EUB: Stop a pénzmosás „legalizálására”

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A pénzügyi rendszerek pénzmosásra, valamint terrorizmus-finanszírozásra való felhasználásának megelőzése napjaink különös, folyamatosan aktuális feladata. A csak az EU-s jog értelmezésével eldönthető, írásunkban ismertetett jogvita tulajdonképpen annak megválaszolására irányult, hogy a Corporate Companies eleget tett-e az említett tárgykörben hozott uniós irányelvet átültető, a nemzeti jogban rögzített kötelezettségeknek.

A pénzügyi rendszerek pénzmosásra, valamint terrorizmus-finanszírozásra való felhasználásának megelőzése napjaink különös, folyamatosan aktuális feladata. Ezért az e tárgyban kelt európai uniós irányelv[1] célja épp e „pénzmozgások” megelőzése. Az intézkedések közé tartozik az ügyfelek valós kilétének megállapítása, a gyanús tranzakciók jelentése, valamint a szervezeteken belüli megelőző rendszerek felállítása is.

Az uniós szabályozás a pénzügyi ágazaton kívül egyes, nem pénzügyi ágazatokra is vonatkozik, többek között az ügyvédekre, közjegyzőkre, könyvelőkre, ingatlanügynökökre, szerencsejáték-szolgáltatókra, vagyonkezelői vagy társasági szolgáltatások nyújtóira, illetve valamennyi termékforgalmazó minden olyan értékesítésére, amelynek során legalább 15 ezer euró összegű készpénzfizetés történik.

Az irányelv hatálya alá tartozók tevékenységére nézve előírás, hogy:

•          azonosítják és ellenőrzik ügyfeleik és a tényleges tulajdonos személyazonosságát („ügyfél-átvilágítás”), valamint nyomon követik az ügyféllel való üzleti kapcsolatukat;

•          jelentik a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozásának gyanúját a hatóságoknak, általában a nemzeti pénzügyi hírszerző egységnek;

•          biztosítják a személyzet megfelelő képzettségét, valamint a megfelelő belső megelőzési politikák és eljárások meglétét.

Az irányelv a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának magasabb kockázatai esetén további követelményeket és biztosítékokat is megfogalmaz („megerősített ügyfél-átvilágítás”).

Ki minősül az értékesítési célzatú cégalapítás kapcsán a „kötelezettségek teljesítésére kötelezett személynek”?

Az Európai Unió Bírósága (EUB) elé terjesztett CORPORATE COMPANIES s.r.o. kontra Ministerstvo financí ČR-ügy[2], amely bár „csak” az értékesítési célzatú cégalapítás kérdéskörét érinti, ténylegesen azonban a pénzügyi rendszerek pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára történő felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-ai 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2005/60 irányelv; irányelv) rendelkezéseinek[3] értelmezésére vonatkozik.

A csak az uniós jog értelmezésével eldönthető jogvita tulajdonképpen ama kérdés megválaszolására irányult, hogy a Corporate Companies vajon eleget tett-e a 2005/60 irányelvet átültető, a nemzeti jogban rögzített kötelezettségeknek.

A tényállás

A Corporate Companies egy Prágában letelepedett jogi személy, amelynek üzleti tevékenysége „ready made” társaságok, vagyis a cégjegyzékbe már bejegyzett társaságok eladásából áll. A Corporate Companies az eladásokat az e társaságokban fennálló tőkerészesedésének ügyfelei részére történő átruházásán keresztül valósítja meg.

A 2015. augusztus 18-ai értesítése alapján a pénzügyminisztérium ellenőrzést indított arra vonatkozóan, hogy a Corporate Companies eleget tett-e a többek között a pénzmosás elleni törvényben előírt kötelezettségeknek.

[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]

A 2005/60 irányelvet a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni egyes intézkedésekről szóló 253/2008. számú módosított törvény ültette át a cseh jogba. E törvény szerint a „kötelezettségek teljesítésére kötelezett személy” „bármely olyan személy, aki (…) másnak jogi személyek alapításából álló szolgáltatást nyújt”[4]. A pénzmosás elleni törvény 2. cikkének (3) bekezdése értelmében: „A (2) bekezdés c) és d) pontjában említett személyek kivételével nem kötelezett a kötelezettségek teljesítésére az a személy, aki az (1) bekezdésben említett tevékenységeket nem üzletszerűen végzi.”

