A túlzsúfolt börtönök hatása az európai elfogatóparancs végrehajtására

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A büntetés-végrehajtás túlzsúfoltságának hatása az európai elfogatóparancs végrehajtására, avagy az Európai Unió Bírósága C-404/15 és C-659/15 PPU Aranyosi és Căldăraru-ügyben 2016. április 5-én hozott ítéletének ismertetése.

Az Európai Unió Bírósága úgy ítélte meg, hogy nem jelenti az európai elfogatóparancs automatikus megtagadási okát, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek általános túlzsúfoltsága megalapozottan felveti az alapvető jogok sérelmét. Az Európai Bíróság megteremtette az egyén alapvető jogai védelmének biztosítását azonban azzal, hogy kimondta az európai elfogatóparancs végrehajtásának kötelező felfüggesztését.

A strasbourgi emberi jogi bíróság a Varga és társai v. Magyarország (14097/12, 45135/12, 73712/12, 34001/13, 44055/13, 64586/13) 2015. március 10-én úgynevezett pilot judgment[1] eljárásban hozott döntésében megállapította, hogy az alapul fekvő ügyekben érintett büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltsága embertelen, megalázó bánásmódnak minősül. A fogvatartás körülményeit vizsgálva, mindent egybevetve (különösen a zárkán kívüli tevékenység hiányát és a nem megfelelő higiéniai feltételeket) a strasbourgi bíróság azt állapította meg, hogy sérült az Egyezmény 3. cikke.[2] A még mindig folyamatban lévő eljárások száma még több ezerre tehető.

Nem a büntetés-végrehajtás az a terület, amelyet tipikusan az Európai Unió által kiemelten kezelt területek közé sorolnánk, az emberi jogok védelme azonban az, így a büntetés-végrehajtás által okozott jogkorlátozás, és a fogvatartottak emberi jogi helyzete nem esik kívül az Európai Unió hatókörén. Épp ellenkezőleg. A büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltsága, a fogvatartottak számára biztosítandó mozgás- és élettér nem megfelelő volta alapjogi sérelmet okoz. Mennyiben lehet a feltételezett alapjogi sérelem korlátja az európai elfogatóparancs végrehajtásának, ezzel összefüggésben nyújtott be előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmet a Hanseatisches Oberlandesgerichtin Bremen 2015. július 24-én.

A C-404/15. sz. ügyben egy magyar nyomozási bíró két európai elfogatóparancsot bocsátott ki Aranyosi Pál magyar állampolgárral szemben, az általa Magyarországon elkövetett két betöréses lopás miatti büntetőeljárás lefolytatása céljából.[3] A C-659/15. PPU. sz. ügyben egy román bíróság bocsátott ki európai elfogatóparancsot Robert Căldăraruval szemben, a rá járművezetői engedély nélküli járművezetés miatt kiszabott egy év nyolc hónap szabadságvesztés büntetés Romániában való végrehajtása végett.[4] A Hanseatisches Oberlandesgerichtin Bremen ezen európai elfogatóparancsok végrehajtásának kérdését vizsgálva megállapította, hogy azok a fogvatartási körülmények, amelyeknek az érintettek a magyar, illetve a román börtönökben esetlegesen ki lennének téve, sértik az alapvető jogokat, konkrétan az Európai Unió Alapjogi Chartájának az embertelen vagy megalázó büntetéseket és bánásmódot tiltó rendelkezését.[5]

A német bíróság azt kérdezte az Európai Bíróságtól, hogy az európai elfogatóparancsok végrehajtását meg lehet-e vagy meg kell-e tagadni, illetve ahhoz a feltételhez lehet-e vagy kell-e kötni, hogy a kibocsátó tagállam adjon a fogvatartási körülmények alapvető jogokkal való összeegyeztethetőségéről történő meggyőződést lehetővé tévő információkat.[6]

Az Európai Bíróság emlékeztetett arra, hogy az európai elfogatóparancs intézményének célja a kölcsönös elismerés elvén alapuló, egyszerűsített, de hatékony átadási eljárás megvalósítása büntetőeljárás lefolytatása, illetve büntetés végrehajtása érdekében. Ennek célja a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés megkönnyítése és gyorsítása, amely feltételezi a tagállamok közötti nagyfokú bizalom fennállását. A tagállamok közötti kölcsönös bizalom azon alapul, hogy a nemzeti jogrendszerek garantálják az unió által, különösen az Alapjogi Chartában elismert alapvető jogok védelmét.[7]

