Uniós rendeletek a Tpt. módosítása mögött

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 2015. június 29-én kihirdetett 2015. évi LXXXV. törvény módosította a tőkepiaci törvényt, a befektetési vállalkozásokról szóló törvényt (Bszt)., valamint más törvények pénzügyi tárgyú rendelkezéseit. A módosítás tőkepiaci törvényt érintő rendelkezései lépcsőzetesen, 2015. július 7-én, 2016. január 1-jén, majd 2018. január 1-jén lépnek hatályba*.

A tőkepiaci törvényt (Tpt.) érintő változásokat – többek között – két európai uniós rendelet tagállami végrehajtása indukálta: a kereskedési rendszerben szerepet játszó központi értéktárak európai szintű szabályozását a 909/2014/EU-rendelet adja, a központi szerződő felek működését pedig a 648/2012/EU-rendelet szabályozza. Jelen cikk a Tpt. módosításai mögött álló uniós jogforrások áttekintő jellegű bemutatását célozza.

1. EMIR-rendelet

A tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU-rendelet szabályozásának kiindulópontja, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében – tekintettel arra, hogy azok magánúton megkötött ügyleteknek minősülnek – hiányzik az átláthatóság. A rendelet célja eme ügyletek átláthatóságának biztosítása, csökkentve ezáltal az ilyen ügyletekhez kapcsolódó pénzügyi kockázatokat.

A rendelet szabályozási tárgykörét tekintve három pilléren alapszik: először a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek elszámolására kapcsolódóan tartalmaz szabályokat, egyes kategóriák tekintetében kötelező jelentéstételi kötelezettséget is előírva, továbbá regulázza a központi szerződő felek (kszf) engedélyezési feltételeit és működését, különös tekintettel a szervezeti követelményekre és az irányítási rendszerre, valamint harmadsorban a kereskedési adattárak szabályait fekteti le.

A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek fogalmi meghatározását a rendelet 2. cikkének 5. és 7. pontja tartalmazza. A szerződő felek a rendelet értelmében meghatározott feltételek fennállása esetén – a származtatott ügylet egyes kategóriáitól függően – kötelesek a központi szerződő fél bevonásával elszámolni a szabályozott piacon kívül megkötött ügyleteiket. E célból a szerződő félnek klíringtaggá kell válnia, vagy közvetett elszámolási megállapodást kell kötnie valamely klíringtaggal [4. cikk (3) bek.]. A rendelet 9. cikkének (1) bekezdése a kereskedési adattárak felé fennálló adatszolgáltatási és jelentéstételi kötelezettséggel terheli a szerződő feleket. A rendelet 11. cikke a nem a központi szerződő fél bevonásával elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek pénzügyi kockázatainak csökkentésére irányuló garanciális rendelkezéseket tartalmazza.

A rendelet III. címétől kezdődően szabályozza a központi szerződő felek engedélyezési és működési feltételeit. E tekintetben az EU-s jogszabály meghatározza a kiadott működési engedély territoriális és tárgyi hatályát, továbbá az engedély megadásának alapvető feltételeit (14-15. cikk; 17-21 cikk), valamint rögzíti a központi szerződő felekkel szembeni tőkekövetelményeket (16. cikk), szervezeti előírásokat (26. cikk), különös tekintettel a megbízható vállalatirányítási rendszerre, az igazgatóság összetételére és függetlenségére (27. cikk), összeférhetetlenségi szabályokra (33. cikk) és a jó üzleti hírnévre. A központi szerződő féllel szemben támasztott prudenciális követelményeket a rendelet 40-50. cikkei tartalmazzák. A kszf működését tekintve kiemelt hangsúlyt kap a kockázatkezelési rendszer (28. cikk), az adatmegőrzés és -kezelés kötelezettsége (29. cikk), a hatóságok irányában fennálló tájékoztatási kötelezettség rögzítése (30-31. cikk), az üzletmenet folytonosságának biztosítása és helyreállítási terv kidolgozása (34. cikk), valamint a kiszervezés szabályainak lefektetése (35. cikk). A rendelet 36. cikke garanciális jelleggel írja elő, hogy a kszf klíringtagjainak és adott esetben azok ügyfeleinek történő szolgáltatásnyújtás során tisztességesen és szakszerűen köteles eljárni, a klíringtagok és az ügyfelek érdekeivel, valamint a hatékony és eredményes kockázatkezeléssel összhangban. Az átláthatóság érvényesülését szolgálja az a rendelkezés, amely szerint a kszf és klíringtagjai nyilvánosságra hozzák az általuk nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó árakat és díjakat [38. cikk (1) bek.], és a kszf tájékoztatja a klíringtagokat és az ügyfeleket a nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó kockázatokról [38. cikk (2) bek.]. A rendelet 39. cikke az elkülönített nyilvántartási- és számlavezetési kötelezettséget rögzíti.

