Luxembourgi ítélet a kutatásfejlesztési és innovációs támogatások újabb kérdéseiről

A szerző alábbi írásában az EU luxembourgi bíróságának egy lett jogvita, a kutatástámogatások értelmezése kapcsán született döntését[1] ismerteti. Eszerint az entitás tagjainak és részvényeseinek jogi formája, tevékenységeik és céljaik esetleges haszonszerzési jellege nem meghatározó kritérium, így kutató-tudásközvetítő szervezetnek minősíthetők a felsőoktatási magánintézmények is.

Az Európai Unió állami támogatási politikája a kutatástámogatásokra nézve meglehetősen kedvező helyzetet mutat. Általános megközelítésben, a kutatás növeli a társadalom tudásszintjét és új gazdasági lehetőségeket teremt. Fontosságát az EUMSZ 179. cikkének (1) bekezdése, valamint a különböző uniós programok is elismerik. Fontos helyet kapott az „Európa 2020” című növekedési stratégiában is[2]. A jogi entitás tetszőleges szervezet lehet, ami a természetes személyekhez hasonlóan jogokkal rendelkezik.

Kutató-tudásközvetítő szervezetnek minősíthetők-e a felsőoktatási magánintézmények? – ez a lényege a lett körzeti közigazgatási bíróság (Administratīvā rajona tiesa) és a lett regionális közigazgatási bíróság (Administratīvā apgabaltiesa) által feltett kérdéseknek, melyek megválaszolására előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordultak az Európai Unió Bírósághoz (EUB, Luxembourg), kérve a 651/2014 rendelet[3] 2. cikke 83. pontjának[4] értelmezését. A jogszabály a „kutató-tudásközvetítő szervezet” fogalmát határozza meg. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmeiket az alap- és alkalmazott kutatás állami finanszírozásáról szóló 725. sz. rendeletnek a lett tudományos tanács általi alkalmazásával kapcsolatos jogviták során terjesztették elő. Kifejtették, hogy a 725. sz. rendelet 2.7 pontja egyértelmű és feltétlen utalást tartalmaz a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontjára, és meghatározza, hogy a projektet benyújtó pályázó abban az esetben jogosult a lett tudományos tanács által nyújtott állami kutatásfinanszírozásra, ha megfelel a kutatószervezet uniós rendeleti fogalom-meghatározásának. A luxembourgi taláros testület válaszai szükségesek voltak ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő lett bíróságok ítéletet hozhassanak.

A tényállások

Az előterjesztő bíróságok előtti két ügyben a felperesek – így a Baltijas Starptautiskā Akadēmija (BSA) és a Stockholm School of Economics in Riga (SSE) – olyan magánjogi felsőoktatási intézmények, amelyek pályázatot nyújtottak be a lett tudományos tanács által 2019-ben és 2020-ban közzétett két különböző, kutatási projektek finanszírozására vonatkozó pályázati felhívásra.

A C‑164/21. számú ügy

A Baltijas Starptautiskā Akadēmija (BSA) egy lettországi székhelyű egyetemi és nem egyetemi jellegű felsőoktatási szolgáltatásokat nyújtó korlátolt felelősségű gazdasági társaság, emellett állami akkreditációval rendelkező, a tudományos intézmények nyilvántartásában szereplő felsőoktatási intézmény.

A 2020. január 23-ai határozatával a lett tudományos tanács jóváhagyta a 2020-ra szóló alap- és alkalmazott kutatási projektekre irányuló általános pályázati felhívásról szóló rendeletet, amely felhívás keretében a BSA projektjavaslatot nyújtott be. Ezt azonban a 2020. április 14-ei határozatával a tudományos tanács a támogatási jogosultság hiánya miatt elutasította. Indoklása szerint a BSA nem tekinthető a 725. sz. rendelet értelmében vett tudományos intézménynek, mivel nem felel meg a „kutató-tudásközvetítő szervezet” fogalommeghatározásának, mely a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontjában szerepel. Továbbá a BSA által benyújtott dokumentumok egyáltalán nem tartalmaztak olyan információt, amely alapján megállapítható lett volna, hogy elsődleges tevékenysége a független kutatás. A tanács rámutatott arra, hogy 2019-ben a BSA üzleti forgalmának 84 százalékát az egyetemi tevékenységért kapott díjak adták, amely a BSA tevékenységtípusa alapján gazdasági tevékenységnek minősül. Következésképp a lett tudományos tanács arra a következtetésre jutott, hogy a BSA elsődleges tevékenységét kereskedelmi jellegűnek kell tekinteni.

