Törvényesen hamisított kilométerek?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nem valósul meg a hamis magánokirat felhasználásának vétsége, ha a gépjármű-adásvételi szerződésben a jogszabályi előírásnak megfelelően a gépjármű által megtett kilométerek száma a kilométer-számláló által mutatott értékben kerül feltüntetésre, akkor sem, ha ez az érték nem felel meg a valóságnak – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a terhelt 2013. május 29-én vásárolt gépkocsit az egyik autóháztól, amelyik a járművet úgy hirdette, hogy annak futásteljesítménye legalább 254 000 km. A terhelt a kocsi futásteljesítményét 122 322 km-ben határozta meg és adta el a sértett részére 2013. október 1-jén. A sértett a valós futásteljesítményről nem kapott tájékoztatást, így a kocsit 1 500 000 forintért megvásárolta. A terhelt az eltitkolt magasabb futásteljesítményből adódó értékcsökkenést figyelembe véve a sértettnek 250 000 forint kárt okozott, amikor a megtévesztés céljából közölt valótlan futásteljesítményt tüntette fel az általa képviselt cég és a vevő között készült írásbeli szerződésen, melyet fel is használt, amikor a sértettnek a szükséges ügyintézés céljából az ügyletkötéskor átadta.

 

Az első- és másodfokú eljárás

A járásbíróság a terheltet bűnösnek találta csalás vétségében, és hamis magánokirat felhasználásának vétségében, ezért őt – halmazati büntetésül 1 év 7 hónap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A törvényszék helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

 

A felülvizsgálati indítvány tartalma

A terhelt álláspontja szerint jogszabályt sértett a bíróság akkor, amikor a hamis magánokirat felhasználásának vétségét megállapította amiatt, hogy a terhelt a kilométeróra kilométer-számláló műszer által jelzett értékét rögzítette az adásvételi szerződésen. Nem vette figyelembe, hogy a jármű tulajdonjog-változását igazoló teljes bizonyító erejű magánokirat kötelező tartalmi elemeit rögzítő Korm. rendelet [304/2009. (XII. 22.) Korm. rendelet] szerint a kilométer-számláló műszer által jelzett értéket kell az adásvételi szerződésben rögzíteni, így tévesen állapította meg a hamis magánokirat felhasználásának vétségét. Mivel ez a cselekmény egyben eszközcselekménye volt a csalás vétségének, úgy vélte, mindkét terhére rótt cselekmény vonatkozásában emelt vád alól fel kell őt menteni.

A Legfőbb Ügyészség ezzel szemben amellett érvelt, hogy a terhelt a sértettet jogtalan haszonszerzési célzattal tévedésbe ejtette azáltal, hogy az adásvétel tárgyát képező jármű futásteljesítményét illetően általa is tudottan valótlan adatot közölt, ezzel összefüggésben pedig a sértettnek kárt okozott. A Korm. rendelettel kapcsolatban kiemelte, hogy annak megalkotásakor a jogalkotó célja az volt, hogy meghatározza azokat a kötelező tartalmi elemeket, amelyeket a közlekedési járműnyilvántartásba bejegyzett járművek adásvétele során a szerződésben – nyilvánvalóan a valóságnak megfelelően – rögzíteni kell. Ennek nem felelhet meg, ha a nyilvántartásba valótlan adatok kerülnek. Meglátása szerint a terhelt akkor járt volna el jogszerűen, ha a sértettet tájékoztatja a kilométer-számláló által mutatott érték valótlanságáról, és ezt a tényt az adásvételi szerződésben is rögzítik. Mivel ez nem így történt, mindkét bűncselekmény megállapítható vele szemben.

 

A Kúria megállapításai

A Legfőbb Ügyészséghez hasonlóan a Kúria is úgy ítélte meg, hogy a terhelt jogtalan haszonszerzési célzattal úgy adta el a gépkocsit, hogy ennek során a gépjármű kilométeróra-állására vonatkozó adatra megtévesztően nyilatkozott a vevőnek, és ez került a szerződésbe is, ami pedig csalásnak minősül. A csalást ugyanis tényállás szerint az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. A megállapított tényállásban a csalás valamennyi törvényi eleme felismerhető. A cselekmény elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés vagy a tévedésben tartás, ezek közül a tévedésbe ejtés a valónak és a valótlannak a felcserélését jelenti. Az elkövetői magatartás, úgy, ahogy a terhelt magatartása is, szándékos, és célzatos, célja a jogtalan haszonszerzés. A csalás önmagában tényállásszerű, ha a tévedésbe ejtésre vagy a tévedésben tartásra a jogtalan haszonszerzés célzatával kerül sor, hangsúlyozta a Kúria, és úgy ítélte meg, hogy az eljárt bíróságok a cselekményt törvényesen minősítették a csalás vétségének.

Más következtetésre jutott a hamis magánokirat felhasználásának vétségével kapcsolatban. Itt egyrészt azt emelte ki, hogy a cselekményt az követi el, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot felhasznál. Mivel a jármű tulajdonjog-változását igazoló teljes bizonyítóerejű magánokirat kötelező tartalmi elemeit szabályozó Korm. rendelet azt írja elő, hogy a kilométer-számláló műszer által jelzett értéket kell az adásvételi szerződésben rögzíteni, ezért a terhelt a jogszabályban előírt kötelezettségének teljesítésével bűncselekményt nem követett el.

Egyéb esetben megállapítható lenne, mivel valótlan tartalmú a magánokirat, ha az abban feltüntetettek nem felelnek meg a valóságnak. A Kúria érvelése szerint azonban – szemben az eljárt bíróságokétól – a Korm. rendelet miatt az adásvételi szerződés tartalma nem tartalmazta valótlanul a kilométer-számláló adatait. A szabályozás szerint a jármű tulajdonjog-változását igazoló teljes bizonyító erejű magánokirat kötelező tartalmi eleme a járműnek a vevő birtokába kerülési időpontja, valamint a birtokbavételkor a kilométer-számláló műszer által jelzett érték (kilométeróra-állás), az adásvételi szerződésben pedig a rendelet előírásainak megfelelően a kilométer-számláló műszer által jelzett érték pontosan került feltüntetésre. Mivel a terhelt és a sértett által aláírt adásvételi szerződés a valóságnak megfelelően tartalmazta a kilométeróra állást, ezért nem volt valótlan tartalmú. Az adásvételi szerződés felhasználásával ezért a hamis magánokirat felhasználásának vétségét nem lehetett elkövetni.

A Legfőbb Ügyészség azon érvelésével, miszerint a terhelt akkor járt volna el jogszerűen, ha a sértettet tájékoztatja a kilométer-számláló által mutatott érték valótlanságáról, és ezt a tényt az adásvételi szerződésben is rögzítik, a Kúria nem értett egyet. Meglátása szerint az nyilvánvalóan ellentétes a józan ésszel, hogy amennyiben a bűncselekményt elkövető eladó éppen az eladandó jármű futásteljesítményének a valótlan állításával téveszti meg a vevőt, akkor ezzel egyidejűleg közölje vele az általa tudott, ismert valódi futásteljesítményt. Az pedig végképp nem várható el egy éppen csalást elkövető eladótól, hogy ráadásul még a reá irányadó jogszabály rendelkezését is megszegje azáltal, hogy nem a kilométer-számláló által mutatott értéket tünteti fel az adásvételi szerződésben és ezzel is leleplezze a saját bűncselekményét.

Mindezekre tekintettel a Kúria a terheltet hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – felmentette.

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. II. 1.608/2016.) a Kúriai Döntések 2017/9. számában 289. szám alatt jelent meg.

---