EUB – Pihenőidő, avagy a Vaditrans-ügy

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Vajon kizárja‑e az uniós szabályozás, hogy a járművezetők a rendszeres heti pihenőidőket a járműben töltsék? A belga államtanács által az Európai Bíróság (EUB) elé terjesztett Vaditrans BVBA kontra Belgische Staat-ügyben a vita tárgyát egy 2014-es királyi rendelet képezte, amely pénzbüntetést ír elő ama tehergépkocsi‑vezetőknek, akik a kötelező heti pihenőidőt a járművükben, és nem más környezetben töltik el.

 

Az európai uniós közúti szállítási politika kérdései már meglehetősen régóta állnak az érdeklődés középpontjában. A Raad van State (államtanács, Belgium) által az Európai Bíróság (EUB) elé terjesztett Vaditrans BVBA kontra Belgische Staat-ügyben[1] a vita tárgyát a 2014. április 19‑ei királyi rendelet képezte, amely –  többek között – pénzbüntetés megfizetését írja elő azon tehergépkocsi‑vezetők tekintetében, akik a kötelező heti pihenőidőt a járművükben, és nem más környezetben töltik el. Az ügy nem pusztán csak az európai uniós közúti szállítási politika technikai kérdéseiről szól, e téma kapcsán előtérbe kerülnek olyan átfogó szociális kérdések is, mint az európai utak biztonságának fenntartása és az „utazó” munkavállalók védelme, amelyek nemcsak az uniós fuvarozási vállalkozások és munkavállalóik, de az uniós polgárok és a tagállamok mindennapi életében is egyaránt nagy jelentőséggel bírnak.

Vajon kizárja‑e az uniós szabályozás, hogy a járművezetők a rendszeres heti pihenőidőket a járműben töltsék? Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglalt kérdést a Vaditrans BVBA és a BelgischeStaat (belga állam) közötti eljárásban a többek között e kérdést is szabályzó 2014. április 19‑i belga királyi rendelet[2] megsemmisítése tárgyában, a közúti szállításra vonatkozó 561/2006/EK rendelet[3] követelményeinek feltárására és pontosítására vonatkozóan a Raad van State terjesztette elő.

A rendelet követelményeinek tisztázási igénye a felek álláspontja közti sarkos különbség okán merült fel.

A Vaditrans BVBA felperes  álláspontja szerint annak ellenére hogy az  uniós szabályozás nem ír elő erre vonatkozó tilalmat, a kérdést szabályzó belga királyi rendelet tiltja és szankcionálja a rendszeres heti pihenőidőnek a járműben történő eltöltését, míg a belga állam nézete szerint a rendeletből egyértelműen az következik, hogy a járművezető nem töltheti rendszeres heti pihenőidejét a járművében, és a belga szabályozás által e vonatkozásban előírt pénzbüntetés csak az e rendeletben foglalt tilalmat hajtja végre.

A tényállás

A belga jog szerint a 2014. április 19‑i királyi rendelet abba a cselekvési tervbe illeszkedik, amelyet 2013. november 28‑án fogadott el a belga minisztertanács az európai uniós munkavállalók Belgiumba történő csalárd kiküldetése, az úgynevezett „szociális dömping elleni küzdelem érdekében”[4]. A rendelet egyrészt a szállítmányról kiállított fuvarlevél járműben tartására vonatkozó kötelezettség megszegése esetén kiszabandó pénzbüntetés összegének növelését írja elő, másrészt pénzbüntetés kiszabását írja elő a rendszeres heti pihenőidő járműben való eltöltésére vonatkozó tilalom megszegése esetén.

A rendelet 2. cikke szerint a rendelet 1. függeléke 1. mellékletének c) pontja (Vezetési és pihenőidő) egy 8. ponttal egészült ki, amely 1800 euró összegű büntetést ír elő a járművezetőkre vonatkozó azon tilalom be nem tartása esetén, hogy a rendszeres heti pihenőidejüket nem tölthetik a járműben.

A Vaditrans BVBA az ügy felperese, egy Belgiumban székhellyel rendelkező közúti fuvarozó társaság, a fenti rendelet megsemmisítésére irányuló keresetet nyújtott be a Raad van State-hoz (államtanács, Belgium). A rendelet 1800 euró pénzbüntetés megfizetését írja elő ama tehergépkocsi‑vezetők tekintetében, akik a kötelező rendszeres heti pihenőidőt a járművükben töltik el.