Emellett megállapította, hogy a BSA által benyújtott dokumentumok nem tartalmaztak elegendő információt arra vonatkozóan, hogy azok a vállalkozások, amelyek például részvényesként vagy tagként döntő befolyással lehetnek rá, nem élvezhetnek preferenciális hozzáférést a kutatási kapacitásaihoz vagy az általa elért kutatási eredményekhez. Következésképp úgy ítélte meg, a BSA nem tudta biztosítani, hogy a projekt végrehajtása és finanszírozásának felhasználása megfeleljen a 725. sz. rendelet 6. pontjának. Utóbbi megköveteli, hogy a pályázó olyan projektet hajtson végre, amely nem kapcsolódik a gazdasági tevékenységéhez, és egyértelműen különítse el egymástól a gazdasági és a nem gazdasági jellegű elsődleges tevékenységeket és a kapcsolódó pénzügyi mozgásokat.

A BSA a lett körzeti közigazgatási bíróság előtt vitatta a tudományos tanács elutasító határozatát arra hivatkozva, hogy a független kutatás az elsődleges tevékenységét képezi. Sem a 651/2014, sem a pályázati rendelet nem tartalmaz olyan megjelölést, amely szerint a pályázó nem gyakorolhat gazdasági tevékenységet és abból nem tehet szert nyereségre, ahogyan azt sem írja elő, milyen aránynak kell lennie a gazdasági és a nem gazdasági jellegű tevékenységek között. További állítása szerint egyértelműen elkülönítette egymástól a gazdasági, illetve a nem gazdasági jellegű elsődleges tevékenységeket, valamint a kapcsolódó pénzügyi mozgásokat.

A lett körzeti közigazgatási bíróság úgy vélte, az előtte folyamatban lévő ügy megoldása a 651/2014 rendelet 2. cikke 83. pontjának Luxembourg általi értelmezésétől függ, ezért eljárását felfüggesztett, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé.

A C‑318/21. számú ügy

Az Stockholm School of Economics in Riga (SSE) egy lettországi székhelyű korlátolt felelősségű társaság, amelynek célja többek között a tudomány fejlesztése. Tevékenységei között szerepel a gazdaságtudományok területén folytatott alap- és alkalmazott kutatás, amely mellett egyetemi és szakoktatást is nyújt. Egyetlen tagja a Rīgas Ekonomikas augstskola – Stockholm School of Economics in Riga elnevezésű alapítvány, amely szerepel az egyesületek és alapítványok nyilvántartásában.

A lett tudományos tanács a 2019. május 22-ei határozatával jóváhagyta a 2019-re szóló alap- és alkalmazott kutatási projektekre irányuló általános pályázati felhívásról szóló rendeletet, amely felhívás keretében az SSE projektjavaslatot nyújtott be. A tanács – a BSA-éhoz hasonló indoklással – 2019. szeptember 19-én támogatásra való jogosultság hiánya miatt elutasította az SSE projektjavaslatát. Szintén azt fejtette ki, hogy az SSE nem tekinthető a 725. sz. rendelet értelmében vett tudományos intézménynek, mivel nem felel meg a „kutató-tudásközvetítő szervezet” fogalommeghatározásának, mely a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontjában szerepel.

Határozat elsősorban azon alapult, hogy az SSE projektjavaslata szerint 2018-ban az SSE nem gazdasági jellegű tevékenységeiből származó üzleti forgalmának aránya 34 százalék volt, szemben a gazdaságiból származó 66 százalékkal. A tudományos tanács ebből arra következtetett, hogy az SSE elsődleges tevékenysége kereskedelmi jellegű; nem tekinthető tehát úgy, hogy elsődleges célja a független tevékenységként végzett alap- vagy ipari kutatás, illetve kísérleti fejlesztés, netán ezek eredményeinek oktatás, közzététel vagy tudástranszfer útján való széles körű terjesztése. Az SSE által benyújtott dokumentumok emellett nem tartalmaznak arra utaló információkat, hogy az elsődleges tevékenységéből származó bevételének összességét újra e tevékenységbe fektetné be.

