A tehergépkocsivezetőknek fizetett napidíj a minimálbér része?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EUB megállapított, hogy a külföldi kiküldetésre fizetett napidíj csak akkor tekinthető a minimálbér részének, ha az a kiküldött munkavállaló külföldön felmerült költségeinek fedezésére szolgál.

OL, PM, és RO tehergépjármű‑vezetői munkakörre vonatkozó munkaszerződést kötöttek a magyar Rapidspeddel.

A munkaszerződés szerint bár a munkavállaló munkakörébe tartozik a nemzetközi fuvarfeladat teljesítése mellett a belföldi árufuvarozás elvégzése is, a munkáját szokásosan olyan helyeken végzi, amelyeken elsődlegesen szokás szerint külföldön találhatóak, anélkül azonban, hogy a külföldön végzett munka állandó jellegű lenne.

A magyar jog értelmében a munkavállaló a külföldön végzett munkáért napidíjra jogosult. A Bíróság rendelkezésére álló iratokból, és különösen a Rapidsped által kibocsátott, a munkavállalóknak szóló tájékoztató dokumentumból kitűnik, hogy minél hosszabb volt a munkavállaló külföldi kiküldetésének időtartama, annál magasabb volt e napidíj összege. Ugyanezen dokumentum pontosította, hogy az említett napidíj célja a külföldön felmerült költségek fedezése.

Az alapügyben érintett gépjárművezetők munkaszerződése ezenfelül e gépjárművezetők számára az üzemanyag‑megtakarítás után a munkáltató mérlegelése tárgyát képező juttatást írt elő, amely az üzemanyag‑fogyasztást a megtett távolsághoz viszonyító képleten alapult.

Az alapügyben érintett gépjárművezetők a munkájukat úgy végezték, hogy kisbusszal Franciaországba utaztak. A kiküldetés idején mindvégig a Rapidsped diszpécserei határozták meg az elvégzendő fuvarfeladatokat, tehát azt, hogy mikor, melyik gépjárművel, és milyen útvonalon kell az árukat fuvarozni. A Rapidsped az alapügyben érintett gépjárművezetőket minden külföldi kiküldetési időszak előtt ellátta egy magyar közjegyző által hitelesített nyilatkozattal, valamint a francia munkaügyi minisztérium által kiállított kiküldetési tanúsítvánnyal, amelyek szerint a munkavállalók órabére 10,40 euró, vagyis magasabb, mint a francia közúti szállítási ágazatra alkalmazandó minimálórabér, amely 9,76 euróban került megállapításra.

Az alapügyben érintett gépjárművezetők keresetet indítottak a Rapidsped ellen a kérdést előterjesztő bíróság, a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) előtt azzal az indokkal, hogy a Franciaországban teljesített munkaidőnek megfelelő munkabérük nem éri el a francia minimálbért.

A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hoz fordult.

Az EUB döntése

A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az első kérdésével lényegében arra várt választ, hogy a 96/71 irányelv 1. cikkének a 3. és 5. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy ha egy tagállamban letelepedett munkáltató megsérti valamely más tagállam minimálbérre vonatkozó rendelkezéseit, az előbbi tagállamból kiküldött munkavállalók annak bíróságai előtt hivatkozhatnak e megsértésre az említett munkáltatóval szemben.

Az EUB megállapította, hogy a 96/71 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, valamint 5. és 6. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezések a kiküldött munkavállaló számára a munkaviszonyra alkalmazandó jogtól függetlenül biztosítják a jogot ahhoz, hogy az előző pontban említett bármelyik joghatósággal rendelkező bíróság előtt hivatkozhasson a fogadó államnak az ezen előbbi rendelkezésben felsorolt területeket érintő munka‑ és foglalkoztatási feltételekre – és többek között a minimális bérszintre – vonatkozó rendelkezéseire.

A napidíj nem a minimálbér része

A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a második kérdésével lényegében arra várt választ, hogy a 96/71 irányelv 3. cikke (7) bekezdésének második albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a munkavállalók külföldi kiküldetése során felmerült költségek fedezésére szolgáló napidíjat a minimálbér részének kell tekinteni.

