Válás ügyvédi módon – az irodai tagság megszűnése – 7. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer gondozásában, dr. Baranyi Bertold szerkesztésében megjelenő, az ügyvédi tevékenységről szóló törvényt magyarázó nagykommentár a gyakorlatban felmerült kérdések, problémák megválaszolásával nyújt praktikus segítséget. Célját – a törvény szövegének átfogó elemzése mellett – a vonatkozó alkotmánybírósági, bírósági gyakorlat bemutatásával, a szabályozáshoz vezető okok és releváns előzmények feltárásával, a szabályozás feltehető céljai megvalósulásának vizsgálatával éri el. Az alábbiakban az ügyvédi tevékenységről szóló törvény 92–94. §-ához írt magyarázó szövegből olvashatnak egy részletet, amely az ügyvédi irodai tagság megszűnésével foglalkozik.

Kamarai tagság, nyilvántartotti státusz megszűnése és az ügyvédi iroda jogutód nélküli megszűnése

Kamarai tagság, nyilvántartotti státusz megszűnése és az ügyvédi iroda jogutód nélküli megszűnése esetén az ügyvédi irodai tagság a törvény erejénél fogva szűnik meg.

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 92. § (1) bekezdés a) pontja nem követte le a kamarai jogtanácsosi integrációból fakadó változásokat, amelyeknek következtében a kamarai jogtanácsosok és az alkalmazott ügyvédek is a területi ügyvédi kamarák tagjai. Ennek megfelelően formálisan egy kamarai tagságot eredményező kamarai formaváltás – például ügyvédből kamarai jogtanácsossá – nem eredményezné az ügyvédi irodai tagság megszűnését. A vagyoni tagság, az ügyvédi tevékenység szüneteltetése és felfüggesztése kivételével azonban az, aki nem alapíthatna ügyvédi irodát, értelemszerűen nem maradhat ügyvédi iroda tagja sem. Ez egyértelműen következik az Üttv. szabályozási logikájából, valamint az Üttv. 88. § (1) bekezdésének a vagyoni tagságra vonatkozó rendelkezéséből.

Mindezek alapján az ügyvédi irodai tagság megszűnését eredményezi az, ha

a) az ügyvéd ügyvédi kamarai tagsága megszűnik, vagy kamarai formaváltás következtében kamarai jogtanácsossá vagy alkalmazott ügyvéddé válik,

b) az európai közösségi jogászt törlik az ügyvédi kamarai nyilvántartásból, vagy kamarai formaváltás következtében nem ügyvéddé válik,

c) az ügyvédi iroda tagja meghal, vagy

d) az ügyvédi iroda megszűnik.

Ha az ügyvédi iroda jogutód nélkül megszűnik, értelemszerűen megszűnik az ügyvédi irodai tagsági jogviszony is. A megszűnt ügyvédi iroda rendes tagja, ha továbbra is az ügyvédi kamara tagja, a továbbiakban egyéni ügyvédként működik tovább és köteles megfelelni az ügyvédi tevékenység gyakorlására irányuló feltételeknek.

Az ügyvédi irodai tagság megszűnésének az időpontja a kamarai tagság, illetve nyilvántartotti státusz megszűnéséhez, a tag halálához, illetve az ügyvédi iroda megszűnéséhez igazodik (lásd az Üttv. 148. §-ához és 177-178. §-ához fűzött magyarázatot).

Az ügyvédi irodai tagság ezen okokból történő megszűnését a területi ügyvédi kamara a kamarai tagsággal, a nyilvántartotti státusszal, illetve az ügyvédi iroda törlésével kapcsolatos kamarai hatósági határozatában hivatalból állapítja meg, azt az ügyvédi kamarai nyilvántartásban hivatalból át kell vezetni.

Ügyvédi irodai tagság megszüntetése közös megegyezéssel

Az ügyvédi irodai tagság közös megegyezéssel történő megszüntetése az összes tag konszenzusát igényli. A megállapodásban a felek értelemszerűen szabadon állapodhatnak meg a tagság megszűnésének a feltételeiről és időpontjáról. A változást az ügyvédi iroda alapító okiratában át kell vezetni, e módosításról indokolt a közös megegyezésről szóló írásbeli megállapodásban rendelkezni.

A változást az Üttv. 182. §-a alapján a közös megegyezéssel, illetve kivonatának és az alapító okirat módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt hatályos szövegének csatolásával harminc napon belül be kell jelenteni az ügyvédi iroda irodája szerinti területi ügyvédi kamarának, és kérni kell annak az átvezetését az ügyvédi kamarai nyilvántartáson. Az eljárás díja az Iszdr. 2. §-a alapján 3000 Ft, elektronikus ügyintézés esetén 2700 Ft.