Az SSE a lett körzeti közigazgatási bíróság előtt megtámadta a lett tudományos tanács elutasító határozatát többek között arra hivatkozva, hogy teljesíti a 725. sz. rendeletben előírt követelményeket, mivel szerepel a tudományos intézmények nyilvántartásában, ezen felül pedig az elsődleges tevékenysége nem gazdasági jellegű. Az SSE dokumentumokat nyújtott be annak bizonyítására, hogy az elsődleges tevékenységéhez kapcsolódó pénzügyi mozgásokat elkülönítette a gazdasági jellegű tevékenységeitől, és az utóbbiból származó nyereségét újra a kutatóintézetként végzett elsődleges tevékenységébe fektette be.

E bíróság az SSE keresetét 2020. június 8-ai ítéletével elutasította. Bár elismerte, a tudományos tevékenység az SSE tevékenységi területeinek egyike, rámutatott, hogy a 2018-as üzleti forgalomra vonatkozó tájékoztatója alapján az SSE gazdasági tevékenységeihez kapcsolódó bevételek és kiadások jelentősebbek a nem gazdasági jellegűekből származókénál. Ebből következően az SSE nem minősül az alap- és alkalmazott kutatások céljából állami finanszírozásra jogosult tudományos intézménynek.

Az SSE az ítélettel szemben fellebbezett a lett regionális közigazgatási bíróságnál, melynek kétségei voltak a lett tudományos tanács és a körzeti közigazgatási bíróság által tett megállapításokkal kapcsolatban. Ugyanis azok a kritériumok, melyeket e hatóságok a támogatások tudományos intézeteknek nyújtandóan megállapítottak – és amelyek szerint a gazdasági tevékenységeikhez kapcsolódó bevételeknek és kiadásoknak alacsonyabbaknak kell lenniük, mint a nem gazdaságiaknak –, a felsőoktatási magánintézmények nem részesülhetnének állami kutatástámogatásban, ami viszont eltérő bánásmódot jelentene velük szemben.

A regionális közigazgatási bíróság véleménye szerint a 651/2014 rendelet nem állapítja meg egyértelműen, hogy valamely jogalany kutató-tudásközvetítő szervezetkénti minősítéséhez indokolt-e figyelembe venni a gazdasági és nem gazdasági tevékenységeiből származó bevételeinek és kiadásainak arányát.

A fenti ügyekben az előterjesztő bíróságok úgy vélték, hogy e folyamatban lévő ügyeik megoldása a 651/2014 rendelet 2. cikke 83. pontjának értelmezésétől függ, ezért eljárásaikat felfüggesztették, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztettek az uniós bíróság elé.

Luxembourg előzetes észrevétele szerint a szóban forgó ügyekben előterjesztett első, második, harmadik és negyedik kérdésre kellett választ adnia, ha azok a 651/2014 rendelet 2. cikke 83. pontjának az értelmezésére vonatkoztak.

Az előterjesztett első kérdéskörről[5]

Az EUB által együttesen vizsgált kérdéseikkel az előterjesztő bíróságok arra vártak választ, hogy a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az olyan magánjogi entitás, amely több, a kutatást is magában foglaló tevékenységet folytat, de amelynek a bevételei nagyobb részben gazdasági tevékenységekből, így visszterhesen nyújtott oktatási szolgáltatásokból származnak, az e rendelkezés értelmében vett kutató-tudásközvetítő szervezetnek tekinthető-e.

Másként fogalmazva, a bíróságok a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontjában meghatározott kutató-tudásközvetítő szervezet fogalmának értelmezésével és az ilyen szervezet jellemzésére szolgáló kritériumokkal kapcsolatos kérdésre vártak választ.

A 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontjában szereplő fogalom-meghatározás szerint a kutató-tudásközvetítő szervezet „(közjogi vagy magánjogi értelemben) jogi formájától vagy finanszírozási módjától függetlenül olyan entitás (pl. egyetem vagy kutatóintézet, technológiatranszfer-ügynökség, innovációs közvetítő, valós vagy virtuális együttműködést kínáló kutatásorientált entitás), amelynek elsődleges célja a független tevékenységként végzett alapkutatás, ipari kutatás vagy kísérleti fejlesztés, vagy e tevékenységek eredményeinek oktatás, közzététel vagy tudástranszfer útján széles körben történő terjesztése”.

E rendelkezés pontosítja, hogy ha az ilyen entitás gazdasági tevékenységet is végez, annak finanszírozását, a gazdasági tevékenységekkel járó költségek és az abból származó bevételek elszámolását elkülönítve kell végezni. Emellett úgy rendelkezik, hogy azok a vállalkozások, amelyek például részvényesként vagy tagként döntő befolyással lehetnek egy ilyen entitásra, nem élvezhetnek preferenciális hozzáférést az általa elért kutatási eredményekhez.

Az ügyben eljáró főtanácsnok szerint, egyetemek általában olyan szervezetek, amelyek kutatási és tudásközvetítő tevékenységet egyaránt folytatnak oktatás és publikálás révén. Ezért a kutatószervezetek gazdasági jellegűnek minősülő tevékenységeit segítő támogatásokra az állami támogatási szabályok vonatkoznak, míg az e szervezetek nem gazdasági jellegű tevékenységeit segítő támogatások nem tartoznak e szabályok hatálya alá[6].

Ennek értelmében valamely entitás kutató-tudásközvetítő szervezetként való minősítésének központi kritériuma az e szervezet által követett elsődleges cél, amelynek vagy a független tevékenységként végzett alapkutatásnak, ipari kutatásnak vagy kísérleti fejlesztésnek, vagy e tevékenységek eredményeinek oktatás, közzététel vagy tudástranszfer útján széles körben történő terjesztésének kell lennie.

Mivel az „elsődleges cél” fogalmát a 651/2014 rendelet nem határozza meg, így jelentését és hatályát az EUB-nak e fogalomnak az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentése szerint kellett meghatároznia[7]. Eszerint egy entitás célja a saját maga által meghatározott, elérni kívánt célkitűzésre utal, az „elsődleges” melléknév pedig a szóban forgó cél kiemelt jelentőségét és így a jogalany által esetlegesen követett más célokkal szembeni elsőbbségét hangsúlyozza.

Az ügyben eljáró főtanácsnok számára a folyamatban lévő ügyekben úgy tűnt, hogy az általános csoportmentességi rendelet 2. cikkének 83. pontja a 725. sz. rendelet révén vált relevánssá a nemzeti eljárásokban, mivel az utóbbiban az általános csoportmentességi rendeletből származó meghatározást használták az állami kutatástámogatásra jogosult intézmények meghatározására[8].

E rendelkezés ezen értelmezése és az alapjául szolgáló „elsődleges cél” fogalma nem képezi akadályát annak, hogy a kutató‑tudásközvetítő szervezet más, esetlegesen gazdasági jellegű tevékenységeket, így visszterhesen nyújtott oktatási tevékenységeket is folytasson, amennyiben e tevékenységek másodlagosak maradnak, és nem meghatározóak a rendszerint nem gazdasági jellegű, független tevékenységként végzett kutatásban vagy e kutatás eredményeinek terjesztésében álló elsődleges tevékenységekhez képest. E rendelet megerősíti, hogy a kutatószervezet vagy a kutatóhely gazdasági és nem gazdasági jellegű tevékenységeket is gyakorolhat egyszerre.

Az EUB az entitás elsődleges céljának elérése érdekében végzett tevékenységeket illetően rögzítette, noha bár a 651/2014 rendelet 2. cikke 83. pontjának szövege és a „vagy” kötőszó használata arra utal, hogy a kutató‑tudásközvetítő szervezeteknek nem feltétlenül kell végezniük egyidejűleg kutatási, illetve a kutatási eredmények terjesztésével kapcsolatos tevékenységeket, az „e tevékenységek eredményei” kifejezés szükségképpen feltételezi, hogy a szervezet tudásközvetítő tevékenységei nem terjedhetnek ki különbségtétel nélkül bármilyen, így olyan kutatások eredményeire is, amelyek semmilyen kapcsolatban nem állnak a szóban forgó entitással, hanem legalább részben az entitás által folytatott kutatási tevékenységek eredményeire kell vonatkozniuk[9].

