A gyermek érdeke az első

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A magyar bíróságok döntésüket azzal indokolták, hogy a Franciaországba való visszaszállítás esetén egy olyan személy gondozná a gyermeket, akit nem ismer, olyan helyen, amely idegen a gyermek számára, és csak nagyon keveset találkozhatna az édesanyjával, aki eddig nevelte.

Az alapügy

Egy francia állampolgárságú férfi fordult 2016 februárjában az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB), mert a magyar hatóságok nem tették lehetővé, hogy fia visszatérjen Franciaországba. A kérelmező szerint ezzel Magyarország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezménye (Egyezmény) 8. cikkében garantált magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát. 

[multibox]

A kérelmező 2003-ban élettársi kapcsolatot létesített egy magyar nővel, aki kiköltözött hozzá Franciaországba. 2013 októberében a párnak közös fia született.

Ezt követően az magyar nő erőszak miatt jelentette fel a francia férfit, és azzal vádolta, hogy többször agresszív volt vele és közös gyermekükkel szemben, ezért veszélyben érzi a biztonságukat.

A nő 2014. januárjában a kérelmező előzetes beleegyezése nélkül Magyarországra utazott a fiával és azóta is a szüleivel él Szombathelyen.

A kérelmező nem nyugodott bele gyermeke jogellenes elvitelébe, ezért védelembe vétel iránti kérelmet terjesztett elő a Szombathelyi Járásbíróságon.

A magyar eljárással párhuzamosan Franciaországban is megindította a gyermek jogellenes külföldre vitele miatti eljárást. A Thonon-Les-Bains-i bíróság 2014 márciusában megállapította, hogy a gyermeket az édesanyja jogellenesen vitte külföldre és a francia édesapánál helyezte el, illetve kizárólagos felügyeleti jogot is ítélt számára. A bíróság egyidejűleg elrendelte a döntés előzetes végrehajtását. A magyar nő fellebbezett az döntéssel szemben, ezért a fellebbezést elbíráló bíróság felügyelet melletti láthatási jogot biztosított a számára, amelyet minden második vasárnap délután 2 és délután 4 óra között gyakorolhatott, illetve visszaállította a szülők közös felügyeleti jogát. A Brüsszel II. rendelet alapján a másodfokú bíróság 2015 januárjában végrehajtási záradékkal látta el döntését.

A harmadfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság végül megsemmisítette a másodfokú határozatot és a Felülvizsgálati Bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

A francia eljárással együtt az édesapa Magyarországon is mindent megtett gyermeke láthatása érdekében.

2014 decemberében a kérelmező a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelérnek Polgári Jogi vonatkozásairól szóló hágai egyezmény (Hágai Egyezmény) és a Brüsszel II. rendelet alapján kérte a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól (PKKB) a gyermek Franciaországba való visszaszállításának elrendelését. A kérelmező tájékoztatta a bíróságot, hogy élettársa jogellenesen, az ő hozzájárulása nélkül változtatta meg gyermek lakóhelyét.

A PKKB végül 2015 februárjában elutasította a francia édesapa kérelmét. A Hágai Egyezmény alapján ugyan megállapította, hogy az édesanya jogellenesen vitte el a gyermeket Franciaországból, azonban álláspontja szerint a gyermeknek szüksége van az édesanyjára, mivel még mindig anyatejen él. A gyermek számára káros lehet, ha édesanyját csak minden második vasárnap két órát láthatja. Mivel az édesapa minden nap reggel 7-től este 10 óráig dolgozik, így a PKKB szerint nehezen tudná megoldani a gyermek felügyeletét, illetve a gyermek és az édesanya közötti kapcsolattartást is nehézkesen lehetne teljesíteni. Azt is a kérelmező terhére értékelte, hogy csak a gyermek jogellenes külföldre vitele után egy évvel kérelmezte a bíróságnál a gyermek visszavitelét, annak ellenére, hogy azóta már többször járt Magyarországon, de nem próbált meg gyermekével kapcsolatba lépni.

A fellebbezés során eljárt Fővárosi Törvényszék helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. 

