A mentőszolgáltatás feltételei

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alábbi írásban a szerző az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a Falck Rettungsdienste GmbH, Falck A/S kontra Stadt Solingen-ügyben[1] született.

Ami az előzményeket illeti, a Falck Rettungsdienste GmbH, a Falck A/S és a Stadt Solingen közötti jogvitában a düsseldorfi regionális felsőbíróság, az Oberlandesgericht Düsseldorf az Európai Unió Bíróságához (EUB) előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelme a közbeszerzésről szóló, 2014/24/EU irányelv[2] (Irányelv) 10. cikke h) pontjának értelmezésére vonatkozott.

A irányelv „Különös kizárások a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések esetében” rendelkezései szerint:

„Ez az irányelv nem alkalmazandó azokra a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre, amelyek tárgya:[…]

h) az állampolgárok védelmét célzó, polgári védelmi és veszélymegelőzési szolgáltatások, amelyeket nonprofit szervezetek vagy egyesületek nyújtanak, és amelyek a 75250000‑3 [tűzoltási és mentési szolgáltatások], 75251000‑0 [tűzoltó szolgáltatások], 75251100‑1 [tűzoltási szolgáltatások], 75251110‑4 [tűzmegelőzési szolgáltatások], 75251120‑7 [erdőtűzoltási szolgáltatások], 75252000‑7 [mentési szolgáltatások], 75222000‑8 [polgári védelmi szolgáltatások]; 98113100‑9 [atombiztonsági szolgáltatások] és 85143000‑3 [mentőszolgálat] CPV‑kód alá tartoznak, kivéve a betegszállítási mentőszolgáltatásokat;[…]”

A kérelem alapjául a Falck Rettungsdienste GmbH és a Falck A/S, valamint Solingen város között a „Sürgősségi szolgáltatások Solingenben – V16737/128. projektszám” közbeszerzési szerződés 1. és 2. része közbeszerzési eljárást megindító hirdetménynek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való előzetes közzététele nélkül, közvetlenül történő odaítélése szolgált. Az Oberlandesgericht Düsseldorf jogértelmezésre irányuló kérelmének célja volt megtudni, hogy az irányelvi kivétel hatálya kiterjed-e a „mentőszolgáltatásokra”, és hogyan kell értelmezni a „nonprofit szervezet vagy egyesület” fogalmát, továbbá, hogy a tagállami jogszabályok esetleg hatással vannak-e ezen fogalmak terjedelmének meghatározására.

Az ügyben többek között részt vett és észrevételeket terjesztett elő az Arbeiter‑Samariter‑Bund Regionalverband Bergisch Land eV, a Malteser Hilfsdienst eV, és a Deutsches Rotes Kreuz, Kreisverband Solingen.

Fenti rendelkezése szerint az irányelv nem alkalmazandó azokra a közbeszerzési szerződésekre, melyek tárgyai az állampolgárok védelmét célzó, polgári védelmi és veszélymegelőzési szolgáltatások, amelyeket nonprofit szervezetek vagy egyesületek nyújtanak.

Az Oberlandesgericht Düsseldorf kérdései annak tisztázására irányultak, milyen feltételeknek kell megfelelnie a mentőszolgáltatásnak ahhoz, hogy a 2014/24 irányelv hatálya alá tartozzon, vagy annak hatálya alól kizárják. A szóban forgó feltételek vonatkoznak: a) e szolgáltatás objektív jellegére; és b) a szolgáltatást nyújtó – nonprofit szervezet vagy egyesület – sajátos személyes vagy szubjektív jellemzőjére[3].

A tényállás[4]

Solingen város 2016 márciusában a mentési szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési szerződés ötéves időszakra történő újbóli odaítéléséről határozott. A szerződéstervezet különösen önkormányzati mentőautóknak egyrészt olyan sürgősségi mentőszállítás céljából történő használatára, amelynek a fő feladata a sürgős betegek sürgősségi ellátást nyújtó ápoló által és mentőtiszt segítségével történő ellátása, másrészt pedig olyan betegszállítás céljából történő használatára vonatkozott, amelynek a fő feladata betegek mentőtiszt által és mentős segéd segítségével történő ellátása.

Solingen város nem tett közzé közbeszerzési eljárást megindító hirdetményt az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ellenben 2016. május 11én négy közhasznú szervezetet, köztük a kérdést előterjesztő bíróság előtti három beavatkozó felet, ajánlattételre hívta fel.

