A környezethez való jog (hiánya) az amerikai alkotmányban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az USA mind a mai napig egyike ama kevés államnak, ahol az alkotmány semmilyen formában nem rendelkezik a környezethez való jogról, jóllehet az amerikai alkotmány preambuluma, még ha csak áttételesen is, de biztosítja e szempontok érvényesülését az ottani jogrendszerben. A szerző ugyanakkor arra a következtetésre jut, ha mostantól a rövidtávú üzleti szempontok dominánsan érvényesülnek a környezetvédelmi megközelítéssel szemben, és ez bírja az új amerikai kormányzat kifejezett támogatását is, az USA-ban egy alkotmányos szintű szabályozás talán fontosabb lenne, mint valaha.

E dolgozat a Siegler Ügyvédi Iroda / Weil, Gotshal & Manges, az Új Jogtár és az Ars Boni által meghirdetett 2016. évi cikkíró-pályázat keretében született és harmadik helyezést ért el.

Az egészséges környezethez való jog a XXI. század első felére a talán leggyorsabban szabályozott gazdasági, szociális és kulturális joggá vált mind nemzetközi, mind nemzeti szinten. Az alkotmányos szintű szabályozási igény gyorsulását jól mutatja, hogy amíg ezen jogot elsőként csak az 1959-es madagaszkári alkotmány rögzítette, és még 1966-ban is csak az alkotmányok alig egy százalékában jelent meg valamilyen formában, addig napjainkra már az ENSZ 193 tagállamából 150 alkotmányában szerepel a környezethez való jog elismerése, azaz az ENSZ-tagállamok több, mint 75 százaléka fontosnak tartotta a környezethez való jog alkotmányos védelmének deklarálását. Magyarország sem kivétel ez alól: az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy „Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez”, mely szabályozás lényegében változatlan formában lett átvéve a korábbi Alkotmány 1989-ben elfogadott 18. §-ából. Az alkotmányos szintű szabályozáshoz érdemi alkotmánybírósági gyakorlat is kapcsolódik, így mindenekelőtt a 28/1994. (V. 20.) számú határozat, melyben az Alkotmánybíróság a természetvédelmi területek privatizációjával kapcsolatban valójában a környezethez való jog alkotmányos értelmezésébe fogott, illetve a jog hatékony érvényesüléséhez szükséges egyes jogalkotási hiányosságokra hívta fel a figyelmet.

Az Egyesült Államok azonban mind a mai napig egyike azon kevés államnak (többek között Ausztráliával, Japánnal, Kanadával vagy éppen Kínával együtt), ahol az alkotmány semmilyen formában nem rendelkezik a környezethez való jogról. Ez még akkor is igaz, ha az egyes amerikai államok közül immáron hat (Hawaii, Illinois, Massachusetts, Montana, Pennsylvania, Rhode Island) alkotmányában is szerepel valamilyen formában az egészséges környezethez való jog elismerése, a kaliforniai alkotmány pedig a vízhez való jog érvényesítésére vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. Tekintettel arra, hogy a 2016 novemberében újonnan megválasztott amerikai elnök, Donald Trump még a kampányidőszakban kijelentette, hogy győzelme esetén az Egyesült Államok ki fog lépni a 2016 április végén aláírt és 2016 szeptember elején megerősített párizsi klímavédelmi egyezményből, miközben támogatni fogja az amerikai olajipar és a szénalapú gazdaság fejlesztését, érdemes megvizsgálni, hogy a környezethez való jog alkotmányos szintű szabályozásának (látszólagos?) hiánya milyen mozgásteret biztosít az Egyesült Államok kormányzata számára környezetvédelmi kérdésekben, és valóban szükséges-e a környezet védelmének alkotmányos szintű szabályozása az amerikai jogrendszerben.

