EJEB: Egy rosszul használt kifejezés nem sérti az ártatlanság vélelmét

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Bíróság ítéletében megállapította, hogy az Országgyűlés által meghozott amnesztiatörvény nem sértette meg a kérelmezők ártatlanság vélelméhez fűződő jogát és a jóhírnév megsértése sem állapítható meg. A Bíróság döntésének indokolásában kiemelte, hogy az Egyezmény nem biztosít jogot arra, hogy az eljárás hivatalos ítélettel kerüljön lezárásra.

Az eset körülményei

A kérelmezők politikai aktivisták, akik 2011. december 23-án az LMP által szervezett tüntetésen vettek részt. A demonstráció során az aktivisták egymáshoz és a betonoszlopokhoz láncolták magukat és így zárták el a parlament parkolóját az országgyűlési képviselők elől.

Az eseményt követően a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) büntetőeljárást indított 29 résztvevővel szemben személyi szabadság megsértése bűncselekményének gyanújával.

Az Országgyűlés 2012. március 9-én amnesztia törvényt fogadott el, amelyben az aktivistákat közkegyelemben részesítette. A fentiekre tekintettel a BRFK megszűntette a kérelmezőkkel szemben indított nyomozást. A kérelmezők nem fellebbeztek a rendőrség döntése ellen.

2012 szeptemberében hat kérelmező alkotmányjogi panaszban kérte az Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg az amnesztia törvény 1., 2., és 4.szakaszának alkotmányellenességét, mert az a jóhírnévhez való jogot és az ártatlanság vélelmének elvét sérti.

Az AB visszautasította az alkotmányjogi panaszt, mert álláspontja szerint a panasz nem érint semmilyen alkotmányos alapjogot és téves jogértelmezésen alapszik. Az AB értelmezése szerint a jogszabályszöveget nem lehet úgy értelmezni, hogy az kimondta, hogy a kérelmezők elkövették a terhükre rótt cselekményeket. Az AB szerint az alkotmányjogi panasz elkésettnek tekinthető, mert a panaszt a jogszabály hatálybalépését követő 180 napos jogvesztő határidőn túl nyújtották be.

Az Egyezmény 6. Cikke 2. pontjának feltételezett megsértése

A kérelmezők szerint az amnesztia törvény azzal, hogy megszüntette a velük szemben folytatott büntetőeljárásokat, megsértette az ártatlanság vélelméhez való jogukat, amely az Egyezmény 6. Cikke 2. pontjának sérelmével jár, amely így rendelkezik:

“Minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították.”

 

Alkalmazhatóság

A kormány álláspontja szerint az Egyezmény 6. Cikkének 2. pontja nem alkalmazható a jelen ügyben, mivel az Országgyűlés által gyakorolt amnesztia nem bírósági, vagy hatósági határozaton alapul.

A kérelmezők ezzel szemben úgy foglaltak állást, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 2. pontját lehet alkalmazni olyan büntetőeljárás esetén, amelyet bírósági ítélet nélkül szüntettek meg és álláspontjuk szerint az Egyezményt úgy kell értelmezni, hogy a bűnösség megállapítására nem kizárólag bírói vagy bírósági ítélettel kerülhet sor, hanem más állami intézmény, így a Parlament is hozhat ilyen döntést.

A kérelmezők álláspontja szerint az amnesztia törvény kimondta a bűnösségüket, megsértve ezzel az ártatlanság vélelméhez való jogukat. Azonban álláspontjuk szerint ők nem követtek el semmilyen bűncselekményt, ezért bírósági tárgyalás során megállapították volna ártatlanságukat. Az amnesztia törvény azonban megfosztotta őket attól a lehetőségtől, hogy tisztázzák a nevüket.

A kérelmezők szerint az amnesztia törvény az “elkövetett” szó használatával kinyilvánította, hogy a kérelmezők bűnösek a terhükre rótt bűncselekmény elkövetésében. A kérelmezők úgy érveltek, hogy amennyiben a megalkotott jogszabály más fogalmat használt volna, úgy elkerülhető lett volna a szöveggel kapcsolatos értelmezési probléma, azonban a használt kifejezés egyértelmű célja a politikai ellenfelek megbélyegzése volt.

A kormány álláspontja szerint a jogszabály szóhasználata nem vonja kétségbe a büntetőeljárás alá vont személyek ártatlanságát. A kormány úgy érvelt, hogy a törvény által használt elkövetés szó nem a bűncselekmény elkövetésére utal, hanem a tüntetők tevékenységének körülírását szolgálja, amely elengedhetetlen eleme az amnesztiát biztosító jogszabálynak. A kormány hozzátette, hogy a jogszabály nem tartalmazott a kérelmezőkre vonatkozó adatot, hanem a cselekménnyel kapcsolatos tényeket határozta meg, amelyre a törvényt alkalmazni kell. A kormány az AB álláspontjára is hivatkozott érvelésében.

A Bíróság döntése

A Bíróság esetjoga alapján az ártatlanság vélelmének megsértését akkor lehet megállapítani, ha egy hivatalos szerv határozata kimondja az elkövető bűnösségét, azonban a bűnösség megállapítását jogszabályokkal nem támasztja alá. A 6. Cikk 2. pontjának hatálya nem korlátozódik a folyamatban lévő eljárásokra, hanem azokra is alkalmazandó, amelyeknél a bírósági döntés a vád elutasításával vagy a felmentő ítélettel zárult eljárásokra is. Azonban az ártatlanság vélelmét nem csak bírósági ítélettel, hanem hatósági határozattal is meg lehet sérteni.

A Bíróság értelmezése szerint a jogszabály által használt terminológiából nem lehet arra következtetni, hogy az deklarálja a gyanúsítottak büntetőjogi felelősségét az általuk elkövetett cselekményért.

A Bíróság magáévá tette a kormány azon álláspontját, hogy az Országgyűlés által hozott törvényt nem lehet hatósági határozatnak tekinteni és a törvény természeténél fogva alkalmatlan valamely személy ártatlanságának kétségbe vonására. Azonban a Bíróság kimondta azt is, hogy a BRFK által hozott határozatokat az amnesztia törvénytől függetlenül kell vizsgálni és a kérelmezőket érintő egyszeri eljárási döntéseknek kell azokat tekinteni. A vádhatóság ugyan tekintettel volt a parlament által meghozott törvényre, azonban az nem befolyásolhatta azokat a folyamatban lévő eljárásokat, és visszaható hatállyal nem változtathatta meg azoknak az eljárások lefolytatását, amelyek olyan cselekmények elkövetését bírálták el, amelyeket az eljárások megszüntetését megelőzően követtek el. Továbbá a 6. Cikk alkalmazandó minden esetben, amikor egy személyt bármilyen bűncselekmény elkövetésével megvádolnak, függetlenül attól, hogy a cselekmény elkövetése nem büntetendő, vagy az elkövető nem büntethető, különösen a cselekmény dekriminalizálása esetén.

A fentiekre tekintettel a Bíróság nem fogadta el a kormány azon álláspontját, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 2. pontja nem alkalmazható a jelen ügyre, ezért a kormány alkalmazhatóság megkérdőjelezésére vonatkozó álláspontját a Bíróság elutasította.

A Bíróságnak ezért a jelen ügyben azt kellett megállapítania, hogy az amnesztia törvény alkalmazása és a büntetőeljárások megszüntetése alkalmas volt-e arra, hogy megkérdőjelezze a kérelmezők ártatlanságát, annak ellenére, hogy bűnösségük nem került bizonyításra.

Az érintettek ártatlanságának vélelmével kapcsolatosan a Bíróság úgy foglalt állást, hogy azt kell megállapítani, hogy a vitatott jogszabály nyelvtani vagy más értelmezése alapján a jogszabály által használt terminológia azt mondja ki, hogy a kérelmezők bűncselekményt követtek el, vagy a törvény által használt kifejezések a tüntetők fizikai cselekményeire utalnak, vagyis arra, hogy egymáshoz, illetve a kapuhoz láncolták magukat.

A Bíróság értelmezése szerint a jogszabály által használt terminológiából nem lehet arra következtetni, hogy az deklarálja a gyanúsítottak büntetőjogi felelősségét az általuk elkövetett cselekményért.

Az elkövetett szóval kapcsolatosan az volt a Bíróság álláspontja, hogy azt nem lehet úgy értelmezni, hogy a kérelmezőket bűnösnek nyilvánítaná azoknak a bűncselekményeknek az elkövetésében, amelyekkel megvádolták őket.