A versenykorlátozások tilalmáról szóló német törvény[5] 107. §-a (1) bekezdésének 4. pontja szerint:

„Általános kivételek

(1) E [negyedik] rész nem alkalmazandó azon közbeszerzési eljárások és koncessziók odaítélésére, amelyek a következőkre vonatkoznak:[…]

(4) a nonprofit szervezetek vagy egyesületek által nyújtott, az állampolgárok védelmére, a polgári védelemre és veszélymegelőzésre vonatkozó szolgáltatások, amelyek a 75250000‑3, 75251000‑0, 75251100‑1, 75251110‑4, 75251120‑7, 75252000‑7, 75222000‑8, 98113100‑9 és 85143000‑3 CPV-kód alá tartoznak, kivéve a betegszállítási mentőszolgáltatásokat. E pont értelmében nonprofit szervezetek vagy egyesületek különösen azok a segélyszervezetek, amelyeket a szövetségi vagy tartományi jog állampolgárok védelmét és polgári védelmet ellátó szervezetként ismer el.”

Az ajánlatok beérkezését követően mind az Arbeiter‑Samariter‑Bund Regionalverband Bergisch Land eV-nek, mind a Malteser Hilfsdienst eV-nek a szerződést alkotó két rész egyikét ítélték oda. A Falck Rettungsdienste, amely mentési és betegellátási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás, és a Falck A/S csoport, amelyhez a Falck Rettungsdienste tartozott, azt kifogásolták, hogy Solingen város anélkül ítélte oda a vitatott szerződést, hogy azt megelőzően az Európai Unió Hivatalos Lapjában közbeszerzési eljárást megindító hirdetményt tett volna közzé. A Falck és társai annak megállapítására irányuló jogorvoslati kérelmet nyújtottak be a Rajna-vidéki közbeszerzési tanácshoz, a Vergabekammer Rheinlandhoz, hogy e döntés sérti a jogaikat, és hogy Solingen városának a szerződést az uniós jognak megfelelő közbeszerzési eljárás lefolytatását követően kellett volna odaítélnie.

A Rajna-vidéki közbeszerzési tanács a 2016. augusztus 19-ei határozatával e jogorvoslati kérelmet, mint elfogadhatatlant, elutasította.

A vállalkozások által végzett mentési szolgáltatásokról, sürgősségi mentőszállításról és betegszállításról szóló észak-rajna-vesztfáliai törvény[6] 2. § (1) bekezdése alapján a mentési szolgáltatás magában foglalja szokatlan káresemény esetében a sürgősségi mentőszállítást, a betegszállítást és nagyobb számú sebesült vagy beteg ellátását. E § (2) bekezdésének első mondata alapján a sürgősségi mentőszállítás körébe tartozik a sürgős betegek esetében életmentő beavatkozások baleset helyszínén történő elvégzése, a sürgős betegek szállításra alkalmas állapotának elérése, és a szállításra alkalmas állapot fenntartása, valamint további sérülés elkerülése mellett többek között sürgősségi mentőautóval vagy mentőautóval további ellátásra alkalmas kórházba történő szállítása. A 2. § (3) bekezdése értelmében a betegszállítás körébe tartozik az e törvény 2. §-a (2) bekezdésének hatálya alá nem tartozó betegek vagy sebesültek, vagy egyéb segítségre szoruló személyek részére szakszerű segítség nyújtása, és e személyek szakképzett személyzet általi ellátása mellett többek között betegszállító járművel való szállítása.

A Falck és társai fellebbezést nyújtottak be a Rajna-vidéki közbeszerzési tanács határozatával szemben düsseldorfi regionális felsőbíróságához, az Oberlandesgericht Düsseldorfhoz. Azt kifogásolták, hogy e közbeszerzési tanács a versenykorlátozások tilalmáról szóló törvény 107. §-a (1) bekezdése 4. pontjának első mondatát, amelynek a szövege pontosan megegyezik a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontjával, nem az irányelvnek megfelelően értelmezte.

A düsseldorfi regionális felsőbíróság, az Oberlandesgericht Düsseldorf előtt a Falck és társai azt állították, hogy a szóban forgó mentési szolgáltatások nem minősülnek veszélymegelőzési szolgáltatásoknak. A „veszélymegelőzés” fogalma kizárólag a rendkívüli helyzetben lévő, nagy tömegekhez kapcsolódó veszély megelőzésére utal, így nincs saját jelentése, és nem terjed ki az egyes személyek életére és egészségére nézve fennálló veszély megelőzésére. Ebből következik, hogy a szakképzett személyzet közreműködésével történő betegszállítás, amely a szállítási szolgáltatáson túl magában foglalja a mentőtiszt által és mentős segéd segítségével történő ellátást, nem tartozik a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontjában előírt kizárás hatálya alá, mivel csak betegszállítási mentőszolgáltatásnak minősül.

