Csendes forradalom

Donald Trump és a Republikánus Párt egy vízió megvalósításának küszöbén áll. A saját képükre szabják az amerikai igazságszolgáltatást. Mindezt a nélkül, hogy a szervezeti rendszerben bármi is változna, kizárólag személyi döntésekkel, kinevezésekkel érik el céljukat. Miután Trump két éve a Fehér Házat, a republikánusok pedig négy éve a Kongresszust tartják ellenőrzésük alatt, minden esélyük megvan, hogy az alsóbb szövetségi bíróságok után az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán, az US Supreme Court-on (US-SC) is átvegyék az irányítást.

Anthony Kennedy, az US-SC 81 éves bírája még az idén nyugállományba vonul. Az őt követő bíró személyéről Trump és a Szenátus republikánus többsége fog dönteni. Az elnök és a szenátorok eltökéltek, a jövőben az (ultra)konzervatív ideológiának kell érvényesülnie a legfelsőbb bírói fórumon. Ezért borítékolható, hogy egy erősen jobboldali bírót fognak kinevezni. Trump nem rejti véka alá, hogy a kinevezést az év legfontosabb politikai döntésének tartja. A Kennedy talárját átvevő személye fontosabb minden más bel-, és külpolitikai témánál, állandóan terítéken van a politikai talk-showkban és elemző műsorokban.

Nem véletlenül. Az US-SC a közéleti csatározások fontos színtere. A bírók sokkal inkább formálják a politikát, mint azt Európában megszokhattuk. Legyen szó Geroge W. Bush vitatott választási győzelméről, vagy Barack Obama egészségügyi reformjáról, a végső döntést US-SC bírái hozták. Néhány példa: 1896-ban az US-SC kimondta, hogy a faji diszkrimináció összeegyeztethető az alkotmánnyal. Az álláspont 60 évvel későbbi revideálásáig minden amerikai bíróság ennek szellemében ítélkezett. A bírák 1973-ban széles teret adtak a terhességmegszakításnak. 2008-ban pedig a fegyvertartáshoz fűződő szubjektív jogot olvasták ki az alaptörvényből. 2015-ben engedélyezték az azonos neműek közötti házasságkötést.

A legfelsőbb bírók hatalmát tovább növeli, hogy – demokratikus országban szokatlan módon – élethosszra szól a kinevezésük. Az elnök és a szenátorok változnak, a bírák maradnak, hacsak nem döntenek a leköszönés mellett, ahogy ezt Anthony Kennedy tette.

Ő is konzervatív bíró, még Ronald Reagan nevezte ki 1988-ban. Helyét minden valószínűség szerint egy még konzervatívabb fogja átvenni. A kinevezés vízválasztó, mert az US-SC jelenleg csak úgy, mint az amerikai társadalom, megosztott. Az utóbbi időben sok döntés született 5-4-es többséggel. Kennedy rend szerint a konzervatívokkal szavazott. Így tudta a bíróság megerősíteni a fegyvertartási jogot, jóváhagyni a muzulmán országok polgárainak beutazási tilalmát, vagy korlátozni a szakszervezetek jogosítványait.

Kennedy azonban ideológiailag nem bigott. Évtizedeken keresztül meg tudta őrizni szakmaiságát, és ezzel az US-SC egyetlen igazi „swing voter”, azaz „ingadozó szavazó” bírája hírében állt. Nem egyszer szavazott liberális bírótársaival. Támogató döntése különösen nagy vihart kavart, amikor az azonos neműek házasságát engedélyező ítéletet részletes indokolással is ellátta. Ezért, és mert az abortusz korlátozása ellen volt, konzervatív körökben egyre élesebben bírálták.

Trump rövidesen nyilvánosságra hozza, kit fog Kennedy helyére jelölni. A kinevezéséhez szükség lesz a Szenátus jóváhagyására is. Az idő szorít, mert novemberben részleges kongresszusi választásokat tartanak. Nem kizárt, hogy a republikánusok elvesztik többségüket. Ezért a színfalak mögött már hónapok óta megy a helyezkedés. Demokrata és republikánus csoportok is saját jelöltjük mellett kampányolnak a szenátoroknál.

