A felmondás indoklása, avagy „eltérő bánásmód” a munka világában
Európai ítélet született a határozott idejű munkaszerződés megszüntetése esetén elmaradt indoklás jogellenességéről.
Az EJEB döntött a bírák nyugdíjazása ügyében
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az EJEB ítéletében megállapította, hogy a kérelmező több társával egyetemben együttes kérelmet adott be az Emberi Jogok Európai Egyezményének (továbbiakban: Egyezmény) megsértésének megállapítását kérve a Bíróságtól. A Kérelmezők előadták, hogy álláspontjuk szerint ellentétes az Egyezménnyel az, hogy törvényileg szabályozták a bírákra vonatkozó nyugdíjkorhatárt és azon bírákat, akik már elérték a megállapított életkort, azokat azonnali hatállyal nyugdíjazták. A kérelmezőt, ezért nyugdíjazták a elnök-helyettesi kinevezése törvényi határidejének lejárata előtt. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a közösen előterjesztett kérelmet minden kérelmező esetében egyedileg kell elbírálni.
A Legfelsőbb Bíróság elnökének tisztsége az új Alaptörvény hatálybalépésére való hivatkozással 2012. január 1. napján megszüntették a Legfelsőbb Bíróság elnökének kinevezését, válaszul a bíróság rendszer kormányzati reformjával kapcsolatosan megfogalmazott kritikájára.
[multibox]
Ezt követően a Legfelsőbb Bíróság elnök-helyettesének mandátumát is megszűntette az Országgyűlés a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (továbbiakban: Bszi.) 185. § alapján. A törvény értelmében tehát a kérelmezőt 2012. január 1. napi hatállyal – három év tíz hónappal mandátumának lejárata előtt – eltávolították elnök-helyettesi tisztségéből. A kérelmező azonban továbbra is a Kúria állományában maradt, mint a Polgári Kollégium egyik tanácsának elnöke.
Ezt követően a kérelmező alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz tisztségének jogellenes megszüntetése miatt. Az Alkotmánybíróság 3076/2013. (III. 27.) AB, számú döntésében elfogadta 8:7 arányú szavazatával visszautasította a kérelmező alkotmányjogi panaszát. Az Alkotmánybíróság (továbbiakban: AB) megállapítása szerint a panaszos mint a Legfelsőbb Bíróság elnök-helyettese, tisztségének megszüntetése nem sértette a panaszos alapvető jogait, mivel azt a törvénykezési rendszer teljes körű átalakításával indokolták és fontos módosításokat vezettek be a Kúria elnökének feladat- és hatáskörében. Az AB kiemelte, hogy a Kúria feladat- és hatásköre bővült, részben a helyi önkormányzati rendeletek törvényességének felülvizsgálatával. Hét alkotmánybíró ellentétes álláspontot fogalmazott meg, és azon véleményének adott hangot, hogy az új bírósági rendszer, a Kúria felállítása és az új elnök kinevezése alapvetően nem befolyásolta az elnök-helyettes tisztségét. A változások következtében az elnök-helyettes által betöltött tisztség és szerep nem változott. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (továbbiakban: régi Bszi.) szerint, az elnök-helyettes csak a Legfelsőbb Bíróság igazgatásával kapcsolatos feladatkörben helyettesíthette az elnököt, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban (továbbiakban: OIT) nem képviselhette az elnököt. Az ellentétes álláspontot képviselő alkotmánybírák megtélése szerint a panaszos tisztségének idő előtti megszüntetését nem indokolja a bírósági szervezetrendszer átalakítása; és a döntés gyengítette a hatalmi ágak elválasztásának garanciáit, és amely döntés ellentétes volt a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával, valamint megsértette a jogrendet és a jogorvoslathoz való jogot egyaránt.
A Magyar Köztársaság elnöke a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 90. § (ha) bekezdése alapján 2012. december 31-i hatállyal felmentette a kérelmezőt tisztségéből arra hivatkozással, hogy a kérelmező elérte e törvényben meghatározott nyugdíjkorhatárt.
