Utazási költség – mennyiben fizeti a munkáltató?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ahhoz, hogy a munkavállaló munkavégzési kötelezettségének eleget tudjon tenni, rendszeresen utaznia kell munkahelye és lakóhelye között, ezzel kapcsolatban több-kevesebb utazási költség merül fel. Mikor, kit terhel a munkába járás költsége? Köteles-e és milyen mértékben a munkáltató átvállalni a munkavállaló utazási költségé? Milyen szabályok vonatkoznak a munkába járás költségeinek megtérítésére?


Utazási költség megtérítéséhez kapcsolódó jogszabályok

A 2012. évi I. törvény, a Munka Törvénykönyve előírja, hogy a munkáltató köteles a munkavállaló részére a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani, többek közt köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkaviszony teljesítésével kapcsolatban indokoltan felmerült költségeit. Ilyen indokolt költségek tipikusan a napi munkába járás és a hazautazás költségei.

A költségtérítés konkrét szabályait, gyakorlati alkalmazását viszont nem a Munka Törvénykönyve tartalmazza, hanem a 39/2010 (III.26.) Korm. rendelet írja elő. Az utazási költségtérítéssel összefüggő fogalmakat is a kormányrendelet határozza meg. A kormányrendelet hatálya kiterjed a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatóra és munkavállalóra. Jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában a rendeletet megfelelően alkalmazni kell a közszolgálati tisztviselőkre, a bírákra, az ügyészekre, ügyészségi alkalmazottakra, az igazságügyi alkalmazottakra, és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira is.

Az utazási költség felmerülésének formái

1. Munkába járás fogalmának megfelelő utazás

Az utazási költségtérítés szempontjából a munkába járás fogalmába beletartozik

  • egyrészt a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás,
  • másrészt a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.

A munkába járás fogalmába beletartozik tehát a napi munkába járás és a hétvégi hazautazás.

a) Napi munkába járás közigazgatási határon kívülről

Napi munkába járás a munkavállaló a lakóhelye vagy a tartózkodási helye és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazás, általában helyközi (távolsági) utazással. A közlekedés történhet utazási bérlettel, vagy közlekedési jeggyel, és általában a MÁV vagy VOLÁN járatok igénybe vételével.

Ha a munkavállaló lakóhelye és a munkavégzésének a helye ugyanazon közigazgatási területen belül van, de a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, saját gépjármű igénybevétele is lehetséges.

b) Hazautazás

Hazautazás a tartózkodási helyről – a munkavégzés rendjétől függően – legfeljebb hetente egyszer a lakóhelyre történő oda- és visszautazás. Tartózkodási hely annak a Magyar Köztársaság vagy az Európai Gazdasági Térség állama területén lévő lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló – lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül – munkavégzési célból ideiglenesen tartózkodik.

Hazautazásnak minősül, ha munkavállaló lakóhelye és a munkavégzés helye eltérő közigazgatási területen van, és a munkavállaló munkahelyéről legfeljebb hetente egy alkalommal – tipikusan hétvégén, ünnepek alkalmával -, vagy amennyiben a beosztása az általános munkarendtől eltér, akkor legfeljebb havonta négy alkalommal, a lakóhelyére, majd onnét a munkavégzés helyére visszautazik. Ilyen eset pl. ha a munkavállaló munkahelye, és tartózkodási helye Budapesten, lakóhelye pedig olyan vidéki településen van, ahonnan a távolság miatt nem tud minden nap munkahelyére bejárni.

Tipikusan, ha a munkavállalónak van ideiglenes lakcíme a munkáltató székhelye szerinti településen, de állandó lakcíme máshol van, akkor a munkavállaló ideiglenes lakcíméről állandó lakcímére való utazása hazautazásnak minősül, így a munkáltató köteles megtéríteni a hazautazás költségét.

