Közel-Kelet forrásponton: Amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költözése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Jeruzsálem városának nemzetközi jogi helyzete hosszú ideje a Közel-Keleti konfliktusok egyik fő forrása. Trump amerikai elnök döntése, hogy a korábbi Jeruzsálemi Nagykövetségről szóló törvény végrehajtja  csak olaj volt a tűzre.

2017. december 6. napján Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy az amerikai nagykövetséget Tel- Avivból Jeruzsálembe helyezik át. A döntés hatalmas visszhangot váltott ki nemzetközi szinten, amely magába foglalta több arab és európai ország heves tiltakozását is. Emellett megszaporodtak az izraeli-palesztin összecsapások, melynek során több kisebb rakéta támadást, illetve késeléses merényletet hajtottak végre.

[multibox]

De miért is ilyen fontos nemzetközi szinten, hogy hova helyezi a nagykövetségét az Egyesült Államok?

A helyzet nem egyszerűen a nagykövetségi épület áthelyezéséről szól, hanem a fővárosként történő elismerésről is. Hiszen kevés kivételtől eltekintve a diplomáciai képviseletek a fogadó államok fővárosába vannak akkreditálva. Ilyen bonyolult politikai kivétel volt maga Izrael is, ahol a nagykövetségek Tel-Avivba találhatóak, tekintettel arra, hogy az ENSZ, ezzel együtt a nemzetközi közösség Jeruzsálemet soha nem ismerte el fővárosnak.

A kérdés pedig tovább mutat Jeruzsálem nemzetközi helyzetén, illetve ezzel együtt kiemelkedő státuszán, melyet egy rövid és kizárólag főbb pontokat érintő összefoglalóban mutatok be.

Jeruzsálem kérdése még az első világháborúra nyúlik vissza, amikor egy titkos állami jelentés, a Balfour-nyilatkozat, a brit parlament álláspontját mutatta be, mely támogatta egy zsidó nemzeti otthon létrehozását Palesztinában. A kérdés 1947-ben került az ENSZ elé, ahol a Közgyűlés 181. számú határozatban rendelkezett Palesztina jövőbeni kormányzati rendszeréről.

A Közgyűlési határozat meghozatalát egy különleges bizottság felállítása előzte meg, mely a kérdést megvizsgálta, különböző javaslatokat és terveket készített a palesztin mandátumára és ezzel együtt a gazdasági unió felosztására. A terv 4 fő részre oszlott: Az első, a terület feletti brit mandátum megszüntetése, terület felosztása és függetlensége. E szerint a mandátumot 1948. augusztus 1-ig meg kell szüntetni és a területről ki kell vonni az összes fegyveres erőt, ezt követően pedig létre kell hozni a független arab és zsidó államot, valamint a Különleges Nemzetközi Igazgatás alatt álló Jeruzsálem városát. A második rész meghúzta ezen egyes területek közötti államhatárt. A harmadik rész Jeruzsálem városának igazgatását szabályozta, míg a negyedik rész a kapitulációkkal foglalkozott. Számunkra a harmadik rész, tehát Jeruzsálem város igazgatási szabályai a legfontosabbak, ez rendelkezett arról, hogy Jeruzsálem különleges nemzetközi irányítás, ezzel együtt az ENSZ Gyámsági Tanács alá tartozik. Jelen rész ezen felül Jeruzsálem saját alkotmányát és kormányzóját is kijelölte volna. A határozat azonban sosem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így igazi jelentősége kizárólag Izrael legitimációjának szempontjából volt.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

Ezt Izrael és Jordánia közötti villongások követték, melyben mindkét fél Jeruzsálemet jelölte meg fővárosának, mely már akkor is heves tiltakozást váltott ki a nemzetközi közösségből. Azonban ennek ellenére 1949-ben Izrael, míg 1955-ben Jordáni ENSZ tagságot kapott, ezáltal pedig Nyugat-Jeruzsálem Izraelhez, míg Kelet-Jeruzsálem Jordániához való tartozása nemzetközi szinten is elfogadottá vált. 

