A katalán függetlenségi törekvés margójára

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A katalán függetlenségi törekvések az Európai Unió egységét veszélyezteti, így a Európai Bizottság és Tanács a spanyol kormányt sürgeti a helyzet mielőbbi békés úton való rendezésére.

2017. októberében a katalán függetlenségi törekvésre figyelt a világ, mely október elsején tartott függetlenségi népszavazással kezdődött, ahol a spanyol rendőrök brutális fellépése bejárta a világsajtót. Ezt követően október 10-én a katalán parlament megszavazta a függetlenségi nyilatkozatot, amely végrehajtását a katalán elnök ideiglenesen felfüggesztette a spanyol kormánnyal való tárgyalások idejére. Október 27-én azonban megszavazta a katalán parlament a Katalán Köztársaság létrehozásáról szóló függetlenségi javaslatot és egyoldalúan kikiáltotta a tartomány elszakadását Spanyolországtól melyet, a spanyol szenátus intézkedés csomagja követett, amellyel feloszlatta a katalán parlamentet és előre hozott választásokat tűzött ki december 21-ére az Alkotmány 155. cikke alapján. Ezt követően szintén október 27-én a katalán elnök a kormány több tagjával együtt Brüsszelbe ment, hogy felhívja az Európai Unió figyelmét Katalóniára. Mindeközben a spanyol állami főügyész büntetőeljárást kezdeményezett lázadás, hűtlen kezelés és további állam elleni bűncselekmények miatt a katalán kormány több tagja ellen. A puskaporos helyzetet Theo Francken belga menekültügyi és migrációs államtitkár a belga köztévének adott interjúja koronázta meg, melyben valószínűsítette, hogy Belgium politikai menedékjogot adna Carles Puigdemont leváltott katalán elnöknek, ha kérelmezné, tekintettel arra, hogy a spanyol kormány börtönbüntetéssel való fenyegetése már a tisztességes eljárást is megkérdőjelezi.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

 

Ezen rövid összefoglalóból is kitűnik, hogy Katalónia időről időre feltörő függetlenségi törekvése, a korábbinál erőteljesebben és összetettebben jelent meg október hónap folyamán, hiszen a katalán elnök a függetlenséget is kikiáltotta, melyet október hónap elején megtartott népszavazással igazolt.  Nemzetközi jog szempontjából több kérdés merül fel, a katalán függetlenségi törekvések kapcsán, mint például az önrendelkezéshez való jog, egy állam létrejöttének a feltételei, illetve a politikai menedékjog.

Október elején az Európai Unió a függetlenségi törekvésekre úgy reagált, hogy a népszavazás Spanyolország belső ügye és tiszteletben tartja a spanyol alkotmányt és a jogállamiságot. Juncker, az Európai Bizottság elnöke emellett hangsúlyozta, hogy az egységre és a stabilitásra kell törekedni, nem pedig a megosztottságra és a széttöredezettségre. A függetlenség kikiáltása után az Európai Tanács elnöke pedig kijelentette, hogy továbbra is Spanyolországgal fog hivatalos kapcsolatot tartani az Európai Unió, azaz továbbra is Spanyolország részének tekinti Katalóniát. Ennek az álláspontnak legnagyobb kritikusa, a szerb elnök Aleksandar Vučić volt, amikor Prokopisz Pavlopulosz görög elnökkel tartott belgrádi sajtótájékoztatón feltette a kérdést, hogy lehet, hogy a katalán népszavazás törvénytelen, holott Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltását nem előzte meg referendum, mégis az Európai Unió 22 tagállama elismerte. Így az Európai Uniót képmutatónak és kettős mércét alkalmazónak nevezte.

Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy mégis mennyiben hasonlít Koszovóra Katalónia?

