EUB – Ítélet a „Walltopia”-ügyben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A „Walltopia”-ügy lehetőséget ad az Európai Unió Bíróságának arra, hogy az A1-es igazolásokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát továbbfejlessze és pontosítsa.

Az Európai Bíróság (EUB) korábban már ismertetett Altun[1]– és az Alpenrind[2]-ítéletei után nem tűnik túlzó megállapításnak, miszerint az A1-es igazolásokkal kapcsolatban igen fontos ügyekről van szó. E tárgykört az EUB már vizsgálta, ugyanakkor a jelen ügy lehetőséget ad számára, hogy e tekintetben az ítélkezési gyakorlatát tovább fejlessze és pontosítsa.

Ismét az A1-es – A „Walltopia”-ügyben[3] hozott ítélet

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az Administrativen sad Veliko Tarnovo (Veliko Tarnovó-i közigazgatási bíróság, Bulgária) a „Walltopia” AD és a Direktor na Teritorialna direktsia na Natsionalnata agentsia za prihodite – Veliko Tarnovo- (a nemzeti központi adóhatóság Veliko Tarnovó-i jogorvoslati és adó-, valamint társadalombiztosítási végrehajtási igazgatóságának igazgatója, Bulgária) ügyben az alkalmazandó jogszabályokat kijelölő igazolásnak a Walltopia valamely munkavállalója részére történő kiadását megtagadó határozat jogszerűségének tárgyában folyamatban lévő jogvitában a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[4] 12. cikke (1) bekezdésének, illetve az e rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 987/2009/EK rendelet[5] 14. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozóan terjesztette elő az Európai Unió Bíróságánál.

A tényállás[6]

2016. szeptember 15-én a bulgáriai székhellyel rendelkező Walltopia munkaszerződést kötött Petyo Stefanov Punchev bolgár állampolgárral, amely 2016. szeptember 16‑án kezdődő szófiai (Bulgária) munkavégzésre vonatkozott. A szerződés hat hónapos próbaidőt állapított meg. Korábban P. Punchev több munkáltatónál is dolgozott, a legutóbbi munkaviszonya 2015. március 1-jén ért véget. P. Punchevet a Walltopia 2016. szeptember 26. és október 6. között az Egyesült Királyságba küldte ki és 2016. október 25-én elbocsátotta. 2017. január 13-án a Walltopia a Teritorialna direktsia na Natsionalnata agentsia za prihodite – Veliko Tarnovótól (a nemzeti központi adóhatóság Veliko Tarnovó-i területi igazgatósága) az A1-es igazolás kiállítását kérte, amely azt tanúsítja, hogy P. Punchevre a kiküldetése során a bolgár jogszabályok alkalmazandók. A Walltopia kérelmében többek között megadta ama vállalkozás adatait, amelyhez P. Punchevet kiküldték, valamint a kiküldetés időtartamát. Azt is megemlítette, hogy az érintettet e kiküldetés céljából vette fel és a kiküldetés ideje alatt továbbra is a Walltopia munkavállalója, a díjazását ez utóbbi fizeti, és a betegség kockázatát fedező társadalombiztosítással rendelkezik.

E hatóság fő adóellenőre 2017. január 27-ei határozatában megtagadta a kért igazolás kiadását arra hivatkozva, hogy nem teljesült az a követelmény, hogy a munkavállaló a kiküldetést megelőzően legalább egy hónapig a bolgár jogszabályok hatálya alá tartozzon. P. Punchevet ugyanis, mivel eme időszak alatt nem részesült munkanélküli ellátásban, nem lehetett biztosítottnak tekinteni. E határozatot a vele szemben kezdeményezett közigazgatási jogorvoslat nyomán ugyanennek a hatóságnak az igazgatója 2017. február 27-ei határozatában megerősítette.

A bolgár társadalombiztosítási törvénykönyv rendelkezései szerint: „Biztosítási időszaknak minősül járulékfizetés nélkül is az az időszak, amelynek során a személy munkanélküliségi ellátásban részesül.”[7]

A kérdést előterjesztő bíróság az Administrativen sad Veliko Tarnovo, amelyhez bírósági felülvizsgálat érdekében fordultak e megtagadó határozattal szemben, megjegyezte, hogy a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében a kiküldött személy csak akkor tartozik továbbra is ama tagállam jogszabályainak hatálya alá, amelyben munkáltatója tevékenységét szokásosan végzi, ha bizonyos feltételek teljesülnek, azaz a kiküldetés nem haladja meg a 24 hónapot és az adott személy kiküldése nem egy másik kiküldött személy felváltása céljából történik. E bíróság szerint nem vitatott, hogy az alapügyben teljesülnek e feltételek.

