A nemzetközi adójog képviselője


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Beszélgetés Deák Dániel ügyvéddel, egyetemi tanárral, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdasági Jogi Tanszékének vezetőjével.


A gyakorló jogászi tevékenysége mellett az egyetemi munka a legfontosabb ambíciója?

Az egyetem után azonnal tanítani kezdtem, az ügyvédség spontán módon jött. Külön nehézséget jelent nekem, hogy ez a szép hivatás nemcsak szakmai munkát jelent, de ugyanakkor vállalkozás is, amit sokszor az egymásnak feszülő érdekek nyomása alatt, teljes erőbedobással kell végezni. Az ügyvédség komoly elköteleződés. Többször kaptam a pályám során a legnagyobb irodáktól ajánlatot, de valójában soha nem tudták elnézni nekem, hogy nem a tanácsadói munkára tettem fel kizárólag az életem, hogy máshol is van elfoglaltságom. Az utóbbi két-három évben az időm nagy részét az egyetem tölti ki, részben azért, mert tanszékvezető vagyok, másrészt mert az egyetemi közéletben is szerepet vállalok. Sajnos ma az egyetemek Magyarországon nincsenek fényes helyzetben. Jelentős erőforrásokat veszítettünk el, a jog- és közgazdaság-tudományi szakok a vidéki intézményekben végzetesnek tűnő hátrányba kerültek a fővárosiakkal szemben. Gazdasági szakjogászi munkámat az egyetemen is felhasználom, hiszen a hallgatókat élő példákkal és esetekkel tudom szembesíteni.

Úgy tudom, gyakorló jogászként alkalmanként megjelenik felsőbíróságok előtt, ide értve az EU Bíróságát is. Volt olyan ügy, amit esetleg Ön gondolt ki?

Igen, ilyen volt a szakképzési hozzájárulásról szóló ügy, de hasonló volt a helyzet az iparűzési adó kifogásolásával kapcsolatos ügyben is. Ezek hónapokig tartó feladatok voltak, hosszú, alapos felkészülésre volt szükség. Nemzetközi adózással foglalkozom, ezen belül legfontosabb szakterületem az európai uniós jogi vonatkozású ügyek, ami szűk terület, de próbálom maximálisan szolgálni a megbízó nemzetközi vállalkozások szempontjait, érdekeit.

Gyakran vállal meghívottként oktatást hazai és külföldi egyetemeken, és részt vesz itthoni és nemzetközi kutatásokban, konferenciákon.

Nemrég egy nagyszabású nemzetközi konferencián vettem részt, amelyet az adójogi törvényalkotás minősége témakörben szerveztek, és ahol mintegy harminc országból érkezett szakemberek mutatták be több hónapos előtanulmányaikat. Sajnos magyar képviselőkkel ilyen fórumokon ritkán találkozom. Úgy tűnik nekem, a környező országok sorra lehagynak bennünket.  Pl. a lengyel tanácsadói piaccal ma már nem lehet összehasonlítani a magyarországi lehetőségeket. 

Miként látja a hazai ügyvédség, illetve az adójogi tanácsadás helyzetét?

Itthon az ügyvédség virágkora talán a 90-es évek elején volt, amikor a nagy privatizációs bumm beindult, és egyszerre óriási mennyiségben kívánt ügyvédi munkát. A kétezres évek elején már nem volt meg ez a lendület, átalakult a piac és csak a legerősebbek maradtak meg. A 2004-es uniós csatlakozás megint felzárkózást jelentett, majd jött a 2008-as válság. Sajnos ez az adójogi tanácsadói munkára is negatív hatással volt. Konkrét esetre is emlékszem: a párizsi tőzsdére vezettek be részvényeket, ahol adózási szempontból az érintett hazai ügyfeleket képviseltem. Hosszú hetek előkészítő munkája ellenére úgy ítélték meg, hogy túl kockázatos vállalkozás lett volna a kibocsátás, ezért a megbízó vállalat az utolsó percben úgy döntött, hogy visszavonul. Sajnos a tőkepiacok gyakran kiszámíthatatlanok.

Azóta átalakult az adójogi tanácsadói piac?

Itthon az adójogi kultúra még alacsony, és a legnagyobb ügyvédi irodák is alig foglalkoznak adózási ügyekkel, inkább a piacvezető könyvvizsgáló cégre bízzák az adóügyeket.

Fotó: Krizsán Anita

Az egyetemi munka nemcsak tanítást jelent, hanem kutatást is. Említette, hogy két éve egy könyvön dolgozik „Alkotmányos adójog”címen, ami a tervek alapján az idén jelenik meg. Ezt a témát eddig még senki sem dolgozta fel?

Valóban nem. Látható, hogy 2012-től teljesen új korszak kezdődött Magyarországon. Az addig kialakult jogi kultúráról, az úgynevezett láthatatlan alkotmányról nem mondhatunk le, és próbálom ezt feldolgozni. Azt is szeretném megvizsgálni, hogy az elmúlt öt év gazdaságpolitikája milyen változásokat hozott a magyar adójogi rendszerben. A legkomolyabb problémák a jogállamiság tekintetében tapasztalhatók. Az adószabályok és az alkotmányos értékek között jól láthatóan konfliktusok merültek fel, amit meg kell magyarázni, és egyúttal egyfajta jövőképet is érdemes felvázolni. A jelenlegi adórendszer sokféle bajban szenved, de ahhoz, hogy megoldást találjunk viszonyítási alapot kell találni. Bartók Béla „Két arckép” című kompozíciójához hasonlítanám a magyar adórendszert. Mint ismert, a mű az ideálisról és a torzról szóló tételekből áll. Ahhoz, hogy meg tudjam magyarázni, mi miért torz, kell, hogy képem legyen arról, mi az ideális. Külön nehézséget jelent azonban, hogy nincs olyan ország, ahol a polgárok ideális adórendszerben meg tudnának egymással állapodni.

