Az EUB a tisztességtelen kereskedésről

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatainak fogalmát a 2005/29/EK irányelv határozza meg. Ez azonos szintű védelmet biztosít minden fogyasztó számára, függetlenül attól, hogy az adásvétel az Európai Unió mely pontján történt. E fogalom minden olyan tevékenységre vagy mulasztásra vonatkozik, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a kereskedő által a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával. Így védi a fogyasztók gazdasági érdekeit a kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően, azt követően, majd a lebonyolítás során is.

Mivel a fogyasztóknak a kereskedelmi ügyletekre vonatkozó döntéseiket szabadon kell meghozniuk, egyes csoportjaik a gyakorlatnak vagy a terméknek való egyedi kiszolgáltatottságuknak betudhatóan különös védelemre szorulnak. A „Gelvora” UAB kontra a Valstybinė vartotojų teisių apsaugos tarnyba-ügy az Európai Unió Bírósága számára újabb alkalmat adott korábbi, ez irányú ítélkezési gyakorlatának továbbfejlesztésére.

Hová sorol a követelések beszedésére irányuló tevékenység?

Érdemes megvizsgálni az engedményezett követelés jogosultjának tevékenységét a tisztességtelen kereskedelemi tevékenységre irányuló EUB-ítélkezési gyakorlat fényében.

Nos, a „Gelvora” UAB és a Valstybinė vartotojų teisių apsaugos tarnyba (VVAT – litván nemzeti fogyasztóvédelmi hivatal) közötti jogvita tárgyában[1] a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Litvánia) előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához (EUB). A kérelmet a fogyasztóvédelmi hivatal „Gelvora” társaságot az általa folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok miatt elmarasztaló határozata kapcsán folyamatban lévő jogvita keretében a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK-irányelv (irányelv) értelmezését kérve terjesztette elő[2].

A tényállás

[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]

A Gelvora adósságbeszedéssel foglalkozó magántársaság bankokkal kötött engedményezési szerződések keretében az engedményező bankok és a fogyasztók között létrejött fogyasztási hitelszerződések alapján fennálló követelésekre vonatkozó jogot szerzett. E szerződések alapján az adósokkal szemben követelésbeszedés iránti – néhány esetben a bírósági végrehajtó által a jogerős bírósági határozat alapján folytatott végrehajtással párhuzamosan – kereseteket indított.

Emiatt négy fogyasztó panaszt tett a VVTAT-nál, amely elmarasztalta a Gelvorát a tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló litván nemzeti rendelkezések megsértése miatt.

A hivatal megállapította, hogy a Gelvora által folytatott kereskedelmi gyakorlatok ellentétesek a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseivel és ezért a vállalkozásra 3475,44 euró bírságot szabott ki[3].

E határozat megsemmisítése iránt a Gelvora keresettel fordult a Vilniaus apygardos administracinis teismas-hoz, (vilniusi regionális közigazgatási bíróság), amely ítéletével a keresetét mint megalapozatlant elutasította. Többek között megállapította, hogy az adósok és a Gelvora közötti viszony, kereskedő és fogyasztó közötti viszony volt, és úgy ítélte meg, hogy e társaság kereskedő volt, aki a fogyasztóknak terméket vagy szolgáltatást – vagyis tartozáskezelést – nyújtott.

A Gelvora e határozat ellen a közigazgatási legfelsőbb bíróság, a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Litvánia) előtt fellebbezéssel élt. Úgy vélte, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita megoldása a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmezésétől függ.

E bíróság a körülményekre tekintettel felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és az EUB ítélete

Az Európai Unió Bírósága emlékeztetett arra, az irányelv azokra a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozik, amelyeket valamely vállalkozás bármilyen szerződéses kapcsolaton kívül, vagy a szerződés megkötése után, illetve annak teljesítése alatt alkalmaz. Vagyis: az a kifejezés, miszerint „közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek az értékesítésével”, nem csak a szerződés megkötésével, hanem annak végrehajtásával összefüggésben foganatosított összes intézkedést is magában foglalja, többek között a termék árának kifizettetése érdekében tett intézkedéseket is

A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseivel arra keresett választ, hogy az adósságbeszedéssel foglalkozó magántársaság és a valamely fogyasztási hitel olyan nem teljesítő adósa közötti jogviszony, akinek tartozását engedményezték, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29 számú irányelv hatálya alá tartozik-e. Ha igen, az irányelv szerinti „termék” fogalmába tartoznak-e az ilyen társaság által a követelésének beszedése érdekében alkalmazott gyakorlatok[4]? Függhet-e a válasz attól, ha a tartozás fennállását bírósági határozat is megerősítette, és a határozatot végrehajtás céljából bírósági végrehajtónak adták át?

A kérdés első részét illetően ítéletében az EUB emlékeztetett arra, hogy az irányelv[5] „kereskedelmi gyakorlatok” fogalmát – a CHS Tour Services GmbH kontra Team4 Travel GmbH-ítéletében, mint a „kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció (beleértve a reklámot és a marketinget is, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő népszerűsítésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával”) – tágan határozza meg[6].

Az irányelv azokra a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozik, amelyeket valamely vállalkozás bármilyen szerződéses kapcsolaton kívül, vagy a szerződés megkötése után, illetve annak teljesítése alatt alkalmaz[7]. Vagyis, az a kifejezés, miszerint „közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek az értékesítésével”, nem csak a szerződés megkötésével, hanem annak végrehajtásával összefüggésben foganatosított összes intézkedést is magában foglalja, többek között a termék árának kifizettetése érdekében tett intézkedéseket is.