Az édesapa felülvizsgálati eljárást kezdeményezett a Kúriánál. Álláspontja szerint a Hágai Egyezmény Fővárosi Törvényszék által hivatkozott rendelkezéseit csak kivételesen lehet alkalmazni és sem a gyermek életkora, sem az édesanyával való szorosabb kapcsolat nem indokolja, hogy a gyermeket ne szállítsák vissza eredeti lakóhelyére. Kifejtette, hogy ő is hozzájárult a gyermek gondozásához, ezért azt nem lehet úgy értékelni, hogy nem képes a gyermek felügyeletét ellátni. Az édesapa szerint a Fővárosi Törvényszék döntése a gyermek érdekeire sem volt tekintettel, mert szerinte az csak közös szülői felügyelettel valósítható meg. Kiemelte továbbá, hogy volt élettársa akadályozta a kapcsolattartást, illetve 2014 augusztusáig nem is volt tudomása a gyermek tartózkodási helyéről.

A Kúria elutasította a felülvizsgálati kérelmet. Az ítélet indokolása szerint ugyan a Brüsszel II. Rendelet és a Hágai Egyezmény felállítja azt a vélelmet, hogy a gyermek elsődleges érdeke az eredeti lakóhelyére való azonnal visszaszállítás, azonban a Hágai Egyezmény 13.  Cikke kivételes esetben lehetőséget ad a vélelem megdöntésére.  Különösen figyelembe kellett venni ezzel kapcsolatban, hogy a gyermek a jogellenes külföldre vitelekor még csak két és fél hónapos volt és azóta már évek teltek el anélkül, hogy az édesapjával kapcsolatot tartott volna. A Kúria szerint ennek az volt az oka, hogy az édesapa a gyermekvédelmi szolgálat által szervezett keretek között sem volt hajlandó felvenni a kapcsolatot a gyermekével. A Kúria úgy ítélte meg, hogy a gyermeknél az ismeretlen környezetbe való áthelyezés komoly pszichikai sérülést eredményezhet.

[htmlbox BDT]

A Felek álláspontja

A kérelmező szerint a magyar bíróságok azon döntéseikkel, amelyekben megtagadták a gyermek visszaszállítását Franciaországba, megsértették a családi élet tiszteletben tartásához való jogát.

A kérelem elfogadhatóságának vizsgálata során a Kormány úgy érvelt, hogy a kérelmező visszaél a jogorvoslati jogával, mivel bizonyos körülményeket nem tüntetett fel a kérelmében. Valótlanul hivatkozott arra, hogy az elsőfokú francia bíróság kizárólagos felügyeletet biztosított a részére, mivel az édesanya fellebbezése folytán számára a másodfokú bíróság láthatást biztosított és közös szülői felügyeletről rendelkezett. A kérelmező arról sem tájékoztatta az EJEB-et, hogy európai elfogatóparancs van vele szemben az édesanyának okozott súlyos testi sértés miatt.

A kérelmező szerint az Egyezmény 8. cikkének megsértése megállapításához szükséges minden lényeges körülményt előadott és álláspontját a kérelemhez csatolt bírósági ítéletek is alátámasztják. Azt elismerte, hogy az elsőfokú francia bíróság döntése a kérelem előterjesztésekor még nem volt jogerős. A súlyos testi sértés megtörténtét tagadta.

A jogorvoslathoz való joggal kapcsolatban az EJEB emlékeztetett a gyakorlatára, amely szerint a kérelmet ezen okból csak akkor lehet elutasítani, ha a kérelmező valótlanságokat állít. Az EJEB akkor is elutasítja a kérelmet, ha a kérelem nem teljes, ezért alkalmas a bíróság félrevezetésére, de ebben az esetben is csak akkor, ha a hiányzó információk lényegesek és a kérelmező nem szolgál elfogadható magyarázattal arra, hogy e körülményeket miért nem közölte. Az EJEB szintén elutasítja a kérelmet, ha az elbírálás közben lényeges fejlemény történik az egyéb eljárásokban, azonban a kérelmező ezekről az EJEB-et nem tájékoztatja. Azonban ezekben az esetekben a kérelmet csak akkor lehet visszautasítani, ha minden kétséget kizáróan bebizonyosodott a kérelmező EJEB félrevezetésére irányuló szándéka.

Az EJEB a fentiekre tekintettel nem tartotta megalapozottnak a Kormány kifogásait, mert a kérelmező elsősorban a magyar bíróságok döntései miatt fordult az EJEB-hez, amelyekben a francia bírósági ítéltek ellenére megtagadták a gyermek Franciaországba való visszaszállítását, illetve úgy ítélték meg, hogy a francia bíróságok döntései megsértethették a családi élet tiszteletben tartásához való jogot. Álláspontjuk szerint semmilyen olyan körülmény nem merült fel, amely a kérelmező szándékos félrevezetéseként értékelhető.

