„Üzenete érkezett” – Levelezés külföldi bírósággal


Hogyan tarthat kapcsolatot Magyarországon tartózkodó címzettel egy másik uniós tagállam bírósága? Egyebek mellett erre adhat választ az EU nemrégiben hatályba lépett új kézbesítési rendelete.

Az Európai Unióban ma már milliós nagyságrendben zajlanak határon átnyúló jogviták polgári és kereskedelmi ügyekben. Számos, Magyarország területén élő magánszemély vagy itt működő jogi személy kerülhet olyan helyzetbe, hogy külföldi bíróságtól kap hivatalos küldeményt: az ott benyújtott keresetlevelet, egyéb beadványt, idézést, a külföldi bíróság határozatát. Történhet ez egy olyan családjogi perben, amelyben a magyar félnek uniós tagállamban tartózkodó házastársa van, vagy előfordulhat, hogy egy külföldön végzett munka kapcsán a munkavállaló vagy a munkáltató a munkavégzés helye szerinti, másik országban indít pert a magyarországi ellenfél ellen. Külföldön vásárolt ingatlan, vagy ott igénybe vett, illetve nyújtott szolgáltatás kapcsán is indulhat bírósági eljárás, amelyben a hazánkban tartózkodó személy érintett akár félként, akár tanúként. Még az is lehetséges, hogy a másik tagállambéli bíróság nem is fog rendelkezni joghatósággal az ügyben, de míg eddig a következtetésig eljutnak az adott eljárásban, már meg kell tenni több olyan lépést, amelynek során a külföldi bírósággal, illetve az adott perben az ellenféllel kell kommunikálni.

Hogyan tarthat kapcsolatot Magyarországon tartózkodó címzettel egy másik uniós tagállam bírósága? Milyen jogaink vannak, ha nem értjük például egy svéd bíróságtól kapott végzés szövegét? A válaszadásnál ragaszkodni kell a postai kommunikációhoz, vagy lehet az olcsóbb, gyorsabb elektronikus utat választani? Cikkünkben e kérdésekre keressük a választ a nemrégiben hatályba lépett új, az EU területén irányadó úgynevezett kézbesítési rendelet alapján.

1) Az új uniós kézbesítési rendelet

Az Európai Unió területén a polgári és kereskedelmi ügyekben való igazságügyi együttműködés keretében már 2001-től rendeleti szinten szabályozott a tagállamok között a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítése. A rendeleti forma azt eredményezi, hogy a kézbesítés szabályait a tagállami bíróságoknak közvetlenül kötelező alkalmazniuk, azokat nem szükséges átültetni a nemzeti jogba. Ez azt jelenti, hogy a határon átnyúló kézbesítés szabályai az EU-ban a vonatkozó rendeletben foglaltak szerint teljesen egységesen alkalmazandók. Ahogy az Európai Unió Bírósága (EUB) ezt több ízben megerősítette (pl. a C-443/03. Leffler- és a C-325/11. Alder-ügyekben hozott ítéleteiben), az unió területén belül a rendelet hatálya alá tartozó esetekben csak a rendelet szerinti, egységesen meghatározott módokon kerülhet sor iratkézbesítésre, vagyis a tagállamok nem alkothatnak ettől eltérő nemzeti szabályozást a rendelet által szabályozott eljárási cselekményekre.

A 2001-ben, majd 2007-ben elfogadott rendeletek után 2023. július 1-jétól új kézbesítési rendelet (Rendelet) lépett hatályba – ez a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratkézbesítés) szóló (EU) 2020/1784 európai parlamenti és tanácsi rendelet átdolgozása. Ha tehát Magyarországon tartózkodó címzett bármilyen polgári vagy kereskedelmi ügyben más uniós tagállam bíróságától kap hivatalos küldeményt, azt a Rendelet szabályai szerint kell kézbesíteni. [  ]

2) Elektronikus kommunikáció külföldi bírósággal

A 2007-től hatályban volt, korábbi kézbesítési szabályok megújítását elsősorban a kézbesítés gyorsabbá, hatékonyabbá tételének szempontjai motiválták. Ehhez a jelenkor kommunikációs formáihoz illeszkedően a digitális megoldások preferálásának útja vezet. Ennek jegyében a Rendeletnek vannak olyan, még nem alkalmazandó szabályai, amelyek a tagállami bíróságok közötti digitális irattovábbítást teszik majd lehetővé 2025. május 1-jétől. Jelenleg is irányadók azonban már azok a szabályok, amelyek révén a tagállami bíróság és a címzett közötti elektronikus kommunikáció is nagyobb teret nyerhet. Lehetőleg senki nem szeretne ugyanis külföldi bíróságokkal postai úton kommunikálni, hiszen ez lassú és drága megoldás, míg elektronikus postafiókja ma már szinte mindenkinek van, illetve elektronikus aláírást is egyre több magánszemély vagy jogi személy tud produkálni.