A nem létező alkotmányos szabályozás

Az Egyesült Államokban a nemzetközi tendenciákhoz már képest meglehetősen korán, 1962-ben felmerült annak igénye, hogy a környezethez való jogot valamilyen formában alkotmányos szinten is szabályozni kellene. A korabeli érvelés szerint erre azért lett volna szükség, mert az alapító atyák, bármilyen bölcsek és előrelátóak voltak is, de nem gondoltak arra, hogy a Bill of Rights-ban garanciális szabályokat kellene rögzíteni annak érdekében, hogy az állampolgárokat megvédjék akár a magánfelek, akár az állami vállalatok által kibocsátott „halálos mérgekkel” szemben. Bár az Egyesült Államok Alkotmányának állandósága legendásan közismert, az 1960-as években több példa is volt az Alkotmány kiegészítésére (igaz, az ekkoriban elfogadott módosítások kivétel nélkül az elnökválasztáshoz, illetőleg a szavazójoghoz kötődnek), így akkoriban nem tűnt reménytelen próbálkozásnak elfogadni egy ilyen, világviszonylatban is előremutató környezetvédelmi tárgyú rendelkezést. A kezdeményezés legfontosabb támogatója, Rachel Carson azonban nem sokkal később rákban elhunyt, így az Alkotmány környezetvédelmi tárgyú módosítására végül sem akkoriban, sem azóta nem került sor.

Az Egyesült Államok környezetvédelmi tárgyú bírói gyakorlatából kiemelhető az 1970-es Environmental Defense Fund Inc. v. Corps of Engineers of United States Army-jogeset, melyben az EDF környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezet egy gát építését szerette volna megakadályozni Arkansasban. Érvelésük szerint „Isten teremtményei szépségének élvezete, és az, hogy egy olyan környezetben éljünk, mely megőrzi az élet megszámlálhatatlan formáit, része annak a szabadságnak, amit az Ötödik és a Tizennegyedik Alkotmánykiegészítés tartalmaz, valamint része mindazon jogoknak, melyek a Kilencedik Alkotmánykiegészítés értelmében az emberek nem ruháztak át.” A bíróság, bár értékelte a felperes által felhozott érveket, úgy ítélte meg, hogy a felperes alkotmányos jogai nem sérültek a gátépítéssel, annak meghatározására pedig, hogy szükséges-e egy önálló környezethez való jog alkotmányos szintű rögzítése, a jogalkotó van a legjobb pozícióban, az nem a bíróság feladata. Hasonlóan elutasította a bíróság a felperes érvelését az 1972-es Tanner v. Armco Steel-ügyben, melyben a felperes az alperes által a petróleumfinomítója által okozott szennyezés miatt szeretett volna kártérítést kapni, és ugyancsak az alkotmányból próbálta levezetni a környezethez való jogának létezését, és persze annak sérelmét. Az ügyek (és az azóta zajlott valamennyi, alkotmányi szintű érvekre történő hivatkozást felmutató ügy) közös jellemzője, hogy a bíróságok minden esetben visszautasították azt, hogy a jelenlegi amerikai alkotmányból levezethető lenne az egészséges környezethez való jog bármilyen formája. Való igaz, hogy az Egyesült Államok Alkotmánya számos korlátozást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a kormányzatnak mit lehet, mit kell, illetőleg mit nem lehet tennie egyes területeken, az Alkotmány szövegéből azonban semmilyen környezetvédelmi jogi kötelezettség (beleértve a jogalkotási kötelezettséget is természetesen) nem vezethető le, ahogy azt az említett bírói döntések is megállapítják.