Rendes felmondás

A rendes felmondás jogát a tag egyoldalú nyilatkozattal, az ügyvédi iroda taggyűlési – vagy kivételesen az alapító okiratban meghatározott más ügyvédi irodai szerv vagy személy által meghozott [lásd: Kiss Daisy (szerk.): Az ügyvédek nagy kézikönyve. CompLex, Budapest, 2010, 113. o.] – határozattal gyakorolhatja. Indokolás egyik esetben sem szükséges, és a tagok mind a két esetben szabadon korlátozhatják vagy kizárhatják az alapító okiratban.

Tekintettel arra, hogy az a tag, akivel szemben a rendes felmondás jogát az ügyvédi iroda gyakorolni kívánja, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:19. § (2) bekezdése alapján e kérdésben nem szavazhat, a többségi szavazati joggal rendelkező taggal szemben nem lehet rendes felmondással élni.

A rendes felmondást a Ptk. 6:6. § (2) bekezdése alapján írásban kell közölni, hiszen az az alapító okirattal létesített jogviszony megszüntetésére irányul. A rendes felmondást az ügyvédi iroda irodavezetőjével mint képviselőjével kell közölni, de az irodavezető a saját rendes felmondását értelemszerűen köteles a többi taggal közölni, különben a felmondás hatálytalan (BH2007. 238.).

Annak érdekében, hogy a felmondás se az ügyvédi iroda, se az ügyvéd számára ne okozzon kezelhetetlen helyzetet, a felmondási időt az Üttv. három hónapban határozza meg, amely három hónapot a tag felmondása esetén az ügyvédi iroda egy alkalommal három hónappal egyoldalúan meghosszabbíthatja. Az Üttv. indokolási kötelezettséget nem ír elő. Van olyan álláspont, ami ennek ellenére a jóhiszeműség és a tisztesség elvéből azt vezeti le, hogy eme egyoldalú hatalmasság gyakorlása csak valós indokon alapuló észszerű indok fennállása esetén lehetséges a jóhiszemű joggyakorlás keretei között. Ezzel ellentétes következtetést támaszt alá az, hogy önmagában a rendes felmondás is egyoldalú hatalmasság, mégsem tekintjük úgy, hogy azt is csak indokolás mellett lehetne gyakorolni.

Ha a rendes felmondás jogát az ügyvédi iroda gyakorolja, az ügyvédi irodának a felmondásban meg kell jelölnie azt a vagyonrészt is, amelyet a tagsági jogviszony megszűnése napján a tag részére ki kell adni. Ha az alapító okiratban az elszámolás elvei nincsenek megfelelően rögzítve, komoly problémákat okozhat a rendes felmondásnál is, hiszen az elszámolás alapelveiről, részleteiről és módjáról sem az Üttv., sem a Ptk. általános szabályai nem rendelkeznek. A Ptk. 3:48. § (2) bekezdéséből, illetve az Üttv. 97. § (4) bekezdéséből lehet arra következtetni, hogy a tagság (ideértve a vagyoni tagság) megszűnése esetén a tag (illetve az örökös) az általa teljesített vagyoni hozzájárulás arányában jogosult az ügyvédi iroda saját tőkéjéből részesülni, de ennek tételes jogi alapja nincsen.

Az ügyvédi irodai tagság rendes felmondás esetén a felmondási idő lejártának a napján szűnik meg. Az ügyvédi irodai tagság ezen okból történő megszűnését be kell jelenteni a területi ügyvédi kamarának, és kérni kell a változás átvezetését az ügyvédi kamarai nyilvántartáson. Ha az ügyvédi iroda tagja vitatja a tagsági jogviszonyát érintő rendes felmondás jogszerűségét, a Ptk. 3:35. §-a szerint kérheti a bíróságtól az erről szóló határozat hatályon kívül helyezését, azaz, ez a jogvita nem az ügyvédi kamarai változásbejegyzési eljárás tárgyát képezi. Ha ilyen per indul, a változásbejegyzési eljárást az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 48. § (1) bekezdés a) pontja alapján fel kell függeszteni.

Rendkívüli felmondás és kizárás

A rendkívüli felmondás és az ügyvédi irodából való kizárás rokon intézmények. Az előbbi az ügyvédi iroda tagja által, az utóbbi az ügyvédi iroda taggyűlése által gyakorolható, a tagsági jogviszonyt azonnali hatállyal megszüntető egyoldalú jogosultság, amelynek azonban szigorú feltételei vannak.