Az Európai Parlament strasbourgi ülésterme

A Rendelet a fentiekre tekintettel lehetővé teszi, hogy ha a tagállami bíróság a belföldi iratkézbesítés céljára valamilyen elektronikus rendszerrel rendelkezik, akkor ennek útján más országba kézbesítsen, feltéve, hogy az az úgynevezett eIDAS-rendelet értelmében vett minősített elektronikus kézbesítési szolgáltatással történik, és ha a címzett az ilyen kézbesítéshez kifejezett, előzetes hozzájárulását adta. (Az eIDAS-rendelet – egyebek mellett – a Magyarországon is már széles körben alkalmazott minősített elektronikus aláírást és az egyéb, az elektronikus azonosítással és a bizalmi szolgáltatásokkal kapcsolatos, az EU-ban egységesen alkalmazandó szabályokat tartalmazza.) A másik elektronikus kézbesítési lehetőség abban áll, hogy ha a tagállami bíróság szintén rendelkezik a belföldi iratkézbesítés céljára valamilyen elektronikus rendszerrel, úgy egyszerű, e-mail-címre történő kézbesítés is szabályszerű, amennyiben ehhez a címzett előzetesen, kifejezetten hozzájárult. A szabályszerűségnek ez utóbbi esetben további feltétele, hogy a címzett az átvételt és annak dátumát utóbb megerősítse. Lehetséges tehát, hogy a Magyarországon élő férjnek egy másik uniós tagállamban élő feleségével folytatott bontópere a másik tagállam bírósága előtt zajlik, melynek során a magyar címzett ez utóbbi bíróságtól postán kap egy végzést, amelyben felteszik számára azt a kérdést: hozzájárul-e ahhoz, hogy a továbbiakban a bíróság az általa megadott e-mail-címre kézbesítse az előtte folyó eljárás iratait. Ha a magyar félnek ez kedvezőbb megoldásnak tűnik, megadhatja ezt a hozzájárulást, viszont ekkor számítania kell arra, hogy az adott e-mail-címen fog kapni további küldeményeket, amelyeknek átvételét vissza kell igazolnia. Így elkerülheti a külföldi bírósággal történő költséges levelezés terheit.

A Rendelet megengedi, hogy a tagállamok az elektronikus kézbesítéshez szigorúbb szabályokat fűzzenek, ha saját nemzeti joguk is szigorúbb keretek között tartja a bíróság és a címzettek közötti elektronikus kommunikációt, vagy nem engedélyezi az e-mail útján történő elektronikus kézbesítést. Az erre vonatkozó információk transzparensek: azokat a tagállamoknak be kell jelenteniük, és szerepelnek az Európai Igazságügyi Portálnak a Rendelet alkalmazásával kapcsolatos tagállami információkat tároló felületén. Magyarország egyébként nem alkalmaz a Rendelethez képest szigorúbb feltételeket, de például Franciaország és Belgium igen.

3) Az idegennyelvű küldemény sorsa

A Rendelet választ ad arra a kérdésre is, mi a teendő akkor, ha valaki olyan bírósági iratot kap egy másik tagállamból, amelynek nem érti a nyelvét. Az internetes fordítóalkalmazások korában mára jelentősen könnyebbé vált akár teljesen ismeretlen idegennyelvű szövegek megértése, mint akár néhány évvel ezelőtt. Ugyanakkor a Rendelet respektálja, hogy egy postai úton kapott, akár több száz oldalas idegennyelvű irat saját forrásból történő lefordítása nem feltétlenül várható el egy másik tagállambeli címzettől. A Rendelet ezért lehetővé teszi, hogy a Magyarországon tartózkodó címzett megtagadja az irat átvételét, ha az nem az alábbi nyelvek egyikén készült (vagy nem csatoltak hozzá fordítást):

  • olyan nyelv, amelyet a címzett megért vagy
  • magyar nyelv (vagyis a cím helye szerinti tagállam hivatalos nyelvén, vagy ha az adott országban több hivatalos nyelv is van, a Rendelet szerint által meghatározott, bejelentett és az Európai Igazságügyi portálon közzétett nyelven).