A polgári védelemről és a katasztrófák esetén nyújtott segítségnyújtásról szóló német törvény[7] jelen eljárásban alkalmazott változata 26. §-a (1) bekezdésének második mondata előírja, hogy az e törvény szerinti feladatok ellátására különösen a Dolgozó Szamaritánusok Szövetsége, az Arbeiter-Samariter-Bund, a Német Életmentő Társaság, a Deutsche Lebensrettungsgesellschaft, a Német Vöröskereszt, a Deutsches Rotes Kreuz, a Johannita Segítő Szolgálat, a Johanniter‑Unfall‑Hilfe és a Máltai Segélyszolgálat, a Malteser‑Hilfsdienst alkalmas.

A tűzvédelemről, a segítségnyújtásról és az állampolgári védelemről szóló törvény[8] 18. §-a (1) bekezdésének első mondata és (2)bekezdése szerint:

„(1) Magán-segélyszervezetek segítenek balesetek és veszélyhelyzetek, nagy létszámú bevetést igénylő helyzetek és katasztrófák esetében, ha a legfőbb felügyeleti hatóság felé kinyilvánították, hogy készek az együttműködésre, és e hatóság általánosan megállapította az együttműködésre való alkalmasságot és az együttműködés szükségességét (elismert segélyszervezetek) […]

(2) A [polgári védelemről szóló törvény] 26. §-a (1) bekezdésének második mondatában említett szervezetek számára nem szükséges az együttműködés kinyilvánítása és az alkalmasság általános megállapítása.”

Ezen kívül a nemzeti jogalkotó nem dönthet úgy, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtti három beavatkozó fél csupán azon tényből kifolyólag nonprofit szervezet vagy egyesület, hogy azokat a nemzeti jog, a versenykorlátozások tilalmáról szóló törvény 107. §-a (1) bekezdése 4. pontja második mondatának megfelelően közhasznú szervezetként elismeri. Azok a feltételek ugyanis, amelyektől az uniós jog a „nonprofit szervezetnek” való minősítést függővé teszi, az EUB „Spezzino” és társai[9]– és a CASTA és társai[10]-ítéletében, vagy legalábbis a 2014/24 irányelv 77. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknál sokkal szigorúbbak.

A kérdést előterjesztő bíróság azon a véleményen volt, hogy a Falck és társai által benyújtott fellebbezésnek helyt lehet adni, ha a versenykorlátozások tilalmáról szóló törvény 107. §-a (1) bekezdésének 4. pontjában előírt kizárás kumulatív feltételei közül legalább egy nem teljesül. Következésképpen meg kell határozni, hogy először is a vitatott szerződés a veszélymegelőzési szolgáltatásokra vonatkozik-e, másodszor, hogy mely időponttól kezdve tekinthetők a nonprofit szervezet vagy egyesület jogállásának az elnyeréséhez megkövetelt feltételek teljesítettnek, harmadszor pedig azon szolgáltatások jellegét, amelyek az e rendelkezésben alkalmazott „betegszállítási mentőszolgáltatás” kifejezés alá tartoznak.

A kérdést előterjesztő Oberlandesgericht Düsseldorf szerint, miközben az állampolgárok védelme előre nem látható, békeidőkben előforduló nagyobb katasztrófákra vonatkozik, a polgári védelem fogalma esetében a polgári lakosság háborúban történő védelméről van szó. A „veszélymegelőzési szolgáltatások” fogalma azonban magában foglalhat az egyes személyek egészségére és életére nézve fennálló veszélyek megelőzésére irányuló szolgáltatásokat, amennyiben azokat olyan szokásos veszélyekhez, mint a tűzhöz, betegségekhez vagy balesetekhez kapcsolódó azonnali fenyegetettséggel szemben nyújtják. A „veszélymegelőzés” ezen értelmezése annál is inkább kötelező, mert a Falck és társai által támogatott megszorító értelmezés annak semmiféle saját normatív tartalmat nem tulajdonítana, mivel az mind „az állampolgári védelem”, mind a „polgári védelem” fogalmával összekeveredne.

E bíróság szerint a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontjában előírt kizárás célkitűzése – amelyet az irányelv (28) preambulumbekezdésének első mondata tisztáz – az, hogy lehetővé tegye a nonprofit szervezetek számára: a sürgősségi szolgáltatások területén az állampolgárok jóléte érdekében továbbra is működhessenek, annak kockázata nélkül, hogy a kereskedelmi célú vállalkozások részéről fennálló túl nagy verseny miatt kizárják őket a piacról. Mivel azonban a nonprofit szervezetek vagy egyesületek alapvetően a mindennapi mentési szolgáltatások területén avatkoznak be a magánszemélyek érdekében, e kizárás nem érné el célját, ha az csak a nagyobb katasztrófákkal szembeni megelőzési szolgáltatásokra lenne alkalmazandó.