Az irányelv alkalmazásában a termék kifejezés az árut vagy szolgáltatást jelöl, értve e fogalom alatt az ingatlantulajdont, valamint a jogokat és kötelezettségeket is.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet átültető Lietuvos Respublikos nesąžiningos komercinės veiklos vartotojams draudimo įstatymas, azaz a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló litván törvény rendelkezése szerint megtévesztő kereskedelmi gyakorlat az, amely hamis információt ad, vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót az ár, az ár számításának módja vagy valamely különös árelőny fennállásával kapcsolatban, továbbá, ha valamely magatartás ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.

Megtévesztő mulasztásnak minősül, ha olyan alapvető információt nem ad át, amelyre a fogyasztónak a tájékozott ügyleti döntés meghozatalához van szüksége. A vásárlásra való felhívás esetén az árra vonatkozó információk jelentősnek minősülnek[8]. Ez ügyben a Gelvora számára engedményezett tartozások hitel rendelkezésre bocsátásából, szolgáltatás nyújtásából eredtek, amelynek ellenértékét a hitel előre meghatározott kamatlábbal növelt törlesztő részletek formájában történő visszafizetése képezte.

Az EUB szerint az ügyben szereplő adósságbeszedésre irányuló tevékenységek, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének c) pontja értelmében vett „terméknek” minősülnek[9].

Ezt a megállapítást az a körülmény sem teszi kétségessé, hogy az adósságbeszedésre irányuló intézkedéseket olyan jogi személy foganatosította, amely a fogyasztóval szemben a követelés eredeti jogosultjától követelésre vonatkozó jogot szerzett és e fogyasztóval szemben kereskedőként jár el. Bár – miként azt az EUB megjegyezte – attól, hogy a Gelvora nem nyújt a fogyasztónak a fogyasztási hitellel kapcsolatos szolgáltatást, az általa folytatott tevékenység (a tartozások beszedése) még az irányelv értelmében vett, esetlegesen tisztességtelen „kereskedelmi gyakorlat” fogalmába tartozik – feltéve, hogy az általa hozott intézkedések alkalmasak befolyásolni a fogyasztónak a termék ellenértékének kifizetésével kapcsolatos döntését[10]. A fogyasztó részéről fizetendő adósság beszedésének feltételei ugyanis olyan jelentőséggel bírhatnak, melyek alkalmasak arra, hogy meghatározó módon befolyásolják a fogyasztó hitelfelvételre vonatkozó döntését, különösen, ha az adósságbeszedés érdekében foganatosított intézkedések olyan formát öltenek, mint a Gelvora UAB intézkedései.

[htmlbox Fogyasztói_adásvétel]

Az irányelv hitel-visszafizetéssel kapcsolatos ügyletekre vonatkozó alkalmazásának a követelés engedményezése esetén történő esetleges kizárása egyébként kétségessé tenné a fogyasztóknak biztosított védelem hatékony érvényesülését, mivel a kereskedők ezáltal hajlamosak lennének arra, hogy külön válasszák az adósságbeszedést annak érdekében, hogy ne kerüljenek az irányelv fogyasztók számára védelmet biztosító rendelkezéseinek hatálya alá.

Az a további tényállási elem, hogy az ügyben a tartozás követelhetőségét bírósági határozat erősítette meg, és az adósságbeszedő társaság e végrehajtási eljárással párhuzamosan egyéb, önálló adósságbeszedési intézkedéseket is foganatosított, az EUB válasza tekintetében nem bírt befolyásoló erővel. Megállapításai szerint az ilyen intézkedéseknek a hivatalos, végrehajtó által lefolytatott végrehajtási eljárással párhuzamos foganatosítása a vele szemben alkalmazott eljárás jellegét illetően alkalmas az adós megtévesztésére. A fogyasztóvédelem hatékony érvényesülése megköveteli, hogy az a kereskedő, aki úgy döntött, a tartozások beszedése érdekében önállóan jár el ama intézkedések tekintetében, amelyeket a végrehajtási eljárással párhuzamosan saját maga foganatosít, az az irányelv rendelkezéseinek hatálya alá tartozzon[11].

Az EUB ítélete szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet úgy kell értelmezni, hogy annak hatálya alá tartozik az adósságbeszedéssel foglalkozó magántársaság és a valamely fogyasztási hitel olyan nem teljesítő adósa közötti jogviszony, akinek tartozását e társaság javára engedményezték. Az ilyen társaság által a követelésének beszedése érdekében alkalmazott gyakorlatok az irányelv szerinti „termék” fogalmába tartoznak. E tekintetben nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy a tartozás fennállását bírósági határozat is megerősítette, és e határozatot végrehajtás céljából bírósági végrehajtónak adták át.

Lábjegyzetek:

[1] 2017. július 20-i ítélet a „Gelvora” UAB kontra a Valstybinė vartotojų teisių apsaugos tarnyba C 357/16. sz. ügy ECLI:EU:C:2017:573. (ítélet) [2] A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-ei 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (irányelv) [3] Irányelv 3. cikk (1) bekezdés [4] Irányelv 2. cikk c) pont [5] 2. cikkének d) pontja [6] 2013. szeptember 19-ei CHS Tour Services-ítélet, C 435/11,EU:C:2013:574, 27. pont. 2010. január 14-ei, a Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs eV kontra Plus Warenhandelsgesellschaft mbH C 304/08. sz. ügy ECLI:EU:C:2010:12  36. pont [7] az irányelv (13) preambulum-bekezdésével együttesen értelmezett 3. cikkének (1) bekezdése [8] 5. cikk (1) bekezdés 4. pont, 6. cikk (1) bekezdés, 1. pont és 6. cikk (3) bekezdés 3. pont [9] Ítélet 23. pont [10] Ítélet 25. pont [11] Ítélet 30. pont

---