Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
– mondta Trócsányi László igazságügyi miniszter az ügyvédi törvény tervezett módosítása kapcsán, hangsúlyozva a megyei kamarák függetlenségét is. Interjúnk második része következik.
Interjúnk első részét itt olvashatja.
Jogalkotói cél volt még az első magyar közigazgatási perrendtartási kódex megalkotása – a közigazgatási szabályok eddig a polgári perrendtartás részei voltak, miért tartották szükségesnek, hogy ezentúl önálló közigazgatási perrend is legyen?
A közigazgatási perek száma a polgári perekénél ugyan jóval alacsonyabb, viszont mások a szereplői, más a bíró szerepe, és más a felek rendelkezési joga is. Mindent összevetve egy nagyon komoly szakmai anyag készült a közigazgatási perrendtartásról, bízom benne, hogy a regionális rendszerű közigazgatási bíráskodás bevezetése színvonal-emelkedést eredményez majd. Magyarországon ma két olyan megye is van, ahol mindössze egyetlen bíró tárgyalja az összes közigazgatási ügyet – gondoljunk bele, milyen napja lehet! Reggel van egy kis adóhatósági határozat, utána egy környezetvédelmi, a végén meg egy szociális ügy – nehéz elképzelni, hogy valóban egyformán ért mindenhez.
Nyolc regionális közigazgatási bírósági központ áll fel, amelyekben az adott ügytípusra specializált bírókból álló, nagyobb tanácsok tárgyalnak majd. Az úgynevezett polgárközeli ügyeket viszont meg kell tartanunk helyi szinten, hogy az állampolgároknak ne okozzunk felesleges fáradalmakat. Látni kell azonban, hogy az embereknek általában egy ügyük van, és a bíróság közelségénél jobban érdekeltek abban, hogy szakmailag jó döntést kapjanak. Nem vitatom, lehet, hogy ezzel a döntéssel bizonyos érdekeket akár sérthettünk is, viszont szakmailag igényesebb lesz a munka, ami az ítélkezés színvonalának emelkedését is magával fogja hozni.
Januári határozatában az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a közigazgatási perrendtartás felsőbíróságra vonatkozó rendelkezéseit, az eszközölt változtatásokat az Országgyűlés azóta elfogadta, és a módosított törvényt a köztársasági elnök is aláírta. Mi volt a probléma ebben az ügyben?
A felsőbíróságokkal kapcsolatban is óriási viták voltak. Egyrészt nagyon sok kritikát kaptam miszerint „a minisztérium pártbíróságot akar létrehozni” – őszintén szólva ezt a felvetést mindig mosollyal tudom csak fogadni, mert itt szakmai kérdésekről van szó, és mi úgy gondoltuk, hogy a közigazgatási felsőbíróság létesítése igenis szükséges lenne, mint ahogy az európai országok döntő többségében ez így is működik. Sajnálattal kellett megállapítanom, hogy a politika és a szakma egymással szemben állt, abból a szempontból legalábbis mindenképpen, hogy míg a politikának politikai érdekei és politikai nyilatkozatai vannak, a szakma konzekvensen igyekszik szakmai alapon gondolkodni. Az igazságügyi minisztérium egy szakmai minisztérium, és egy perrendtartásról nem lehet politikusként megnyilvánulni, csak szakmailag. Míg más országokban a közigazgatási perrendtartás elfogadásáról az újságok talán nem is írnak, vagy alig néhány sort, itt egy hatalmas, indulatokkal teli politikai vitát gerjesztett. Ez viszont nem tesz jót, egy szakmai kérdést nem érzelmekkel telítetten kell megvitatni.
2014-ben az egyik hazai vezető internetes portál panaszára az Alkotmánybíróság az addigi bírósági gyakorlattal ellentétesen úgy határozott, hogy abban az esetben, ha a közlés nem öncélú, a közéleti eseményeken akár hozzájárulásuk nélkül is fotózhatók a rendőrök. Véleménye szerint jogszerűen hozhatnak-e a rendes bíróságok az Alkotmánybíróság határozatával ellentétes ítéletet, ahogy ez az utóbbi időben többször is előfordult?
Az Ön által említett eset kivételes ügy volt, és mindenképpen tegyük hozzá, hogy hasonló ítéletek nem fordulnak elő rendszeresen. Én úgy látom, hogy az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok közötti viszony alapvetően harmonikus. Egy adott ügy kapcsán ugyan lehetnek eltérő megítélések, de minden ilyen esetben az Alkotmánybíróságé a végső szó, amelynek a magyar jogrendszerben kiemelkedő szerepe van. A döntése kötelező hatályú, tehát a bíróságok nem tehetik meg, hogy szembemenjenek vele, vagy ne vegyenek figyelembe egy alkotmányossági panasz kapcsán született döntést.