A munkavállalók kiküldetéséről és külföldi szakmai továbbképzéséről szóló rendelet meghatározása szerint: „A külföldi kiküldetés valamely személy a célból külföldre történő küldése, hogy a személyt kiküldő szerv nevében egy konkrét munkát elvégezzen.”[8]

Az Administrativen sad Veliko Tarnovo azt szerette volna megtudni, hogy a nemzeti központi adóhatóság Veliko Tarnovó-i területi igazgatóságának állásfoglalása ‑ amely szerint P. Punchev a Walltopiánál történő munkavégzését megelőzően nem tartozott a bolgár jogszabályok hatálya alá ‑ összhangban van-e a 987/2009 rendeletnek a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésével együttesen értelmezett 14. cikkének (1) bekezdése szerinti célkitűzésével és értelmével. E tekintetben rámutatott, hogy az egészségbiztosításról szóló törvény értelmében a kötelező társadalombiztosítási járulékokat fizetnie kell, akár végzett tevékenységet, akár nem. A járulékok fizetésének elmulasztása megfosztja őt a társadalombiztosítási védelemtől.

A bíróságnak kétségei merültek fel, tudniillik figyelembe kell-e vennie az érintett személy állampolgárságát, ha valamely tagállam állampolgára, vagy e személynek az 883/2004 rendelet 1. cikkének j) pontja szerinti szokásos tartózkodási helyét. Abban az esetben, ha sem az állampolgárság, sem a szokásos tartózkodási hely nem lenne releváns az értelmezés szempontjából, az említett bíróság arra keres választ, milyen tényezőket kell figyelembe venni a 987/2009 rendeletnek a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése szerint „jogszabályainak hatálya alá tartozik” kifejezéssel együttesen értelmezett 14. cikkének (1) bekezdésében szereplő „jogszabályainak hatálya alá tartozik” kifejezés értelmezéséhez.

E körülmények között az Administrativen sad Veliko Tarnovo felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé.

Az előterjesztett kérdések és az EUB ítélete

Az előterjesztő bíróság négy kérdést tett fel azzal kapcsolatban, hogy a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 987/2009 rendelet 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az olyan munkavállalót, akivel egy másik tagállamba való kiküldetés céljából létesítettek munkaviszonyt, úgy kell tekinteni, mint aki a 987/2009 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése értelmében „közvetlenül a foglalkoztatás kezdetét megelőzően már ama tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott, amelyben annak a vállalkozásnak a székhelye található, amely foglalkoztatja”, amennyiben e munkavállaló ‑ noha e jogszabályok értelmében nem minősült biztosítottnak ‑ közvetlenül a munkavállalói tevékenységének megkezdése előtt az említett tagállam állampolgára volt és lakóhelye a 883/2004 rendelet 1. cikkének j) pontja értelmében ugyanezen tagállamban állt fenn. Az EUB a kérdéseket tárgyi összefüggésükre tekintettel együttesen vizsgálta és válaszolta meg.

A 883/2004 rendelet II. címében szereplő, „Különös szabályok” címet viselő 12. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy:

„Az a személy, aki egy tagállamban munkavállalóként végzi tevékenységét olyan munkáltató nevében, aki tevékenységét szokásosan abban a tagállamban végzi, és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld, hogy a munkáltató nevében ott munkát végezzen, továbbra is az elsőként említett tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, feltéve, hogy az ilyen munkavégzés várható időtartama nem haladja meg a huszonnégy hónapot, és a szóban forgó személy kiküldetése nem egy másik kiküldött személy felváltása céljából történik.”

A 987/2009 rendelet „Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása” címet viselő II. címében található, e rendelet „A 883/2004 rendelet 12. és 13. cikkére vonatkozó pontosítások” című 14. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában az »a személy, aki a tagállamok egyikében munkavállalóként végzi tevékenységét egy munkáltató alkalmazásában, aki tevékenységeit szokásosan abban a tagállamban végzi, és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld«, lehet olyan személy, akivel egy másik tagállamba való kiküldetés céljából létesítettek munkaviszonyt, feltéve hogy az érintett személy – közvetlenül a foglalkoztatás kezdetét megelőzően – már ama tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott, amelyben az őt foglalkoztató a vállalkozás székhelye található.”