…vagy mégis létező? A preambulum jogi jelentősége

Az amerikai szakirodalomban számos érv és ellenérv feszül egymásnak arra vonatkozóan, hogy szükséges-e a környezethez való jog kifejezett, alkotmányos szintű rögzítése

Bár az Egyesült Államok Alkotmánya a fentiek szerint kifejezetten nem tartalmaz a környezet védelmére vonatkozó rendelkezést, ez azonban nem azt jelenti, hogy az Alkotmányból közvetett módon ne lehetne azt mégis levezetni. Egyes vélekedések szerint a Preambulum azon rendelkezéséből, hogy „biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára”, következik az, hogy a kormányzat köteles elkerülni és megelőzni minden visszafordíthatatlan hatással járó cselekményt, különösen ideértve a környezet védelmével kapcsolatos kérdéseket. Hogy ez a megközelítés mennyire helytálló, azt jól mutatja az 1969-ben elfogadott National Environmental Policy Act, melynek 101(a) szakasza kifejezetten rögzíti, hogy a Kongresszus ezt a törvényt annak tudatában fogadja el, hogy az emberi tevékenység kihat a környezetre, és a gazdasági, szociális és egyéb követelményeket nem csupán a jelen, hanem a jövő generáció érdekeire tekintettel is szükséges szabályozni.

Általában is igaz, hogy az Egyesült Államokban a Preambulumnak az Alkotmány értelmezése során valódi szerepe van: már az 1793-as Chrisholm v. Georgia-ügyben felmerült az a kérdés, hogy az Alkotmány értelmezése során mennyiben lehet a Preambulumra hivatkozni, és a Legfelsőbb Bíróság az ítéletét (melyben a központi és a szövetségi kormány közötti hatásköri kérdések eldöntése volt az ügy tárgya) többek között a Preambulumra is alapozta. Miként azt Marshall főbíró megfogalmazta az 1819-es Sturges v. Crowninshield-ügyben az Alkotmány jelentőségéről szólva, egy intézmény szellemiségét leginkább annak szövegéből lehet meghatározni. Márpedig ehhez nem csak lehetséges, de egyenesen elengedhetetlen a vizsgálódást a Preambulummal kezdeni, hiszen az tartalmazza az alapító atyák legfontosabb célkitűzéseit és szándékait. Az 1840-es Holmes v. Jennison-ügyben ezt a Legfelsőbb Bíróság még egyértelműbbé tette: az Alkotmány értelmezése során annak egyetlen szava sem tekinthető feleslegesnek vagy jelentés nélkülinek, beleértve természetesen a Preambulumot is.

Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy amikor az amerikai Alkotmány Preambuluma akként rendelkezik, hogy a szabadság áldásait „magunk és utódaink számára” is biztosítani kell, ez valójában alkotmányos szintű kötelezettséget jelent a jövő generáció érdekeinek figyelembe vételére a kormányzat döntéseinek meghozatala során, azaz végső soron a Preambulum, még ha csak áttételesen is, de biztosítja a környezetvédelmi szempontok érvényesülését az amerikai jogrendszerben.

Szükséges-e önálló alkotmányos szabályozás?

Az amerikai szakirodalomban számos érv és ellenérv feszül egymásnak arra vonatkozóan, hogy szükséges-e a környezethez való jog kifejezett, alkotmányos szintű rögzítése. Az érvek egy része nem környezeti vagy emberi jogi, hanem inkább történeti jellegű: az Egyesült Államok alkotmánya olyan szilárd, melyet csak egészen kivételes esetekben szabad módosítani, és erősen kérdéses, hogy a környezetvédelmi szabályozás igénye tekinthető-e egyáltalán ilyen kivételes lehetőségnek. Ezt az érvet egyaránt lehet pozitív és negatív álláspontként is értelmezni. Az Egyesült Államok Alkotmányának elfogadása óta immáron összesen huszonhét kiegészítés lépett hatályba, azaz ha feltétlenül szükséges, akkor az Alkotmány kiegészítésének nincs akadálya. Másfelől viszont az utolsó alkotmánykiegészítés immáron közel negyedszázada, 1992-ben lépett hatályba (és az is még egy 1789-es módosítás volt a képviselők fizetéséhez kapcsolódóan, melynek hatályba lépésére több mint 200 évet kellett várni), azaz az elmúlt időszakban már nem találunk példát az Alkotmány kiegészítésére. Pont ezért nem valószínű, hogy épp egy olyan ügyben történne ebben változás, mely bár szimbolikus fontossággal bír, de (különösen az ipari szektorban) nem élvez egyértelmű támogatást.

