Az Európai Unión kívüli légi járatok késésére vonatkozó kártalanítási szabályok

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EUB döntésében pontosította az Európai Unión kívüli légi járatok késése esetén az utasokat megillető kártalanítási szabályokat.

Az Európai Unió Bírósága (EUB) 2018. május 31-ei döntésében még tovább pontosította a légi járatok késése esetén az utasok kártalanításhoz való jogát. Mint ismeretes az EUB a Sturgeon-ügyben mondta ki, hogy három óra késés után kötelező a kártalanítás, melynek pontos mértékét is meghatározta. Ezután pedig a Germanwings GmbH–Ronny Henning-ügyben tovább pontosította az érkezési időt és kimondta, hogy érkezési időnek az az időpont felel meg, amikor legalább a repülőgép egyik ajtaja kinyílik, és e pillanatban az utasok már elhagyhatják a gépet. Ezt követte a különböző légi fuvarozók által működtetett csatlakozó járatok, majd a sztrájk miatt megvalósuló késések esetén fizetendő kártalanítási összeg pontosítása. Ennek következtében a kártalanítási kötelezettség alól a légitársaság csak akkor tud mentesülni, ha bizonyítja, hogy, a járat törlését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni.

Ám ez idáig nem lett pontosítva, hogy az Európai Unió (EU) tagállamából induló, azonban harmadik országba tartó légi járat késése esetén, melynek üzemeltetője is harmadik országbeli, alkalmazhatók-e az uniós kártalanítási szabályok, és ha igen, mely esetekben?

[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]

Választ erre az EUB legfrissebb döntése ad, mely az EU területén található repülőtérről induló légi járat ügyét nézi, mely egy harmadik országbeli repülőtéren való átszállással, jelentős késéssel érkezik meg a végső, harmadik országban található repülőtéri célállomására.

Az alapügyben, Claudia Wegener a Royal Air Maroc légitársaságnál vásárolt Berlinből Agadirba (Marokkó) repülőjegyet, casablancai átszállással. A foglalás visszaigazolása után, az utazás megkezdése előtt, a berlini repülőtéren az utazás egészére beregisztrálta magát. Azonban a Royal Air Maroc légitársaság Casablancába tartó légi járműve jelentős késéssel szállt fel. Ennek következtében a casablancai átszállás során az Agadirba tartó légi járatra történő beszállását a Royal Air Maroc légitársaság visszautasította, tekintettel arra, hogy az ülését már átadták egy másik utasnak. Végül Claudia Wegener a Royal Air Maroc légitársaság másik gépével, az eredetileg előírt menetrendhez képest négy órával később érkezett meg Agadirba.

Ezért a késésért pedig később kártalanítást kért a Royal Air Maroc légitársaságtól, amelyik elutasította a követelését, mert véleménye szerint a 261/2004 rendelet alapján fennálló, azaz a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítási jog nem illeti meg a kérelmezőt, mivel az kizárólag az unió területén érvényes, míg az indulási helytől eltekintve a járat teljes egészében harmadik országba fuvarozott. Ezután az utas a berlini regionális bírósághoz fordult, amely az eljárást felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hoz fordult az alábbi kérdéssel.

Az EUB szerint az alapügyben szerepelő személyszállítás olyan légi közlekedési művelet, mint amilyen közvetlenül csatlakozó járatnak minősül, a repülőút során esetlegesen sorra kerülő átszállásnak pedig nincs hatása erre a minősítésre, így az utast a késésért való kártalanítási jog is megilleti

„A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 261/2004/EK rendelet hatálya kiterjed-e jelen ügyre, ha a rendelet 3. cikkében foglalt hatály szerint (1) E rendeletet a következőkre kell alkalmazni:

a) egy olyan tagállam területén található repülőtérről induló utasokra, amely tagállamra a Szerződést alkalmazni kell;”

Illetve akkor is alkalmazható, ha a légi fuvarozó az utazást menetrendszerűen megszakítja és másik géppel folytatja útját a cél felé.

Összefoglalva, a berlini bíróság arra kérte az uniós bíróságot, állapítsa meg, hogy a fenti rendelet akkor is alkalmazható-e, ha a rendelet a) pontja szerint a tagállam területéről induló járat a harmadik országba tartó úti célja felé, másik harmadik országba átszállást eszközöl?

Az EUB legelőször vizsgálata alá vonta, hogy a szóban forgó út egyetlen egységes foglalás keretében valósult meg. Így a légi út az unió egyik tagállamának területén található repülőtérről való indulással és egy harmadik ország területén található repülőtérre való érkezéssel történő személyszállításra vonatkozik, amely menetrend szerinti, légijármű-váltással történő, unión kívüli közbenső leszállást tartalmaz.

A jelen esetben az út, Berlinből Casablancába, illetve Casablancából Agadirba tartó két darab járatból tevődik össze. Az elsőnek a kiindulási pontja egy tagállam területe, azaz Németországban található repülőtér, míg a második kiindulási és érkezési pontja egy harmadik ország területén található repülőtéren van. Végül az említett járatok közül a második érkezésekor volt megállapítható az alapügy felperese által elszenvedett négyórás késés, melyet az első, Németországból induló járat késése alapozott meg.

Külön foglalás esetén teljesen egyértelműen megállapítható lenne, hogy az ügy nem tartozik a 261/2004 rendelet hatálya alá. Ám tekintettel arra, hogy egységes foglalás keretében megvalósult útról van szó, így pedig jelen esetben a rendelettel egyezően a célállomás számít. Az említett rendelet h) pontja szerint a „végső célállomás: az utasfelvételi pultnál bemutatott repülőjegyen feltüntetett célállomás, illetve közvetlenül csatlakozó járatok esetén az utolsó repülőút célállomása; a rendelkezésre álló alternatív csatlakozó légi járatokat figyelmen kívül kell hagyni, ha az eredetileg tervezett érkezési időt betartják.”

[htmlbox karteritesi_jog]

A rendeletben szereplő „utolsó légi járat” kifejezésből pedig következik, hogy a „közvetlenül csatlakozó járat” fogalmát úgy kell érteni, mint amely két vagy több légi járatra utal, amelyeket egyetlen szállításként kell figyelembe venni a 261/2004 rendelet által előírt, az utasokat megillető kártalanítási jog szempontjából.

Ennek következtében az alapügyben szerepelő személyszállítás, olyan légi közlekedési művelet, mint amilyen közvetlenül csatlakozó járatnak minősül, tekintettel arra, hogy a 261/2004 rendelet egyetlen rendelkezése sem teszi függővé a közvetlenül csatlakozó járat minősítését attól a körülménytől, hogy ugyanazon légi járművel valósuljon meg az összes érintett repülőút.

A fentiekből következően, a közvetlenül csatlakozó járat esetében, a repülőút során esetlegesen sorra kerülő átszállásnak sincs hatása erre a minősítésre. Ennél fogva pedig egészében véve közvetlenül csatlakozó járatnak kell tekinteni, mely a 261/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozik, így az utast a késésért való kártalanítási jog is megilleti.

---