A két nagy pártnak a múltban is fontos volt, hogy ideológiailag hozzájuk közel álló jogászok kerüljenek a bírói székekbe. Mégis eltérő kritériumok alapján döntötték el, kiket támogatnak. A demokraták elsősorban az US-SC demográfiai összetételének megváltoztatására törekedtek. Nőket, feketéket, latínókat jelöltek, hogy a bíróság minél jobban tükrözze az amerikai társadalom összetételét. A republikánusoknak a világnézeti megbízhatóság fontos. Így a demokrata bírák ideológiailag rend szerint elfogulatlanabbak republikánus társaiknál.

A konzervatív forradalom nem csak a US-SC-t érinti. Az elnököt illeti valamennyi szövetségi bíró kinevezési joga. Szövetségi bíróságok pedig az USA valamennyi tagállamában működnek. A 9 bírából álló Szövetségi Legfelsőbb Bíróság mellett a 13 Szövetségi Fellebbviteli Bíróságok 127, a 94 Szövetségi Bíróság pedig további 700 bíró ítélkezik. Trump az alsóbb szintű szövetségi bírókat is ideológiai szempontokat alapján nevezi ki. Ráadásul rekord számban.

Egy elnök négyéves hivatali ciklusa alatt általában a helyek negyedére nevez ki új bírót. Trump ennél sokkal több posztot tölthet be kiválasztottjaival. Természetesen nem a véletlen műve, hogy hivatalba lepésekor több mint 100 bírói státusz volt betöltetlen, illetve fog rövid időn belül megüresedni.

A precedensjog következtében az alsóbb szintű szövetségi bíróságnak is nagy hatalmuk van. Naponta hoznak ítéleteket, melyek évtizedekre meghatározzák az alsó, tagállami bíróságok döntéseit. Kvázi jogalkotói szerepbe lépnek, politikát formálnak, még, ha kevésbe is állnak a média érdeklődésnek középpontjában, mint az US-SC ítéletei.

A konzervatív igazságügyi reform Trump legjobban, vagy talán az egyetlen akkurátusan előkészített hivatali projektje. Kezdete egészen a ’80-as évekig nyúlik vissza. Ekkor alakult meg a Federalist Society, egy konzervatív bírókat tömörítő és az évek során egyre jelentősebbé vált jogászszervezet. Ezzel párhuzamosan – az akkor még baloldali ideológiai befolyás alatt álló egyetemeken – konzervatív szakkollégiumok jöttek létre. A cél kezdettől fogva világos volt: Szisztematikus építkezéssel ideológiailag átformálni az amerikai igazságszolgáltatást. A konzervatív gondolkodású jogászok egyesületekbe szervezése már kifizetődött a republikánusoknak. Ha bírót kell jelölni, a párt politikusai pontosan tudják, kik az ideológiailag megbízhatók.

Amerikában konzervatívnak jogásznak lenni annyit tesz, erősen ragaszkodni az írott joghoz. Az alkotmányból csak azt kiolvasni, ami tételesen benne áll. A terhességmegszakításról, vagy az azonos neműek házasságkötési jogáról nem szól az alaptörvény, így ezekhez nem fűződhet alkotmányos jog – érvelnek a konzervatív alkotmányjogászok. Viszont, ha saját ideológiájuk érvényesítéséről van szó, ők is hajlamosak az alaptörvény interpretálására. Szintén nem szerepel az alkotmányban a fegyvertartáshoz, vagy a pártok korlátlan és ellenőrizetlen finanszírozásához fűződő jog. Ezeket mégis propagálják.

2014 fontos állomás volt a lappangó republikánus igazságügyi forradalomban. Ekkortól van a pártnak többsége a Szenátusban és a Képviselőházban is. Rögtön nyilvánvalóvá tették az akkori elnök, Barack Obama számára, hogy kinevezési javaslatait blokkolni fogják. A cél világos volt: a megüresedő helyeket a következő – reményeik szerint republikánus elnök – jelelhessen bírót. Az Obama általa javasolt személyeket még csak meg sem hallgatták a Szenátusban – példátlan az amerikai demokrácia hosszú történetében.