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes Vaditrans vitatta az 561/2006 rendelet 8. cikke (6) és (8) bekezdésének ama értelmezését, amely hallgatólagosan a vitatott rendelet 2. cikkéből következik. A vitatott jogszabály e rendelkezése azon a vélelmen alapul, hogy az 561/2006 rendeletnek megfelelően a rendszeres heti pihenőidő eltöltésére nem kerülhet sor a járműben. Nézete szerint a rendelet 2. cikke nem egyeztethető össze a büntetések törvényességének elvével, tekintettel arra, hogy e rendelkezés szankcionálja a rendszeres heti pihenőidőnek a járműben történő eltöltését, jóllehet maga az 561/2006 rendelet nem ír elő ilyen tilalmat.

A közlekedési miniszter által képviselt belga állam, alperes, ezzel szemben azt állította, hogy az 561/2006 rendeletből egyértelműen az következik, hogy a járművezető nem töltheti rendszeres heti pihenőidejét a járművében. A rendelet 8. cikkének (6) és (8) bekezdése kizárja, hogy az előírt rendszeres heti pihenőidő eltöltésére a járműben kerüljön sor.

E tekintetben a Raad van State megállapította, hogy a 2014. április 19‑ei királyi rendelet többek között az 561/2006 rendelet 8. cikkének (6) és (8) bekezdésében rögzített elven alapul, miszerint tilos, hogy a járművezető rendszeres heti pihenőidejét a járművében töltse. Anélkül, hogy a kérdés érdemével foglalkozna, a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélte meg, hogy kétségei vannak ezen állítás megalapozottságát illetően, és az uniós jog értelmezésének kérdéséről van szó, amire csak az EUB rendelkezik hatáskörrel, ezért felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé. Tárgyunk szempontjából az első kérdés releváns: „Úgy kell‑e értelmezni [az 561/2006 rendelet] 8. cikkének (6) és (8) bekezdését, hogy az e rendelet 8. cikkének (6) bekezdése értelmében vett rendszeres heti pihenőidő nem tölthető a járműben?”[5]

Az EUB kérdésre adott válasza és ítélete

A kérdést illetően a belga, a német, a francia és az osztrák kormány, valamint az Európai Bizottság is úgy ítélte meg, hogy az 561/2006 rendelet 8. cikkének (8) bekezdése nem teszi lehetővé, hogy a járművezető rendszeres heti pihenőidejét a járművében töltse. A Vaditrans, valamint az észt és a spanyol kormány ennek ellenkezőjét állította.

Az EUB az 561/2006 rendelet 8. cikke (6) bekezdésének első albekezdését illetően megállapította, hogy e rendelkezés előírja, bármely két, egymást követő héten a járművezetőnek tartania kell legalább két rendszeres heti pihenőidőt vagy egy rendszeres heti pihenőidőt és egy csökkentett heti pihenőidőt, bizonyos követelmények teljesítése mellett. A második albekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a heti pihenőidőnek az előző, heti pihenőidő végétől számított hat 24 órás időszak végéig meg kell kezdődni.

Az EUB-nak arra kellett választ adnia, vajon kizárja‑e az uniós szabályozás, hogy a járművezetők a rendszeres heti pihenőidőket a járműben töltsék?

A rendelet 8. cikkének (8) bekezdése szerint, ha a járművezető ezt választja, a napi pihenőidők és a csökkentett heti pihenőidők, amelyekre a telephelytől távol kerül sor, a járműben is tölthetők, amennyiben az megfelelő háló‑ vagy fekvőhellyel rendelkezik minden járművezető számára, és a jármű álló helyzetben van.

Az ítélet szerint az 561/2006 rendelet 8. cikkének (6) és (8) bekezdését e rendelet 4. cikke fényében kell értelmezni, mivel ez a rendelkezés határozza meg az említett rendeletben alkalmazott kifejezéseket[6].

A rendelet a „pihenőt” a következőképpen határozza meg: „minden meg nem szakított időszak, melynek során a járművezető szabadon rendelkezik idejével”[7]. A rendelet szerint a „napi pihenőidő” „az a napi időszak, melynek során a járművezető szabadon rendelkezik idejével”[8].

