Haribo botrány és a thai tonhal közötti összefüggések

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Haribo ügy közel sem egyedi, időről időre jelenek meg tényfeltáró cikkek a legtöbb szektorban a munkavállalók kényszermunkába, rabszolgaságba taszításáról. Az adatok az ENSZ , Európai Unió és más nemzetközi szervezetek előtt is ismert, azonban az államok egységes fellépésének hiányában tehetetlenek.

2017. Október közepén az ARD német televíziós csatorna dokumentum filmjét követően robbant a botrány, hogy a népszerű gumicukor gyártó, a Haribo termékei is rabszolgamunkát igénybe véve készülnek. Egészen pontosan a cég brazíliai beszállítója olyan alacsony munkafeltételeket biztosít, a karnabuaviasz – a gumi macik fényességét és összetapadás mentességét biztosítja –   csapolása közben amelyet már rabszolgaságnak lehet nevezni. A filmből kiderül, hogy a munkások a dzsungel mélyén lévő ültetvényeken dolgoznak, fix fizetést nem kapnak, a napi fizetés maximum 12 dollár, nincsen megfelelő higiénia biztosítva, amely mind a wc, mind pedig az ivóvíz hiányát is jelenti. Aludni is csak szabad ég alatt vagy a teherautók platóján tudnak, míg ivóvíz hiányában a közeli patakokból isznak. A túlórák és az alulfizetettség mellett a gyermekmunka alkalmazása is súlyos problémaként merült fel. A dokumentumfilmben a brazil munkaügyekért felelős minisztérium is megszólalt, melyben megerősítették, hogy számos panasz érkezett a rossz munkakörülmények miatt, mely már a rabszolgaság szintjén vannak.

Az adást követően a Haribo bejelentette, hogy vizsgálatot indít a beszállítóinál, hogy pontosan feltárják a brazil ültetvényeken uralkodó helyzetet és a vizsgálat eredményét követően, minél előbb határozott lépéseket tegyenek. De mennyire elszigetelt esetről beszélünk? A helyzet az, hogy a Haribo ügy korántsem egyedülálló, ugyanis az ENSZ Munkaügyi Szervezete (ILO), illetve az IOM által készített közös jelentése szerint 2016-ban mintegy 40, 3 millió ember esett áldozatul modernkori rabszolgaság valamely formájának, azaz a kényszermunkának, szexuális kizsákmányolásnak (szexuális rabszolgaság), adósrabszolgaságnak, kényszerházasságnak, hagyományos rabszolgaságnak és a gyermekmunkának.

[htmlbox Fogyasztói_adásvétel]

A jelentésben bemutatott adatok komoly aggodalomra adnak okot, azonban nem meglepőek. Ugyanis 2014-ben ugyan ilyen elemi erővel tört fel a thai halászati iparban uralkodó tarthatatlan helyzet, mely az emberkereskedelem, a kényszermunka, feketemunka, gyermekmunka, és a be nem jelentett, szabályozatlan, azaz jogellenes halászat fellegvára volt. Nem sokkal később pedig a Nestlé tárt fel a rabszolgaság és kényszermunkára utaló gyakorlatot Thaiföldön.

Bár több cég tárt már fel kényszermunkával és rabszolgasággal kapcsolatos visszaéléseket, ezt követően kizárólag a thai halászattal foglalkozom, tekintettel arra, hogy az elmúlt években a nemzetközi figyelem teljesen górcső alá vette, így az jelentős változásokon ment keresztül. Köztudottan a halászati termékek kiemelkedően fontos szerepet játszanak Thaiföld Európai Unió fele irányuló export szektorában, a kereskedelmi kapcsolatok kezdete óta.  Az exportált tengeri termékek közül a tonhal konzerv és a surimi a legkedveltebbek, melyek export értéke is igen jelentős. Az exportált termékek kedveltségéhez annak jó minősége és alacsony ára is hozzájárult, amely mögött mindvégig ott lakozott a halászati szektorban dolgozó emberek különböző mértékben történő kizsákmányolása.

A thai halászati iparban uralkodó helyzet kialakulásához az vezetett, hogy Délkelet Ázsia gyors iparosodáson ment keresztül 1950 és 1970 között, így számos nagy és közepes méretű hajó jelent meg, amely hatékonyabbá tette a halászatot, a halak kifogását és tárolását. A hatékonyság azonban megkívánta a feketemunkát is. A halászat iparosodásának első évtizedeiben a legtöbb feketemunkás a thai halászati iparban volt, akik a közeli parti lakosságból illetőleg Thaiföld egyéb részeiről verődtek össze. Idővel azonban megváltozott a helyzet és ma már az iparág nagy része a migráns munkaerőre támaszkodik, amely gyakran az alulfizetett, tekintélyelvű rendszerben a munkaerő kizsákmányoláshoz vezet. Becslések szerint ugyanis a körülbelül 3-4 millió migráns munkavállaló közül, akik Thaiföldön dolgoznak, legtöbbjük éveken keresztül kénytelen hajón dolgozni, kevés fizetésért, illegálisan, a hét minden napján, napi 18-20 órát, lelki és fizikai terror mellett, és képtelenek hazatérni a munka elszigeteltsége, alacsony jövedelmük és a hivatalos papírok hiánya miatt.