A Corporate Companies álláspontja szerint nem minősül a pénzmosás elleni törvényben említett „kötelezettségek teljesítésére kötelezett személynek”, és keresetet indított a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság) előtt, kérve annak megállapítását, hogy a cseh pénzügyminisztérium által indított ellenőrzés jogellenes volt.

A 2016. május 25-ei ítéletében a Městský soud v Praze kimondta, hogy a Corporate Companies a pénzmosás elleni törvény hatálya alá tartozik[5], és hangsúlyozta, hogy e rendelkezés olyan személyekre alkalmazandó, akik szakmai tevékenységük körében ügyfeleik részére jogi személyeket alapítanak, függetlenül attól, hogy ez az ügyfél kérésére történik-e, vagy hogy a jogi személyeket a potenciális ügyfelek számára készített ajánlati portfólióba való bevonásuk céljából alapítják-e. Eme indokokra hivatkozva elutasította a keresetet.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és az EUB ítélete

A jogértelmezési kérdését előterjesztő Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság) azt akarta megtudni, hogy a 2005/60 irányelv 3. cikke 7. pontjának a) alpontjával összefüggésben értelmezett 2. cikke (1) bekezdése 3. pontjának c) alpontját úgy kell-e értelmezni, hogy e rendelkezések hatálya alá tartozik az a személy, akinek a kereskedelmi tevékenysége olyan társaságok eladásából áll, amelyeket a potenciális ügyfelei számára – az eladás tárgyát képező társaságban fennálló tőkerészesedésének átruházása révén – történő eladásuk céljából eme ügyfelek bármiféle előzetes kérése nélkül ő maga alapított.

Az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerint az irányelvet alkalmazni kell:

1. a hitelintézetekre;

2.  a pénzügyi szolgáltatókra;

3. a szakmai tevékenységük folytatása során eljáró alábbi jogi és természetes személyekre:

a) könyvvizsgálókra, külső könyvelőkre és adótanácsadókra;

b) közjegyzőkre és más független jogi hivatás képviselőire;

c) az a) vagy a b) pont hatálya alá nem tartozó vagyonkezelői vagy társasági szolgáltatókra.”

Az irányelv 3. cikke szerint, „az irányelv alkalmazásában:

7. »vagyonkezelői és társasági szolgáltatók«: bármely olyan természetes vagy jogi személy, aki harmadik személyek részére a következő szolgáltatások bármelyikét üzletszerűen nyújtja:

a) társaságok vagy más jogi személyek alapítása (…)”

Ülésezik az EUB. A bíróság álláspontja szerint a Corporate Companies állításával ellentétben és a vonatkozó rendelkezés alkalmazása céljából irreleváns az a körülmény, hogy az ilyen társaságot az említett személy valamely ügyfél kérésére, vagy azt egy potenciális ügyfele számára történő későbbi eladása céljából alapította

Az EUB szerint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból megállapítható, hogy a Corporate Companies jogi személyeket alapít, azokat a potenciális ügyfeleknek történő átruházásuk céljából a portfóliójába bevonja és felvásárlás esetén az eladott társaságban fennálló tőkerészesedését ruházza át a vevőre. Az így alapított társaságok semmiféle tevékenységet nem végeznek. Olyan „üres cégekről” van szó, amelyek kizárólag a Corporate Companies által létrehozott portfóliók keretében szerepelnek eladásra várva.

A bemutatott irányelvi részletből is megállapítható hogy az irányelv 2. cikke (1) bekezdése 3. pontjának c) alpontja alapján az irányelv az ugyanezen 3. pont a) vagy b) pontja alá nem tartozó vagyonkezelői vagy társasági szolgáltatókra alkalmazandó. Az irányelv 3. cikke 7. pontjának a) alpontja pontosítja, hogy „vagyonkezelői és társasági szolgáltató” bármely olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely harmadik személyek részére társaságok vagy más jogi személyek alapításából álló szolgáltatásokat üzletszerűen nyújtja.