A tagállamoknak kötelessége az európai elfogatóparancs végrehajtása. A végrehajtás csak meghatározott okok fennállása esetén tagadható meg.[8] A Kerethatározat lehetőséget ad az európai elfogatóparancs végrehajtásának felfüggesztésére, ha a tagállamok egyike súlyosan és tartósan megsérti az Európai Unió által elismert és védett alapvető jogokat.[9] Az embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmód abszolút tilalma az uniós jog által védett alapvető jogok közé tartozik. Így az európai elfogatóparancs végrehajtásáért felelős hatóságnak, ha a kibocsátó tagállamban fogva tartott személyekkel szembeni embertelen vagy megalázó bánásmód valós veszélyét tanúsító információk állnak a rendelkezésére, az érintett személy átadásáról való döntés előtt e veszélyt értékelnie kell.[10]

Az általános fogvatartási körülmények nem megfelelő volta önmagában nem vezethet az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadásához. Annak igazolása szükséges, hogy léteznek olyan komoly és tényszerű indokok, amelyek alapján feltételezhető, hogy a konkrét ügyben az érintett személyek fogvatartása esetén fennáll az embertelen és megalázó bánásmód lehetősége.[11] Az európai elfogatóparancs végrehajtásáért felelős hatóságnak azt kell kérnie a kibocsátó hatóságtól, hogy az sürgősen adjon meg a fogvatartási körülmények értékeléséhez szükséges minden tájékoztatást. Ha megvannak az érintettek alapvető jogai biztosításának garanciái, úgy dönteni kell az átadásról. Ha azonban a kapott tájékoztatás vagy a rendelkezésére álló bármely más információ alapján az állapítható meg, hogy az európai elfogatóparanccsal érintett személlyel szembeni embertelen vagy megalázó bánásmód veszélye fennáll, az európai elfogatóparancs végrehajtását az ilyen veszély fennállásának kizárását lehetővé tévő kiegészítő információk megszerzéséig el kell halasztani. Ha e veszély fennállása ésszerű időn belül nem zárható ki, akkor a végrehajtó hatóságnak kell eldöntenie, hogy az átadás iránti eljárást meg kell-e szüntetni.[12]

Az Európai Bíróság úgy ítélte meg tehát, hogy nem jelenti az európai elfogatóparancs automatikus megtagadási okát, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek általános túlzsúfoltsága megalapozottan felveti az alapvető jogok sérelmét. Ezzel a gyakorlatban biztosította a jogintézmény hatékony működését, mert az automatikus megtagadás ellehetetlenítette volna annak a célnak az elérését, amire az európai elfogatóparancs létrejött. Az európai elfogatóparancs végrehajtása kötelező felfüggesztésének kimondásával azonban az Európai Bíróság megteremtette az egyén alapvető jogai védelmének biztosítását. Az Európai Bíróság nem ment el odáig, hogy a végrehajtó állam meghatározott garanciákat követelhessen meg a kibocsátó államtól, azonban azt kérheti, hogy információkat szolgáltasson arra vonatkozóan, hogy az érintett személyek vonatkozásában kizárja az alapjogsérelem reális veszélyét.

A személyiség és a média a polgári és a büntetőjogban
Számos izgalmas, elgondolkodtató, különböző nézőpontot felvillantó tanulmány szerepel a kötetben, mely felöleli a téma polgári jogi és büntetőjogi vonatkozásait, bemutatva az ide vágó hazai bírói gyakorlatot is. További információ és megrendelés >>

Lábjegyzetek:

[1] A pilot judgment eljárást a bíróság olyan esetekben alkalmazza, amikor tömegesen benyújtott panaszokról van szó. Ekkor néhány fontosabb ügyet (ezek az ún. pilot ügyek) kiemel és eldönt, eközben a többi folyamatban lévő ügyben nem tesz semmit. A pilot ügy eldöntését követően az érintett tagállamnak kötelessége orvosolni a helyzetet (új jogszabály alkotásával vagy a meglévők módosításával), amely lehetővé teszi, hogy a nemzeti jogban a strasbourgi bíróság döntésének megfelelően lehessen lezárni a bírósághoz tömegesen benyújtott ügyeket. Ld. ehhez: Szemesi Sándor: Egy lehetséges válasz a szisztematikus jogsértésekre: a pilot judgment eljárás az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában (http://www.uni-miskolc.hu/~wwwdeak/Collegium%20Doctorum%20Publikaciok/Szemesi%20S%E1ndor.pdf). [2]A Varga és társai ügyben született ítélet jogerősre emelkedését követő hat hónappal később, 2015. december 10-én a strasbourgi Bíróság közel negyed milliárd forintot ítélt meg 43 rabnak az elégtelen fogvatartási körülmények miatt. Ligeti and others v. Hungary [GC], no. 29176/12, 10 December 2015; Bota and others v. Hungary [GC], no. 24753/12, 10 December 2015; Polgár and others v. Hungary [GC], no. 29213/13, 10 December 2015; Balogh and others v. Hungary [GC], no. 26982/12, 10 December 2015. [3] A bíróság C-404/15. sz. Aranyosi és Căldăraru-ügyben, 2016. április 5-én hozott ítélete [28]-[45]. [4] A bíróság C-404/15. sz. Aranyosi és Căldăraru-ügyben, 2016. április 5-én hozott ítélete [47]-[62]. [5] Az Emberi Jogok Európai Bírósága a 2014. június 10-én és 2015. március 10-én hozott ítéleteiben ugyanis kimondta, hogy Románia és Magyarország a büntetés-végrehajtási intézeteiket jellemző túlzsúfoltság miatt megsértette az alapvető jogokat. Románia esetében a következő ügyek: Vociu kontra Románia, 22015/10, Bujorean kontra Románia, 13054/12, Mihai Laurenţiu Marin kontra Románia, 79857/12 és Constantin Aurelian Burlacu kontra Románia, 51318/12. Magyarország esetében a következő ügyek: Varga és társai kontra Magyarország, 14097/12, 45135/12, 73712/12, 34001/13, 44055/13 és 64586/13. [6]A német bíróság első kérdése: „Úgy kell-e értelmezni az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB. tanácsi kerethatározat[6] 1. cikkének (3 ) bekezdését, hogy nem teljesíthető a büntetőeljárás lefolytatása céljából történő kiadatás, ha nyomós támpontok támasztják alá, hogy a fogvatartási körülmények a kibocsátó államban sértik az érintett személynek az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében biztosított alapvető jogait és az e cikkben előírt alapvető jogelveket, vagy úgy kell-e értelmezni az említett rendelkezést, hogy a végrehajtóállam ilyen esetekben a fogvatartási körülmények biztosítása tekintetében nyújtott garanciától teheti függővé vagy köteles függővé tenni a kiadatás teljesíthetőségéről hozandó döntést?” Ezzel szorosan összefügg a második kérdés, miszerint „[a]végrehajtó tagállam meghatározhat-e vagy köteles-e meghatározni ezzel kapcsolatban konkrét minimumkövetelményeket a garantálandó fogvatartási körülmények tekintetében? A német bíróság által feltett harmadik kérdés arra irányult, hogy [ú]gy kell-e értelmezni az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 5. cikkét és 6. cikk (1) bekezdését, hogy arra is lehetősége van a kibocsátó igazságügyi hatóságnak, hogy garanciákat nyújtson a fogvatartási körülmények biztosítása tekintetében, vagy e tekintetben a kibocsátó tagállam nemzeti hatásköri rendjét kell követni? A bíróság C-404/15. sz. Aranyosi és Căldăraru-ügyben, 2016. április 5-én hozott ítélete.

Kérelem (http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=167520&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=53595)

[7] A bíróság C-404/15. sz. Aranyosi és Căldăraru-ügyben, 2016. április 5-én hozott ítélete [75]-[78]. [8] Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB. tanácsi kerethatározat (a továbbiakban: Kerethatározat) 3. cikk, 4. cikk és 4a. cikk. [9] A kerethatározat (10) preambulum-bekezdése. [10] A bíróság C-404/15. sz. Aranyosi és Căldăraru-ügyben, 2016. április 5-én hozott ítélete [84]-[89]. [11]A bíróság C-404/15. sz. Aranyosi és Căldăraru-ügyben, 2016. április 5-én hozott ítélete [91]-[94]. [12]A bíróság C-404/15. sz. Aranyosi és Căldăraru-ügyben, 2016. április 5-én hozott ítélete [103]-[104].

---