Azon kérdést illetően, hogy az olyan napidíj, mint amely az alapügy tárgyát képezi, a 96/71 irányelv 3. cikke értelmében vett minimálbér részét képezi‑e, az EUB emlékeztetett arra, hogy a 96/71 irányelv 3. cikke (7) bekezdésének második albekezdése értelmében valamely díjat abban az esetben kell a minimálbér részét képező, „kiküldetéshez tartozó juttatásnak” tekinteni, ha azt a munkavállalónak nem a kiküldetés kapcsán ténylegesen felmerült költségek, utazás, lakás és ellátás megtérítésére fizetik ki, vagy ha az olyan pótléknak felel meg, amely módosítja a munkavállaló által végzett munka és az általa kapott ellenszolgáltatás viszonyát.

A jelen ügyben, még ha az alapügy tárgyát képező napidíjat a Rapidsped által a személyzete számára készített tájékoztató feljegyzés úgy is írja le, hogy az a kiküldött munkavállalók külföldön felmerült költségeinek fedezésére szolgál, e díj összege aszerint változik, hogy e kiküldetés három, négy vagy öt hétig, vagy akár hosszabb ideig tart‑e. Márpedig úgy tűnik, hogy e második elem, konkrétan az említett díj átalányjellege és progresszivitása arra utal, hogy ezen utóbbi díj rendeltetése nem igazán a munkavállalók külföldön felmerült költségeinek a fedezése, hanem inkább – a 2015. február 12‑i Sähköalojen ammattiliitto ítélet (C‑396/13, EU:C:2015:86, 48. pont) alapjául szolgáló ügy tárgyát képező díjhoz hasonlóan – a kiküldetéshez kapcsolódó, abban álló hátrányok ellensúlyozása, hogy e munkavállalók a szokásos környezetüktől távol tartózkodnak.

Az üzemanyag-megtakarításért fizetett juttatás

A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a harmadik kérdésével lényegében arra várt választ, hogy az 561/2006 rendelet 10. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha egy közúti szállítási vállalkozás a megtett úthoz viszonyított üzemanyag‑fogyasztás csökkentése formájában teljesített megtakarítás alapján számított juttatást biztosít a gépjárművezetőknek.

Az 561/2006 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében a szállítási vállalkozás nem adhat az alkalmazott vagy a rendelkezésére bocsátott járművezetők számára a megtett úthosszhoz és/vagy a szállított áru mennyiségéhez kapcsolódó fizetést – jutalom vagy bérpótlék formájában sem –, ha az a kifizetés veszélyezteti a közlekedés biztonságát és/vagy ezen rendelet megsértésére ösztönöz.

Következésképpen, mivel az uniós jog megköveteli, hogy az említett járművek vezetői képesek legyenek az észszerű és gazdaságos vezetésre, az 561/2006 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése nem tekinthető úgy, mint amely főszabály szerint megtiltja a szállítási vállalkozások számára, hogy az ilyen típusú járművezetést juttatás formájában biztosított pénzbeli ösztönzéssel segítsék elő, de nem ösztönözhetik a gépjárművezetőt a közlekedés biztonságát veszélyeztető vagy az 561/2006 rendeletet sértő magatartásokra.

(curia.europa.eu)




Kapcsolódó cikkek

2024. július 9.

Olaszországban jogvita lett a strandolásból

Az olasz tengerpart elképzelhetetlenek strandfürdők nélkül. Az önkormányzatok évtizedekig átláthatatlanul adták ki az üzemeltetési jogokat, megsértve az uniós versenyjogot. A következőkben a szerző egy bizarr jogi és politikai vitát tár a Jogászvilág olvasói elé.

2024. június 24.

Mi köze a kékúszójú tonhalaknak a keresetek befogadhatóságához?

Cikkünkben az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés („EUMSz”) 263. cikkének (4) bekezdése alapján benyújtott közvetlen keresetek (megsemmisítési keresetek) egyes befogadhatósági feltételeit vizsgáljuk, elsődlegesen az Európai Unió Bírósága által kialakított esetjog alapján.