Az irányelv 3. cikke 7. pontjának a) alpontjából megállapítható továbbá az, hogy az irányelvben előírt kötelezettségeket valamennyi olyan természetes vagy jogi személy köteles teljesíteni, amelyeknek a tevékenysége meghatározott szolgáltatás – vagyis a társaságok vagy más jogi személyek alapítására irányuló szolgáltatás – valamely ügyfélnek történő nyújtásából áll. Ilyen szolgáltatásnyújtásra kerül akkor is sor, ha egy harmadik személy egy természetes vagy jogi személyt bíz meg egy társaságnak a nevében és javára történő alapításával, és akkor is, ha egy harmadik személy olyan társaságot vásárol, amelyet valamely természetes vagy jogi személy kizárólag annak eladása céljából előzetesen alapított.

Az EUB álláspontja szerint a Corporate Companies állításával ellentétben és e rendelkezés alkalmazása céljából irreleváns az a körülmény, hogy az ilyen társaságot az említett személy valamely ügyfél kérésére, vagy azt egy potenciális ügyfele számára történő későbbi eladása céljából alapította[6]. Megállapításai szerint a 2005/60 irányelv 3. cikke 7. pontjának a) alpontja nem tesz különbséget e két eset között, továbbá az irányelvben semmi sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az uniós jogalkotó szándéka az volt, hogy kizárja a 3. cikk 7. pontja a) alpontjának hatálya alól azokat a személyeket, akik olyan kereskedelmi tevékenységet folytatnak, mint a Corporate Companies. Az ilyen kizárás egyébként sem felelne meg az irányelv célkitűzésének[7].

Az EUB a Jyske Bank Gibraltar-ügyben hozott ítéletében már rögzítette, hogy a 2005/60 irányelv kettős jogalapra épül, tehát az EK 47. cikkének (2) bekezdésére (jelenleg az EUMSZ 53. cikkének (1) bekezdése), valamint az EK 95. cikkére (jelenleg az EUMSZ 114. cikke), és így a belső piac megfelelő működését is biztosítja – amint az mind az irányelv címéből, mind annak preambulum-bekezdéseiből kitűnik –, fő célja a pénzügyi rendszernek pénzmosás, valamint terrorizmus-finanszírozás céljára való felhasználásának megelőzése[8].

Az irányelv (1) és (2) preambulum-bekezdéséből kitűnően e bűncselekmények rendkívül káros hatással lehetnek a pénzügyi ágazat és végső soron az egységes piac megbízhatóságára, épségére, stabilitására és tekintélyére.

Az irányelv rendelkezései alapvetően megelőző jellegűek annyiban, amennyiben, egy kockázatalapú megközelítést alapul véve a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni hatékony küzdelem, valamint a pénzügyi rendszer szilárdságának és épségének a megőrzése céljából megelőző és visszatartó erejű intézkedések összességének megállapítására irányul.  Ebben az összefüggésben az irányelv általa meghatározott személyekre – azok valamely ügylet lebonyolításában vagy pénzügyi jellegű tevékenységben való részvételük miatt – kötelezettséget ró, az ügyfél és a tényleges kedvezményezett azonosításának és személyazonossága ellenőrzésének, az üzleti kapcsolat tárgyára és tervezett jellegére vonatkozó információ beszerzésének, tovább annak kötelezettségét, hogy a pénzmosásnak vagy a terrorizmus finanszírozásának valamennyi valószínűsítő körülményét a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak bejelentsék.

Az EUB ítéletében megfogalmazottak szerint, mivel egyrészt valamely társaság megfelelő struktúrát alkot mind a pénzmosás, mind a terrorizmus finanszírozása megvalósításához annyiban, amennyiben lehetővé teszi ama jogellenesen kapott források elrejtését, amelyeket e társaság révén legalizálnak. Másrészt, mivel – amint az irányelv (9) preambulum-bekezdése kimondja – az ügyfélazonosítás döntő eleme e tevékenységek megelőzésének, ésszerűnek tűnik, hogy az uniós jogalkotó az ilyen struktúra valamely személy általi vagy valamely vállalkozás által harmadik személy nevében történő létrehozását az eme irányelvben előírt ellenőrzésnek veti alá; ezzel felállítva egy első akadályt az olyan személy eltántorítása érdekében, aki valamely társaságot ilyen típusú tevékenységek megkönnyítése céljából szándékozik felhasználni[9].

