EUB – Az internet, a cégperek és a bírósági joghatóság

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egy érdekes joghatósági kérdés eldöntését indítványozta az észt legfelsőbb bíróság az Európai Unió Bíróságánál. Az alaptörténet: egy Svédországban működő észt társaság Észtországban beperelte az egyik svéd munkáltatói szövetséget, mert az szerinte alaptalanul tette fel weboldalának feketelistájára az észt céget annak vélelmezett, megkérdőjelezhető üzleti gyakorlata miatt. De vajon mely állam bírósága hivatott dönteni?

Egy Svédországban tevékenységet folytató észt társaság az állítólagosan megkérdőjelezhető üzleti gyakorlata miatt felkerült egy svéd munkáltatói szövetség weboldalán vezetett feketelistára. A weboldal olvasói részéről számos ellenséges hangvételű hozzászólás érkezett.

Ezért az észt társaság a svéd szövetséggel szemben az észt bírósághoz keresetet nyújtott be, mivel szerinte az állítások közzététele révén sérült a jó hírneve. Kérte, hogy kötelezzék a svéd szövetséget az állítások helyreigazítására és a hozzászólásoknak a weboldaláról történő eltávolítására, továbbá az állítások és hozzászólások interneten történő közzététele következtében állítólagosan elszenvedett kárának a megtérítésére.

A Riigikohusnak (legfelsőbb bíróság, Észtország) az észt bíróságok joghatósága tekintetében kétségei voltak, ezért lényegében kérdéseket terjesztett az Európai Unió Bírósága (EUB) elé: először is, az észt bíróságok megállapíthatják-e joghatóságukat e kereset elbírálására a felperes „érdekeinek központja” alapján, amely különös joghatósági okot az EUB természetes személyek vonatkozásában korábban már alkalmazta, jogi személyek tekintetében azonban még nem? Amennyiben igen, úgy másodszor, hogyan kell meghatározni a jogi személyek érdekeinek központját? Harmadszor, amennyiben az észt bíróságok joghatósága olyan esetekre korlátozódna, amelyekben a kár Észtországban következett be, a kérdést előterjesztő bíróság felveti, hogy kötelezheti-e a svéd szövetséget a szóban forgó állítások helyreigazítására és eltávolítására. [1]

Az előterjesztő észt legfelsőbb bíróság kérdéseiben új szempontok merült fel, amelyek arra ösztönözték az EUB-t, hogy korábbi ítélkezési gyakorlatát – ezekre tekintettel – más szemmel tekintse át, mivel ez ügyben valamely jogi személy kérte, elsődlegesen az interneten hozzáférhetővé tett állítások helyreigazítását és eltávolítását, és csak másodlagosan a jó hírneve állítólagos megsértésével okozott kár megtérítését.

A természetes személy jó hírnevének interneten közzétett információ útján történő megsértésének esete.

A különös joghatósági okok alkalmazhatóságának kérdéséhez

I.          Bevezetés

Az EUB 2017 októberében hozott ítélete a Bolagsupplysningen OÜ és Ingrid Ilsjan, valamint a Svensk Handel AB között az utóbbi internetes oldalán közzétett, állítólag helytelen adatok helyesbítésére, az azokkal kapcsolatos, oldalon található fórumban tett hozzászólások törlésére és az állítólagosan okozott kár megtérítésére irányuló kérelmek tárgyában keletkezett jogvitában az észt legfelsőbb bíróság által feltett előzetes döntéshozatali eljárás keretében a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-ei 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (rendelet) 7. cikke 2. pontjának értelmezését adja.

II.        A tényállás

A Bolagsupplysningen, észt jog szerint létrejött – a médiában elsősorban reklámot közvetítő – társaság és I. Ilsjan, e társaság alkalmazottja 2015. szeptember 29-én keresetet indított a Svensk Handel – a kereskedelmi ágazatban működő munkáltatókat egyesítő – svéd jog szerint létrejött társaság ellen az észtországi harjui elsőfokú bíróság (Harju Maakohus) előtt.

A felperesek azt kérték, hogy a bíróság kötelezze a Svensk Handelt az internetes oldalán a Bolagsupplysningen vonatkozásában közzétett valótlan állítások helyreigazítására és az ott szereplő hozzászólások eltávolítására, továbbá 56.634,99 euró összegű kártérítésnek a Bolagsupplysningen részére történő megfizetésére és a bíróság értékelése alapján az I. Ilsjan által elszenvedett nem vagyoni kár jogos megtérítésére.

[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]

A keresetlevél szerint a Svensk Handel az internetes oldalán a Bolagsupplysningent egy „feketelistára” vette fel, annak feltüntetésével, hogy e társaság csalárd és megtévesztő cselekményeket követ el. Az oldalon található fórum hozzávetőleg 1000 hozzászólást tartalmazott, köztük a Bolagsupplysningennel és alkalmazottaival, így többek között I. Ilsjannal szembeni erőszakos cselekményekre történő közvetlen felhívást is. A Svensk Handel megtagadta eme feljegyzés és az említett hozzászólások eltávolítását, ami megbénítja a Bolagsupplysningen svédországi gazdasági tevékenységét, mivel e társaság napi szinten anyagi kárt szenved.

2015. október 1-jei végzésével a harjui elsőfokú bíróság a keresetet elfogadhatatlannak nyilvánította.

E bíróság szerint a 1215/2012 rendelet „Különös joghatóság” című 2. szakaszában található, a 7. cikkének 2. pontjára való hivatkozás, miszerint: „Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető: (…) 2. jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” nem alkalmazható, mert a keresetlevélből nem derül ki, hogy a kár Észtországban következett be, a vitatott állításokat és hozzászólásokat svéd nyelven tették közzé, és azok megértése az Észtországban élő személyek számára a nyelvi háttértől függ, illetve fordítás nélkül nem érthetőek. Nem bizonyították, hogy a kár Észtországban következett be, és a forgalom svéd koronában történő feltüntetése arra enged következtetni, hogy e kárt Svédországban okozták. Az a körülmény, hogy a vitatott internetes oldal hozzáférhető Észtországban, nem igazolhatja automatikusan, hogy észt bíróságnak kell döntenie a polgári ügyben.

A felperesek e végzéssel szemben fellebbezést nyújtottak be, melyet 2015. november 9-i végzésével a tallinni fellebbviteli bíróság, (Tallinna Ringkonnakohus) helyben hagyva az elsőfokú bíróság végzését, elutasított.

A felperesek a kérdést előterjesztő bíróságtól a tallinni fellebbviteli bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és a fellebbezésről szóló határozatát kérték.

A kérdést előterjesztő bíróság elkülönítette a Bolagsupplysningen és I. Ilsjan kérelmeit. Kimondta, hogy I. Ilsjan kérelmeit illetően a tallinni fellebbviteli bíróság végzésével szemben benyújtott jogorvoslat megalapozott, ezért a tallinni fellebbviteli bíróság és a harjui elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül kell helyezni, és az ügyet vissza kell utalni a harjui elsőfokú bíróság elé annak érdekében, hogy az I. Ilsjan kérelmeinek elfogadhatósága tárgyában határozzon.

A Bolagsupplysningen által benyújtott keresetlevelet illetően a kérdést előterjesztő bíróság úgy vélte, hogy – legalábbis abban a részében, amely az Észtországban bekövetkezett kár megtérítésére irányuló kérelmet érinti – az észt bíróságok joghatósága alá tartozik. A kérdést előterjesztő bíróság azonban hozzátette, hogy azon jogok, amelyek megsértését a jelen ügyben állítják, jellegüknél fogva nem olyanok, mint amelyek csak bizonyos tagállamok területén részesülhetnek védelemben.

A Bolagsupplysningen arra hivatkozott, hogy a valótlan állítások közzététele révén sérült a jó hírneve. E tekintetben az EUB korábban már kimondta, hogy a valamely jó hírnevet sértő közzététel következtében valamely jogi személy jó hírnevét érő kár ott következik be, ahol az állítást közzétették, és ahol a sértett jó hírneve az utóbbi állítása szerint sérült. [2]

A kérdést előterjesztő bíróság szerint azonban e rendelkezésekből egyértelműen nem határozható meg, hogy a Bolagsupplysningen

– szintén kérheti-e észt bíróságtól a valótlan állítások helyesbítését és a hozzászólások törlését, és

– az általa állítólagosan elszenvedett teljes kár megtérítése végett fordulhat-e az észt bíróságokhoz.

Az előterjesztő bíróság emlékeztetett azon elvre, hogy az EUB korábbi ítélete szerint, a személyiségi jogok valamely internetes honlap tartalma általi állítólagos megsértése esetén a sértett személynek lehetősége van arra, hogy az okozott teljes kár megtérítése érdekében felelősség megállapítása iránti keresetet nyújtson be, vagy e tartalom közzétevőjének letelepedési helye szerinti tagállam bíróságaihoz, vagy pedig azon tagállam bíróságaihoz, ahol a sértett személy érdekeinek központja található. [3] A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzése szerint, mivel ezt az elvet konkrétan a természetes személyek személyiségi jogai megsértésének összefüggésében fogadták el, ezért nem bizonyított, hogy az a jogi személyekre is alkalmazandó.

Az előterjesztő bíróság arra kereste továbbá a választ, hogy valamely jogi személy székhelye vagy telephelye lehetővé teszi-e annak feltételezését, hogy az említett jogi személy érdekeinek központja is ott található. Általában – a tényállástól függetlenül is – felmerül a kérdés, hogy milyen körülmények és szempontok alapján kell értékelnie valamely bíróságnak, hogy hol található a jogi személy érdekeinek központja.

E körülmények között az észt legfelsőbb bíróság (Riigikohus) az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé.

III.       Az EUB álláspontja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről és az ítélete

Ülésezik az EUB. Érdekes joghatósági kérdésben döntött a testület

Az első kérdéskörben az előterjesztő bíróság arra kereste a választ, hogy úgy kell-e értelmezni a rendelet fenti rendelkezését, hogy az a jogi személy, amelynek személyiségi jogait – a rá vonatkozó valótlan állításoknak az interneten történő közzététele és az őt érintő hozzászólások eltávolításának elmulasztása révén – állítólagosan megsértették, az állítások helyreigazítását, a hozzászólások eltávolítására való kötelezést és a valótlan állítások interneten történő közzétételével okozott vagyoni kár megtérítését a számára okozott teljes kár tekintetében keresetet indíthat azon tagállam bíróságai előtt, ahol érdekeinek központja található. Az EUB e kérdésre adandó igenlő válasza esetében, az érdekek e központjának meghatározásához mely kritériumokat és körülményeket kell figyelembe venni?

A kérdések kapcsán az EUB emlékeztetett arra, hogy a rendelet szerint a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.

Az EUB által a Kareda-ítéletében foglaltakkal pontosítva, a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjának – miszerint: „jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet;” – értelmezése a rendelet 7. cikkének 2. pontjában található, egyenértékű rendelkezésre is érvényes. [4]

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a jogellenes károkozásra vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményre vonatkozó különös joghatósági szabályt önálló módon, elsősorban azon rendelet rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel kell értelmezni, amelyben szerepel. [5] E különös joghatósági szabály alapja a jogvita és a káresemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróságok közötti különösen szoros kapcsolat fennállása, amely a megfelelő igazságszolgáltatásra és a hatékony eljárásszervezésre tekintettel igazolja a joghatóság e bíróságok számára való biztosítását. [6]

Ezen ügyekben ugyanis a jogvita tárgyához való közelsége és a könnyebb bizonyítás-felvétel miatt rendszerint a káresemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróság a legalkalmasabb a határozathozatalra. [7]

Az EUB ítélete szerint a 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának értelmezése során e rendelet (16) preambulum-bekezdését is figyelembe kell venni, amely szerint a bíróság és a jogvita közötti szoros kapcsolat megléte jogbiztonságot nyújt és elkerüli azt, hogy az alperes ellen egy olyan tagállam bíróságán indíthassanak eljárást, amelyre ésszerűen nem számíthatott, amely szempont különösen fontos a magánélet és a személyiségi jogok – többek között a jó hírnév – megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyokkal kapcsolatos jogviták tekintetében.

Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint az „[az a hely], ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” kifejezés egyaránt utal a károkozó esemény helyére és a kár bekövetkezésének helyére, mivel a körülményektől függően mindkettő alkalmas arra, hogy a bizonyítást és az eljárásszervezést illetően különösen hasznos információkkal szolgáljon. [8]

Az EUB megállapítása szerint, az alapügynek nem az a tárgya, hogy a kárt okozó esemény helye alapján lehet-e az észt bíróságokhoz fordulni, mivel kétségtelen, hogy ez a hely nem azon bíróságok illetékességi területén található, amelyekhez a Bolagsupplysningen és I. Ilsjan fordult. Felvetődik az a kérdés, hogy az állítólagos kár bekövetkeztének helye szerint e bíróságok rendelkeznek e joghatósággal.

Az írott sajtóban közzétett, a jó hírnevet sértő újságcikk által állítólagosan okozott nem vagyoni kár megtérítésére irányuló keresetek kapcsán az EUB már megállapította, hogy a sértett a kiadó ellen kártérítés iránti keresetet indíthat minden olyan tagállam bíróságai előtt ahol a közzététel megvalósult, és ahol a sértett jó hírnevét állítólag megsértették, amely bíróságok kizárólag az adott eljáró bíróság szerinti tagállamban okozott kár elbírálására rendelkeznek joghatósággal. [9]

Az internet összefüggésében az eDate Advertising és társai ítélet egy természetes személyre vonatkozó ügyében kimondta, hogy a személyiségi jogoknak az interneten közzétett tartalmak révén történő állítólagos megsértése esetén az állítása szerint sértett személynek lehetősége van arra, hogy az okozott teljes kár megtérítése címén felelősség megállapítása iránti keresetet nyújtson be azon tagállam bíróságaihoz, ahol az érdekeinek központja található. [10] Mivel az állítólagos jogsértés általában fokozottabban érzékelhető az érintett személy érdekeinek központjában az általa e helyen élvezett jó hírnévre tekintettel. Ily módon a „sértett érdekeinek központja” kritérium azt a helyet jelenti, ahol főszabály szerint az online tartalom által okozott kár az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében a legjelentősebb mértékben bekövetkezik. [11]

Azon tagállam bíróságai tehát a legalkalmasabbak annak megítélésére, hogy az ilyen tartalmak milyen hatást gyakorolnak az érintett személy jogaira, amelyben az érintett személy érdekeinek központja található. [12] Az érdekek központjára vonatkozó e szempont megfelel a joghatósági szabályok kiszámíthatósága célkitűzésének, mivel egyszerre teszi lehetővé egyrészt a felperesnek azon bíróság nehézségek nélküli azonosítását, amelyhez fordulhat, másrészt az alperesnek annak ésszerűen történő felmérését, hogy mely bíróság előtt indítható ellene eljárás. [13]

Az EUB szerint e megfontolások anélkül érvényesek, hogy különbséget kellene tenni az állítólagosan elszenvedett kár vagyoni vagy nem vagyoni jellege szerint. [14] Bár a kár vagyoni vagy nem vagyoni jellege az alkalmazandó jogtól függően befolyásolhatja, hogy az állítólagos kár helyrehozható-e, nincs hatással az érdekek központjának olyan helyként való meghatározására, mint ahol valamely internetes közzététel valós hatása és annak sérelmes jellege vagy annak hiánya valamely bíróság által a legmegfelelőbben értékelhető.

A sértett személy ama lehetőségére tekintettel, hogy azon tagállam bíróságai előtt követelje az állítólagos teljes kár megtérítését, amelyben az érdekeinek központja található, az EUB ítéletében rámutatott, hogy a megfelelő igazságszolgáltatáshoz fűződő érdek, nem pedig konkrétan a felperes védelme igazolja, és az a körülmény, hogy az utóbbi természetes vagy jogi személy, szintén nem meghatározó. [15]

E tekintetben az EUB a Folien Fischer és Fofitec-ítéletében már kimondta, hogy a jogellenes károkozásra vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményre vonatkozó különös joghatósági szabály nem ugyanazt a célt követi, mint az 1215/2012 rendelet II. fejezetének 3–5. szakaszában található joghatósági szabályok, amelyek arra irányulnak, hogy a leggyengébb fél részére megerősített védelmet biztosítsanak. [16] Az érdekek központjára vonatkozó kritérium pedig azon hely meghatározását célozza, ahol az interneten közzétett tartalom által okozott kár bekövetkezik, és ennek következtében azon tagállam meghatározását, amelynek a bíróságai a jogvita elbírálására a legalkalmasabbak. Azonosítását illetően valamely természetes személy esetében általában az illető személy állandó lakóhelye. Miként az EUB rámutatott, az ilyen személy érdekeinek központja azonban olyan tagállamban is lehet, ahol e személy nem rendelkezik állandó lakóhellyel, amennyiben más ténykörülmények, úgymint valamely szakmai tevékenység gyakorlása, az eme állammal való különösen szoros kapcsolatra utalhatnak. [17]

