllehet szükséghelyzet, vagy megmentési esetkör feltételei nem álltak fenn. A gyakorlatra is figyelemmel a Trustee Act 1925 (53. cikk) is kimondta, hogy ahol egy gyermek kedvezményezetti jogállással bír, a bíróság a tőke és a jövedelem felhasználására tekintettel hatáskörrel bír a vagyonkezelőt kötelezni, hogy ruházzon a gyermek tartása, oktatása, vagy más számára kedvező cél elérése érdekében a kedvezményezettre tartása érdekében vagyont olyan feltételekkel, ahogy azt megfelelőnek látja.[35]

5.6. A meg nem fogant, meg nem született, vagy gyermekkorú kedvezményezett helyetti jóváhagyási jog bíróság általi gyakorlása

[38] A Variation of Trusts Act 1958 (1. cikk) lényegében lehetővé teszi a bíróság számára azon személyek javára, akik maguk nem adhatnak jóváhagyást, mert még nem születtek meg, nem azonosíthatóak, vagy kiskorúak, hogy jóváhagyjon olyan ügyleteket, amelyek módosítanák, vagy visszavonnák a kedvezményezettekre vonatkozó és a kezelési feltételeket meghatározó trust-rendelkezéseket, ha az ilyen ügyletek minden érintett kedvezményezett javát szolgálnák. Kivételesen, ha a kedvezményezetti jogok diszkrecionális jog gyakorlásától is függnek, pl. ún. védelmező (protective) trust esetén, ahol a kedvezményezett joga nem hiúsult meg, de nem is került meghatározásra, a bíróság úgy is adhat e személyek nevében akár akaratuk ellenére is jóváhagyást, hogy e döntése utóbbiak javát nem kell, hogy szolgálja.[36] [39] A törvény bírói gyakorlata alapján trustok kerültek országhatáron túl kivitelre (exportálásra), továbbá felosztásra (partitioning) az első és második körbeli kedvezményezettek között. [40] A törvény alkalmazása azonban nem vezethet az alapító okirat újraírására (resettlement), így ha a jóváhagyni kért ügylet a trustot alapjaiban változtatná meg, az nem tekinthető módosításnak (Re Ball’s Settlement 1968. 1. W.L.R. 899 905.).[37] [41] A bírósági hatáskörgyakorlás egyik feltétele tehát a kedvezményezett javára, előnyére (benefit) való módosításra irányuló jognyilatkozat jóváhagyása. Ezen előny, mint jóváhagyási feltétel lehet pénzügyi, erkölcsi, és társadalmi, vagy közvetve a trust kezelésének egyszerűsítésében rejlő előny. Azaz, a fogalom igen tág, egy extrém esetben, amikor a katolikus egyházhoz tartozás volt a kedvezményezetti jogállás bontó feltétele, arra tekintettel engedte törölni a bíróság, hogy az a családi harmónia érdekét szolgálta. Hangsúlyozandó, hogy a kedvezményezett érdekének fennállása esetén akkor is engedélyezik a módosítást, ha az ellentétes a vagyonrendelő szándékával. A bíróság akkor is jóváhagyhatja a javasolt módosítást, ha az olyan ésszerű mértékű kockázatot tartalmaz a kedvezményezettre, amelyet valószínűleg vállalna, ha cselekvőképes volna. A jóváhagyás azonban nem adható meg olyan esetekben, ha az rendelkezési joggal való visszaélést szentesítene. Kedvezőbb adójoghatások elérése is lehet a kedvezményezett érdeke, amely alapján megadhatja a hozzájárulást, azonban akkor nem, ha a trust szempontjából kedvezőbb, de a kedvezményezettek számára kedvezőtlenebb lenne az adójogi joghatása a módosításnak.[38] [42] Érdekesség, hogy a Matrimonial Causes Act 1973 [21. cikk (2) bekezdés c) pont, 24. cikk (1) bekezdés c) és d) pont] hatáskört ad a bíróságnak arra, hogy végzésével megváltoztasson bármely házasságkötést megelőző, vagy azt követő trust-okiratot (settlement), amelyet a házas felek saját maguk, illetve gyermekeik javára kötöttek akkor is, ha az csak néhányuk javát szolgálná. Így olyan döntés is hozható, amely megszünteti, vagy csökkenti bármelyikük kedvezményezetti jogait, a trust-okirat feltételei teljesen újraírhatóak.[39]
6. A gyermektartási céllal (is) létrehozott bizalmi vagyonkezelés előnyei, hátrányai