Ezen elemekből következik, hogy valamely entitás akkor minősülhet a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontja értelmében vett kutató-tudásközvetítő szervezetnek, ha független kutatási tevékenységet végez, amelyet adott esetben az e kutatási tevékenység eredményeinek terjesztésére irányuló tevékenységek egészítenek ki.

E meghatározás azonban önmagában nem befolyásolja annak megítélését, hogy valamely kutatóintézetnek nyújtott kutatástámogatás összeegyeztethető-e a belső piaccal és csak az e rendelet III. fejezetének IV. szakaszában szereplő néhány rendelkezéssel kapcsolatban bír relevanciával. Először is, a kutató-tudásközvetítő szervezetek és a vállalkozások közötti hatékony együttműködés bizonyos kutatási projektek esetében az állami támogatás megengedett intenzitásának növeléséhez vezethet. Másodszor, a kis- és középvállalkozásoknak (kkv) nyújtott innovációs támogatás fedezheti az ilyen szervezetektől kirendelt, magasan képzett kutatók költségeit, akik a kedvezményezett kkv projektjén dolgoznak. Végezetül, a halászati és mezőgazdasági ágazatban kutatás-fejlesztési támogatás közvetlenül kizárólag kutató-tudásközvetítő szervezetnek nyújtható[10]. Ezzel ki is merültek azok az esetek, amelyekben az általános csoportmentességi rendelet 2. cikkének 83. pontjában szereplő kutató-tudásközvetítő szervezet fogalommeghatározását használják[11].

Következésképp a kizárólag oktatási és képzési tevékenységeket folytató intézmények, amelyek általános jelleggel a tudomány aktuális állását terjesztik, nem minősíthetők kutató-tudásközvetítő szervezetnek.

Az EUB szerint e rendelkezés az entitás elsődleges céljának vizsgálatakor lehetővé teszi valamennyi releváns kritérium – így az alkalmazandó szabályozási háttér vagy a szóban forgó entitások alapszabályai – figyelembevételét. Ennek kapcsán választ kellett adnia arra, hogy az entitás által követett elsődleges cél értékelése szempontjából meghatározó-e az entitás üzleti forgalmának szerkezete, illetve a gazdasági tevékenységeiből származó bevételek ezen belüli aránya. A kérdést előterjesztő bíróságok arra keresték a választ, az, hogy egy entitás bevételeinek több mint a fele ilyen gazdasági tevékenységekből származik, szükségszerűen azt jelenti‑e, hogy nem minősíthető a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontja értelmében vett „kutató‑tudásközvetítő szervezetnek”.

Megállapítása szerint e rendelkezés az entitás elsődleges céljának értékelése és kutató-tudásközvetítő szervezetként való minősítése szempontjából semmilyen követelményt nem rögzít a tevékenységeinek finanszírozási struktúrája és e finanszírozás eredete vonatkozásában. E rendelkezés csak pontosítja, hogy az ilyen minősítést az entitás finanszírozási módjától, illetve köz- vagy magánjogi jogállásától függetlenül kell elvégezni. Emellett az elkülönített elszámolásnak a rendelet e pontjában előírt követelménye megerősíti, hogy a kutató-tudásközvetítő szervezet végezhet gazdasági jellegű és bevételeket termelő tevékenységeket is.

Ítéletében rögzítette, az entitás üzleti forgalmának szerkezetére és e forgalmon belül az entitás gazdasági tevékenységeiből, illetve a rendszerint nem gazdasági jellegű, a kutatási eredmények terjesztésére irányuló tevékenységekből származó bevételekre vonatkozó kritérium önmagában való figyelembevétele torzított képet mutathat a tényleges tevékenységeiről és elsődleges céljáról. Például azáltal, hogy alábecsüli egy csupán csekély bevételt termelő tevékenység valódi jelentőségét. Vagyis az entitás üzleti forgalmának szerkezetére és e forgalmon belül gazdasági tevékenységeiből származó bevételek által képviselt részre vonatkozó kritérium nem használható az entitás elsődleges céljának értékelését meghatározó egyedüli kritériumként kutató-tudásközvetítő szervezetként való esetleges minősítése szempontjából.