Az eljárás felperese esetében érdekeinek központja azt a helyet jelenti, ahol az üzleti jó hírneve a leginkább megalapozott, és ezért azt azon hely alapján kell meghatározni, ahol a gazdasági tevékenységének túlnyomó részét végzi. Noha valamely jogi személy érdekeinek központja megegyezhet a létesítő okirat szerinti székhelyével abban az esetben, ha az e székhely szerinti tagállamban gyakorolja tevékenységeinek összességét vagy túlnyomó részét, és ha az általa ott élvezett jó hírnév ennek következtében jelentősebb, mint bármely más tagállamban, de az említett székhely elhelyezkedése ezen elemzés keretében önmagában nem számít döntő szempontnak.

Ha az érintett jogi személy tevékenységeinek legnagyobb részét a létesítő okirat szerinti székhelyének tagállamától eltérő tagállamban gyakorolja, feltételezni kell, hogy e jogi személy üzleti jó hírneve, amelyet a közzététel érinthet, e tagállamban jelentősebb, mint bármely más tagállamban, és, hogy ennek következtében ott az említett jó hírnév sérelme is fokozottabban érzékelhető. Ennek következtében e tagállam bíróságai a legalkalmasabbak eme állítólagos jogsértés fennállásának és esetleges terjedelmének megítélésére, annál is inkább, mivel ez esetben e jogsértés állítólagosan valótlan vagy jó hírnevet sértő állításoknak és hozzászólásoknak az azon tagállamban fenntartott szakmai oldalon történő közzétételéből származik, ahol az érintett jogi személy tevékenységeinek legnagyobb részét gyakorolja, és amelyeket – tekintettel arra, hogy milyen nyelven lettek megfogalmazva – alapvetően arra szántak, hogy az e tagállam illetőségével rendelkező személyek megértsék őket. [18]

Az EUB szerint, abban az esetben, ha az a körülmény, hogy az érintett jogi személy egy adott tagállamban végzi gazdasági tevékenységének túlnyomó részét, nem tűnik ki azokból a tényállási elemekből, amelyeket a bíróságnak a joghatósága vizsgálatának szakaszában értékelnie kell, és ily módon a személyiségi jogainak sérelmét állító jogi személy érdekeinek központja nem azonosítható, e személy nem jogosult arra, hogy a rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján e jogsértés feltételezett elkövetőjétől a kár bekövetkezésének helye alapján a teljes kár megtérítését követelje. [19]

Összefoglalva: a rendelet 7. cikkének 2. pontját az EUB-nak úgy kell értelmezne, hogy az a jogi személy, amelynek a személyiségi jogait állítólagosan megsértették a rá vonatkozó valótlan állításoknak az interneten történő közzététele, és az őt érintő hozzászólások eltávolításának elmulasztása révén, az állítások helyreigazítása, a hozzászólások eltávolítására való kötelezés és a valótlan állítások interneten történő közzétételével okozott vagyoni kár megtérítése iránt keresetet indíthat az általa elszenvedett teljes kár tekintetében azon tagállam bíróságai előtt, ahol érdekeinek központja található.

Ha az érintett jogi személy tevékenységeinek legnagyobb részét a létesítő okirata szerinti székhelye tagállamától eltérő tagállamban végzi, e személy a jogsértés feltételezett elkövetőjétől a kár bekövetkezésének helye alapján e tagállamban követelheti a teljes kár megtérítését. [20]

A fentieket megelőzően feltett, de az EUB által másodikként megválaszolt kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra kereste a választ, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az a személy, akinek személyiségi jogait rá vonatkozó valótlan állításoknak az interneten történő közzétételével és az őt érintő hozzászólások eltávolításának elmulasztásával állítólagosan megsértették, minden olyan tagállam bíróságai előtt, amelynek területén az interneten közzétett információ hozzáférhető, vagy hozzáférhető volt, keresetet indíthat ezen állítások helyreigazítása, és az említett hozzászólások eltávolítása iránt.