Az igazságszolgáltatás kinevezéseken keresztüli átalakítása nem csak a Republikánus Párt stratégáinak volt fontos. Egy közvéleménykutatás szerint a konzervatív szavazók 60%-a elsősorban azért szavazott Trumpra, hogy így biztosítsa a konzervatív hatalomátvételt a bíróságokon! Ezt ő is tudta, ezért több kampányrendezvényen hangsúlyozta, hogy csak „konzervatív, illetve ultrakonzervatív” jogászokat fog jelölni, majd nagy üdvrivalgás közepette látványosan előhúzta a zsebéből a Federalist Society által összeállított, ideológiailag megbízható jelöltek listáját.

A republikánusok igazságügyi forradalmát az teszi különlegessé, hogy – például Magyarországgal és Lengyelországgal ellentétben – mindenfajta szervezeti átalakítás nélkül megy végbe. Így nézve minden marad a régiben, a konzervatívok mégis évtizedekre rányomhatják ideológiai pecsétjüket a politikai döntésekre, függetlenül attól, hogy konzervatív elnök van-e a Fehér Házban, illetve a republikánusoké-e a többség a Kongresszusban.

Abban, hogy Trump és a republikánusok sikerre vihetik a tervüket, nagy a demokraták felelőssége. Amikor még többségben voltak a törvényhozásban, megszüntették a korlátozást, amely a kisebbség számára lehetővé tette a kinevezések blokkolását. Igaz, erre a republikánus obstrukció miatt voltak kénytelenek.

A konzervatív igazságügyi forradalom nem csak a bíróságokat, az ügyvédséget is célba vette. Az American Bar Association, tehát az Amerikai Ügyvédi Kamara szokásjogi alapon – még a hivatalos jelölésük előtt – meghallgatja és véleményezi a szóba jövő jogászokat. Az elnök rend szerint eltekint a meghallgatáson megbukók jelölésétől. Trump, aki liberális fészeknek tartja a kamarát, nem kívánja tartani magát ehhez a szokáshoz. Meghallgatásra ugyan továbbra is sor fog kerülni, de már csak a hivatalos jelölés után, és ennek eredményét az elnök csak ajánlásnak akarja tekinteni.

Kennedy utódja kinevezésének rövid időn belül kézzelfogható következményei lehetnek. Az US-SC újra ítélkezhet a kiskorúakra vonatkozó kivégzési tilalomról, az etnikai kissebségek tagjainak pozitívan diszkriminációjáról az állami felsőoktatási intézmények felvételijén, vagy a terhességmegszakítás feltételeiről. Utóbbi igazi hitvita. A republikánusok minden áron szigorúbb előírásokat akarnak, a demokraták ezt minden erejükkel akadályoznák. A téma jelentőségét mutatja, hogy a Federalist Society listájára csak az abortusz elkötelezett ellenzői kerülhettek.

Érdekes módon Trump és a Federalist Society tervének végrehajtását érdemben csak néhány republikánus politikus akadályozza. Méghozzá akkor, ha egy jelölt már a párt mainstreamjének is túl konzervatív. Így Trump kénytelen volt egy aspiránstól eltekinteni, aki védelmébe vette a Klu-Klux-Klánt. Viszont republikánus körökben nem volt érdemi kifogás egy olyan jelölt ellen, aki Anthony Kennedyt „jogi kurvának” nevezte, amiért néhány alkalommal a liberális világnézetű kollégáival szavazott.

Ki lesz Kennedy utóda? Több név is felröppent a sajtóban. Közös bennük, hogy ultrakonzervatívak. Thomas Hardiman az illegális bevándorlók elleni könyörtelen fellépés mellett van, Amy Coney Barett az abortusz kivétel nélküli tilalmát propagálja, Brett Kavanaugh álláspontja szerint az elnököt kvázi korlátlan hatalom illeti meg.

Trump döntésének személyes dimenziója is van. Az igazságszolgáltatás volt az egyetlen hatalmi ág, amely megakadályozta néhány döntésnek keresztülvitelét. Az elnök most bosszút állhat.

Kapcsolódó cikkek: