Európai terrorizmus 1. rész – visszaszerezhető-e az elveszett biztonság?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Európai Unió tagállamai számára az elmúlt pár év igazi kihívást jelentett, amikor is azzal kellett szembesülniük, hogy az előre megtervezett terrortámadások milyen hatással lehetnek a területén élő emberek számára. Ezek a hatások általában a szociális, gazdasági és politikai területeken jelentkeztek, azonban a Közel-Kelet terrorista akcióinak a motiváló alapja nem csupán a féktelen vallási fundamentalizmus volt. Ezen túlmenően politikai, gazdasági, etnikai, faji és pszichológiai háttér is megalapozta a tevékenységüket. A jövőben a cél elsődlegesen a megelőzés, azonban a terrorista cselekmények visszatartása, vagy az azokkal való küzdelem is alapvető törekvés kell, hogy legyen.

Bevezetés

Az Európai Unió tagállamainak 2015-ben és 2016-ban meg kellett tapasztalnia, hogy egy gondosan megtervezett terrortámadás milyen erővel képes hatni az adott térségben élők társadalmi-, gazdasági- és politikai moráljára egyaránt. A legjelentősebb terrorfenyegetettséggel járó hátrányokkal főképp Franciaországnak[1] volt muszáj megbirkóznia. E tagállamot sújtó, nagyszámú polgári áldozattal járó, alaposan megtervezett és véghezvitt terrortámadások közel-keleti kapcsolatrendszerrel rendelkező és az EU-ban élő (született vagy nevelkedett) radikalizálódott fanatikus vallási kisebbség által realizált cselekmények voltak. Ezen a ponton azonban fontos leszögezni, hogy napjainkban a különböző médiumokban legtöbbet emlegetett Közel-Kelet országaihoz köthető terrorista cselekmények mozgatórugójának középpontjában – bár kétségtelen, hogy első helyen kell említenünk, de – nem csak a féktelen vallási fundamentalizmus állt.

A támadások kiváltó szándékát tekintve politikai-, gazdasági-, etnikai-, faji-, pszichológiai alapok is motívumként szolgáltak az elkövetőknek. A támadások fókuszában a politikai-történelmi okból kialakult, közös kultúrával és hagyományokkal rendelkező, vallási tekintettben meglehetősen egységes, földrajzilag jól körülhatárolható, egyetlen gazdasági övezetet alkotó Európa közössége állt. A biztonság terén Európában és környezetében tapasztalt események és kihívások nyomán, illetve a tagállamok és a polgárok tartós biztonságára vonatkozó igénye alapján a terrorizmushoz kapcsolódó cselekmények megelőzése, megakadályozása és üldözése kiemelt jelentőséggel bír.

Az európai kontinens sebezhetőségére rávilágító, kíméletlen brutalitással végrehajtott madridi támadások[4] egy egészen új dimenziót adtak a terrorizmus elleni harcnak

Nem csak azért mert az Európai Unió a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló belső akadályok, határok nélküli térséget kíván biztosítani a polgárai számára, hanem azért is, mert egy esetleges széttagoltság sérülékennyé teszi Európát, amit a terroristák és más bűnözői csoportok is teljes mértékben kihasználnak. Mindezt a közelmúlt támadásai is megmutatták. Ezért mielőbb meg kell szüntetni a kontinens stabilitását veszélyeztető állapotot. A közös elkötelezettséget most már tettekre kell váltani az egységes EU közbiztonságának jövőbeli sorsa érdekében.[2]

Az EU terrorizmus- és terrorelhárítás biztonsági aspektusai 2001-et követően

Az Egyesült Államokat 2001. szeptember 11-én ért terrorakciók mindenütt napirendre tűzték a terrorizmus elleni küzdelemben – még, ha egymástól elkülönülten is – egy új globális biztonságpolitika kialakításának igényét. Rendkívül kínosan érintett ugyanis néhány európai országot (köztük például Németországot), hogy a terrorista elkövetők néhány tagja az ő államukban készült fel a támadásokra.[3] Éppen ezért, már ez a támadássorozat is alátámasztotta, bizonyította, hogy a különböző nemzetállamoknak és azok különféle biztonsági szerveinek globálisan kell összehangolt prioritáshoz jutniuk.

Az európai kontinens sebezhetőségére rávilágító, kíméletlen brutalitással végrehajtott madridi támadások[4] viszont egy egészen új dimenziót adtak a terrorizmus elleni harcnak, hiszen az uniós igazságszolgáltatás nem rendelkezett megfelelő jogszabályi háttérrel a nemzetközi terrorizmus elleni jogi fellépéshez, miközben a terror már az Európa közösségét is fojtogató véres valósággá vált. [5]

Így az unió a 2004-es madridi terrormerényletet követően meghirdette azt az anti-terrorista akcióprogramot, melynek keretében az EU területén be akarta vezetni a tulajdonosok biometriai adatait is tartalmazó új utazási okmányokat. De bejelentették az internet átfogóbb titkosszolgálati és rendőri monitorozását, amivel egyidejűleg hozzákezdtek a felderítésre és megelőzésre szolgáló eszközök büntetőjogi alkalmazásának lehetőségeiről szóló tervezet kidolgozásához. Az így megszerzett bűnügyi információk tárolására alkalmas központ létrehozásának gondolata is ekkor lett felvázolva.[6]

A tagállamok szintjén azonban továbbra is távol maradt az a koncepció, mely ténylegesen összekapcsolta volna a terrorizmus elleni harchoz szükséges nemzeti képességeket és eszközöket a tételesen megfogalmazott célkitűzésekkel. Mivel az EU nem tudott a nemzetállamok számára egységes jövőképet állítani a cél eléréséhez, ezért az uniós elképzelések – megjegyzem teljesen érthető okból – nem az elvárt mértékben realizálódtak.

A 2013. évi Eurobarométer-felmérés szerint a polgárok egyre jobban aggódtak a biztonságuk miatt. A felmérés adatainak eredménye továbbá arra is utalt, hogy 33-ról 49 százalékra emelkedett ama személyek aránya, akik szerint a terrorizmus az EU fő biztonsági kihívása lett.[7]

Jóllehet az EU-ban a tagállamok területi biztonsága elsődlegesen saját hatóságaik felelősségi körébe tartozik, Európa térségének biztonsága közösségi érdek. Az Európát ért terrorcselekmények márpedig az egyik legsúlyosabb megsértését jelentik az emberi méltóság, a szolidaritás, valamint a szabadság és egyenlőség elveinek, melyek Európában eddig elért egyetemes értékeinkhez tartoznak. Egyúttal súlyos támadás az európai közrend alapelemével, a demokrácia elvével és a jogállamiság eszméjével szemben is, amely nézeteken az Európai Unió alapul.

Kétségtelen ezért, hogy az unió nemzeti tagállamait érintő efféle fenyegetésekre történő reagálás érdekében újfajta, kollektív és legitim megközelítésre, vagyis közös uniós szintű állásfoglalásra és merőben új összefüggésekben gondolkodásra van szükség. Olyan komplex szabályozásra, melyben az unió ésszerűen és koherensen meghatározza a terrorizmus elleni küzdelem keretelveit, valamint az azzal összefüggő jelenségek elleni fellépés pontos szabályait, a szükséges eszközöket, és azt a nélkülözhetetlen infrastruktúrát, mely európai szinten teremti meg a tagállamok bűnüldöző-, polgári felderítő- és katonai szervei, illetve egyéb nemzeti hatóságai között a hatékony közreműködés mellett szükséges együttműködést.

Az Európai Tanács ezért már 2014 júniusában felszólította az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül az EU 2010. évi belső biztonsági stratégiáját, és 2015 közepéig végezze el annak frissítését. Az Európai Parlament 2014. december 17-ei állásfoglalásában azt is kérte, hogy az új stratégia előretekintő legyen és a külföldi harcosok, a kiberbiztonság, a szervezett bűnözés, a pénzmosás és a korrupció kezelésére olyan, az egész unióra kiterjedő átfogó megközelítést alkalmazzon, amelynek révén könnyen igazodhat az eseményekhez.[8]

Azért tehát, hogy az EU a biztonság erősítése érdekében fokozni tudja a közösségi erőfeszítéseket a terrorizmus elleni küzdelemben, az Európai Bizottság 2015-2020 közötti időszakra vonatkozó nagy ívű elképzeléseiről szóló szándékait 2015. április 28-án az Európai biztonsági stratégia[9] keretében tárta a nyilvánosság elé. A dokumentum felvázolta azokat a konkrét eszközöket és intézkedéseket, amelyeket e közös munka során a biztonságról való gondoskodás és a legsürgetőbb fenyegetések[10] minél eredményesebb kezelése céljából elengedhetetlen az EU-nak, illetve tagállamainak alkalmazni.