E megállítással ezért nem ellentétes az, ha e kritériumot a releváns körülmények összessége elemzésének tágabb összefüggésében az entitás által követett elsődleges célra utaló körülményként veszik figyelembe.

A második kérdéskörről[12]

A C‑164/21. sz. ügyben az előterjesztő bíróság arra várt választ: a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontját úgy kell-e értelmezni, ahhoz, hogy valamely entitás az e rendelkezés értelmében vett kutató-tudásközvetítő szervezetnek legyen tekinthető, szükséges az, miszerint az elsődleges tevékenységéből származó bevételeket újra ugyanezen tevékenységébe fektesse be.

Ha valamely szervezet elsődlegesen kutatást és oktatást végez, akkor a kutató-tudásközvetítő szervezetnek való minősítés szempontjából nincs jelentősége annak, hogy e tevékenységnek hány százaléka gazdasági és hány százaléka nem gazdasági jellegű. A gazdasági és nem gazdasági tevékenységek költségeinek egyértelmű elkülönítése csak annak eldöntése során releváns, hogy az ilyen szervezetnek nyújtott kutatástámogatás az állami támogatási szabályok hatálya alá tartozik‑e[13].

Az EUB e kérdés kapcsán megállapította, a rendelet ezen előírása a kutató-tudásközvetítő szervezetként való minősítéshez az entitás által végzett esetleges gazdasági tevékenységek finanszírozásának, költségeinek és bevételeinek elkülönített elszámolására vonatkozó kötelezettségen túl a bevételek entitás általi felhasználására és esetleges újbóli befektetésére vonatkozóan nem támaszt semmilyen követelményt[14].

A harmadik kérdéskörről[15]

Kérdéseikkel az előterjesztő bíróságok arra vártak választ, hogy a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontját úgy kell-e értelmezni, miszerint az entitás tagjainak és részvényeseinek jogi formája, az általuk végzett tevékenységek és követett céljaik esetleges haszonszerzési jellege meghatározó kritériumnak minősül az entitás e rendelkezés értelmében vett kutató-tudásközvetítő szervezetként történő minősítése szempontjából.

Az EUB szerint a hivatkozott rendelkezés kifejezetten előírja, az entitás köz- vagy magánjogi jogállása és finanszírozási módja közömbös annak meghatározása szempontjából, hogy kutató-tudásközvetítő szervezetnek minősíthető-e. Ez a rendelkezés csak az e rendeletet kibocsátó Bizottság arra irányuló szándékát mutatja, hogy valamely entitás kutató-tudásközvetítő szervezetként való minősítése céljából az entitás jogállásával és belső szervezetével kapcsolatos formai szempontokat ne vegyék figyelembe. Az „elsődleges cél”-szófordulatot ama tevékenységek szempontjából kell értelmezni, amelyek érdekében a jogalanyt egyáltalán létrehozták. Természetesen egynél több elsődleges tevékenység is létezhet[16].

A rendelet e pontjában szereplő szabály, mely szerint azok a vállalkozások, amelyek például részvényesként vagy tagként döntő befolyással lehetnek egy ilyen entitásra, nem élvezhetnek preferenciális hozzáférést az általa elért kutatási eredményekhez. E megfogalmazás azt sugallja, hogy az entitás tagjainak vagy részvényeseinek jogállása, valamint tevékenységeik vagy céljaik haszonszerzési vagy nonprofit jellege nem meghatározó az említett entitás e rendelkezés értelmében vett kutató-tudásközvetítő szervezetként való minősítése szempontjából. A jogi formájától és a követett cél nonprofit jellegétől függetlenül az uniós jog értelmében vett vállalkozásnak minősül minden olyan jogalany, amely áruk vagy szolgáltatások adott piacon történő kínálatával járó gazdasági tevékenységet végez[17].