A rendelet 4. cikkének h) pontja a „heti pihenőidőt” a következőképpen határozza meg: „az a heti időszak, melynek során egy járművezető szabadon rendelkezik idejével”, és ezenfelül  előírja, hogy e fogalom „rendszeres heti pihenőidőt” és „csökkentett heti pihenőidőt” foglal magában. Pontosabban, a „rendszeres heti pihenőidőt” úgy határozza meg, hogy az „bármely, legalább 45 órás pihenő”, míg a „csökkentett heti pihenőidő” „bármely, 45 óránál rövidebb pihenőt” jelent, amely a 8. cikk (6) bekezdése szerint „feltételeinek megfelelően legalább 24 óra folyamatos időtartamra csökkenthető”.

Vagyis a 4. cikk g) és h) pontja különbséget tesz a napi pihenőidő, illetve a heti pihenőidő fogalmának használata tekintetében, mivel ezek csökkentettek vagy rendszeresek lehetnek.

Ezt a megkülönböztetést a rendelet 8. cikkének (6) bekezdése is előírja, amelynek első albekezdése egyaránt hivatkozik a rendszeres és a csökkentett heti pihenőidőre. Ezzel szemben második albekezdése csak a „heti pihenőidőre” utal, és így a két előbbi fogalmat magában foglalja. A rendelet 8. cikkének (8) bekezdése megismétli a 4. cikk g) és h) pontjában tett megkülönböztetést, és a rendszeres és napi pihenőidőket magában foglaló „napi pihenőidőkre”, illetve „heti pihenődőkre” utal.

Tekintettel arra, hogy az 561/2006 rendelet 8. cikkének (8) bekezdése kifejezetten napi pihenőidőkről és csökkentett heti pihenőidőkről rendelkezik, ebből az következik, hogy a járművezető nem töltheti a rendszeres heti pihenőidőket a járműben[9].

Ha ugyanis az uniós jogalkotó az említett rendelet 8. cikkének (8) bekezdésében a rendszeres heti pihenőidőre és a csökkentett heti pihenőidőre kívánt volna együttesen utalni, elegendő lett volna számára a „heti pihenőidők” kifejezés használata a célból, hogy az egyaránt magában foglalja a pihenőidők e két fajtáját[10]. Ezen felül, ha a járművezető valamennyi pihenőidejét a járműben tölthetné, az 561/2006 rendelet 8. cikkének (8) bekezdésében tett megkülönböztetésnek nem lenne értelme, és e rendelkezés ily módon elveszítené tényleges érvényesülését[11].

A rendelet 8. cikke (8) bekezdésének ezen értelmezését az EUB szerint a rendelkezés keletkezése is alátámasztja, ha az e rendelkezést érintő módosításokon keresztül vált nyilvánvalóvá az uniós jogalkotó akarata. A főtanácsnok általi indítvány szerint az uniós jogalkotó akarata nyilvánvalóan arra irányult, hogy a rendszeres heti pihenőidőt kizárja e rendelkezés hatálya alól[12]. A fenti értelmezést megerősíti továbbá az a szövegkörnyezet is, amelybe a rendelet 8. cikkének (8) bekezdése illeszkedik.

Az EUB szerint ugyanis, a rendelet 4. cikkének f) és g) pontjával, valamint 8. cikkének (6) bekezdésével – amelyek megelőzik és meghatározzák a rendelet 8. cikkének (8) bekezdésében szereplő fogalmakat – ellentétes bármely más értelmezés, amely azzal a kockázattal jár, hogy sérülhet az e különböző rendelkezéseket összekapcsoló szerkezete[13].

Az ítélet ezen értelmezését a rendelet 8. cikke (8) bekezdésének célkitűzése is megerősíti.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a rendelet (17) preambulum-bekezdésében és 1. cikkének értelmében e rendelet célja a közúti közlekedési ágazat személyzete munkafeltételeinek javítása, az általános közúti biztonság javítása, valamint a közúti szállítás versenyfeltételeinek harmonizálása[14].

Az EUB szerint az értelmezés, miszerint az 561/2006 rendelet 8. cikkének (6) és (8) bekezdése tiltja, hogy a járművezető rendszeres heti pihenőidejét a járműben töltse, nyilvánvalóan e rendelet célkitűzéseinek megvalósulására irányul, amelyek lényege a járművezetők munkafeltételeinek és a közúti biztonságnak a javítása.