[43] A vagyontervezési, adótanácsadói szakértők véleménye[40] szerint a gyermektartási célú trust lehetséges előnyeinek tekinthető a (a) bevitt vagyon vagyonrendelő hitelezőitől való relatív védelme; (b) nehéz, családi anyagi gondok esetére is a gyermek ellátásáról való előzetes gondoskodás; (c) a gyermek jövőjéről, önállóvá válásáról való gondoskodás (tipikusan a fiatal felnőttkor elérése esetén megnyíló juttatások esetén); (d) egyes esetekben ennek ellenére a kezelt vagyonba rendelt vagyon további elérése, használata. Hátrányaként említik, hogy ha nem kellően cizellált a felépítése, úgy egy előre nem látott és nem tervezett esemény különösen adójogi szempontból jelentős kellemetlenséget okozhat minden érintettnek. [44] Mivel a magyar jogban hasonló különleges kezelés nem biztosított a gyermektartási célú bizalmi vagyonkezelés számára, ezért ezen előny – legalábbis egyelőre – nem jelent belföldön ösztönzőt ilyen jogviszony létesítésére. Továbbá az utólagosan alakíthatatlan bizalmi vagyonkezelés jogalkotói bevezetésének elmaradása miatt, különösebb kockázatot sem jelent a jogviszony esetleg nem gondos tervezése, hiszen utóbb azt a vagyonrendelő az általános szabályok szerint felmondhatja (Ptk. 6:278. §, 6:326. §). [45] Külön érdemes utalni arra, hogy adójogi szempontból is sajátos kezelést kap azon trust, amely a gyermekek, unokák egyes célzott igényeit, felsőoktatásának, egészségügyi kezeléseinek költségeit kívánja részben vagy egészben fedezni.[41] A belföldi joggyakorlat szempontjából arra tekintettel nem nevezhető megközelítőleg sem jelentősnek e célzat, mert a magyar egészségbiztosítás jelenleg döntően közfinanszírozású, illetve a felsőoktatásban is erősen jelen van az állami finanszírozás lehetősége, az amerikaival ellentétben, miközben néhány kivételtől eltekintve a magánfinanszírozás anyagi terhei sem hasonlíthatók össze az amerikai felsőoktatáséval. [46] A kedvezményezett számára pedig a vagyonrendelő hitelezői számára a kezelt vagyonból való közvetett kielégítéskeresés lehetősége [Vht. 132/A. § (3)-(5) bekezdés] gyengíti az időben esetleg távoli esedékességi idővel bíró juttatásból való részesedés esélyét, ahogy az ellenérték fejében eljáró vagyonkezelő díjazása és költségei kezelt vagyonból való levonása is.
7. A gyermek javára tartás jogcímén rendelt kezelt vagyon esetleges jogi hibái (jogszabályba ütközés, jogszabály megkerülése, színlelés miatt)
[47] A hasznokhoz és az irányításhoz való jog megtartása melletti (tulajdon)jog-átruházás érvényességi kereteit már az új Ptk. előkészítése során is számos jogtudományi munka[42] feszegette. Az új Ptk. azonban annyiban eldöntötte a kérdést, hogy a bizalmi jellegű jogátruházást – amennyiben az nem szolgál szerződésbiztosítéki célt – kifejezetten megengedhetőnek minősítette. Ez azonban nem jelent többet, minthogy maga az ügyleti jogcím önmagában általában nem vethet fel aggályt, azonban annak esetében is, mint bármely más szerződési jogcím vonatkozásában érvénytelenségi, hatálytalansági okok felmerülhetnek a konkrét ügyletek során. [48] Külön is kérdésként vethető fel, hogy nem összeegyeztethetetlen-e a fiduciárius hitelbiztosítékok tilalmával, hogy az eltartó a gyermektartásdíj megfizetésére megbízza a vagyonkezelőt és erre vonatkozóan rá kezelt vagyont ruház, vagy ilyen céllal saját vagyonán belül különíti el a kezelt vagyont. Ugyanakkor a Ptk. 6:99. §-ában foglalt tilalom 2016 nyarán bekövetkező módosítása egyértelművé tette, hogy a tilalom kizárólag fogyasztói ügyletekben érvényesül.
Összegzés
[49] Bár széles körű tartalomalakítási szabadság biztosítása indokolt a gyermek tartására köteles és a gyermek törvényes képviselője közötti tartásról való megállapodás vonatkozásában, ez nem sértheti a tartásra jogosult gyermek érdekeit. Így a megfelelő vagyon bizalmi vagyonkezelésbe adásával a tartásra kötelezett vagyonrendelő nem mentesülhet a gyermektartás fizetése alól, mert a hatályos jog alapján nem biztosítható, hogy a kezelt vagyonból a juttatás valóban eljut a kedvezményezetthez. Az azonban nem akadályozandó, hogy a vagyonkezelő is vállalja a tartozáselvállalás szabályai szerint a tartásra kötelezett kötelezettségét. Miközben e vállalás ezen (lényegében a vagyonrendelő közvetett képviselői) minőségében terhelné. Különleges adójogi kezelés nélkül azonban a külföldi tapasztalatok alapján kevéssé valószínű e konstrukció tömeges elterjedése. Meglátásom szerint az angol jogban a tartási célú családi trustok esetében érvényesülő, családjogi jellegű szabályok kimunkálását a jogintézmény átfogó felülvizsgálatakor érdemes lesz megfontolni.