Elmondhatjuk: itthon igazságtalan adórendszer alakult ki az elmúlt évtizedekben, ami nem azért van, mert a politikusok igazságtalanságot akartak elkövetni, hanem azért, mert Magyarország azonnal a rendszerváltozást követően kényszerpályára került. Ahhoz, hogy a gazdasági egyensúlyt fenn lehessen tartani, megfelelő gazdasági, esetünkben elsősorban exportteljesítményre van szükség. A magyar gazdaság ezt önerőből nem képes megteremteni, ezért be kell hozni a külföldi tőkét és gazdasági kultúrát. A mindenkori kormánynak ezért az első számú feladata az, hogy külföldi vállalatokat hozzon ide. Ehhez a befektetéseket ösztönözni kell, aki viszont fogyaszt, azt adókkal kell terhelni. A szegények számára azonban sajnos nem választási lehetőség, hogy fogyasszanak vagy megtakarítsanak, mert nem keresnek annyit, hogy választani tudjanak. Ezért kénytelenek elfogyasztani azt, amit megkerestek és ennek következtében tulajdonképpen „bünteti” őket az adópolitika. Az egymást követő magyar kormányok az ilyen értelemben igazságtalan adópolitikát abban a reményben folytatják, hogy ezzel majd egyszer megteremthető a jólét magasabb színvonala, és akkor vissza lehet juttatni javakat azoknak a szegényebb rétegeknek is, akiktől most elvontak. A remények beteljesülése persze mindig a bizonytalan jövőbe tolódik ki.

Az új Jogtár egyes előfizetési konstrukciói

mellé most táblagépet adunk!

További részletekért kattintson »

További probléma: ahhoz, hogy a jelzett politika hatékony legyen, szükséges, hogy a tőke vonzó feltételeket találjon, és ennek kulcskérdése a szabályozási környezet átláthatósága, stabilitása, megbízhatósága. Adózás tekintetében ez azt jelenti, hogy meg kell valósítani a fiskális semlegességet. E téren van mit behoznunk. Az adószabály fizetési kötelezettséget jelent és fontos szempont, hogy az adózás előtti és utáni állapotok ne térjenek el jelentősen egymástól, és ne teremtődjenek belső ellentmondások a rendszerben, mint pl. a bankadók vagy a reklámadó esetében.

A tisztán látás lenne a megoldás, hogy a törvényeket mennyire hatásosan hajtják végre?

Ez fontos, de kevés. Sokan vannak itthon, akik nem tudnak adózni vagy kibújnak alóla, aminek elsődleges oka a gazdaságilag aktív népesség nem elégséges szerepe, és ezzel összefüggésben a krónikus túladóztatás. Ezért azután túl kevesen túl sok adót fizetnek. Újra kellene gondolni az adóztató állam és a versenygazdaság viszonyát, ami embert próbáló feladat. A fiskális politikának mindenesetre nagy szerepe lehetne abban, hogy felkészítse a polgárokat egy tudatosabb jövőre. Az adójog kétszeresen is a béke joga: háborúban nem a jog, hanem az erőszak dönt, a hatalmi önkény pedig nem adóztat, hanem sarcot vet ki. Az amerikai szövetségi adóhivatal főépületének bejárata fölé nem véletlenül írták fel a Justice Holmes-nak tulajdonított következő mondatot: „Szeretek adót fizetni. Ez az ára annak, amit a civilizált társadalomért fizetünk.“ Társadalmi békében ide juthatunk el, és még ha nem is: ugyan miért mondanánk le erről az ideálról?

Prof. Dr. habil. Deák Dániel

1977-ben az ELTE ÁJK-n summa cum laude minősítéssel diplomázott. 1998-ban a jogtudomány területén szerzett fokozatot kandidátusként, majd 1999-ben közgazdaság-tudományból habilitált. Az „International Fiscal Association“ magyar tagozatának alapítója, elnöke. Ügyvédként szakterülete a nemzetközi adózás és az EU jog. Tudományos közleményei különböző nyelveken és országokban jelennek meg. Külsős tanácsadóként hazai és külföldi főhatóságok munkáját is segíti. Több alkalommal vett részt az Európai Bizottság által szervezett magas szintű szakértői munkabizottságokban. Közéleti aktivitása megmutatkozik abban, hogy részt vállal a szakszervezeti munkában és egyetemközi érdekvédelmi mozgalmakban, gyakran ír publicisztikát, szerepel a médiában. 2014 júniusától a BCE Közalkalmazotti Tanácsa elnöke. Folyékonyan beszél angolul, oroszul és németül.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 27.

EUB-ítélet a gyanúsítottak jogaira vonatkozó tájékoztatásról

A gyanúsítottaknak vagy a megvádolt személyeknek a büntetőeljárás során biztosítandó, az eljárási jogaikra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség értelmezésével kapcsolatos nemzeti és uniós szabályozás összevetését tette meg az EU Bírósága.

2024. május 22.

A releváns piac-meghatározás jelentősége az EU versenyjogának állami támogatási jogában

A releváns piac kifejezése a lehető legmindennapibb fordulat a versenyjogban, azonban leginkább az antitröszt területén taglalják, az állami támogatások joga vonatkozásában a legtöbb szakirodalom és gyakorló jogász adós és néma marad. Lássuk, hogyan szomszédosak egymással a versenyjog alterületei a releváns piac határai mentén, s hogyan válik a releváns piac meghatározása perdöntővé a versenyjog kevésbé ismert területén is.