Például az egyetemekhez hasonló intézményeket általában azért hozzák létre, hogy tudást közvetítsenek és kutatásokat végezzenek. Ilyen esetben mind az oktatás, mind a kutatás elsődleges tevékenységüknek minősül. A kutatóintézeteket kizárólag kutatási céllal hozhatják létre, és eredményeiket külső kiadványokban terjeszthetik. Ily módon a kutatás az egyetlen elsődleges tevékenységük. Végül, egyes intézmények, például a nyelviskolák vagy a szakképzési intézmények, csak oktatási célból hozhatók létre, de végezhetnek kutatásokat is, például oktatási módszertanuk fejlesztése érdekében. Ez a fajta kutatás azonban nem elsődleges célja az ilyen intézményeknek, a kutatás ebben a helyzetben csupán eszköz, és ezért kiegészítő jellegű az intézmények elsődleges céljaként végzett oktatási tevékenységhez képest[18].

Ha valamely jogalany elsődleges célja a kutatás, akkor kutató-tudásközvetítő szervezetnek minősül, függetlenül a köz- vagy magánjogi formájától, illetve finanszírozásának módjától. Egy kutató-tudásközvetítő szervezet a keretrendszer előírása szerint is egyidejűleg gazdasági és nem gazdasági tevékenységet egyaránt végezhet[19].

A negyedik kérdéskörről[20]

Az előterjesztő bíróságok arra vártak választ, hogy a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az entitás tagjainak és részvényeseinek jogi formája, valamint az általuk végzett tevékenységek és az általuk követett célok esetleges haszonszerzési jellege meghatározó kritériumnak minősül e rendelkezés értelmében vett kutató-tudásközvetítő szervezetként történő minősítése szempontjából. Az EUB szerint a hivatkozott rendelkezés kifejezetten előírja, hogy az entitás köz- vagy magánjogi jogállása és finanszírozási módja közömbös annak meghatározása szempontjából, hogy kutató-tudásközvetítő szervezetnek minősíthető-e. Ez a rendelkezés csak az a rendeletet kibocsátó Bizottság arra irányuló szándékát mutatja, hogy valamely entitás kutató-tudásközvetítő szervezetként való minősítéséhez a jogállásával és belső szervezetével kapcsolatos formai szempontokat ne vegyék figyelembe.

Az „elsődleges cél”-szófordulatot ama tevékenységek szempontjából kell értelmezni, amelyek érdekében a jogalanyt egyáltalán létrehozták. Természetesen egynél több elsődleges tevékenység is létezhet[21]. Az EUB megerősítette, hogy a jogi formájától és a követett cél nonprofit jellegétől függetlenül az uniós jog értelmében vett vállalkozásnak minősül minden olyan jogalany, amely áruk vagy szolgáltatások adott piacon történő kínálatával járó gazdasági tevékenységet végez[22]. Például az egyetemekhez hasonló intézményeket általában azért hozzák létre, hogy tudást közvetítsenek és kutatásokat végezzenek. Ilyen esetben mind az oktatás, mind a kutatás elsődleges tevékenységüknek minősül.

Ha valamely jogalany elsődleges célja a kutatás, akkor kutató-tudásközvetítő szervezetnek minősül, függetlenül a köz- vagy magánjogi formájától, illetve finanszírozásának módjától. Egy kutató-tudásközvetítő szervezet a keretrendszer előírása szerint is egyidejűleg gazdasági és nem gazdasági tevékenységet egyaránt végezhet[23].

A luxembourgi bíróság ítélete

1) Az EUMSZ 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 2014. június 17-ei 651/2014/EU bizottsági rendelet 2. cikkének 83. pontjának értelmében az olyan magánjogi entitás, amely több, a kutatást is magában foglaló tevékenységet folytat, de amelynek a bevételei nagyobb részben gazdasági tevékenységekből, így visszterhesen nyújtott oktatási szolgáltatásokból származnak, a rendelet értelmében vett kutató-tudásközvetítő szervezetnek tekinthető – feltéve, miszerint az adott eset releváns körülményeinek fényében megállapítható, hogy az elsődleges célja a független tevékenységként végzett alapkutatás, ipari kutatás vagy kísérleti fejlesztés, amit adott esetben e kutatási tevékenységek eredményeinek oktatás, közzététel vagy tudástranszfer útján történő terjesztése egészít ki. Ennek keretében az ilyen entitástól nem követelhető meg, hogy a bevételeinek bizonyos hányada nem gazdasági jellegű kutató-tudásközvetítő tevékenységekből származzon.