Az ügy tényállása szerint P. Punchev bolgár állampolgárt a Walltopia az Egyesült Királyságba történő kiküldetés céljából vette fel. Ez után a területileg illetékes hatóság arra hivatkozva tagadta meg a bolgár jogszabályok P. Punchevre való alkalmazandóságát tanúsító az A1-es igazolás kiadását, hogy a kiküldetését megelőzően legalább egy hónapig nem tartozott a bolgár jogszabályok hatálya alá.

Ennek kapcsán az EUB ‑ emlékeztetve a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében és a 987/2009 rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében foglaltakra – megállapította: magából a 987/2009 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének szövegéből következik, hogy az a körülmény, miszerint a személlyel valamely másik tagállamba való kiküldetése céljából létesítettek munkaviszonyt, nem képezi akadályát annak, hogy őt a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében olyan személynek tekintsék, „aki egy tagállamban munkavállalóként végzi tevékenységét olyan munkáltató nevében, aki tevékenységét szokásosan abban a tagállamban végzi, és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld, hogy a munkáltató nevében ott munkát végezzen”, így ha ez a helyzet áll fenn, e személy e rendelkezés értelmében továbbra is azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, amelyben munkáltatója tevékenységét szokásosan végzi.

Az EUB megjegyzése szerint a 883/2004 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének alkalmazásához nem is követelendő meg, hogy az a munkavállaló, akivel egy másik tagállamba való kiküldetés céljából létesítettek munkaviszonyt, a kiküldetése előtt abban a tagállamban, amelyben munkáltatója szokásosan tevékenységét végzi, e munkáltató nevében munkavállalóként folytasson tevékenységet, a 987/2009 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének szövegéből akkor is kitűnik, hogy e személynek közvetlenül kiküldetése előtt ama tagállam jogszabályainak hatálya alá kell tartoznia, amelyben munkáltatójának székhelye található.[9] A 987/2009 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének ilyen értelmezése összeegyeztethető a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésével, amely előírja, hogy ha eme utóbbi rendelkezés által előírt összes feltétel teljesül, az érintett személy „továbbra is” ama tagállam jogszabályainak „hatálya alá tartozik”, amelyben az őt kiküldő munkáltató székhelye található, ami megerősíti, hogy e személynek már a kiküldetést megelőzően e jogszabályok hatálya alá kell tartoznia.

Továbbá az EUB szerint azt az értelmezést is, amely szerint ama munkavállalónak, akivel egy másik tagállamba való kiküldetés céljából létesítettek munkaviszonyt, közvetlenül kiküldetése előtt ama tagállam jogszabályainak hatálya alá kell tartoznia, amelyben munkáltatójának székhelye található ahhoz, hogy a helyzetére a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése vonatkozhasson, amely rendelkezés e rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti főszabályhoz képest kivételt állapít meg, szintén alátámasztják az említett rendelet 12. cikkének (1) bekezdése által követett célkitűzések.[10]

Így ‑ különösen annak érdekében, hogy a valamely tagállam területén székhellyel rendelkező vállalkozásnak ne kelljen a munkavállalóit ‑ akik rendesen e tagállam szociális biztonsági jogszabályainak hatálya alatt állnak, egy olyan másik tagállam szociális biztonsági rendszerébe biztosítottként beléptetni, ahová időben korlátozott munkavégzés céljából küldik ki őket – ami a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását bonyolultabbá tenné – a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy munkavállalói továbbra is az első tagállam szociális biztonsági rendszerében maradjanak biztosítottak, ha e vállalkozás tiszteletben tartja a szolgáltatásnyújtás e szabadságát szabályozó feltételeket.[11]

Az ügy tényállásából és az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglaltakból kiindulva az EUB megvizsgálta, hogy ama munkavállalót, akivel egy másik tagállamba való kiküldetés céljából létesítettek munkaviszonyt, úgy kell-e tekinteni a 987/2009 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése alapján, mint aki „közvetlenül a foglalkoztatás kezdetét megelőzően már azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott, amelyben annak a vállalkozásnak a székhelye található, amely foglalkoztatja”.