E tekintetben azt is meg kell állapítani, hogy jóllehet a járművek kialakítása jelentős mértékben javult a véleményét megelőző 20 év alatt, illetve nyilvánvalóan a vezetőfülkék is fejlődtek ezen évek alatt, egy kamion vezetőfülkéje nem tűnik olyan pihenőhelynek, amely alkalmas lenne a napi pihenőidőnél és a csökkentett heti pihenőidőnél hosszabb pihenőidők eltöltésére. A járművezetőknek lehetősége kell legyen arra, hogy rendszeres heti pihenőidejüket olyan helyen töltsék, amely alkalmas és megfelelő szálláskörülményeket biztosít[15].

Meg kell állapítani, ha az 561/2006 rendelet 8. cikkét úgy kellene értelmezni, hogy mivel a rendszeres heti pihenőidőket a járművezető a járművében töltheti, ebből az következne, hogy a járművezető teljes pihenőidejét a vezetőfülkében töltheti. Ily módon ebben az esetben e járművezető olyan helyen töltené pihenőidejét, amely nem biztosít megfelelő szálláskörülményeket. Márpedig az 561/2006 rendelet 8. cikkének ezen értelmezése nem járulna hozzá az e rendelet által követett, a járművezetők munkakörülményeinek javítására irányuló célkitűzésnek[16].

[htmlbox mt_kommentar]

A Vaditrans és az észt kormány azt állította, hogy az ilyen értelmezés azon körülmények esetleges rosszabbodásához vezethet, amelyek között a járművezetők heti pihenőidejüket tölthetik. Ezen felül nehezen lehetne bizonyítani e követelmény teljesítését, mivel jelentősen megnövelné a járművezetők adminisztratív terheit.

Miként e tekintetben az EUB megállapította, hogy bár az 561/2006 rendelet nem tartalmaz egyetlen olyan rendelkezést sem, amely azt a módot szabályozná, ahogyan a járművezetőnek a rendszeres heti pihenőidőt el kell töltenie, mindazonáltal a Vaditrans és az észt kormány által hivatkozottakhoz hasonló megfontolások, nem igazolhatják a rendeletnek a járművezetők pihenőidejére vonatkozó kógens rendelkezéseinek megsértését[17].

A fenti megfontolások összességére figyelemmel az EUB az előterjesztett kérdésre azt a választ adta, hogy az 561/2006 rendelet 8. cikkének (6) és (8) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a járművezető nem töltheti járművében a rendelet 8. cikk (6) bekezdésében előírt rendszeres heti pihenőidőt[18].

Lábjegyzetek:

[1] 2017. december 20. a Vaditrans BVBA kontra Belgische Staat C‑102/16. sz. ítélet ECLI:EU:C:2017:1012.(ítélet) [2] a 2014. április 19‑ei Koninklijk besluit tot wijziging van het koninklijk besluit van 19 juli 2000 betreffende de inning en de consignatie van een som bij het vaststellen van sommige inbreuken inzage het vervoer over de weg, a meghatározott pénzösszegnek a közúti személy‑ és áruszállítás körében elkövetett egyes kihágások megállapítása esetén történő megfizetéséről és letétbe helyezéséről szóló, 2000. július 19‑ei királyi rendelet módosításáról szóló királyi rendelet [3] A közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, 2006. március 15‑ei 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet  [4] A nemzeti jog releváns rendelkezéseit a meghatározott pénzösszegnek a közúti személy‑ és áruszállítás körében elkövetett egyes kihágások megállapítása esetén történő megfizetéséről és letétbe helyezéséről szóló, 2000. július 19‑ei királyi rendelet módosításáról szóló, 2014. április 19‑ei királyi rendelet (rendelet) [5] Ítélet 18. pont [6] Ítélet. 24. pont [7] 561/2006 rendelet 4. cikk f) pont [8] 561/2006 rendelet 4. cikk g) pont [9] Ítélet 31. pont [10] Ítélet 32. pont [11] Ítélet 33. pont [12] Indítvány 45–51. pont [13] Ítélet 40. pont [14] 2012. február 9‑ei Urbán-ítélet, C‑210/10, EU:C:2012:64, 25. pont; 2016. június 9‑ei Eurospeed-ítélet, C‑287/14, EU:C:2016:420, 38 és 39. pont, 2016. október 19‑ei EL‑EM‑2001 ítélet, C ‑501/14, EU:C:2016:777, 21. pont [15] Ítélet 44. pont [16] Ítélet 45. pont [17] Ítélet 47. pont [18] Ítélet 48. pont

---