A megtagadás lehetőségéről az irathoz mellékelt, a Rendelet által rendszeresített, „L” jelű nyomtatványon kell értesíteni a címzettet, amelyet magyarországi cím esetén magyarul kell csatolni (más tagállamokban a fentiek szerint meghatározott módon a hivatalos nyelven vagy a több hivatalos nyelv egyikén), illetve a küldő bíróság országának (valamelyik) hivatalos nyelvén. Ha rendelkezésre áll arra utaló információ, hogy a címzett egy másik tagállam valamelyik hivatalos nyelvét megérti, akkor e nyelven is rendelkezésre kell bocsátani az „L” jelű formanyomtatványt. Ha például egy Magyarországon tartózkodó olasz felperes perében egy osztrák bíróságtól kap idézést, és az aktában rendelkezésre áll az olasz felperes által folytatott angol nyelvű levelezés, amiből arra lehet következtetni, hogy az illető angolul is tud, úgy a formanyomtatványt magyarul és angolul is mindenképp csatolni kell, de vélhetően olaszul is, ha a per adataiból arra is lehet következtetni, hogy olasz az anyanyelve. A címzettnek – ahogyan arra a formanyomtatvány is utal – joga van arra, hogy a kézbesítéstől számított két héten belül megtagadja az átvételt. Erről írásban kell nyilatkoznia a kézbesítő bíróság felé, amelyet megtehet az „L” formanyomtatvány visszaküldésével vagy szabadon szövegezett, írásbeli nyilatkozatban is. Ilyenkor nem tekinthető kézbesítettnek a küldemény, azonban elképzelhető, hogy a címzett néhány héten belül újra megkapja azt, megfelelő fordítással ellátva (ugyanis a Rendelet szerint így orvosolható a fordítás hiánya).

A megtagadás lehetősége bármely, a Rendelet által rendszeresített kézbesítési módnál fennáll. Tehát akkor is, ha – a Rendelet főszabályát követve – a kézbesítésre úgy kerül sor, hogy a külföldön eljáró bíróság („áttevő intézmény”) egy magyar bíróság („átvevő intézmény”) útján küldi meg a címzettnek a küldeményt, de akkor is, ha a külföldi bíróságtól közvetlenül, postai szolgáltató útján vagy egyéb, a Rendelet által elismert módon kapja azt.

4) Összegzés

A Rendelet szabályai folytán bízni lehet abban, hogy a gyorsabb, olcsóbb, környezetkímélőbb digitális kézbesítési módokat egyre gyakrabban lehet igénybe venni a határon átnyúló polgári perekben az EU területén. A Rendelet az iratküldésben érdekelt félnek az eljárás gyors és olcsó lefolytatásához való joga mellett figyelemmel van arra is, hogy – a tisztességes eljárás elvét követve – a címzettnek az iratok megismeréséhez fűződő joga is maradéktalanul érvényesüljön.


Kapcsolódó cikkek

2024. július 19.

Nem minden jövőben lejáró időszakos szolgáltatás iránt indított per tartozik az egyéb járadék iránt indított perek körébe

Nem minden jövőben lejáró időszakos szolgáltatás iránt indított per tartozik az egyéb járadék iránt indított perek körébe, hanem csak azok, amelyek a jogosult megélhetését, ellátását szolgálják. A lakás bérbeadásának hiányából eredő elmaradt vagyoni előny nem tartozik ebbe a körbe függetlenül attól, hogy a jövőben rendszeresen felmerülő károk megtérítésének módjaként a bíróság járadékot is meghatározhat – a Kúria eseti döntése.

2024. július 17.

Bírósági és közigazgatási végrehajtási szakjogász képzés a Pázmányon

Új képzést hirdet szeptembertől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Deák Ferenc Továbbképző Intézete. A speciális felkészültséget nyújtó Bírósági és közigazgatási végrehajtási szakjogász képzés július 20-ig várja minden, a témában érintett jogász jelentkezését. A képzésről Dr. Halász Zsolt Ákos szakfelelőst, a Pénzügyi Jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docensét kérdeztük.