Sporadikusan természetesen elképzelhető egy-egy konfliktusos helyzet, de ez nem általános, a rendszer 99%-ban jól működik, az Alkotmánybíróság döntését a rendes bíróságok abszolút tudomásul veszik. Az más kérdés, hogy nagyon sok bíró maga fordul az Alkotmánybírósághoz, Magyarország élen jár az előzetes döntéshozatali kérdésekben is – ez annak a dialógusnak része, amelynek működnie kell a jogrendszer szereplői között, ha pedig konfliktus merül fel, a jogalkotó úgyis lép.
Készült új büntetőeljárási kódex is, ebben milyen nagyobb változások várhatók?
Több ponton várható fontos változás. Az egyik ezek közül a leplezett eszközök alkalmazásának kérdése, de változik a védők kirendelése is – őket a jövőben nem a nyomozóhatóság, hanem az ügyvédi kamara fogja kirendelni. Ez nemcsak nagyobb transzparenciát jelent, de a függetlenséget is erősíti. Jobban érvényre akarjuk juttatni a funkcionalitás elvét, tehát a vádló vádoljon, a bíró pedig bíráskodjon, és ne vegye át a vádló szerepét, ne ő próbáljon bizonyítani, az továbbra is az ügyész feladata marad. Szintén fontosnak tartom megemlíteni, hogy visszakerülnek a Be-be olyan, a mindennapokat érintő szabályok is, amelyek eddig más jogszabályokban voltak szétaprózva. Mivel a büntetőeljárási kódex elfogadásához kétharmados többség kell, kérdés, hogy a politikai pártok mennyire tudnak felülemelkedni a politikai szempontokon, és mennyire fogják a szakmai érvek alapján meghozni a döntéseiket. Óvatos optimizmusra ad okot, hogy az ötpárti egyeztetéseken szakmailag támogatták a büntetőeljárási kódexet. Hogy ez így marad-e, majd a szavazáskor is, meglátjuk.
[multibox]
Az előzetes letartóztatás jelenlegi szabályozását sokan idejétmúltnak tartják, előrehozott ítéletként emlegetik – terveznek ebben a témában bármilyen módosítást?
Vitathatatlan, hogy ez az egyik legérzékenyebb terület, de véleményem szerint nem jogalkotói, inkább jogalkalmazói kérdés. Például azt, hogy milyen időszakonként kell felülvizsgálni az előzetes letartóztatás fenntartását, a jogalkotó konkrétan meg tudja határozni, de az eljárás tekintetében nem tud minden eshetőséget figyelembe vevő kódexet alkotni. Csak határozatlan fogalmakat tud adni, például azt, hogy az illető elrejtőzésétől lehet tartani, félő, hogy bizonyítékokat fog megsemmisíteni, vagy az eljárás célját meghiúsítja. A konkrét ügyekkel már a jogalkalmazók, a bírók találkoznak csak, nekik kell az erre vonatkozó joggyakorlatot kialakítaniuk. Ha egy ügy például 2-3 hónapon keresztül áll, a bírónak kell a döntést meghoznia, hogy indokoltnak tartja-e az előzetes letartóztatás meghosszabbítását, vagy sem.
Melyek azok a fontosabb törvények, javaslatok amelyek idén, illetve mostanában készülnek?
Több aspektusból is rendkívül fontos az ügyvédi törvény, amely jelenleg még reflexiós szakaszban van. Több kérdés kapcsán is nagyon szorosan együttműködünk a Magyar Ügyvédi Kamarával.
Milyen elképzelései vannak a minisztériumnak, milyen alapkérdések mentén zajlanak az egyeztetések?
Minden megyének megvan a saját ügyvédi kamarája. Ezeket a szervezeteket meg is kell tartani, hiszen köztestületként teljes függetlenséget élveznek, és az ügyvédi függetlenség a legfontosabb dolog, anélkül nincs miről beszélni.
Ugyanakkor vannak elvárások is az ügyvédséggel szemben, például az, hogy a továbbképzési rendszerük legyen megszervezve. Ma egy orvosnak vagy bármilyen magasan kvalifikált szakembernek kötelező továbbképzéseken kell részt venni. Ennek bevezetése az ügyvédi hivatásrend esetében már a létszám miatt is komoly nehézségeket vet fel, mivel körülbelül 11,000 ügyvéd praktizál ma Magyarországon, csaknem 60%-uk, azaz 6600-an Budapesten. Ennek kapcsán óhatatlanul is felmerül, hogy megyénként, vagy több kamara összefogásával, regionális szinten jobb-e megszervezni a kötelező továbbképzéseket.
Ugyanez a dilemma pl. a fegyelmi ügyek kezelésénél is, hiszen néhány megyében olyan kevesen vannak, hogy az összeférhetetlenség miatt nem tudják lefolytatni az eljárásokat, következésképp regionalizálni kell bizonyos jogosítványokat, ami a megyei kamarák pozícióját érinti, tehát vizsgálnunk kell annak lehetőségét, miként tudna 2-3 kamara együttműködni.