A fentiekre tekintettel a Bíróság eljárásjogára hivatkozva kimondta, hogy a szerencsétlen kifejezések sajnálatos előfordulása nem értelmezhető az ártatlanság vélelmének megsértéseként az egyedi esetek összes körülményének mérlegelése alapján. Továbbá elsődlegesen a nemzeti hatóságok, különösen a bíróságok feladata, hogy értelmezzék és alkalmazzák a nemzeti jogot, ez nem a Bíróság hatáskörébe tartozik. A Bíróság feladata, hogy annak megállapítása, hogy a nemzeti bíróságok jogértelmezése megfelel-e az Egyezményben foglaltaknak.

A bíróság kiemelte, hogy a jelen esetben az amnesztia törvényben nem volt olyan azonosító adat, amely a kérelmezőket név szerint az elkövetett cselekményhez kötötte volna és nem volt más olyan utalás sem, amely a kérelmezők ártatlanságát kétségbe vonta volna. Mindezek alapján a Bíróság teljes mértékben egyetért az AB által megfogalmazott állásponttal.

A kérelmezők azon igényével kapcsolatosan, hogy bírósági eljárást kellett volna tartan, amelynek lezárásaként bírói ítélet kellett volna hozni, amely esetlegesen megállapíthatta volna a kérelmezők ártatlanságát, a Bíróság kimondta, hogy az Egyezmény 6. Cikke nem garantálja a büntetőeljárások meghatározott befejezéséhez való jogot és a bírói ítéletben megfogalmazott váddal kapcsolatosan az ítélet vitatásának joga nem abszolút jogosultság, különösen, ha az ítéletnek nincs a felekre olyan hátrányos jogkövetkezménye, amelyet nem lehet megváltoztatni. Ezért az ártatlanság vélelmét nem sérti az, ha a büntetőeljárást hivatalos bírói ítélet nélkül zárják le.

A Bíróság megállapította tehát, hogy Magyarország nem sértette meg az Egyezmény 6. Cikkének 2. pontját.

[multibox]

III.  A 8. Cikk feltételezett megsértése

A kérelmezők állítása szerint az amnesztia törvény által használt kifejezések jogtalanul prejudikálták őket és ezzel megsértették a jóhírnévhez való jogukat, amely az Egyezmény 8. Cikkébe ütközik.

A kormány vitatta a 8. Cikk alkalmazhatóságát az A. v. Norvégia (no. 28070/06, 9 April 2009) ügyre hivatkozva, nem vitatták, hogy a jó hírnévhez való jog a magánélethez való jog keretei közé tartozik, amely az Egyezmény 8. Cikkének védelme alatt áll. Azonban úgy érveltek, hogy a 8. Cikk alkalmazásához szükséges valamely személy jóhírneve elleni jogsértés elkövetése, amely meghatározott súlyosságú és alkalmas arra, hogy előítéletet keltsen azzal a személlyel szemben, akinek a magánélethez való jogát védelem illeti meg. A kormány a Bíróság esetjoga alapján úgy vélte, hogy a jelen ügyben nem sértették meg a kérelmezők jóhírnévhez való jogát

A kérelmezők álláspontja szerint jóhírnevüket megsértették, amely a magánélethez való jogukat is sértette, amelyet az Egyezmény 8. Cikke véd. A kérelmezők kiemelték, hogy politikai párt aktivistaként vettek részt a tüntetésen, ezért az amnesztia törvénynek azon rendelkezése, amely kapcsolatot teremt a büntetőjogi felelősségük és a tüntetés között, politikai jelentéssel bír. A Bíróság megállapította, hogy a jóhírnév védelme egyértelműen az Egyezmény 8. Cikkében megfogalmazott magánélethez való jog védelmének keretei közé tartozik. A jelen ügyben az AB megállapította, hogy az amnesztia törvény nem korlátozta a kérelmezők jóhírnév védelméhez való jogát, a törvényi fogalmaknak a kérelmezőkre negatív jelentése a kérelmezők téves jogértelmezésén alapul. A Bíróság azt is megállapította, hogy a kérelmezők politikai tevékenységén és az általános politikai összefüggésen kívül semmilyen negatív következményt nem tudtak felhozni, amely a magánéletükre kihatással lett volna. Így különösen nem állapítható meg, hogy a kérelmezők a közvélemény előtt olyan színben kerültek feltüntetésre, mint akik bűncselekményt követtek el. Ezért a Bíróság megállapította, hogy a jogszabály nem sértette meg a kérelmezők magánéletnek tiszteletben tartásához való jogát, és amennyiben a törvénynek volt valamilyen negatív hatása az sem érte el azt a szintet, amely a 8. Cikkben biztosított védelmet igényelné, ezért a 8. Cikket a jelen ügyben nem lehet alkalmazni. 

---