Lábjegyzetek:

[1] A szerző ELTE-ÁJK doktorjelölt

[2] A Ptk. 6:310. § (1) bekezdése szerint a bizalmi vagyonkezelési szerződést a vagyonkezelő és a vagyonrendelő abban történő megállapodása hozza létre, hogy a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a továbbiakban: kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő pedig díj fizetésére köteles, vagy a vagyonkezelő ingyenesen látja el e kezelési tevékenységet

[3] A bizalmi vagyonkezelés fogalmának részletes magyarázatáért ld. pl.: B. Szabó Gábor – Illés István – Kolozs Borbála – Menyhei Ákos – Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés, Új magánjog sorozat 6. kötet, HVG-ORAC, Budapest, 2014, 23-25. o.

[4] A bizalmi vagyonkezelés fedezetelvonó jellegére külön szükségtelen kitérni, az azzal szembeni egyik leggyakoribb kontinentális jogászok által megfogalmazott aggály ugyanis éppen a fedezetelvonásra való különleges alkalmassága. Itt is megjegyzendő azonban, hogy a gyermekek kedvezményezetté nevezésével alapított családi trustokkal szemben is gyakori kritika, hogy elsődleges céljuk a szülő hitelezői számára a kielégítési fedezet csökkentése, és az ennek köztartozás vonatkozásában lényegében megfelelő adóoptimalizálás. Erről részletesebben ld.: Patrick Parkinson: Family Trusts and Third Parties under the Family Law Act 1975 Sydney Law School Legal Studies Research Paper 14/50 2014. május, vagy William J. Turnier – Jeffrey Lync Harrison: A Malthusian Analysis of the So-Called Dynasty Trust in: University of Florida Fredric G. Levin College of Law Legal Studies Research Paper 2008, 4. o.

[5] Itt tehát éppen nem abból indulunk ki, hogy el akarná titkolni a tartásra kötelezett a jövedelmét, hanem épp ellenkezőleg, annak keretein belül, vagy éppen bírósági ítéletben konkretizált tartási kötelezettség hiányában kíván a gyermek tartásáról gondoskodni. A tartás vagyoni, jövedelmi alapjainak eltitkolásáról ld. különösen: Grád András – Takács Andrea: Tartásdíj-játszmák. Családi Jog, 2009/3. sz., 17-24. o. Azzal, hogy a későbbiekben részletezettek szerint a gondoskodási, tartási szándékkal erősen konkurálnak egyéb (főleg adóoptimalizáló, és vagyonvédelmi) tartási trust létesítési célzatok

[6] Ingeborg Schwenzer – Mariel Dimsey: Model Family Code, Intersentia, Antwerpen – Oxford, 2006, 166. skk.

[7] Az állam részvételével kapcsolatban ld. pl.: Körtvélyfáy Menyhért: A gyermektartásdíj megelőlegezésének jogi szabályozásával kapcsolatos gyakorlati problémák. Magyar Közigazgatás, 2006/6. sz., 370-376. o.

[8] Ehhez ld. pl.: Hajdú Emese: Tuti fix? – gyermektartásdíj akkor és most. A tartásdíj határozott összegben történő meghatározása. Családi Jog, 2015/3. sz., 17-22. o.

[9] Ehhez ld.: Serák István: A gyermektartásdíj engedményezhetősége. Magyar Jog, 2012/7. sz., 429-435. o.

[10] Ld.: Jójárt Eszter: Diszpozitivitás a régi és az új Polgári Törvénykönyvben. Magyar Jog, 2014/12. sz., 677. o.

[11] Ld.: Szeibert Orsolya in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 870-871. o.

[12] Utal arra, hogy gyakorlatbeli igény alapján a PK 106. számú állásfoglalás foglalkozott azzal, hogy a megállapodás egy összegben (vagyontárggyal vagy pénzben) is teljesíthető tartásról is rendelkezhet. A Ptk. 4:217. § (2) bekezdése ezt csak kodifikálta. Ahogy azt is a bírói gyakorlat alapján mondta ki, hogy a megállapodás érvényességét részben annak gyámhatóság, illetve a bíróság általi jóváhagyásához kössék. Ld.: Szeibert Orsolya in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 870-871. o.

[13] A köztartozások esetén a köztartozásmentes adózói adatbázisból ilyet az adóhatóság állít ki az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 85/A. § (8) bekezdés és 178. § 32. pontjában foglalt feltételek fennállása esetén, magántartozások esetén a végrehajtási ügyek nyilvántartásából pedig a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 253/E. §-ában foglalt feltételek fennállása esetén

[14] Ld.: Szeibert Orsolya in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 705. o.

[15] Ehhez ld.: Csehi Zoltán in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 601-602. o.

[16] Ld.: http://ec.europa.eu/civiljustice/maintenance_claim/maintenance_claim_net_hu.htm

[17] Ld.: http://ec.europa.eu/civiljustice/maintenance_claim/maintenance_claim_ire_hu.htm

[18] Ld.: http://ec.europa.eu/civiljustice/maintenance_claim/maintenance_claim_ger_hu.htm

[19] Ld.: Szeibert Orsolya in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 864. o.

[20] Vékás Lajos in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 1377. o.

[21] Ld.: Gárdos Péter in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer Budapest, 2014, 1674-1679. o.

[22] Gárdos a Ptk. 6:194. §-ához fűzött magyarázatában utal arra, hogy a követelések személyhez kötöttsége, ezért engedményezésének kizárása mögött sokáig az a jogpolitikai megfontolás húzódott, hogy a követelések elsősorban nem forgalomképes vagyontárgynak, hanem a jogosult és kötelezett közötti személyes kapcsolat elválaszthatatlan elemei. Gárdos utal az 1900-as Ptk.-tervezet indokolására, amely szerint a szolgáltatás akkor volt a hitelező személyéhez kötve, ha oly természetű, hogy mivoltára vagy terjedelmére a hitelező egyénisége lényeges befolyással van, úgy hogy a hitelező személyében való változás a szolgáltatás eredeti jellegét is mássá tenné. Ez alapján a szolgáltatási kötelezettség személyhez kötött jellege akkor volna megállapítható, ha oly természetű, hogy mivoltára vagy terjedelmére a kötelezett egyénisége lényeges befolyással van, úgy hogy a kötelezett személyében való változás a szolgáltatás eredeti jellegét is mássá tenné. Pénz vagy fajta és mennyiség alapján meghatározható vagyontárgy átruházási kötelezettségben álló szolgáltatás esetén meglátásom szerint a kötelezett egyéniségéhez való kapcsolódása a mai társadalmi viszonyok között általában nehezen értelmezhető. Ld.: Gárdos Péter in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer Budapest, 2014, 1655-1656. o. Érdekesség, hogy az Unidroit-alapelvek alapján arra lehet következtetni, hogy annak alkotói a pénzfizetési kötelezettség körében kizártnak tartják annak személyhez kötött jelleget (performance of an exclusively personal character), a magyar jogban a pénzfizetési és fajta és mennyiség szerinti vagyontárgy-szolgáltatási kötelezettségek nincsenek általánosságban kizárva a személyhez kötött szolgáltatások köréből. Miközben vitán felül áll, hogy bárki ruházza át utóbbiakat a jogosultra a szolgáltatás identikus marad. Ld.: International Institute for the Unification of Private Law: Unidroit Principles of International Commercial Contracts, Róma, 2010, 239-243. o.

[23] Az alapító és a csatlakozó az alapítvány részére juttatott vagyont érvényesen nem vonhatja vagy követelheti vissza [vagyonelvonási, visszakövetelési, csökkentési, megszüntetési tilalom Ptk. 3:384. § (2) bekezdés, 3:393. § (2) bekezdés, 3:403. § (2) bekezdés], de annak megszűnése után az általa juttatott vagyonnál nem nagyobb értékű vagyont igényelheti [Ptk. 3:404. § (1) bekezdés]. Erről részletesebben ld.: Csehi Zoltán in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 600-601., 608-609. és 618-619. o.

[24] Erről részletesebben ld.: B. Szabó Gábor – Illés István – Kolozs Borbála – Menyhei Ákos – Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés. Új magánjog sorozat 6. kötet, HVG-ORAC, Budapest, 2014, 240-243. o., valamint Miczán Péter: A bizalmi vagyonkezelés vagyonrendelő hitelezője általi felmondásáról. Jogi Tanulmányok, 2014, 575-586. o.

[25] Ld.: Charles Mitchell: in: Hayton & Mitchell: Commentary and Cases on the Law of Trusts and Equitable Remedies. 13. kiadás, Sweet & Maxwell, 2010, 3. skk.

[26] Erről részletesebben ld.: Charles Mitchell in: Hayton & Mitchell: Commentary and Cases on the Law of Trusts and Equitable Remedies. 13. kiadás, Sweet & Maxwell, 2010, 12-13. o.

[27] Erről részletesebben ld.: Charles Mitchell in: Hayton & Mitchell: Commentary and Cases on the Law of Trusts and Equitable Remedies. 13. kiadás, Sweet & Maxwell, 2010, 397. skk.

[28] Ld.: Charles Mitchell in: Hayton & Mitchell: Commentary and Cases on the Law of Trusts and Equitable Remedies. 13. kiadás, Sweet & Maxwell, 2010, 396. skk.

