Változhat a Be-ben a bírák kizárása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Közzétételre került a kormány hivatalos oldalán az az előterjesztés, amely alapján a büntetőeljárásról szóló és a  büntetés-végrehajtási törvényt is módosítanák az Alkotmánybíróság tavalyi határozata, valamint az alapvető jogok biztosának jelentése alapján.

Az előterjesztés szerint a vádemelést követően a bíróság további eljárásából ki lesz zárva az, aki az ügyben a vádemelés előtt bíróként eljárt.

Az Alkotmánybíróság a 34/2013. (XI. 22.) AB határozatában alkotmányos követelményként azt rögzítette, hogy a büntetőeljárási törvény 21. § (3) bekezdés a) pontja alapján a bíróság további eljárásából a nyomozási bíróra vonatkozó szabályok szerint eljáró törvényszéki egyesbíró is kizártnak minősül az ügy érdemi elbírálásából, majd utóbb, a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatában azt állapította meg a testület, hogy alkotmányos követelmény az is, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el. Az Alkotmánybíróság határozatainak indokolása szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt pártatlanság követelménye megkívánja, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bírói feladatokat látott el, ugyanis azzal szükségszerűen együtt jár a bizonyítékok bizonyos szintű, előzetes értékelése. E körben pedig nincs alapvető különbség a nyomozási bíró, a nyomozás során a törvényszéknek az előzetes letartóztatás egy éven túli hosszabbítása tárgyában eljáró bírája, vagy a nyomozás során az előzetes letartóztatás elrendelése, illetve meghosszabbítása tárgyában hozott elsőfokú bírósági határozat elleni fellebbezést elbíráló másodfokú bírósági tanács tagjainak feladatai között. Ebből fakadóan pedig a Be. 21. § (3) bekezdés a) pontjának – amely szerint a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben nyomozási bíróként járt el – szűkítő értelmezése sem alkotmányosan nem megalapozott. Ez a rendelkezés elsősorban a nyomozási bírót érinti, ezért az ügy fogalma alatt azokat a feladatokat kell érteni, amelyeket jogszabály a nyomozási bíró hatáskörébe utal.

Az Országos Bírósági Hivatal elnökének kezdeményezése alapján a folyamatosan a tartós és akár kereshető hozzáférhetőség megvalósítása érdekében a hirdetmények elsősorban interneten történő közzétételét rendszeresíti.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

Az előterjesztés ezzel egyidejűleg a jogalkalmazásban kevéssé alkalmazott sajtóhirdetmény útján történő értesítés lehetőségét megszünteti. A terheltnek szóló hivatalos iratok kézbesítéséhez ugyanakkor a Be. számos esetben olyan jelentős következményeket társít, hogy a minél szélesebb körű hozzáférés lehetőségének fenntartása indokolt. Az előterjesztés ezért az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt esetén fenntartja azt, hogy a hirdetményt a honlapon történő közzététel mellett a terhelt utolsó ismert belföldi lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti helyi önkormányzat hirdetőtábláján is ki kell függeszteni.

A hatályos szabályozás az előzetes letartóztatás egy éven túli meghosszabbításáról való döntés meghozatalát a törvényszék hatáskörébe utalja. Az előzetes letartóztatásban töltött hosszabb idő nem indokolja a döntéshozó fórum megváltoztatását, mivel ez nem jelent többletgaranciát. Nem magyarázható ugyanis az a különbségtétel, hogy ha a nyomozási bíró az előzetes letartóztatás elrendeléstől számított egy évig meg tudja ítélni a kényszerintézkedés meghosszabbításának indokoltságát, akkor egy év elteltét követően miért nem teheti ezt meg. Ezért a módosítás az előzetes letartóztatás vádemelés előtti meghosszabbítását az elrendeléstől számított időtartamtól függetlenül a nyomozási bíró határkörébe utalja.

Az ideiglenes kényszergyógykezelés – a kényszerintézkedés elrendelése esetén – a bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig tart. A jogintézmény kényszerintézkedés jellegére figyelemmel indokoltságnak időszakos vizsgálata nem mellőzhető, melyre a bíróság jogosult. Tekintettel arra, hogy az előzetes letartóztatás meghosszabbítása tárgyában való döntés – függetlenül a meghosszabbítás időtartamától – a nyomozási bíró hatáskörébe kerül, indokolt az ideiglenes kényszergyógykezelésre vonatkozó szabályoknak e rendelkezéssel való összhangba hozatala. Miután az ideiglenes kényszergyógykezelés indokoltságának felülvizsgálata tárgyában – az előzetes letartóztatás meghosszabbítására irányuló eljáráshoz hasonló módon – a kényszerintézkedés tartamától függetlenül nyomozás bíró jár el, a határozata elleni fellebbezés elbírálását indokolt a vádemelést követő jogorvoslatot elbíráló fórummal összhangban szabályozni.