E tekintetben az EUB elsősorban arra emlékeztetett, hogy a 883/2004 rendelet II. címének rendelkezései, amelybe e rendelet 11–16. cikke tartozik, teljes és egységes kollíziós szabályrendszert képeznek. E rendelkezések célja annak megakadályozása is, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó személyek – rájuk nézve irányadó szabályozás hiányában – a szociális biztonsági rendszer nyújtotta védelem nélkül maradjanak.[12] Így, ha valamely személy az 883/2004 rendelet személyi hatálya alá tartozik[13], főszabály szerint az egy tagállam jogszabályai alkalmazásának e rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében rögzített szabálya alkalmazandó, és az alkalmazandó nemzeti jogszabályokat e rendelet II. címe rendelkezéseinek megfelelően kell meghatározni. A 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének egyetlen célja – e rendelet 12–16. cikkére is figyelemmel – az alkalmazandó jogszabályok megállapítása ama személyek vonatkozásában, akik e rendelkezés a)–e) pontja szerinti valamelyik helyzetben vannak. [14]

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság látszólag úgy vélte, hogy P. Punchev közvetlenül a Walltopiánál munkavállalóként folytatott tevékenységének megkezdése előtti helyzetére a 883/2004 rendelet 11. cikk (3) bekezdésének a)–d) pontja szerinti esetek, miszerint

1. a) munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként egy tagállamban tevékenységet folytató személyek az adott tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak;
2. b) a köztisztviselők ama tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak, amely tagállam jogszabályainak hatálya alá az őket alkalmazó közigazgatási szerv tartozik;
3. c) a 65. cikk értelmében a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai alapján munkanélküli-ellátásban részesülő személyek az adott tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak;
4. d) egy tagállam fegyveres erőibe szolgálatra vagy polgári szolgálatra behívott vagy újból behívott személyek e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak;

egyike  sem vonatkozik.

Ezt a kérdést az EUB szerint az előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

A fentiekből következően, a bolgár jogszabályok mindenképpen alkalmazhatók voltak P. Punchevre azelőtt, mielőtt megkezdte volna munkavállalói tevékenységét a Walltopiánál, mivel a rendelet 11. cikk (3) bekezdése a)–d) pontjának hatálya alá nem tartozó bármely személyre a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai vonatkoznak, e rendelet egyéb olyan rendelkezéseinek sérelme nélkül, amelyek szerint az ilyen személyeknek egy vagy több tagállam jogszabályai alapján ellátásokat biztosítanak. Az ügy tényállása szerint P. Punchev lakóhelye a 883/2004 rendelet 1. cikkének j) pontja értelmében e tevékenység megkezdése előtt Bulgáriában volt.

Azt a körülményt illetően, hogy a nemzeti központi adóhatóság területi igazgatósága úgy vélte, hogy mivel P. Punchev már nem rendelkezett egészségbiztosítási jogosultsággal, és a bolgár jog szerint nem volt „biztosított”, a bolgár jogszabályok nem voltak alkalmazandók rá, az EUB emlékeztetett arra, hogy a 883/2004 rendelet II. címének rendelkezései egyedül az e rendelet hatálya alá tartozó személyekre alkalmazandó jogszabályok meghatározására irányul. E rendelkezéseknek ilyen minőségükben nem céljuk egy adott szociális biztonsági rendszerhez vagy e rendszer valamely ágához való csatlakozásra vonatkozó jog vagy kötelezettség létezésével kapcsolatos feltételek meghatározása.[15]

Az EUB rámutatott, hogy e feltételek meghatározása az egyes tagállamok jogszabályainak feladata[16]. Ugyanakkor a tagállamoknak a valamely szociális biztonsági rendszerben fennálló biztosításhoz való jog feltételeinek meghatározása során tiszteletben kell tartaniuk a hatályos uniós jog rendelkezéseit.[17]