A tőkepiaci törvényt érintő változásokat – többek között – két európai uniós rendelet tagállami végrehajtása indukálta

A rendelet VI. címe a kereskedési adattárak nyilvántartásba vételi feltételeit és eljárási szabályait, valamint az Európai Értékpiaci Hatóság kereskedési adattárakkal kapcsolatos felügyeleti feladatait és jogköreit szabályozza, továbbá meghatározza a kereskedési adattárak megbízható működésével kapcsolatos alapvető feltételeket, az adatvédelem és -rögzítés garanciális szabályait és az átlátható működés követelményét (78-81. cikkek).

2. 909/2014/EU-rendelet

A kereskedés utáni infrastruktúra és a pénzügyi piacok működésének másik nagy szervezeti intézménye a központi értéktár. A rendeleti szintű jogalkotás lehetővé teszi, hogy az értékpapír-kiegyenlítésre, valamint a központi értéktárak engedélyezési feltételeire és működési szabályaira valamennyi tagállamban azonos követelmények érvényesüljenek. A rendelet garanciális szabályként rögzíti, hogy a kibocsátó jogosult arra, hogy az olyan értékpapírjait, amelyeket szabályozott piacokon vagy multilaterális kereskedési rendszerekben való kereskedésre bevezettek, vagy amelyekkel kereskedési helyszíneken kereskednek, bármely tagállamban letelepedett bármely központi értéktárban nyilvántartásba vetesse [49. cikk (1) bek.].

Az értékpapír-kiegyenlítés közös keretszabályai után a rendelet a központi értéktárak működésére és szervezetére vonatkozóan állít fel követelményeket [1. cikk (1) bek.]. A központi értéktárként történő működés engedélyezési feltételeit és eljárási kereteit a rendelet 16-17. cikkei tartalmazzák meghatározva a központi értéktárak engedélyezésére hatáskörrel rendelkező hatóságok feladatait és hatásköri szabályait is a kapcsolódó felügyeleti rendelkezésekkel együtt (10-15. és 22 cikkek).

A rendelet külön figyelmet szentel azon tevékenységi körök és kiegészítő jellegű szolgáltatások meghatározásának, amelyet a központi értéktár végezhet, különös tekintettel az egyes tevékenységi körök kiterjesztésére és kiszervezésére (19. és 30. cikk), valamint a banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokra (54-60. cikkek). Az engedélyezett központi értéktár többek között fióktelep alapítása útján jogosult más tagállamban is szolgáltatások nyújtására [23. cikk (1) bek.]. Ha egy adott tagállamban engedélyezett központi értéktár egy másik tagállamban fióktelepet alapít, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának és a fogadó tagállam illetékes hatóságának szorosan együtt kell működnie egymással [24. cikk (1) bek.].

Kluwer International Külföldi jogi e-könyvek   Egy kattintásra Öntől!   Rendelje meg most és 5 percen belül már olvashatja! »

A központi értéktárak szervezeti és működési feltételeit tekintve a rendelet megköveteli, hogy a központi értéktárnak megbízható irányítási rendszerrel kell rendelkeznie, amely áttekinthető szervezeti felépítést, egymástól jól elhatárolt, átlátható és következetes felelősségi köröket, a jelenlegi vagy esetlegesen felmerülő kockázatok azonosítására, kezelésére, felügyeletére és jelentésére szolgáló hatékony eljárásokat, valamint megfelelő javadalmazási politikákat és belső kontrollmechanizmusokat foglal magában [26. cikk (1) bek.]. A központi értéktárnak valamennyi általa működtetett értékpapír-kiegyenlítési rendszer esetében speciális szervet, felhasználói bizottságot kell létrehoznia, amely a kibocsátóknak és az ilyen rendszerek résztvevőinek a képviselőiből áll (28. cikk).

A rendelet meghatározza a központi értéktárakhoz való nyílt hozzáférés szabályait (33. cikk), lefekteti az átláthatósági kritériumokat (34. cikk), a prudenciális követelményeket (42-47. cikkek), beleértve a tőkére vonatkozó minimumrendelkezéseket is.

*2015. évi LXXXV. tv. (3), (5) és (8) bek.

---