A 2014/42/EU irányelv kimondja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az érintett személynek lehetősége legyen a befagyasztást elrendelő határozatot (a magyar szabályok szerinti lefoglalásról és zár alá vételről rendelkező határozatot) a bíróság előtt megtámadni. A lefoglalás esetén Be. hatályos szövege csak akkor teszi lehetővé a bírósági felülvizsgálatot, ha a lefoglalást elrendelő határozatot az ügyész hozta, az irányelv szerint azonban a fellebbezési lehetőséget akkor is biztosítani kell, ha a lefoglalásról a nyomozó hatóság rendelkezik.

A módosítás a szabályozás egyértelműségét hivatott szolgálni annak félreérthetetlen kimondásával, hogy bíróság határozatának hatályon kívül helyezése vagy az Alkotmánybíróság általi megsemmisítése esetén az eljárást meg kell ismételni. melyben a megsemmisített határozat született, újra le kell folytatni, egyben meg is adja a megismételt eljárás lefolytatásának eljárásjogi kereteit.

A magyar büntetőeljárási törvény hagyományosan kiemelt védelemben részesíti fiatalkorúak csoportját, de a védelem egyes eszközeinek igénybevétele szükségszerűen lassítja az eljárást, ezért e védelem a határzárral kapcsolatos bűncselekmények külön eljárásában nem volt általánosan érvényesíthető. Mivel azonban a jogalkalmazói tapasztalatok szerint határzárral kapcsolatos eljárásban fiatalkorúval szemben büntetés kiszabására egyáltalán nem, bírósági eljárás lefolytatására pedig csak kivételesen került sor, a fiatalkorúaknak biztosított büntetőeljárási védelem erősítése nem járhat az eljárások gyorsaságának és hatékonyságának csökkenésével. Az előterjesztés ennek megfelelően bevezeti a fiatalkorúak eljárásának szabályait a határzárral kapcsolatos külön eljárásba, egyúttal fenntart néhány olyan eltérő rendelkezést, amely továbbra is biztosítja az ilyen ügyek kellően gyors elintézésének lehetőségét, és mellőz egyes olyan merev kötelezéseket, amelyek az ilyen eljárásban valós garanciális tartalmat nem hordozhatnak.

Az előterjesztés a fiatalkorúak tekintetében elsőfokon az egyesbíró eljárását csak arra az esetre teszi kötelezővé, ha az eljárás tárgya kizárólag határzárral kapcsolatos bűncselekmény. Ilyen esetben is lehetőséget biztosít a tanács elé utalásra olyan esetekben, ahol a pedagógus ülnök részvétele valós többletgaranciát jelent, vagyis ha a terhelt magyar állampolgár vagy Magyarországon bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik.

A kötelezően elkészítendő környezettanulmány várhatóan nem érné el célját az olyan fiatalkorúak esetén, akiknek háttere nem térképezhető fel. Az előterjesztés ilyennek tekinti azokat a nem magyar állampolgárokat, akik Magyarországon bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel nem rendelkeznek. Amennyiben mégis szükséges a környezettanulmány elkészítése, úgy az rövidített tartalommal is kibocsátható.

 

A Be. 542/H. § (1) bekezdése a házi őrizet végrehajtási helyeként a menedékjogról és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személyek elhelyezésére, ellátására és fogva tartására szolgáló létesítményt jelöli ki. Az előterjesztés az ettől való eltérés lehetővé tétele érdekében írja elő, hogy a kísérő nélküli fiatalkorú terhelt házi őrizete gyermekvédelmi intézményben is végrehajtható legyen.

A rendelkezés a folyamatban lévő és – a módosítás specialitására tekintettel – a jogerősen lezárt ügyekre is tartalmaz átmeneti rendelkezéseket. Az átmeneti rendelkezések megalkotását lényegesen meghatározó körülmény, hogy a 21/2016. (XI. 30.) AB határozat – ellentétben a már hivatkozott és hasonló tárgyú döntést megfogalmazó 34/2013. (XI. 22.) AB határozattal – nem tartalmazza azt a megkötést, hogy az alkotmányos követelményt a határozat közzétételét követően indult büntetőeljárásokban kell csak alkalmazni, továbbá meg is semmisítette a kifogásolt kúriai ítéletet. Mindezekre tekintettel kérdésessé vált a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatban kifejtett alkotmányos követelmény érvényesítésének az időbelisége, azaz hogy ezt az új, és a bíróságok által értelemszerűen az eddigi ítélkezés során nem követett alkotmányos követelményt mely időponttól kell alkalmazni, illetve az alkotmányos követelményt mely ítéletek esetében kell érvényesíteni.