Vannak azonban olyan érvek is, amelyek a szorosan vett környezetvédelmi szabályozáshoz és annak lehetséges következményeihez kapcsolódnak.

Az alkotmányos szintű szabályozás indoka mellett szól, hogy egy ilyen rendelkezés egyértelműen megerősítené a környezetvédelem fontosságát az Egyesült Államokon belül: javítaná a környezetvédelmi szabályozást általában is, és különösen a szabályozás végrehajtása vonatkozásában. Egy önálló környezetvédelmi rendelkezés további előnye, hogy csökkenti a környezeti igazságtalanságokat, megnöveli a gazdasági és szociális jogok jelentőségét és érvényesíthetőségét az Egyesült Államokban, és végül általánosságban is javítaná a környezetvédelem helyzetét. Ez utóbbi érv mind belső, mind nemzetközi jogi szempontból fontos. Az Egyesült Államok belső jogában, a környezetvédelem kevésbé hangsúlyos helyzete miatt számos területen láthatunk példát a javakkal történő pazarlásra, az üzemanyag-fogyasztástól (gépjárművek mérete) át egészen a csomagolóanyagok használatáig. Nemzetközi szinten pedig azért járhatna előnnyel egy alkotmányos szintű szabályozás az Egyesült Államokban, mert az USA számos környezetvédelmi tárgyú nemzetközi szerződés aláírásától tartózkodott az elmúlt évtizedekben, érvként elsősorban mindig a környezetvédelmi szabályozásnak az amerikai gazdaságra gyakorolt negatív hatását felhozva. És bár az Egyesült Államok ugyan aláírta a 2015. évi párizsi klíma-megállapodást, illetőleg néhány további környezetvédelmi tárgyú megállapodást is ratifikált az elmúlt években, azonban még a korábbi (és feltehetően későbbi) amerikai elnökökhöz képest rendkívül progresszív Barack Obama elnök sem tudott igazi áttörést elérni a környezet védelme területén.

Az alkotmányos szintű szabályozással szemben is komoly érvek hozhatóak azonban fel. Egyes nézőpontok szerint egy ilyen szabályozás túl bizonytalan tartalmú lenne ahhoz, hogy igazán hasznos lehessen, márpedig igazán konkrét tartalmú és kikényszeríthető szabályozást, figyelemmel az ütköző gazdasági és politikai érdekekre, aligha lehetne elfogadtatni. Ez pedig egyben azt is jelentené, hogy egy megalkotandó szabályozás aligha lenne hatékony, és egy, a gyakorlatban nem megfelelően működő környezetvédelmi tárgyú rendelkezés több kárt okozna a környezetvédelem ügyének, mint amekkora hasznot jelentene a rendelkezés léte. Más álláspontok szerint egy környezetvédelmi klauzula elfogadása értelmetlen és felesleges, hiszen már jelenleg is megfelelő emberi jogi és környezetvédelmi jogi szabályozás létezik az Egyesült Államokon belül: az általános emberi jogi szabályozás jelenleg is az Alkotmányon alapul, míg a kapcsolódó környezetvédelmi tárgyú törvények esetében ugyancsak fellelhető némi alkotmányos alap – legalább a Preambulum szintjén. További vélekedések szerint egy ilyen alkotmányos szintű szabályozás feltehetően jelentős számú környezetvédelmi tárgyú, elsősorban kártérítési per megindítását eredményezné, ami nagymértékben visszavetné az amerikai gazdaság számára rendkívül fontos beruházásokat is. Ezen álláspontok leginkább egy környezetvédelmi szabályozás – rövidtávon az amerikai gazdaságra gyakorolt – káros hatásaira fókuszálnak, és nem is kívánnak foglalkozni azzal, hogy egy elfogadott szabályozás esetleg egy átmeneti negatív időszakot követően (például a fogyasztás szükségképpeni visszaesése miatt) a modern környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő, felelős, ugyanakkor eredményes gazdasági magatartásra ösztönöz.

