Hiperhivatkozások az online rádióadásokban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az interneten megjelenített hiperhivatkozások és a szerzői jogok kapcsolata széles körben vitatott. Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: „EUB”) által a közelmúltban meghozott ítéletek próbálták tisztázni a problémakört, azonban sok kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt a hiperhivatkozások szerzői jogot sértő volta kapcsán. Ezen kérdések egy részét az Osztrák Legfelsőbb Bíróság (a továbbiakban: „Bíróság”) válaszolta meg 2016. február 23-án meghozott ítéletében (4 Ob 249/15v).


Az ügy tényállása 

Felperes az interneten elérhetővé tesz néhány magán rádióadást streaming útján. Amikor valaki csatlakozik ezekhez az adásokhoz a felperes honlapján, vagy alkalmazásán keresztül, akkor különböző reklámok beágyazott módban (azaz a csatlakozást követő időszakban, mielőtt megkezdődik a sugárzott tartalom vétele) jelennek meg, melyekből a felperesnek bevétele származik. Alperes hiperhivatkozáson keresztüli hozzáférést nyújt digitális rádióadásokhoz, többek között felpereséhez is. A felhasználók a hiperhivatkozásra kattintással először egy az alperes által beágyazott reklámot érnek el, mielőtt ténylegesen is hozzáférnének az adáshoz és hallgathatnák azt. A felperes beágyazott reklámjai így azonban már nem láthatóak. A felperes emiatt kifejezetten tiltakozott alperes hiperhivatkozásai ellen. 

A felperes a sugárzott tartalomra vonatkozó szomszédos jogokra és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra tekintettel, ideiglenes intézkedést kezdeményezett az alperes magatartása ellen. 

Az ítélet

A Bíróság a műsorsugárzó szervezetek szabályozásának osztrák szomszédos jogi szempontból való áttekintését követően az ügyben vizsgálandó kérdést a következőek szerint jelölte meg: a hiperhivatkozásoknak az alperes általi hozzáférhetővé tétele, a nyilvánosság irányába való továbbításnak minősül-e, és így a jogosult hozzájárulását igénylik-e. A Bíróság megállapította, hogy a felperes kifejezett tiltakozása önmagában nem jelenti azt, hogy az alperes magatartása jogellenes. Az alperes azonban a linkjeivel egyértelműen megkerülte a felperes által kialakított, a streamhez való hozzáférésre vonatkozó ténybeli követelményeket, mely értelmében a felhasználóknak a felperes által beágyazott reklámok lefuttatását tűrniük kellett az adáshoz való hozzáférés előtt. A Bíróság megállapította, hogy alperes az adásokat egy új nyilvánosság felé közvetítette és ezáltal megsértette a felperes kizárólagos műsorszórási jogát. 

Versenyképesség és szellemi alkotások az Európai Unióban

Szerző: dr. Tattay Levente

Ismertető és megrendelés >>

Mivel a Bíróság a kérelmezett jogorvoslat megadásáról döntött az osztrák szerzői jogi törvény alapján, így azt nem volt szükséges értékelnie, hogy az alperes a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot is megvalósította-e („free riding”). 

Az indokolás

A Bíróság az indokolását az EUB közelmúltban kialakított esetjogára alapította. A C-466/12. számú Svensson ügyben az EUB fontos megállapításokat tett az InfoSoc Irányelv (2001/29 EK irányelv) 3. cikk (1) bekezdésére vonatkozóan. Eszerint nem minősül a nyilvánossághoz való közvetítésnek egy weboldalon, más weboldalon már korábban hozzáférhetővé tett művekre mutató linkek elérhetővé tétele, mivel az új, szélesebb körű nyilvánosság felé közvetítés ebben az esetben nem valósul meg. Más a megítélése viszont, egy olyan link használatának, amely lehetővé teszi azoknak a korlátozásoknak a megkerülését, amelyeket a védett tartalmat megjelenítő oldalon alkalmaznak annak érdekében, hogy az ahhoz való hozzáférést kizárólag az előfizetőkre korlátozzák. Ezek ugyanis a tartalmat egy szélesebb körű nyilvánosság részére tennék elérhetővé, amit a szerzői jogi jogosultak nem vettek számításba, a nyilvánosság irányába való továbbítás megkezdésénél. A jogosultak hozzájárulását utóbbi esetben be kell szerezni.

A Bíróság figyelembe vette azt a tényt, hogy a felperes weboldalának látogatói végig kell, hogy futassák a beágyazott reklámokat, amelyhez hasonló volt a helyzet a Svensson döntésben is, vagyis a korlátozásoknak a megkerülésének lehetővé tétele, amelyek a hozzáférést kizárólag az előfizetőkre korlátozzák mindkét esetben fennállt. A két szituációnak a jogi szempontból való összehasonlíthatósága azonban kérdéses: egy olyan hiperhivatkozás amely egy a weboldalon elhelyezett tényleges korlátozást kerül ki (pl.: jelszó által védett hozzáférés kizárólag előfizetők részére), olyan tartalmat tesz hozzáférhetővé a nyilvánosság számára, amelyet a jogosultak nem vettek számításba a közlés megkezdésének engedélyezésénél. Jelen esetben a közlés nem egy előre meghatározott csoportra korlátozódott (előfizetők), hanem általánosan a nyilvánosság számára került hozzáférhetővé tételre.

Egyszerűen csak végig kellett futtatniuk a beágyazott reklámot ahhoz, hogy hallgathassák az adást. Mindezek szerint, jelen esetben a jogosult a teljes nyilvánosságot vette számításba a közlés kezdetén. Ez a különbség megalapozhatott volna egy eltérő értékelést (a szerzői jog alapján), de mindenképpen indokolttá tenne egy újabb EUB elé utalást.

A Schönherr Ügyvédi Iroda szakmai tartalma.

 

 


Kapcsolódó cikkek