2) A 651/2014 rendelet 2. cikke 83. pontjának értelmében ahhoz, miszerint valamely entitás az e rendelkezés értelmében vett kutató-tudásközvetítő szervezetnek legyen tekinthető, nem szükséges, hogy az elsődleges tevékenységéből származó bevételeket újra ugyanezen tevékenységbe fektesse be.

3) A 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontját úgy kell értelmezni: az entitás tagjainak és részvényeseinek jogi formája, valamint az általuk végzett tevékenységek és céljaik esetleges haszonszerzési jellege nem minősül meghatározó kritériumnak az e rendelkezés értelmében vett kutató-tudásközvetítő szervezetként történő minősítése szempontjából.

Lábjegyzetek:

[1] A 2022. október 13-ai SIA Baltijas Starptautiskā Akadēmija és a SIA Stockholm School of Economics in Riga kontra Latvijas Zinātnes padome vs. Administratīvā apgabaltiesa C‑164/21. és C‑318/21. sz. egyesített ügyek, ítélet ECLI:EU:C:2022:785 (Ítélet)

[2] A Bizottság közleménye – Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája

[3] Az EUMSZ 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 2014. június 17‑ei 651/2014/EU bizottsági rendelet

[4] 83. „Kutató‑tudásközvetítő szervezet”: (közjogi vagy magánjogi értelemben) jogi formájától vagy finanszírozási módjától függetlenül olyan entitás (pl. egyetem vagy kutatóintézet, technológiatranszfer‑ügynökség, innovációs közvetítő, valós vagy virtuális együttműködést kínáló kutatásorientált entitás), amelynek elsődleges célja a független tevékenységként végzett alapkutatás, ipari kutatás vagy kísérleti fejlesztés, vagy e tevékenységek eredményeinek oktatás, közzététel vagy tudástranszfer útján széles körben történő terjesztése. Amennyiben az ilyen entitás gazdasági tevékenységeket is végez, a gazdasági tevékenységek finanszírozását, a gazdasági tevékenységekkel járó költségek és az abból származó bevételek elszámolását elkülönítve kell végezni. Azok a vállalkozások, amelyek például részvényesként vagy tagként döntő befolyással lehetnek egy ilyen entitásra, nem élvezhetnek preferenciális hozzáférést az általa elért kutatási eredményekhez”

[5]  A C‑164/21. sz. ügyben előterjesztett első és második kérdésről, valamint a C‑318/21. sz. ügyben előterjesztett első, második és harmadik kérdésről

[6] Tamara Ćapeta főtanácsnoknak a SIA Baltijas Starptautiskā Akadēmija és a SIA Stockholm School of Economics in Riga kontra Latvijas Zinātnes padome az Administratīvā apgabaltiesa C‑164/21. és C‑318/21. sz. egyesített ügyekben benyújtott indítványa (Indítvány) 44. pont

[7] A 2020. február 5‑ei Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid C‑341/18, EU:C:2020:76 sz. ítélet, 42. pont

[8] Indítvány 29. pont

[9] Ítélet 49. pont

[10] Az általános csoportmentességi rendelet 25. cikke (6) bekezdése b) pontjának i. alpontja; 28. cikke (2) bekezdésének b) pontja és a 30. cikkének (5) bekezdése

[11] Indítvány 35. pont

[12] A C‑164/21. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésről

[13] Indítvány 82. pont

[14] Ítélet 61. pont

[15] A C‑164/21. és a C‑318/21. sz. ügyben előterjesztett negyedik kérdésről

[16] Indítvány 73. pont

[17] Ennek megállapítását a 651/2014 rendelet I. mellékletének 1. cikke és a Bizottság 2014-es közleményének 17. pontja is megerősíti

[18] Indítvány 74. pont

[19] Keretrendszer 10. lábjegyzet

[20] A C‑164/21. és a C‑318/21. sz. ügyben előterjesztett negyedik kérdésről

[21] Indítvány 73. pont

[22] Ennek megállapítását a 651/2014 rendelet I. mellékletének 1. cikke és a Bizottság 2014-es közleményének 17. pontja is megerősíti

[23] Keretrendszer 10. lábjegyzet

---