A kérdést előterjesztő bíróságnak kétsége voltak abban is, hogy a versenykorlátozások tilalmáról szóló törvény 107. §-a (1) bekezdése 4. pontjának második mondatában megfogalmazott szabály összeegyeztethető-e a nonprofit szervezetek vagy egyesületek 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontjában szereplő fogalmával, mivel az állampolgárok védelmét és a polgári védelmet ellátó szervezetek jogállásának nemzeti jog szerinti törvényes elismerése nem szükségszerűen függ attól, hogy a szervezet nonprofit-e.

E tekintetben megkérdőjelezte a Falck és társai azon érvelését, miszerint a nonprofit szervezetnek a 2014/24 irányelv 77. cikkének (2) bekezdéséből, sőt az EUB „Spezzino” és társai- és a CASTA és társai-ítéletéből eredő további feltételeknek kell megfelelniük. Továbbá megállapította, hogy a mentőszolgálat kódja[11] az alá tartozó veszélymegelőzési szolgáltatásokat említi – a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontjában előírt kizárás – a „betegszállítási mentőszolgáltatások” kivételével. Így kérdése az volt, hogy e kivétel alóli kivétel kizárólag valamely betegnek bármely orvosi ellátás nélküli, betegszállító járművel történő szállítására vonatkozik-e, vagy az magában foglalja-e a szakképezett személyzet közreműködésével történő betegszállítást is, amely keretében a beteg orvosi segítségnyújtásban részesül.

E bizonytalanságok feloldása céljából az Oberlandesgericht Düsseldorf eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából négy kérdést terjesztett az EUB elé.

Az EUB értékelése és ítélete

1. Az EUB az előterjesztett kérdések sorrendjét megváltoztatta, elsőként az előterjesztett első és a negyedik kérdést értékelte és válaszolta meg.

A kérdések megválaszolás során előzetesen hangsúlyozta, hogy a sürgős betegek mentőautóban sürgősségi ellátást nyújtó ápoló/mentőtiszt által történő ellátása és a szakképzett személy közreműködésével történő betegszállítás nem minősül sem „állampolgári védelmi szolgáltatásoknak”, sem pedig „polgári védelmi szolgáltatásoknak”. Megállapítása szerint – az általa együttesen vizsgált – első és negyedik kérdésével az előterjesztő bíróság azt akarta megtudni, a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy egyrészt a sürgős betegek mentőautóban sürgősségi ellátást nyújtó ápoló/mentőtiszt által történő ellátása, másrészt a szakképzett személy közreműködésével történő betegszállítás a „veszélymegelőzési szolgáltatások” fogalma, a mentési szolgáltatások (75252000‑7 CPV-kód) és a mentőszolgálat (85143000‑3 CPV-kód) kódja alá tartozik-e, következésképpen ki van zárva eme irányelv hatálya alól, vagy hogy e szolgáltatások olyan „betegszállítási mentőszolgáltatásoknak” minősülnek, amelyek ennek alapján a szociális és egyéb egyedi szolgáltatások esetében megállapított különös szabályozás alá tartoznak.

E körben hangsúlyozta, hogy a 2014/24 irányelv nem határozza meg a „veszélymegelőzés” fogalmát, valamint az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből, továbbá az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját[12]. Kétségtelen, hogy bár, az „állampolgárok védelmének” és a „polgári védelemnek” a fogalma olyan helyzetekre utal, amelyekben olyan tömeges károkozással, mint például földrengés, cunami vagy háború, kell szembenézni, ebből nem következik szükségszerűen az, hogy a „veszélymegelőzés” fogalmának – amelyet szintén említ a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontja – ilyen tömegeket érintő dimenzióval kell rendelkeznie[13].

A 2014/24 irányelv 10. cikke h) pontjának mind szó szerinti, mind rendszertani értelmezéséből kitűnik, hogy a „veszélymegelőzés” mind a tömeget, mind az egyént érintő veszélyekre vonatkozik.

Először is e rendelkezés szövege maga is különböző CPV-kódokra utal, amelyek olyan veszélyekre vonatkoznak, amelyek tömegeket és egyént is érinthetnek. Ez vonatkozik többek között a tűzoltási és mentési szolgáltatások (75250000‑3), a tűzoltó szolgáltatások (75251000‑0), a tűzoltási szolgáltatások (75251100‑1), a tűzmegelőzési szolgáltatások (75251110‑4) CPV‑kódra, és konkrétabban az ügy tárgyára tekintettel a mentési szolgáltatások (75252000‑7) és a mentőszolgálat (85143000‑3) kódokra.