Következtetések (helyett)

A környezetvédelemmel kapcsolatos szabályozási probléma akutságát jól mutatja, hogy jelenleg is zajlik egy olyan 3,7 milliárd dolláros költségvetésű, 1100 mérföld hosszúságú, négy államon átnyúló olajvezeték-építési projekt az Egyesült Államokban, mely az elkészülését követően napi 470 ezer hordónyi nyersolajat szállítana az észak-dakotai olajmezőktől a Chicago közelében levő finomítóig. A projekt a beruházók szerint nagymértékben elősegítené, hogy az Egyesült Államok kevésbé függjön az importált olajtól és munkahelyek sokaságát hozná létre, ugyanakkor más vélekedések szerint a projekt óriási környezeti kockázatokkal jár, és akár több amerikai állam teljes ivóvízbázisát is végzetesen szennyezheti. Miután 2016 szeptemberében egy amerikai bíróság engedélyezte a projekt folytatását, Barack Obama személyesen szólította fel a vállalatot az építkezés átmeneti felfüggesztésére és a környezetvédelmi és egyéb aggályok (például egy indián szent temetkezési helyet is megközelít a tervezett olajvezeték) érdemi megfontolására. Amíg azonban Hillary Clinton a kampány során csak egy teljesen semmitmondó nyilatkozatot adott ki a kérdésben, szemlátomást kerülve benne mindennemű állásfoglalást, addig Donald Trump még csak ilyen nyilatkozatot sem tett, sőt egyes sajtóhírek szerint üzleti érdekeltség is köti a vezeték beruházójához, az Energy Transfer Partners-hez, mely társaság egyben Trump kampányát is támogatta. Amennyiben pedig a rövidtávú üzleti szempontok dominánsan érvényesülnek a környezetvédelmi megközelítéssel szemben, és ez a megközelítés bírja az amerikai kormányzat kifejezett támogatását is, egy alkotmányos szintű és hatékony környezetvédelmi szabályozás az Egyesült Államokban talán fontosabb lenne, mint valaha – nem csak az Egyesült Államok és polgárai, hanem mindannyiunk számára.

Források, felhasznált irodalom

Könyvek, cikkek:

Carson, Rachel: Silent Spring. Houghton Mifflin, Boston, 1962.

Grear, Anna, Kotzé, Louis J.: Research Handbook on Human Rights and the Environment. Edward Elgar Publishing, 2015.

Harris, Shubha: Establishing a Constitutional Right to Environmental Quality. Forrás: http://apps.americanbar.org/environ/committees/lawstudents/writingcompetition/2008/WillMitSoL/ShubhaHarris.pdf (2016. november 10.)

Law, David S., Versteeg, Mila: The Evolution and Ideology of Global Constitutionalism. California Law Review, 2011/5.

Jogesetek:

Chrisholm v. Georgia, 2 U.S. 419 (1793)

Environmental Defense Fund Inc. v. Corps of Engineers of United States Army, 325 F.Supp. 728, 730 (1970).

Holmes v. Jennison, 39 U.S. 540 (1840)

Richfield Oil v. State Board, 329 U.S. 69 (1946)

Sturges v. Crowninshield, 17 U.S. 122 (1819)

Tanner v. Armco Steel, 340 F. Supp. 532 (S.D. Tex. 1972).

Weboldalak:

http://www.conlaw.org/prearg4.htm (2016. november 10.)

http://www.environmentmagazine.org/Archives/Back%20Issues/2012/July-August%202012/constitutional-rights-full.html (2016. november 10.)

http://www.nytimes.com/2016/11/03/us/president-obama-says-engineers-considering-alternate-route-for-dakota-pipeline.html?_r=0 (2016. november 10.)

https://www.washingtonpost.com/news/energy-environment/wp/2016/04/11/obamas-fast-move-to-join-the-paris-climate-agreement-could-tie-up-the-next-president/ (2016. november 10.)

---