Az EUB szerint különösen a 883/2004 rendeletben kialakított kollíziós szabályok kötelezőek a tagállamokra nézve, és ez utóbbiaknak nincs lehetőségük meghatározni, mennyiben alkalmazandó a saját szabályozásuk vagy más tagállam szabályozása, mivel tiszteletben kell tartaniuk a hatályos uniós jog rendelkezéseit.[18] A tagállamok szociális biztonsági rendszereiben fennálló biztosítás feltételei nem vezethetnek ahhoz, hogy a szóban forgó jogszabályok alkalmazási köréből kizárják azokat a személyeket, akik tekintetében a 883/2004 rendelet értelmében e jogszabályok alkalmazandók. Ugyanis, a rendelet II. címe rendelkezéseinek célja többek között annak megakadályozása, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó személyek – rájuk nézve irányadó szabályozás hiányában – a szociális biztonsági rendszer nyújtotta védelem nélkül maradjanak.[19]

Az EUB elé terjesztett iratokból nem következik az, hogy P. Punchev valamely, a Bolgár Köztársaságtól eltérő tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozott volna azelőtt, mielőtt megkezdte volna munkavállalói tevékenységét a Walltopiánál. Ezt a kérdést mindenképpen a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

A fentiekre tekintettel az EUB a „Walltopia” AD kontra Direktor na Teritorialna direktsia na Natsionalnata agentsia za prihodite – Veliko Tarnovo-ügyben előterjesztett kérdésekre ítéletében adott válasza szerint a 987/2009 rendeletnek a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésével együttesen értelmezett 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azt a munkavállalót, akivel egy másik tagállamba való kiküldetés céljából létesítettek munkaviszonyt, a 987/2009 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése alapján akkor is úgy kell tekinteni, mint aki „közvetlenül a foglalkoztatás kezdetét megelőzően már azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott, amelyben annak a vállalkozásnak a székhelye található, amely foglalkoztatja”, ha e munkavállaló közvetlenül a munkavállalói tevékenységének megkezdése előtt e tagállam jogszabályai alapján nem is minősült biztosítottnak, ha a munkavállaló ekkor az említett tagállamban rendelkezett lakóhellyel, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.[20]

Lábjegyzetek:

[1] A 2018. február 6-ai  C‑359/16. sz. ügy Ömer Altun és társai kontra Openbaar Ministerie ECLI:EU:C:2018:63

[2] A 2018. szeptember 6-ai C‑527/16. sz. ügy Salzburger Gebietskrankenkasse, a Bundesminister für Arbeit, Soziales und Konsumentenschutz kontra az Alpenrind GmbH, a Martin‑Meat Szolgáltató és Kereskedelmi Kft., a Martimpex‑Meat Kft., a Pensionsversicherungsanstalt, az Allgemeine Unfallversicherungsanstalt ECLI:EU:C:2018:669

[3] A 2018. október 25-ei C‑451/17. sz. ügy a „Walltopia” AD kontra Direktor na Teritorialna direktsia na Natsionalnata agentsia za prihodite –  Veliko Tarnovo-ügybeni ítélet ECLI:EU:C:2018:861, (Ítélet)

[4] A 2012. május 22-ei 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-ei 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

[5] A 2004. április 29-ei 883/2004 rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

[6] Ítélet 18-29. pont

[7] Kodeks za sotsialno osigurane 9. cikk (2) bekezdés 4) pont

[8] Naredba za sluzhebnite komandirovki i spetsializatsii v chuzhbinan2. cikke (1) bekezdés

[9] Ítélet 35. pont

[10] 2000. február 10-ei FTS ítélet, C‑202/97, EU:C:2000:75, 28. pont

[11] 2000. február 10-ei FTS-ítélet, C‑202/97, EU:C:2000:75, 29. pont

[12] 2017. február 1-jei Tolley-ítélet, C‑430/15, EU:C:2017:74, 58. pont

[13] 883/2004 rendelet 2. cikk

[14] 2017. február 1-jei Tolley-ítélet, C‑430/15, EU:C:2017:74, 59. pont

[15] Ítélet 47.pont

[16] 1990. május 3-ai Kits van Heijningen-ítélet, C‑2/89, EU:C:1990:183, 19. pont

[17] Kits van Heijningen-ítélet, 20. pont

[18] 2010. október 14-ei van Delft és társai-ítélet, C‑345/09, EU:C:2010:610, 51. és 52. pont; 2017. július 13-ai Szoja-ítélet, C‑89/16, EU:C:2017:538, 42. pont

[19] Ítélet 49.pont

[20] Ítélet 51. pont

---