2. A munkába járás fogalmába nem tartozó utazás (Helyi utazás)

Amennyiben a munkavállaló lakóhelye és a munkavégzési helye ugyanazon a közigazgatási területen van, a munkahelyre való eljutás – bizonyos eseteket kivéve – nem meríti ki munkába járás fogalmát. Ekkor is dönthet a munkáltató úgy, hogy támogatja a munkavállalók utazását, saját elhatározása alapján, nem kötelező jelleggel megtérítheti a munkavállaló helyi bérletének költségét. A helyi bérlet megtérítése béren kívüli juttatásnak minősül, ami történhet választható módon a cafetéria rendszeren keresztül, vagy hagyományosan, valamilyen belső szabályzat alapján. A helyi bérlet juttatás esetén a munkáltató a juttatás értékének 1,19-szerese után 16 százalék személyi jövedelemadót és 14 százalék egészségügyi hozzájárulást fizet.

Mikor és milyen költségeket köteles a munkáltató megfizetni?

A munkáltató által kötelezően megtérítendő utazási költségek körét a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet szabályozza. Az itt szabályozott költségeket minden külön megállapodás nélkül is meg kell fizetni a munkáltatónak, a munkavállaló akár a munkaügyi bíróságnál is felléphet igényének érvényesítése érdekében. A jogalkotó így kívánja elősegíteni az ún. bejáró munkavállalók foglalkoztatásának esélyeit.

A munkáltatónak akkor kell megtéríteni a munkavállaló részére munkába járását szolgáló teljes árú, valamint a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló kormányrendelet szerinti utazási kedvezménnyel megváltott, illetve az üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett árú bérlet vagy menetjegy árának munkáltatót terhelő részét, ha a munkavállaló

  • a) belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán,
  • b) helyközi (távolsági) autóbuszjáraton,
  • c) elővárosi buszon, HÉV-en,
  • d) menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven utazik a munkavégzés helyére, továbbá, ha hazautazás céljából légi közlekedési járművet vesz igénybe.

A munkáltató által megtérítendő munkába járással kapcsolatos költségtérítés mértéke eltérő napi munkába járás illetve hazautazás esetén. Eszerint

  • a napi munkába járással kapcsolatos költségtérítés a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében azok árának legalább 86 szézaléka.
  • a hazautazással kapcsolatos költségtérítés a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében azok árának ugyancsak legalább 86 százaléka, de erre vonatkozóan felső korlátot is megállapít a kormányrendelet, ami évente kerül meghatározásra az előző évben irányadó összegnek a Központi Statisztikai Hivatal által a megelőző évre megállapított és közzétett éves átlagos fogyasztói árnövekedés mértékével növelt összegében.

A hazautazással kapcsolatos költségtérítés felső korlátjának a tárgyévre vonatkozó mértékét a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter minden év január 25-ig hivatalos lapjában közzéteszi. A nemzetgazdasági miniszter közleménye alapján a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján a munkáltató által fizetett hazautazással kapcsolatos költségtérítés havi felső korlátja 2014-ben 35 200 forint.

Az utazási költségtérítés adó és járulékvonzata

Adózás szempontjából a jövedelem kiszámításakor nem kell figyelembe venni ezért nem terheli a magánszemélyt adófizetési kötelezettség a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékét. Ennek feltétele a kormányrendeletben előírt utazási bérlettel, utazási jeggyel történő elszámolás. Ez azt jelenti, hogy bár a kormányrendelet meghatározza az utazási költségtérítés kötelezően megtérítendő mértékét, ami a bérlet, jegy áránál kevesebb (86 százalék), a személyi jövedelemadó törvény szerint akár a bérlet, jegy árának 100 százalékos mértékének munkáltató általi megtérítése is lehetséges személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség nélkül. 

Munkajogi kiskönyvtár 5.: A munkaviszony megszűnése és megszüntetése

A szerző a bírósági esetjog során tipikusan felmerülő jogalkalmazási kérdésekkel foglalkozik közérthetően.

A kiadvány az új Ptk. hatálybalépésével módosult jogszabályi rendelkezésekre is felhívja a figyelmet, mellékleteként iratminták is segítik a jogalkalmazást.

Bővebb információk és megrendelés

Ugyancsak nem kell figyelembe venni a jövedelem kiszámításánál azt a bevételt sem, amit a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén költségtérítést címen kap a magánszemély a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely vagy tartózkodási hely között és/vagy a hazautazásra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 9 Ft értékben. Különösen ide tartozik a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése.