Másodszor, annak megkövetelése, hogy a veszélymegelőzés tömegeket érintő dimenziót öltsön, megfosztaná e kifejezést annak minden önálló tartalmától, mivel e fogalom vagy az „állampolgárok védelmével”, vagy a „polgári védelemmel” szisztematikusan összekeveredne. Márpedig, az EUB ítélkezési gyakorlatára is tekintettel, ha valamely uniós jogi rendelkezésnek többféle értelmezése is lehetséges, azt kell előnyben részesíteni, amely alkalmas eme rendelkezés hatékony érvényesülésének biztosítására[14].

Harmadszor, rendszertani szempontból a 2014/24 irányelv 10. cikke h) pontjának eme értelmezését megerősíti a (28) preambulumbekezdésének első mondata, amikor kimondja, hogy „ez az irányelv nem alkalmazandó bizonyos sürgősségi szolgáltatások esetében, amelyek ellátását nonprofit szervezetek vagy egyesületek biztosítják, mivel abban az esetben, ha e szolgáltatókat az ezen irányelvben előírt eljárás szerint kellene kiválasztani, e szervezetek egyedi sajátosságai nehezen lennének megőrizhetők”.

E tekintetben az EUB hangsúlyozta, hogy az irányelv alkalmazásának a kizárása nemcsak olyan sürgősségi szolgáltatásokra korlátozódik, amelyeket a tömegekre nézve bekövetkezett veszélyek során nyújtanak, továbbá, hogy az érintett közhasznú egyesületek tevékenységeinek lényege olyan sürgősségi szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek általában egyéneknek nyújtott, mindennapi beavatkozásokra irányulnak. Ugyanis pontosan e mindennapi mentési szolgáltatások nyújtásán keresztül így szerzett tapasztalatnak köszönhető, hogy e nonprofit szervezetek vagy egyesületek – a kérdést előterjesztő bíróság szerint – bevetésre készek, amikor „állampolgárok védelmére” és „polgári védelemre” irányuló szolgáltatásokat kell nyújtaniuk[15].

Negyedszer, ha a veszélymegelőzés és következésképpen a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontjában említett általános kizárás kizárólag a rendkívüli helyzetekben történő mentési beavatkozásokra korlátozódna, az uniós jogalkotónak nem kellett volna a kivétel alóli kivételben az egyszerű betegszállítást említeni. E tekintetben az EUB megállapította hogy a jogalkotó azért tartotta fontosnak a „betegszállítási mentőszolgáltatásokra” való hivatkozást, mert egyébként e szolgáltatásokat úgy kellene tekinteni, mint amelyek az e rendelkezésben előírt kivétel hatálya alá tartoznak. Ebből következően, a 2014/24 irányelv (28) preambulumbekezdésében említett célkitűzés nem valósul meg, ha a „veszélymegelőzés” fogalmát úgy kellene értelmezni, mint amely csak a tömegeket érintő veszélyek megelőzésére irányul[16].

A fenti megfontolásokat azzal összegezte, hogy mind a sürgős betegek mentőautóban sürgősségi ellátást nyújtó ápoló/mentőtiszt által történő ellátása, mind a szakképzett személy közreműködésével történő betegszállítás a „veszélymegelőzés” a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontja értelmében vett fogalma alá tartozik[17].

Következésképpen azt kell meghatározni, hogy e két szolgáltatást magában foglalja-e az e rendelkezésben felsorolt CPV-kódok valamelyike?

E körben előzetesen rögzítette, hogy a 2014/24 irányelv 10. cikke h) pontjának struktúrája egy kivételt és egy kivétel alóli kivételt tartalmaz. E rendelkezés a közbeszerzési eljárások klasszikus szabályai alól azzal a kettős feltétellel zárja ki az állampolgárok védelmére, a polgári védelemre és a veszélymegelőzésre vonatkozó szolgáltatásokat, hogy e szolgáltatások megfelelnek az e rendelkezésben említett CPV-kódoknak, és hogy azokat nonprofit egyesületek nyújtják. A közbeszerzési eljárások szabályainak alkalmazása alóli e kivétel ugyanakkor egy kivétel alóli kivételt tartalmaz olyan értelemben, hogy e kivételben nem részesülnek azok a betegszállítási mentőszolgáltatások, amelyekre a közbeszerzési eljárás 2014/24 irányelv 74-77. cikkében előírt egyszerűsített szabályozása vonatkozik. E kivétel célja, hogy a nonprofit szervezetek vagy egyesületek megőrizzék egyedi sajátosságaikat azáltal, hogy azokra nem vonatkoznak az irányelvben meghatározott eljárások. Mindamellett a (28) preambulumbekezdés szerint e kivételnek a szigorú értelemben vett szükséges mértékre kell korlátozódnia.