Az ilyen ellenőrzés annál is fontosabbnak tűnik, mivel a társaságalapítás önmagában olyan műveletnek minősül, amely jellegénél fogva a pénzmosásnak és a terrorcselekmények finanszírozásának fokozott kockázatát jelenti az e művelet részét jelentő olyan pénzügyi ügyletek miatt, mint a társaság alapítója részéről történő tőke- és adott esetben eszközátruházás. Az ilyen ügyletek megkönnyíthetik az illegális jövedelmeknek a pénzügyi rendszerbe az e társaságalapító általi bevitelét. Ezért fontos, hogy az ügyfélnek és e művelet bármely tényleges kedvezményezettjének személyazonosságát ellenőrizzék, és hogy azokra a személyekre, akik tevékenységük keretében harmadik személyek javára társaságot alapítanak, vonatkozzanak az irányelvben előírt kötelezettségek.

[htmlbox eu_kozjog_es_pol]

Az EUB fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az ilyen kockázatok nem csak akkor jelentkeznek, amikor valamely személy tevékenysége keretében harmadik személy javára és nevében társaságot alapít, hanem akkor is, amikor – mint a jelen ügyben – a valamely személy által tevékenysége keretében kizárólag a potenciális ügyfelek számára való eladása céljából előzetesen alapított társaságot – az e személy abban fennálló tőkerészesedéseinek ügyfélre történő átruházása révén – ténylegesen ez utóbbinak eladják[10].

Az irányelv 3. cikke 7. pontja a) alpontjának a Corporate Companies nézete szerinti értelmezése – miszerint az a személy, akinek a kereskedelmi tevékenysége az ilyen típusú, előzetesen alapított társaságok eladásából áll – nem tartozik eme irányelvi rendelkezés hatálya alá; a pénzmosást végzők és a terrorcselekmények finanszírozói számára ugyanis ideális eszközt nyújtana az első olyan akadály megkerülésére, amelyet az uniós jogalkotó állított fel épp e társaságok ilyen tevékenységek céljára való felhasználásának megelőzése céljából.

A pénzmosás és a terrorcselekmények finanszírozása területén az olyan személyt, mint a Corporate Companies terhelő kötelezettségeknek, különösen az ügyfél vagy a tényleges kedvezményezett személyazonossága ellenőrzése kötelezettségének hiánya egyrészt anonimitást biztosítana az eladott társaságok tényleges vevői vagy az azok javára eljáró személyek számára, másrészt pedig lehetővé tenné az e társaságok közötti vagyonátruházások eredetének és céljának az elrejtését. Más szóval: a 2005/60 irányelv 3. cikke 7. pontja a) alpontjának ilyen értelmezése végül arra bátorítana, amit a 2005/60 irányelv pontosan el akar kerülni[11].

Az EUB-nak a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság) által előterjesztett kérdésre adott válasza szerint a 2005/60 irányelv 3. cikke 7. pontjának a) alpontjával összefüggésben értelmezett 2. cikke (1) bekezdése 3. pontjának c) alpontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezések hatálya alá tartozik az a személy, akinek a kereskedelmi tevékenysége olyan társaságok eladásából áll, amelyeket a potenciális ügyfelei számára – az eladás tárgyát képező társaságban fennálló tőkerészesedésének átruházása révén – történő eladásuk céljából eme ügyfelek bármiféle előzetes kérése nélkül ő maga alapított.

Lábjegyzetek:

[1] A pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-ai 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [2] A 2018. január 17-ei CORPORATE COMPANIES s.r.o. kontra Ministerstvo financí ČR C 676/16. sz. ítélet, ECLI:EU:C:2018:13. (ítélet) [3] A 2005/60/EK 2. cikke (1) bekezdése 3. pontja c) alpontja és 3. cikk 7. pont a) alpontja) értelmezésére vonatkozik [4] A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni egyes intézkedésekről szóló 253/2008. sz. módosított törvény, a cseh pénzmosás elleni törvény 2. cikke (1) bekezdése h) pontjának 1. alpontja alapján, amely a 2005/60 irányelv 2. cikke (1) bekezdése 3. pontjának c) alpontját a 3. cikke 7. pontjának a) alpontjával összefüggésben átültette a belső jogba [5] A cseh pénzmosás elleni törvény 2. cikk (1) bekezdése h) pontja 1. alpontja [6] Ítélet 20. pont. [7] Ítélet 21. és 23. pont [8] A 2013. április 25-ei Jyske Bank Gibraltar-ítélet, C 212/11, EU:C:2013:270, 46. pont [9] Ítélet 28. pont [10] Ítélet 30. pont [11] Ítélet 33. pont

---