Az AB 33/2012. (VII. 17) AB számú határozatában alkotmányellenesnek ítélete és megsemmisítette a bírák kötelező nyugdjíbavonulására megállapított nyugdíjkorhatárt. Erre a döntésre alapította a Fővárosi Közigazgatási- és Munkaügyi Bíróság elsőfokú ítéletét, amelyben megállapította, hogy a kérelmező elbocsátása jogszerűtlen volt és visszahelyezte őt a korábban a Kúria Polgári Jogi Kollégiumának egyik tanácsában betöltött elnöki tisztségébe.
A fenti AB határozat elfogadását követően az Országgyűlés megszavazta a Bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény módosítását, amelyben meghatározta a bírák létszámának csökkentését, a köteező nyugdíjkorhatár bevezetését és különböző lehetőségeket biztosított azok számára, akiket az alkotmányellenesnek ítélt törvényi rendelkezés hátrányosan érintett. A kérelmezőt mindezek ellenére nem helyezték vissza tisztségébe és nem kapott kértérítést a bírói tisztségének jogellenes megszüntetése miatt.
Az Egyezmény cikkének feltételezett megsértése
A kérelmező előadta, hogy három év tíz hónappal mandátumának lejárata előtt elbocsátották elnök-helyettesi tisztségéből. Az eredetileg előterjesztett kérelmében az Egyezmény 6, 13 és 14. pontjainak, valamint az 1. cikkhez fűzött 1. jegyzőkönyv megsértésére hivatkozott. A kérelmező előadta, hogy elbocsátása derékba törte karrierjét és hírnevét valamint emberi és szakmai kapcsolatait. A kérelmező egy emlékeztetőben összegezte érveit, amelyet kérelméhez később csatolt és amelyben hivatkozott az Egyezmény 8. cikkének megsértésére is és azzal érvelt, hogy a tisztségének megszüntetése megsértette a magánéletének tiszteletbentartásához való jogát, amelyhez hozzátartozik a szakmai kapcsolatok építése.
A Bíróság álláspontja
A Bíróság ítéletének meghozatala során fontosnak tartotta, hogy különbséget tegyen a kérelmező elnök-helyettesi tisztségének megszüntetése és bírói állásából való kötelező nyugdíjazása között.
A Bíróság megállapítása szerint a bírói tisztségből való kötelező nyugdíjazás esetében a kártérítési rendszer és a jogi lehetőségek alkalmasak voltak a megfelelő jogorvoslat biztosítására, mivel a bírák alkalmazójának objektív felelőssége fennállt és az AB alkotmányellenesnek találta a bírák kötelező nyugdíjazását.
Az elnök-helyettesi tisztséggel kapcsolatosan a Bíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszon kívül semmilyen egyéb jogorvoslati lehetőség nem állt a kérelmező rendelkezésére, ezzel megfosztották a kérelmezőt, hogy az Egyezmény 34. Cikkében biztosított jogorvoslati jogával éljen. A Kormány nem tudta bizonyítani, hogy a kérelmező elbocsátásával kapcsolatos kártérítési kereset hatékony lehet, az alkotmányellenesség vagy a jogellenesség előzetes megállapítása nélkül, tekintettel a belső esetjogra, mivel a jogalkotó általi esetleges károkozás nem teremt civiljogi felelősséget a jogalkotó és a kárt elszenvedő között. Ezért a Bíróság elutasítja a Kormány azon álláspontját, hogy a kérelmező nem tekinthető a jogalkotástól hátrányt szenvedő félnek és a Bíróság annak az álláspontnak sem adott helyt, hogy a kérelmező nem merítette ki a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket.
A Bíróság 6:1 arányú szavazatával megállapította, hogy a kérelmező elnök-helyettesi tisztségének megszüntetésével a Kormány egyértelműen megsértette az Egyezmény 8. Cikkét.