Ebben az összefüggésben semmi kétség nincs afelől, hogy a sürgős betegek ellátása, amely ráadásul mentőautóban sürgősségi ellátást nyújtó ápoló/mentőtiszt által történik, a mentési szolgáltatások (75252000‑7) CPV-kód alá tartozik. A továbbiakban arra vonatkozóan tett az EUB megállapítást, hogy a szakképzett személy közreműködésével történő betegszállítás szintén ugyanezen kód vagy a mentőszolgálat (85143000‑3) CPV-kódja alá tartozik-e.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megfogalmazásából úgy tűnik, hogy a szakképzett személy közreműködésével történő betegszállítás nem felel meg a sürgős betegek szállításának. Mivel, a kérdést előterjesztő bíróság a sürgős betegek mentőautóban történő ellátását megkülönböztette a betegek betegszállító járműben ápoló/mentőtiszt által történő ellátásától, az EUB által megállapításra került, hogy ez utóbbi ellátást, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság szakképzett személy közreműködésével történő betegszállításnak minősített, nem valamennyi megfelelő speciális orvosi felszereléssel ellátott mentőautóval, hanem olyan betegszállító járművel végzik, amely lehet egy egyszerű szállító jármű is[18].

Mivel a 2014/24 irányelv 10. cikkének ezen irányelv (28) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett h) pontjából következik, hogy a közbeszerzési eljárás e rendelkezésben előírt szabályai alól a veszélymegelőzési szolgáltatások esetében történő kizárásban csak a nonprofit szervezetek vagy egyesületek által nyújtott bizonyos sürgősségi szolgáltatások részesülhetnek, és hogy annak a szigorú értelemben vett szükséges mértékre kell korlátozódnia, ebből következően a közbeszerzési eljárások szabályainak az irányelv 10. cikkének h) pontjában előírt alkalmazhatatlansága a sürgősségi szolgáltatás fennállásához elválaszthatatlanul kapcsolódik.

Vagyis, a szakképzett személyzetnek a betegszállító járművön való jelenléte önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy a 85143000‑3 CPV-kód alá tartozó mentőszolgálatról van szó. Ennek ellenére a sürgősség legalábbis potenciálisan megállapítható, ha olyan beteget kell szállítani, akinek az esetében fennáll annak a veszélye, hogy az említett szállítás során romlik az egészségi állapota. A szakképzett személy közreműködésével történő betegszállítás csak e feltételek mellett tartozhat a közbeszerzési eljárás szabályainak alkalmazása alóli, a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontjában előírt kivétel hatálya alá[19].

E körben az EUB hangsúlyozta, hogy a szakképzett személy közreműködésével történő betegszállítás jellemzője, hogy a beteg egészségi állapota miatt a szállító járműben bármely pillanatban sürgősségi helyzet állhat elő. A beteg egészségi állapotának a szállítás során való romlásának a veszélye tehát az oka annak, hogy az elsősegélynyújtásban megfelelően képzett személyzetnek a járművön kell tartózkodnia a célból, hogy elláthassa és adott esetben a szükséges sürgősségi orvosi ellátásban részesítse a beteget. Egyébiránt pontosítani kell, hogy a beteg egészségi állapota romlásának a veszélyét főszabály szerint objektíven kell értékelni. Ebből következően a szakképzett személy közreműködésével történő betegszállítás kizárólag akkor minősülhet a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontjában említett, a 85143000‑3 CPV-kód alá tartozó „mentőszolgálatnak”, ha egyrészt azt ténylegesen az elsősegélynyújtásban megfelelően képzett személyzet látja el, másrészt pedig olyan beteget érint, akinek az esetében fennáll annak a veszélye, hogy az említett szállítás során romlik az egészségi állapota.

Az EUB ítéletének rendelkezése szerint a 2014/24 irányelv 10. cikkének h)  pontját úgy kell értelmezni, hogy a közbeszerzési eljárás szabályainak az alkalmazása alól e rendelkezésben előírt kivétel kiterjed a mentési szolgáltatások (75252000‑7) CPV-kód alá tartozó, a sürgős betegek mentőautóban sürgősségi ellátást nyújtó ápoló/mentőtiszt által történő ellátására és a mentőszolgálat (85143000‑3) CPV-kód alá tartozó, a szakképzett személy közreműködésével történő betegszállításra, amennyiben a szakképzett személy közreműködésével történő betegszállítást ténylegesen az elsősegélynyújtásban megfelelően képzett személyzet látja el, és az olyan beteget érint, akinek az esetében fennáll annak a veszélye, hogy e szállítás során romlik az egészségi állapota[20].