A következő jelentős konfliktus a hat napos háború volt, mely során Izrael elfoglalta többek között Kelet-Jeruzsálemet Jordániától. A nemzetközi közösség nem hagyta szó nélkül ezt, és a 242-es számú ENSZ határozatában kötelezte Izraelt, hogy a hat napos háború során elfoglalt valamennyi területet adja vissza. Bár nyelvi értelmezési kérdések merültek fel, hogy mely elfoglalt területek visszaadása kötelező, így megtagadta Jeruzsálem visszaadását.  Ennek ellenére elfogadott tény a mai napig, hogy Kelet-Jeruzsálemet Izrael az 1949-es genfi egyezményekkel ellentétesen, fegyveresen, konfliktus útján szerezte meg, ez pedig a nemzetközi jogban kizárja a területszerzés elismerését.

A következő forduló pont az volt, amikor Izrael alkotmánya kimondta, hogy az egyesített Jeruzsálem az új főváros, azt azonban az ENSZ Biztonsági Tanács 478-as számú határozata érvénytelennek nyilvánította, és a közel-keleti béke akadályaként jelölte meg. Nem sokkal később, 1988-ban a Palesztin Nemzeti Tanács kikiáltotta a palesztin államot Jeruzsálem fővárossal, mely az arab országok nagy része azonnal elismert, míg a többi állam nem. (Utóbb ez a határozat visszavonásra került).

Jelen állapot szerint Izrael továbbra is Jeruzsálemet tartja a fővárosának, melyet a fegyveres erőszakkal történő területszerzés miatt azonban a nemzetközi közösség továbbra sem ismer el.  Így az sem meglepő, hogy Trump döntése ellen Egyiptom ENSZ Biztonság Tanács határozattervezetet terjesztett elő, melyben a döntés megsemmisítését kérte. A 15 tagú Biztonsági Tanácsból, az Egyesült Államok élt vétó jogával és a tervezetet 14:1 arányban leszavazta.

A Biztonsági Tanácsban való vétó jogával várható volt, hogy élni fog az Egyesült Államok, azonban ennek ellenére a nemzetközi közösség elfogadását nem sikerült megszerezni. Mint a látható, sokkal többről van szó, mint egy nagykövetség áthelyezésről, ugyanis ez magába foglalja a Jeruzsálem városának Izraeli fővárosként történő elismerését, ami pedig tovább mutat a nemzetközi joggal ellentétes területszerzés elismerésére, amely további határokat feszeget.

Megjegyezendő, hogy a nagykövetség áthelyezése nem Trump ötlete volt, csupán az 1995. október 23. napján elfogadott Jerusalem Embassy Act végrehajtását nem függesztette fel, melyet az Clintos, Bush és Obama amerikai elnökök megtettek a törvény végrehajtásából eredő politikai konfliktusok elkerülése érdekében. Tekintettel arra, hogy a törvény célul tűzte ki a nagykövetség Tel-Avivból Jeruzsálembe költöztetését 1999. május 31. napjáig. A törvény egyébként kifejezetten alkalmas arra, hogy konfliktus forrás legyen, ugyanis második szakaszában 1950-től ismeri el Jeruzsálemet Izrael fővárosának, míg 1967-től pedig az egységes Jeruzsálemet.

A fentiek fényében a kérdés sokkal távolabbi irányba mutat, ugyanis maga Jeruzsálem több világvallás szent helye, melyet az eredeti tervek szerint közös irányítás alatt kellett volna tartani, és melyet a nemzetközi joggal ellentétes megszerzése ellenére is elismert egy nagyhatalom. Nyilvánvalóan ezzel az arab országok nem fognak megbékélni és további és erőszakosabb konfliktusokba fog torkolni Jeruzsálem helyzetének a rendezése.

Felhasznált irodalom:

Dr. Kovács Péter – Nemzetközi Közjog, Osiris Kiadó, 2016

Schweitzer András – Jeruzsálem nemzetközi jogi státusa – politikai dokumentumok és értelmezések, Külügyi Szemle, 62-80.o 2003.

https://www.gpo.gov/fdsys/pkg/PLAW-104publ45/html/PLAW-104publ45.htm

[htmlbox jogtar_kepzes]

---