E kérdésre az EUB nemleges választ adott. Hivatkozva arra, hogy bár a eDate Advertising és társai ítéletében [21] már kimondta, hogy a sértett személy az okozott teljes kár megtérítése érdekében benyújtott, felelősség megállapítása iránti kereset helyett keresetét bármely olyan tagállam bíróságaihoz is benyújthatja, amelynek a területén az interneten közzétett tartalom hozzáférhető, vagy hozzáférhető volt, és e bíróságok kizárólag az eljáró bíróság szerinti tagállam területén okozott kár megtérítése tárgyában rendelkeznek joghatósággal, azonban a valamely internetes oldalon közzétett állítások és tartalmak mindenütt jelenvaló jellegére és azon körülményre tekintettel, hogy a közzétett tartalom főszabály szerint bárhol hozzáférhető [22], az előbbiek helyesbítésére és az utóbbiak eltávolítására irányuló kérelem egy és oszthatatlan, ezért csak olyan bíróság előtt terjeszthető elő, amely a Shevill és társai-ítéletből [23] és az eDate Advertising és társai-ítéletből [24] következő ítélkezési gyakorlat értelmében a teljes kártérítési kereset elbírálására joghatósággal rendelkezik, olyan bíróság előtt azonban nem, amely ilyen joghatósággal nem rendelkezik.

Összefoglalva: az EUB e kérdésre adott válasza szerint a 1215/2012  rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy az a személy, aki azt állítja, hogy személyhez fűződő jogait a rá vonatkozó valótlan állítások interneten történő közzététele és az őt érintő hozzászólások törlésének elmulasztása révén megsértették, nem nyújthat be keresetet ezen állítások helyesbítése és az említett hozzászólások törlése iránt minden olyan tagállam bíróságai előtt, amelynek a területén az interneten közzétett információk hozzáférhetők vagy hozzáférhetők voltak.

Lábjegyzetek:

[1] 2017. október 17.-i a Bolagsupplysningen OÜ, Ingrid Ilsjan kontra Svensk Handel AB C 194/16. sz. ügy ítélet ECLI:EU:C:2017:766., (Ítélet) 21. pont. [2] 1995. március 7-ei Shevill és társai-ítélet, C 68/93, EU:C:1995:61, 29. és 30. pont. [3] A fényképek és információk interneten való közzétételéért való felelősségével kapcsolatos jogvitában kelt 2011. október 25-ei eDate Advertising és társai-ítélet, C 509/09 és C 161/10, EU:C:2011:685, 52. pont. [4] 2017. június 15-ei, Kareda-ítélet C 249/16, EU:C:2017:472, 27. pont. [5] eDate Advertising és társai-ítélet 38. pont. [6] eDate Advertising és társai-ítélet 40. pont; 2015. január 22-ei Hejduk-ítélet, C 441/13, EU:C:2015:28, 19. pont. [7] 2013. május 16-ai Melzer-ítélet, C 228/11, EU:C:2013:305, 27. pont; 2015. május 21-ei CDC Hydrogen Peroxide-ítélet, C 352/13, EU:C:2015:335, 40. pont. [8] eDate Advertising és társai-ítélet 41. pont. [9] 1995. március 7-ei Shevill és társai-ítélet 33. pont. [10] eDate Advertising és társai-ítélet 52. pont. [11] Ítélet 33. pont. [12] eDate Advertising és társai-ítélet 48. pont. [13] eDate Advertising és társai-ítélet 50. pont. [14] Ítélet 36. pont. [15] Ítélet 38. pont. [16] 2012. október 25-ei Folien Fischer és Fofitec-ítélet, C 133/11, EU:C:2012:664, 46. pont. Közelebbről, a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja nem ugyanazt a célt követi, mint az ugyanezen rendelet II. fejezete 3–5. szakaszában található joghatósági szabályok, melyek a gyengébb félnek kívánnak fokozott védelmet biztosítani. [17] eDate Advertising és társai-ítélet 49. pont. [18] Ítélet 42.pont. [19] Ítélet 43. pont. [20] Ítélet 44. pont. [21] eDate Advertising és társai-ítélet 51. és 52. pont. [22] eDate Advertising és társai-ítélet 46. pont. [23] Shevill és társai-ítélet 25, 26. és 32. pont. [24] eDate Advertising és társai-ítélet 42. és 48. pont.

---