Rendkívüli felmondásra bármely társas ügyvédi irodában sor kerülhet, az ügyvédi iroda tagjának a kizárására viszont csak legalább háromtagú ügyvédi irodában. A rendkívüli felmondás és a kizárás Üttv.-ben kógensen biztosított joga az alapító okiratban érvényesen nem zárható ki.

A tagsági jogviszony azonnali hatályú megszüntetésére mindkét esetben sor kerülhet akkor, ha az ügyvédi iroda valamely tagja az iroda tevékenységét súlyosan veszélyezteti. Bár az Üttv. szövege a gazdasági társaságokhoz hasonlóan azt várná el, hogy a kizárás során a jövőbeli eseményeket vizsgálják, az ügyvédi irodai és a (szabályozás lényegi azonossága miatt releváns) gazdasági társasági kizárásra vonatkozó bírói gyakorlat egyértelműen a kizárást megelőzően bekövetkezett magatartásokat teszi értékelhetővé. Ez azonban azzal is jár, hogy a kizárás jogszerű lehet akkor is, ha az ügyvédi iroda tagjának az ügyvédi iroda tevékenységét súlyosan veszélyeztető magatartásának a megismétlődésére vonatkozó adat nem merül fel, azaz a bírói gyakorlat a megismétlődés lehetőségét feltételezi, és azt vizsgálja, hogy ez milyen hatással lenne a jogi személy további működésére [lásd: Vékás Lajos–Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 323. o.]. A kizárás és ennek megfelelően rendkívüli felmondás alapja lehet az, ha a tag az alapító okiratban rögzített, az ügyvédi iroda fenntartási költségéhez való folyamatosan és rendszeres hozzájárulási kötelezettségét tartósan elmulasztja (KGD2009. 145.), de a gazdasági társaságokra vonatkozó gyakorlat is megfelelően irányadónak tekinthető. Ennek megfelelően megalapozhatja a tagsági jogviszony azonnali hatályú egyoldalú megszüntetését, ha a tag az ügyvédi iroda döntéshozó szerveinek a működését szándékosan akadályozza (BDT2012. 2789.), vagy az ügyvédi iroda érdekeivel ellentétes, kizárólag a tag érdekeit szolgáló magatartást tanúsít (BDT2011. 2451.). Önmagában azonban az, hogy a tag nem vesz részt az ügyvédi iroda taggyűlésein, nem elegendő a tagsági jogviszony azonnali hatályú megszüntetéséhez (BDT2005. 1270.).

A (tag általi) rendkívüli felmondásra ezen felül sor kerülhet akkor is, ha az ügyvédi iroda másik tagja az alapító okirat rendelkezéseit súlyosan megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további együttműködést nagymértékben veszélyezteti. Logikus, hogy az ügyvédi irodából való „kiválást” a jogalkotó az onnan való kizáráshoz képest enyhébb feltételekhez köti, hiszen elvileg a következmények is enyhébbek, illetve e jogintézmény célja épp az ügyvédi magánautonómia biztosítása. Ennek megfelelően az alapító okirat rendelkezései megszegése súlyának nem feltétlenül az ügyvédi iroda működésére gyakorolt hatásban, hanem például az ügyvédi iroda tagjának jogaira, jogos érdekeire gyakorolt hatásában kell megjelennie. Az ügyvédi iroda személyegyesítő jellege és az ügyvédségbe vetett közbizalom fenntartása is alátámasztja, hogy a jogalkotó a rossz vagy megromlott „házasságok” fenntartását nem várja el az ügyvédi iroda tagjaitól.

A rendkívüli felmondás közlésére a rendes felmondáshoz hasonlóan csak írásban kerülhet sor, amelyet az ügyvédi iroda irodavezetőjével, az irodavezető rendkívüli felmondását pedig az ügyvédi iroda tagjaival kell közölni. A kizárás taggyűlési határozattal történik, ettől az alapító okiratban sem lehet eltérni.

A rendkívüli felmondást és a kizárást is be kell jelenteni a területi ügyvédi kamarának, és kérni kell a változás bejegyzését az ügyvédi kamarai nyilvántartásba. Ha az ügyvédi iroda tagja a kizárással nem ért egyet, a Ptk. 3:35. §-a szerint kérheti a bíróságtól az erről szóló határozat hatályon kívül helyezését, azaz ez a jogvita nem az ügyvédi kamarai változásbejegyzési eljárás tárgyát képezi. Ha ilyen per indul, a változásbejegyzési eljárást az Ákr. 48. § (1) bekezdés a) pontja alapján fel kell függeszteni.

---