A kiszámíthatóság és a jogbiztonság követelményére figyelemmel azonban az ügyek széles körét érintő kétség nem tartható fenn, ezért az Alkotmánybíróság által nyitva hagyott kérdést a jogalkotónak kell egyértelműen rendeznie. Az Ab. tv. 43. és 45. §-ainak rendelkezéseiből következően az Alkotmánybíróság határozatának ex tunc hatálya csak akkor van, ha az Alkotmánybíróság a határozatában Alaptörvénnyel ellentétes jogszabályt semmisít meg és egyúttal kifejezetten rendelkezik is arról, hogy ez a felül nem vizsgált bírói döntéseket is érinti. A fentiekre tekintettel az AB határozatban írt alkotmányos követelménynek az AB határozat közzétételét követően meginduló eljárásokban kell érvényesülnie. Az említett két AB határozat közzététele napjára figyelemmel rendezi a módosítás azt, hogy mely időponttól kezdődően kell kizártnak tekinteni a vádemelés utáni bírósági eljárásból a nyomozás során eljárt bírót és az észszerűség szempontjaira figyelemmel a folyamatban lévő ügyek tárgyában való döntéshozatal fórumrendszerét. Ennek a fórumrendszernek a megállapítása annak kizárását célozza, hogy az egyébként szigorú határidőkhöz kötött, kényszerintézkedésekről szóló nyomozási bírói ügyekben az áttételek a határidő lejártát, ezzel együtt a kényszerintézkedés tárgyában való döntés eredményességét veszélyeztessék.

[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]

Az alapvető jogok biztosa, mint nemzeti megelőző mechanizmus az AJB-3865/2016. sz. jelentésében ajánlást fogalmazott meg az igazságügyi miniszternek a Bv. tv. és végrehajtási rendelete motozásra vonatkozó szabályainak a módosítására avégből, hogy egyértelműek legyenek a motozás tartalmi elemei. A Bv. tv. 151. §-a megfogalmazása eltérő értelmezésre vezethetett a tekintetben, hogy a motozás és a ruházatátvizsgálás eltérő fogalmat takarnak-e. A módosítás egyértelművé teszi, hogy a motozás milyen cselekményeket foglal magában, vagyis hogy a ruházatátvizsgálás a motozás egyik típusa.

A módosítás az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás szabályainál is végez apróbb pontosításokat. A kártalanításból levonható követeléseknek csak egy részénél indult végrehajtási eljárás, más esetben, így a polgári jogi igény büntetés-végrehajtási bíró határozatával történő beszámítása esetén mögöttes szabályként nem lenne alkalmazható a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény. Ezért a Bv. tv.-ben – a kielégítési sorrend mellett – önálló törvényi rendelkezést igényel az a kérdés is, hogy ha a kártalanítás összege nem fedezi a követeléseket, akkor a követelések kielégítésére milyen arányban kerülhet sor. A szabályozást egyértelművé téve a módosítás rögzíti, hogy az azonos soron lévő követelések kielégítésére a követelések arányában kerülhet sor.

Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás egy speciális büntetés-végrehajtási bírói eljárás, amelyre a Bv. tv. 50. § (1) bekezdés d) pontja szerinti, az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott, illetve védőjük kérelmére vonatkozó általános szabályokhoz képest –annak sajátosságaira figyelemmel – egyedi eljárási ügymenet került bevezetésre. A bv. intézet a véleményével együtt terjeszti fel a kérelmet, meghatározott dokumentumok csatolásával, amelyek az esetek túlnyomó többségében önmagukban alkalmasak a kérelem jogi alapjának eldöntésére. Szükségtelen adminisztratív terhet jelentene tehát ezekben az ügyekben, ha a büntetés-végrehajtási bíró minden esetben kötelezően beszerezné az ügyészi véleményt. A módosítás ennek mellőzéséhez termeti meg a jogszabályi alapot, a bíróság mérlegelésére bízva annak megkérését.

Valamennyi módosítás esetén indokolt a mielőbbi hatálybalépés, ezért az előterjesztés úgy rendelkezik, hogy a kihirdetést követő nyolcadik napon hatályba lép.

(kormany.hu)

---