Ezen jelenségre próbált reagálni az Európai Unió azáltal, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan (a továbbiakban: IUU) halászatra és az ellene folyó küzdelemre fektetett kiemelt hangsúlyt. Ennek eredményeként a Tanács 2008-ban fogadta el a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló 1005/2008/EK rendeletet (a továbbiakban: IUU rendelet), amely 2010. január 1-jével lépett hatályba.

Bár maga a rendelet elsősorban az IUU ellen lép fel, elsődleges célként kitűzve, hogy megszüntesse azokat a kiskapukat, amelyek révén a tisztességtelen piaci szereplők jelentős haszonra tehetnek szert. Ennek biztosítására a rendelet szankciót is előirányozz, ugyanis az Európai Unió rendszeres időközönként listát tesz közzé IUU halászatot folytató hajókról, illetve azokról az államokról is, amelyek szemet hunynak az illegális halászat felett, továbbá azon gazdasági szereplőkről, akik a világon bárhol illegális halászatot folytatnak. A listára felkerülő államok először figyelmeztetésbe részesülnek és kapnak egy hat hónapos haladékot, hogy a hiányosságokat pótolják. Ezt nevezzük sárga kártyának. Amennyiben a hiányosságokat nem sikerül pótolni, export tilalom lép életbe, így nem hozhatnak terméket az Európai Unió területére. Ezt nevezzük piros kártyának.  Bár maga a rendelet külön nem emeli ki, azonban a parti állam kötelezettsége, hogy ellenőrizze és megfelelően fellépjen, hogy minden munkavállaló bejelentetten és megfelelő munkakörülmények között kerüljön foglalkoztatásra.  Ezáltal, ha közvetetten is, de a munkaerő kizsákmányolás ellen is fellép a rendelet.

Mint fentebb említettem, azon országok, amelyek az előzetes figyelmeztetést követően (sárga lap) nem tesznek eleget az IUU halászat elleni kötelezettségüknek, behozatali tilalom alá fognak esni. Ez történt 2015. áprilisában Thaifölddel is, amikor az Európai Unió sárga lapot bocsátott ki, tekintettel arra, hogy Thaiföld nem tett megfelelő intézkedéseket a jogellenes halászat elleni küzdelemben, továbbá figyelmeztette, hogy jelentős kereskedelmi szankciókat fog bevezetni, kivéve, ha Thaiföld jelentős reformokat valósít meg a halászati ágazatba az előírt 6 hónapon belül.

Mivel Thaiföld a tonhalkonzerv-előállítás tekintetében a világ termelésének 46%-át adja és ezzel világviszonylatban az első helyen áll, így az uniós piros lap komoly kockázatot jelentett számára. Komoly lépéseket tett az illegális halászati megszüntetése ellen, ugyanis előírta a hajók kötelező regisztrációját, a halászati szabályozásnak és a munkaügyi feltételeknek való megfelelés ellenőrzését is. Thaiföld így az elmúlt években jelentős intézkedéseket tett a halászati ipar megtisztítására, beleértve a halászhajók nyilvántartásba vételét és az emberkereskedelem elleni hálózatok felszámolását is. Bár több kritikus is akad az intézkedések végrehajtása tekintetében, azonban a változás, ha lassú is, de tagadhatatlan.

Az intézkedések további eredményeként Thaiföld sem tudta tovább biztosítani a rendkívül olcsó tonhalat és surimit, így a thai tonhal ára is a duplájára nőtt, bár továbbra is kedvezőbb áron kapható a többi országból származóéhoz képest.

A bemutatott thai tonhal és a Haribo ügy közötti párhuzam, hogy mindkét esetben kizsákmányolták a munkaerőt olyan szinten, hogy a munkavállalók helyzete kimerítette a kényszermunkát, némely esetben pedig már a rabszolgaságot is. Változást pedig csak az hozhat, ha magát az államot kényszerítik rá, hogy a megfelelő munkafeltételeket/munkakörülményeket kikényszerítsék. Gyakoribb azonban, hogy egyes üzletláncok bojkottálnak rabszolgamunkával létrejött termékeket, vagy a vásárlókat különböző minősítéssel (például: UTZ) tájékoztatják, hogy az áru megfelelő körülmények között készült.

Utóbbiak hatása azonban csak szegmentáltan érvényesül és kisebb hatásfokkal, mint, amikor magát az államra gyakorolnak különböző gazdasági ösztönzőt a megfelelő munkakörülmények biztosítására.

---