2. Az EUB másodikként, az előterjesztett második és a harmadik kérdést az alábbiak szerint értékelte és válaszolta meg.

A kérdést előterjesztő bíróság az EUB által együttesen vizsgált második és harmadik kérdésével azt kívánta megtudni, hogy a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontját úgy kell-e értelmezni, egyrészt azzal ellentétes az, hogy a nemzeti jogban az állampolgárok védelmét és polgári védelmet ellátó szervezetként elismert közhasznú egyesületeket e rendelkezés értelmében vett „nonprofit szervezeteknek vagy egyesületeknek” tekintik, amennyiben a közhasznú egyesületi jogállás elismerése a nemzeti jogban nem függ nonprofit cél követésétől, másrészt pedig, hogy az olyan szervezetek vagy egyesületek, amelyeknek a célja közfeladatok ellátása, amelyek nem üzleti céllal működnek, és amelyek az esetlegesen elért nyereségüket a szervezet vagy az egyesület céljának az elérése érdekében újra befektetik, e rendelkezés értelmében vett „nonprofit szervezeteknek vagy egyesületeknek” minősülnek[21].

Az EUB szerint az állampolgárok védelmét és polgári védelmet ellátó szervezetként a német jogban a versenykorlátozások tilalmáról szóló törvény 107. §-a (1) bekezdése 4. pontjának második mondata alapján történő elismerés nem szükségszerűen függ attól, hogy az érintett szervezet nonprofit-e[22].

A polgári védelemről szóló törvény 26. §-a (1) bekezdésének második mondata annak megállapítására szorítkozik, hogy az e törvényben előírt feladatok ellátására különösen a Dolgozó Szamaritánusok Szövetsége, a Német Életmentő Társaság, a Német Vöröskereszt, a Johannita Segítő Szolgálat és a Máltai Segélyszolgálat alkalmas. Az eme öt közhasznú egyesületet a kiállított képesítési bizonyítvány a tűzvédelemről szóló törvény 18. § (2) bekezdése alapján mentesíti ama kötelezettség alól, hogy balesetek vagy tömegeket érintő sürgősség, nagymértékű beavatkozások és katasztrófák esetén a mentési vagy segítségnyújtási műveletekben való részvételükre vonatkozó általános képességüket elismertessék. Továbbá, sem a polgári védelemről szóló törvény 26. § (1) bekezdésének második mondatában, sem a tűzvédelemről szóló törvény 18. § (2) bekezdésében nem szerepel, hogy figyelembe veszik-e, és milyen mértékben a tevékenység nonprofit célját, és hogy az a közhasznú egyesületként való elismerés feltétele-e.

Következésképpen „az állampolgárok védelmét és polgári védelmet ellátó szervezeti” jogállás megadása nem garantálhatja bizonyossággal azt, hogy az e jogállásban részesülő jogalanyok nem követnek üzleti célt.

Továbbá, a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontja értelmében vett „nonprofit szervezetek vagy egyesületek” olyan szervezetek vagy egyesületek, amelyeknek a célja közfeladatok ellátása, amelyek nem üzleti céllal működnek, és amelyek az esetlegesen elért nyereségüket a szervezet vagy az egyesület céljának az elérése érdekében újra befektetik.

E tekintetben, miként az EUB megállapította, a 2014/24 irányelv (28) preambulumbekezdésében említett nonprofit szervezeteknek vagy egyesületeknek az irányelv 77. cikkének (2) bekezdésében említett feltételeket nem kell teljesíteniük. Nincs ugyanis egyenértékűség egyrészt a (28) preambulumbekezdésben említett e szervezetek vagy egyesületek, másrészt pedig az ugyanezen irányelv (118) preambulumbekezdésében említett, „a munkavállalói részesedésen vagy a munkavállalóknak az irányításukban való aktív részvételén alapul[ó szervezetek” és a „meglévő szervezetek mint például a szövetkezetek” között. Ezért nem állhat fenn egyenértékűség a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontja, amely a nonprofit szervezetek vagy egyesületek bizonyos tevékenységeit kizárja ezen irányelv hatálya alól, és az említett irányelv 77. cikke között sem, amely alapján a munkavállalói részesedésen vagy a munkavállalóknak az irányításukban való aktív részvételén alapuló szervezetek és a meglévő szervezetek mint például a szövetkezetek bizonyos tevékenységeire a 2014/24 irányelv 74-77. cikkében említett enyhébb szabályozás alkalmazandó[23].

Az EUB ítéletének rendelkezése szerint, a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontját úgy kell értelmezni: egyrészt azzal ellentétes az, hogy a nemzeti jogban az állampolgárok védelmét és polgári védelmet ellátó szervezetként elismert közhasznú egyesületeket e rendelkezés értelmében vett „nonprofit szervezeteknek vagy egyesületeknek” tekintik, amennyiben a közhasznú egyesületi jogállás elismerése a nemzeti jogban nem függ nonprofit cél követésétől, másrészt pedig, hogy az olyan szervezetek vagy egyesületek, amelyeknek a célja közfeladatok ellátása, amelyek nem üzleti céllal működnek, és amelyek az esetlegesen elért nyereségüket a szervezet vagy az egyesület céljának az elérése érdekében újra befektetik, az említett rendelkezés értelmében vett „nonprofit szervezeteknek vagy egyesületeknek” minősülnek.