Meg kell említeni a sikerdíj kérdését is: lehet-e csak sikerdíjra kötni megállapodást? Hiszen így az ügyvéd egyfajta vállalkozóvá válik, elvesztheti a függetlenségét, csak abban érdekelt, hogy az ügyfél érdekeit védje 100%-osan, vállalkozóként. Nem véletlen, hogy a nyugat-európai országok nagy részében tiltják ezt a típusú – csak sikerdíjas – megbízást.
Felmerül a jogtanácsosok inkorporálása is – a jogtanácsosi kör működését még egy 80-as évekbeli törvényerejű rendelet szabályozza. Nehéz ügy, hiszen ők is, érthetően, nagyon érzékenyek a függetlenségükre, és fenntartásaik vannak azzal kapcsolatban, hogy tagozatként bekerüljenek egy ügyvédi kamara alá. Ők egyelőre ennek a lehetséges hátrányait látják, ugyanakkor én azt gondolom, a kamarai tagság előnyökkel is járna. Védelmet nyújtana akár a saját munkáltatójukkal szemben is, illetve sokkal gördülékenyebb lenne a jogtanácsosi és az ügyvédi pozíció közötti átmenet is, mindkét irányban – ezekről is folynak beszélgetések. Ha belegondolunk, jelenleg van ügyvédi és jogtanácsosi ellenjegyzés – de lehet kétfajta ellenjegyzés? Eltérő tartalmat valósítanak meg? A pénzmosási irányelvek ellenőrzését hogyan látja egy ügyvéd és egy jogtanácsos? A lehetőségekről ma még ugyan ádáz viták folynak a résztvevők között, de én abban bízom, hogy az intenzív munkának, egyeztetéseknek köszönhetően már e hónap vége előtt elkészülünk az ügyvédi törvény módosításával, vagy egy új ügyvédi törvénnyel.
Bár döntések még nincsenek, mi változatlanul szeretnénk ügyvédi törvényt, erre azonban csak akkor nyílik lehetősé, ha konszenzus van. Kényszerrel nagyon nehéz bármit is megváltoztatni, kényszerrel például a jogtanácsosi integráció sem működik.
Már eddig is heves vitákat váltott ki, de most ismét napirendre kerülhet a székhelyen kívüli aliroda-nyitás lehetősége. Ön szerint van-e esély bármilyen konszenzusra ezzel kapcsolatban?
Szerintem a vidéki ügyvédek túlzottan félnek attól, hogy a budapesti ügyvédek fogják letarolni a vidéki piacot, pedig ez pont fordítva történhetne meg. Budapesten és környékén 2,5-3 millió ember lakik, tehát az a logikus, hogy nem a budapesti ügyvédek nyitnak Kazincbarcikán vagy éppenséggel Kőszegen ügyvédi irodát, hanem sokkal inkább az, hogy a vidéki ügyvédek fognak Budapestre dolgozni, mint ahogy többen már jelenleg is teszik. Szóval nem valószínű, hogy megalapozott az a félelem, miszerint a nagy ügyvédi irodák megjelennek Pécsett, Miskolcon, Szegeden, az viszont igen, hogy egy nyíregyházi ügyvéd szívesen társul Budapesten is valakivel és tagja lesz egy budapesti ügyvédi irodának is, mert úgy gondolja, hogy ez neki nagyobb piacot jelent, több lehet a kliens.
Melyek még jelenleg a legfontosabb házon belüli jogalkotási folyamatok?
Rengeteg uniós jogi jogszabály magyar jogba történő transzpozícióját kell elvégeznünk, ez szintén nem kis feladat, illetőleg kiemelt jelentőségű a parlamentnek már benyújtott nemzetközi magánjogi kódex is.
Ezen kívül gondolkodunk olyan törvényeken, amelyek a jogi versenyképesség megerősítését szolgálják, ide tartozik például a Ptk. szerint létező, a gyakorlatban azonban nem működő bizalmi vagyonkezelés újragondolása, de foglalkozni szeretnénk a cégek székhelyáthelyezésének, és a választottbíróságnak a kérdéskörével is. Utóbbi ismét egy nagyon érzékeny dolog, hiszen csak a választott bírákkal együttműködve lehet megtenni. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy a magyar vállalatok szívesen használják-e ezt a megoldást, vagy inkább nem kérnek belőle. Véleményem szerint a választottbíróság jó dolog, a gyors eljárás és a gyors döntés a cégek érdekeit szolgálja. De elengedhetetlen, hogy a cégek is bizalommal legyenek ez iránt az intézmény iránt. A felsoroltak mind jogi versenyképességet érintik, és bár még a reflexiós időszakban jár az előkészítésük, de a következő hónapok legfontosabb ügyei lehetnek.