A kérelmező szerint egyértelműen megsértették a családi élete tiszteletben tartásához való jogát, amikor a magyar bíróságok hibás döntéseikkel megtagadták a gyermek Franciaországba szállítását. A magyar bíróságok ezenkívül nem vizsgálták meg kellő körültekintéssel a gyermek érdekét, illetve összekeverték azt az anya érdekeivel. A magyar bíróságok a kérelmező szerint megsértették a Hágai Egyezményt is, valamint nem indokolták, hogy a gyermek Franciaországba történő visszaszállítása miért okoz számára súlyos mentális sérüléseket.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

Az EJEB döntése

Az EJEB gyakorlata alapján a Brüsszel II. Rendelet és a Hágai Egyezmény együttes alkalmazásakor a bíróságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a fél az általa hivatkozott kivételes szabály alkalmazását megfelelően indokolta-e, illetve ezeket a kivételes szabályokat a felek Egyezményben rögzített családi élet tiszteletben tartásához való jogával együttesen kell értékelni.

Az EJEB szerint a gyermek visszavitelének megtagadását lehetővé tevő különleges szabályok alkalmazásakor a bíróságoknak nemcsak a komoly sérelem fennállását kell megállapítaniuk, hanem részletesen meg kell indokolniuk, hogy milyen körülmények teszik lehetővé a kivételes szabályok alkalmazását. Amennyiben a visszautasításkor a bíróság nem indokolja megfelelően döntését, az az érintett fél családi élethez való jogának és a Hágai Egyezmény által elérni kívánt célok sérelmét eredményezi. A Hágai Egyezményben foglalt kivételeket megszorítóan kell értelmezni.

A Hágai Egyezmény preambulumában a gyermekek „szokásos tartózkodási helyük szerinti államba” történő visszatérésének alapelvét írják elő, a bíróságoknak ezért meg kell győződniük arról is, hogy az adott országban biztosítják a megfelelő körülményeket, és ha valamilyen kockázat merül fel, megteszik a szükséges védelmi intézkedéseket.

A Hágai Egyezményben rögzítetteket az EU tagállamok esetében a Brüsszel II. rendelettel összhangban kell értelmezni. Mindkettő kimondja azonban, hogy a döntés meghozatalakor a gyermek számára legkedvezőbben kell eljárni. A Brüsszel II. rendelet szerint a gyermek visszavitelét meg lehet tagadni, ha az az ország, amelybe a gyermeket jogellenesen elvitték, jogszerűen tiltakozik a visszaszállítás ellen.

Az EJEB az ügy vizsgálatakor megállapította, hogy a kérelmező és gyermeke közötti kapcsolattartás az Egyezményben rögzített családi élethez való jog hatálya alá tartozik, a magyar bíróságok pedig döntéseikkel korlátozták a kérelmező ezen jogát, ezért vizsgálni kell, hogy a korlátozás egy demokratikus társadalomban szükséges volt-e.

Az EJEB úgy látta, a Kúria alaposan megvizsgálta a körülményeket és jogszerűen hozta meg a megfelelő indokolással ellátott döntését.

A magyar bíróságok az eljárás során megfelelően figyelembe vették a felek bizonyítási indítványait, a gyermek pszichológiai vizsgálatának eredményét, az édesapa nyilatkozatát a gyermek jövőbeni gondozásáról, illetve a francia bírósági döntéseket. A döntés meghozatala során döntőként értékelték, hogy a Franciaországba való visszaszállítás esetén egy olyan személy gondozná a gyermeket, akit nem ismer, olyan helyen, amely idegen a gyermek számára, és csak nagyon keveset találkozhatna az édesanyjával, aki eddig nevelte.

Az EJEB kifejtette: A Brüsszel II. Rendelet alapján a magyar hatóságoknak minden további vizsgálat nélkül végre kellett volna hajtaniuk a francia bírósági döntéseket, azonban a Rendelet alapján a magyar hatóságok mégis jogszerűen tagadták meg a végrehajtást, mert annak foganatosítása a magyar közrendbe ütközött volna. Az EJEB úgy találta, hogy a gyermek érdekeit a francia bíróságok olyan szűk körben értelmezték, amellyel megsértették a gyermek alapvető jogait.

 (hudoc.echr.coe.int)

[htmlbox eu_kozjog_es_pol]

---