Lábjegyzetek:

[1] ECLI:EU:C:2019:234

[2] A közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-ai európai parlamenti és tanácsi irányelv

[3] A 2014/24/EU irányelv (28) és a (118) preambulumbekezdése:

„(28) Ez az irányelv nem alkalmazandó bizonyos sürgősségi szolgáltatások esetében, amelyek ellátását nonprofit szervezetek vagy egyesületek biztosítják, mivel abban az esetben, ha e szolgáltatókat az ezen irányelvben előírt eljárás szerint kellene kiválasztani, e szervezetek egyedi sajátosságai nehezen lennének megőrizhetők. A kizárásnak mindazonáltal a szigorú értelemben vett szükséges mértékre kell korlátozódnia. Ennek megfelelően kifejezetten le kell szögezni, hogy a betegszállítási mentőszolgáltatások nem zárhatók ki az irányelv hatálya alól. Ezzel összefüggésben egyértelműen rendelkezni kell arról is, hogy a 601-es CPV- [Közös Közbeszerzési Szószedet] csoport (»Szárazföldi szállítási szolgáltatások«) nem foglalja magában a mentőszolgáltatásokat, amelyek a 8514-es alosztályba tartoznak. Egyértelművé kell tenni tehát, hogy azokra a 85143000‑3 CPV-kód alá tartozó szolgáltatásokra, amelyek kizárólag betegszállítási mentőszolgáltatásból állnak, a szociális és egyéb szolgáltatásokra megállapított különszabályokat (a továbbiakban: az enyhébb szabályozás) kell alkalmazni. Következésképpen az általános értelemben vett mentőszolgáltatás nyújtásáról szóló vegyes szerződések is az enyhébb szabályozás alá tartoznának, amennyiben a betegszállítási mentőszolgáltatások értéke meghaladná az egyéb mentőszolgáltatások értékét; […]

(118) A közszolgáltatások folyamatosságának a biztosítása érdekében eme irányelv keretében lehetővé kell tenni, hogy a bizonyos egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési eljárásokban való részvétel az adott szolgáltatásoknak a végső felhasználók számára való biztosítása tekintetében az olyan szervezetek számára legyen fenntartva, amelyek munkavállalói részesedésen vagy a munkavállalóknak az irányításukban való aktív részvételén alapulnak, vagy meglévő szervezetek, mint például a szövetkezetek számára. E rendelkezés hatálya kizárólag bizonyos egészségügyi, szociális és egyéb kapcsolódó szolgáltatásokra, bizonyos oktatási és képzési szolgáltatásokra, a könyvtári, irattári, múzeumi és egyéb kulturális szolgáltatásokra, valamint a sportszolgáltatásokra és a magánháztartások számára nyújtott szolgáltatásokra korlátozódik, és nem hivatott kiterjedni az ezen irányelv által egyéb tekintetben előírt semelyik kivételre sem. Indokolt, hogy az ilyen szolgáltatások csak az enyhébb szabályozás hatálya alá tartozzanak.”

[4] Ítélet 11-25. pont

[5] 2013. június 26-ai Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen, GWB, BGBl. I, 1750. o.

[6] 1992. november 24-ei Gesetz über den Rettungsdienst sowie die Notfallrettung und den Krankentransport durch Unternehmer (Rettungsgesetz NRW – RettG NRW)

[7] 1997. március 25-ei Zivilschutz und Katastrophenhilfegesetz, BGBl. I, 726. o.

[8] 2015. december 17-ei Gesetz über den Brandschutz, die Hilfeleistung und den Katastrophenschutz

[9] 2014. december 11-ei C‑113/13 Azienda sanitaria locale n. 5 „Spezzino” és társai-ítélet, EU:C:2014:2440

[10] 2016. január 28-ai C‑50/14 CASTA és társai-ítélet, EU:C:2016:56

[11] 85143000–3 CPV-kód

[12] 1984. január 18-ai Ekro-ítélet, 327/82, EU:C:1984:11, 11. pont; 2000. szeptember 19-ei Linster-ítélet, C‑287/98, EU:C:2000:468, 43. pont

[13] Ítélet 29. pont

[14] 2000. február 24-ei Bizottság kontra Franciaország-ítélet, C‑434/97, EU:C:2000:98, 21. pont

[15] Ítélet 33. pont

[16] Ítélet 35. pont

[17] Ítélet 36. pont

[18] Ítélet 42. pont

[19] Ítélet 45. pont

[20] Ítélet 51. pont

[21] Ítélet 52. pont

[22] Ítélet 53. pont

[23] Ítélet 53. pont

---