Remélve, hogy ezek az intézkedések lehetővé teszik a gyenge pontok valós időben történő azonosítását, hogy azokat gyorsan orvosolhassák, valamint hogy Európa tagállamai együtt még eredményesebbek legyenek az olyan válsághelyzetek hatékony kezelése terén, mint a terrorizmus általi fenyegetettség.

A stratégia középpontjában ezért a kapacitások erősítése és a terrorista fenyegetettség elleni közös küzdelem érdekében szükséges összefogás áll a kihívásokra figyelemmel.

A szerző  ügyészségi fogalmazó (Budapesti X. és XVII. kerületi Ügyészség), PhD hallgató (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola)

Lábjegyzetek:

[1] „2015. január 7–9. – A Charlie Hebdo szatirikus újság párizsi székházában egy algériai származású, az al-Kaidával kapcsolatban álló testvérpár 12 embert lőtt agyon. Január 8-án egy mali származású harmadik iszlamista terrorista Párizsban lelőtt egy fegyvertelen rendőrnőt, másnap egy kóser kiskereskedésben négy embert ölt meg. Mindhárom terroristával 9-én végeztek a kommandósok. 2015. június 26. – Egy dzsihadista szervezetekkel kapcsolatban álló, marokkói származású férfi egy Lyonhoz közeli vegyi üzemben lefejezte a munkáltatóját, és megpróbálta felrobbantani a telepen tárolt gázpalackokat, a támadásban ketten megsérültek. 2015. november 13. – Párizsban hét helyszínen, éttermeknél, koncertteremben és a nemzeti stadion közelében követtek el összehangolt terrortámadást, a 130 halálos áldozat közül több mint húsz külföldi volt. A 2004-es madridi merénylet óta legsúlyosabb európai terrortámadásért az Iszlám Állam dzsihadista szervezet vállalta a felelősséget. A merénylők, második generációs francia, illetve belga állampolgárok végeztek magukkal, vagy a kommandósok lőtték le őket. 2016. június 13. – A Párizstól mintegy ötven kilométerre fekvő Magnanville településen egy iszlamista férfi meggyilkolta a helyi rendőrparancsnokot és annak feleségét. Az elkövető nem sokkal korábban fogadott hűséget az Iszlám Állam vezetőjének.” (2016. szeptember 16. http://mno.hu/kulfold/gyakran-sujtja-a-terror-franciaorszagot-1352056) [2] Dimitrosz Avramopulosz, a migrációs ügyekért, az uniós belügyekért és az uniós polgárokért felelős biztos. (Brussels, 2016. április 20.) [3] Tomolya Jánosmk. alezredes: Az Európai Unió és a terrorizmus elleni harc. (21. oldal) http://www.zmne.hu/dokisk/hadtud/Tomolya.pdf (2016. október 12.) [4] A madridi terrortámadások 2004. március 11-én reggel 7 óra 40 perckor kezdődtek, majd néhány perces időközökkel tíz pokolgépet robbantottak a spanyol főváros pályaudvarain, köztük a rendkívül forgalmas Atocha főpályaudvaron. A merényleteknek 192 halálos áldozata és 1421 sebesültje volt. A merényletek elkövetését március 14-én az al-Kaida terrorszervezet vállalta magára.  [5] Tomolya János mk. alezredes: Az Európai Unió és a terrorizmus elleni harc. (21. oldal) http://www.zmne.hu/dokisk/hadtud/Tomolya.pdf (2016. október 12.) [6] Czukor József: Nemzetközi terrorizmus és a megelőző állam. Egyenlítő 2007/9. szám (8. oldal) [7] http://europa.eu/rapid/press-release_IP-15-4865_hu.htm (2016. szeptember 28.) [8] http://europa.eu/rapid/press-release_IP-15-4865_hu.htm (2016. szeptember 28.) [9] Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikáját 2003 óta az Európai biztonsági stratégia határozza meg. [10] Terrorizmus, szervezett bűnözés és a számítástechnikai bűnözés.

---