Azonban saját gépjárművel történő munkába járással kapcsolatos költségtérítés adófizetési kötelezettség nélkül csak a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén adható. A kormányrendelet szerint gépkocsival történő munkába járás miatti költségtérítés akkor jár, ha 

  • a) a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;
  • b) a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést; Hosszú várakozás az az időtartam, amely a munkavállaló személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú, és amely az út megtételéhez szükséges időt meghaladja.
  • c) ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni. Ide kell érteni azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását a Munka Törvénykönyve által meghatározott közeli hozzátartozója biztosítja. Közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha és a nevelőszülő, a testvér valamint az élettárs.

Ezekben az esetekben a munkáltató köteles a munkavállaló részére a munkába járáshoz a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben foglalt, a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel azonos költségtérítés adni.

Ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, vagy súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, akkor nemcsak a közigazgatási határon kívülről történő munkába járás minősül munkába járásnak, hanem a munkáltató a közigazgatási határon belül történő munkába járást is annak minősítheti és az így adott költségtérítés nem számít jövedelemnek.   Tehát a mozgáskorlátozott, vagy súlyos fogyatékos személy akkor is kaphat autóra költségtérítést, ha van tömegközlekedés a munkahelye és a lakóhelye között. Sőt, neki akkor is jár a kilométerenkénti 9 Ft, ha a munkahelyi településen belül lakik.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény előírásai szerint, abban az esetben, ha a munkavállaló nem minősül mozgáskorlátozottnak, súlyosan fogyatékosnak, és lakóhelye, illetve tartózkodási helye és munkahelye között közösségi közlekedés igénybevételével munkába tud járni, illetve haza tud utazni, akkor a kilométerenként 9 Ft összegű költségtérítés csak akkor kell adni, illetve csak akkor adható adómentesen, ha a munkavállaló munkarendje miatt nem, illetve csak hosszú várakozással tudna közösségi közlekedést igénybe venni. Az adómentesség érvényesítéséhez a munkáltatóknak kell igazolniuk, hogy a munkavállaló a közösségi közlekedést valóban csak a menetidőt meghaladó várakozási idővel tudná igénybe venni. 

Az így meghatározott jövedelemnek nem számító összegeket meghaladó költségtérítés, illetve azok az összegek, amelyeket saját gépkocsival történő munkába járás címén, de nem a munkába járás költségtérítéséről szóló kormányrendeletben meghatározott esetekben kap a munkavállaló, a magánszemély nem önálló tevékenységéből származó bevételének minősülnek, és az összevont adóalap részeként kell a személyi jövedelemadót fizetni. Emellett az ilyen költségtérítést járulékfizetési kötelezettségek is terhelik a magányszemélynél, a munkáltató pedig szociális hozzájárulási adót és szakképzési hozzájárulást fizet az általános szabályok szerint.

Milyen adminisztrációs kötelezettségnek kell eleget tenni a munkába járás költségeinek megtérítésénél?

A munkavállalóknak a költségtérítés igénybevételével egy időben nyilatkozatot kell tenniük a lakóhelyükről és tartózkodási helyükről, valamint arról, hogy ezek közül melyik címről járnak be a munkahelyükre.

A költségtérítés elszámolása a bérlettel, jeggyel történik. Az utazási bérlet illetve jegy leadása kötelező, emellett nincs szükség sem a munkavállaló, sem pedig a munkáltató nevére szóló számla beszerzésére.  Abban az esetben, ha a munkavállaló leadja a munkáltatónak az utazási bérletet, menetjegyet, a munkáltató nem vonhatja le a térítésből a szabadság és/vagy keresőképtelenség miatt munkából kieső napokra jutó arányos összeget sem. A gépkocsival történő munkába járás esetén üzemanyag elszámolást kell készíteni.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 26.

Így választ jogi adatbázist egy nagy ügyvédi iroda

A DLA Piper magyarországi csapata 1988 óta nyújt jogi szolgáltatásokat hazai és nemzetközi ügyfelei részére, jelenleg az egyik legnagyobb hazai ügyvédi iroda. Mi alapján választ egy ekkora ügyvédi iroda jogi adatbázist? Milyen szempontokat vesznek figyelembe, milyen funkciókat tartanak fontosnak a napi munkavégzés során? Erről beszélgettünk az ügyvédi iroda munkatársával.

2024. április 24.

Szolgáltató közigazgatás – 3. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.