A nemzetközi jog kifejezetten nem rendelkezik a szétválás/elszakadás jogáról, azonban nemzetközi jogban ritka esetekben láthatunk olyanra példát, mint Koszovóban vagy Bangladesben. A 2010-es Nemzetközi Bíróság Koszovóról szóló tanácsadói véleményéből azonban egyértelműen kiderül, hogy a nemzetközi jog nem tiltja kifejezetten az egyoldalú függetlenségi nyilatkozatokat, csak az erőszak révén kikiáltott függetlenségi nyilatkozatokat ítéli el. Azonban felmerül, hogy a katalán önrendelkezési népszavazás esetén a katalánok hivatkozhatnak e egyáltalán magára az önrendelkezéshez való jogra? Nemzetközi jog szempontjából nem igazán.  Az első érv, hogy a katalánok nemzetként tekintenek magukra, míg a spanyolok csak nemzetiségként tekintenek rájuk, így az önrendelkezési jog helyett egyszerűen csak a spanyol államban való autonómiájához való jog illeti meg őket. Ugyanis a nemzeti önrendelkezési jog egy nép vagy nemzet függetlenségéhez, az önálló állami léthez és belügyeinek önálló intézéséhez való jogot jelent, amely feltételezi, hogy annak az alanya egy nép vagy nemzet. A második érv, hogy a koszovóiak sokkal erősebb önmeghatározó és szétválást erősítő érvekkel rendelkeztek, mint a katalánok mivel az előbbiek sokkal könnyebben bizonyíthatták, hogy anyaállamuk nem reprezentálja megfelelően érdekeiket. Spanyolország azonban olyan demokratikus nemzet, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat. Így a nemzetközi jogban az önrendelkezési jogot nem csak népek, hanem akár az elszakadáshoz való jogként való elismerők esetén sem lenne elegendő érv, hiszen ennek alapfeltételeként tekintik, hogy az adott állam nem elégíti ki a területén élő nemzetiség, népcsoport fennmaradásához szükséges igényét, amely Katalónia esetében nem igaz, hiszen széleskörű autonómiával is rendelkezik. Így ebben az esetben az önrendelkezési jog elismerése precedenshez vezetne, hiszen minden fönnálló nemzeten belül léteznek különböző csoportok, akik regionális, szociális vagy kulturális különbségek alapján különböznek, mint például Németországban a szászok és a bajorok.

[htmlbox jogtar_kepzes]

 

Koszovó 2008. február 17-én egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától, és rövid időn belül a nemzetközi közösség számos tagja új államként el is ismerte, mely az államelismerés kérdéséhez vezet tovább. Azonban a Koszovó függetlenségét támogató országok a nemzetközi jogtól függetlenül, különleges helyzetére tekintettel ismerték el, mely a többi függetlenedni vágyó állam precedensként történő hivatkozását akadályozza. Ezzel szemben Katalónia olyan függetlenségi népszavazásokat tartott, amelyeket a nemzetközi közösség szinte egyetlen állama sem támogatott. A két eset közötti különbség, hogy az államok többsége illegálisnak tartja ezeket a függetlenségi népszavazásokat, mivel ellentétben áll az anyaországok érdekeivel és erre tekintettel az államok belső ügyeinek minősítik. Ezt az álláspontot erősíti, hogy az állam keletkezésének származékos módjai között a fúziót, szétválást és elszakadást is ismeri a nemzetközi közjog, mint új állam keletkezésének módja, azonban részleteiben nem szabályozza folyamatát, ami szintén arra mutat, hogy annak megítélését az államokra bízza.

Így szükségképpen két nemzetközi elv kerül összeütközésbe népek önrendelkezési joga és a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elve.

A fentiekből következően pedig jól látszik, hogy a nemzetközi jog bizonyos szélsőséges esetekben viseli csak el az elszakadást, és ezzel együtt vállalja a más államok belügyeibe való beavatkozást, de kizárólag csak azon esetekben ahol az anyaállam nem tartja tiszteletben az emberi jogokat. Ebből kifolyólag Katalóniának nincs alapos nemzetközi jogi érve a szétválásra, és a katalán függetlenségi népszavazás spanyol beavatkozása ellenére sem rendelkezik megfelelő jogalappal.

Az utolsó pont pedig a Belgium által a katalán elnök számára való politikai menedékjog biztosítása. Az 1951. Évi Genfi egyezmény kimondja, hogy menedékjog faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözött személynek adható, aki állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy aki állampolgársággal nem rendelkezve és korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva ilyen események következtében nem tud, vagy az üldözéstől való félelmében nem akar oda visszatérni.  Amennyiben a fent meghatározást Spanyolország és Belgium viszonyára rávetítjük, az finoman szólva is példa nélküli lenne és az Európai Unión belüli széthúzásokhoz vezetne. Ennek fényében nem meglepő, hogy Belgium is vitatni kényszerült a politikai menedékjog megadásának a lehetőségét.

A fentiek alapján így nem meglepő, hogy az Európa Unió az egység és a stabilitás jegyében a Spanyol kormányt a helyzet mielőbbi békés rendezésére hívta fel, mielőtt a katalán függetlenedés további töréspontokhoz vezetne nem csak Spanyolországon, hanem az egész Európai Unión belül.

2017. november 4-én a spanyol kormány európai elfogató parancsot adott ki a katalán elnök és több minisztere ellen. A katalán elnök november 5-én több miniszter társával együtt feladta magát a brüsszeli rendőrségen.

---