[29] Ld.: Trustee Act 1925, 31. cikk

[30] Ld.: Trustee Act 1925, 32. cikk

[31] Ld.: Charles Mitchell in: Hayton & Mitchell: Commentary and Cases on the Law of Trusts and Equitable Remedies. 13. kiadás, Sweet & Maxwell, 2010, 397. skk.

[32] Ld.: Charles Mitchell in: Hayton & Mitchell: Commentary and Cases on the Law of Trusts and Equitable Remedies. 13. kiadás, Sweet & Maxwell, 2010, 305. o.

[33] Ld.: Székely László in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 83-84. o.

[34] Ld.: Charles Mitchell in: Hayton & Mitchell: Commentary and Cases on the Law of Trusts and Equitable Remedies. 13. kiadás, Sweet & Maxwell, 2010, 305. o.

[35] Ld.: Charles Mitchell in: Hayton & Mitchell: Commentary and Cases on the Law of Trusts and Equitable Remedies. 13. kiadás, Sweet & Maxwell, 2010, 306. o.

[36] Ld.: Charles Mitchell in: Hayton & Mitchell: Commentary and Cases on the Law of Trusts and Equitable Remedies. 13. kiadás, Sweet & Maxwell, 2010, 307. o.

[37] Ld.: Charles Mitchell in: Hayton & Mitchell: Commentary and Cases on the Law of Trusts and Equitable Remedies. 13. kiadás, Sweet & Maxwell, 2010, 318. o.

[38] Ld.: Charles Mitchell in: Hayton & Mitchell: Commentary and Cases on the Law of Trusts and Equitable Remedies. 13. kiadás, Sweet & Maxwell, 2010, 318. o.

[39] Ld.: Charles Mitchell in: Hayton & Mitchell: Commentary and Cases on the Law of Trusts and Equitable Remedies. 13. kiadás Sweet & Maxwell, 2010, 318-319. o.

[40] Ehhez ld. pl.: Crowe Horwath: Child Maintenance Trusts in Family Law 1., http://www.crowehorwath.net/uploadedfiles/au/insights/insights-assets/cf_cmt%20in%20family%20law_march2011.pdf, utolsó letöltés napja: 2016. október 4., és Farrer & Co: Accumulation & Maintenance Trusts: Planning Options following the Finance Act 2006 2007. december, http://www.farrer.co.uk/Documents/Accumulation%20and%20Maintenance%20Trusts.PDF, utolsó letöltés napja: 2016. október 4.

[41] Az ún. egészségügyi és oktatási (health and education exclusions) trustokra részletesebben ld. pl.: Wendy S. Goffe: An Introduction to Lesser-Known But Useful Trusts – Part 1, Estate Planning Journal, 2010. július 6-7. Ezek specializált kialakulása is elsősorban a különleges adójogi kezelésen alapul, és a vagyontervezési ipar közvetítésével erősödött fel a használata

[42] Ld.: Lajer Zsolt – Leszkoven László: A bizalmi (fiduciárius) biztosítékokról. Polgári Jogi Kodifikáció, 2004/1-2. sz., 23-33. o., Gárdos István – Gárdos Péter: Van-e a fiduciárius biztosítékoknak helyük a magyar jogban. Polgári Jogi Kodifikáció, 2004/1-2. sz., 40. o.


Kapcsolódó cikkek

2024. október 30.

A kriptoeszközök szabályozásának jelenlegi helyzete Magyarországon

A 2024. évi VII. törvény és a MiCA A magyar jogi szabályozás alapja a 2024. évi VII. törvény a kriptoeszközök piacáról, amely részletesen szabályozza az egyes kriptoeszközök kibocsátását és a hozzájuk kapcsolódó egyes szolgáltatásokat. Ezen túlmenően, az Európai Unióban a kriptoeszközökre vonatkozó szabályozást a MiCA Rendelet (Markets in Crypto Assets; az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A […]