Méhek EU-s jogvédelem alatt


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bár a növényvédő szerek EU-s jóváhagyási folyamata világszerte a legszigorúbbak közé tartozik, bizonyos ügyekben mégis szükséges a vonatkozó rendelkezések luxembourgi jogértelmezése.

Az alábbiakban az Európai Unió Bíróságának (EUB – Luxembourg) a Pesticide Action Network Europe és társai ügyében hozott döntését[1] mutatja be a szerző. A luxembourgi taláros testülethez a belga államtanács által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint lényegében az azzal és a méhek védelmével összefüggő európai uniós és nemzeti szabályozás értelmezésére vonatkozott. Jelen ügy kapcsán nem árt emlékeztetni arra, hogy a növényvédő szerek uniós jóváhagyási folyamata világszerte a legszigorúbbak közé tartozik.

Bevezetés

A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK rendelet[2] célja, hogy biztosítsa az emberek és az állatok egészségének, valamint a környezet magas szintű védelmét, és ezzel egyidejűleg megőrizze a közösségi mezőgazdaság versenyképességét. […] Az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni, és e rendeletnek biztosítania kell, hogy az iparág igazolja, a gyártott vagy forgalomba hozott anyagok, illetve növényvédő szerek nem hatnak károsan az emberek és az állatok egészségére, továbbá nem terhelik elfogadhatatlan mértékben a környezetet.

Az egységes piac keretében az egy meghatározott földrajzi területhez tartozó tagállamok közötti kölcsönös elismerési eljárás célja az volt, hogy egyszerűbbé tegye az eljárásokat és növelje a tagországok közötti bizalmat. A felhasználók optimális védelmének biztosítása mellett a kölcsönös elismerési eljárás alkalmazása fontos eszköz a munkamegosztás növeléséhez és a határidők betartásának biztosításához, mivel lehetővé teszi a kérelmezők számára, hogy egy másik tagállamban kérjenek engedélyt, amely – az eredeti tagállamban történő engedélyezésre vonatkozó értékelés alapján – ugyanazon mezőgazdasági gyakorlatot követve ugyanolyan módon használja fel a kérdéses terméket, miközben az eredeti tagállamnak mindvégig felelősséget kell viselnie a kiadott értékelésért a kölcsönös elismerést alkalmazó tagállamokkal szemben.

Jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a belga államtanács (Conseil d’État) terjesztett elő az Európai Unió Bíróságához, a tárgyát pedig olyan nemzeti határozatok képezték, amelyek engedélyezték egyrészt olyan növényvédő szerek vetőmagkezelésre történő forgalomba hozatalát, amelyek alapját az Európai Unióban tiltott hatóanyagok képezik, másrészt az e szerekkel kezelt vetőmagok értékesítését vagy vetését. A belga államtanács a törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató hatalmi ágak kereszteződésében álló tanácsadói és bírói intézményként arra hivatott, hogy minden természetes és jogi személy számára hatékony jogorvoslatot biztosítson a számukra sérelmes jogellenes közigazgatási aktusokkal szemben. Legfőbb feladata tehát a hatályos jogszabályokkal ellentétes közigazgatási aktusok (egyedi aktusok és rendeletek) felfüggesztése és hatályon kívül helyezése.

Az EUB-hoz benyújtott kérelmet a peszticidek ellen küzdő és a biodiverzitást előmozdító egyesület (Pesticide Action Network Europe ASBL és a Nature et Progrès‑Belgique ASBL), továbbá egy méhész, T. N., valamint a középosztályért, az önálló vállalkozókért, a kkv-kért, a mezőgazdaságért, a társadalmi integrációért és a nagyvárosokért felelős miniszter (Ministre des Classes moyennes, des Indépendants, des PME, de l’Agriculture et de l’Intégration sociale, chargé des Grandes villes) által képviselt belga állam (État belge) között folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

A neonikotinoidok növényvédő szerekben való felhasználásával már többször foglalkozott az EUB[3]. Ezek a hatóanyagok különösen alkalmasak bizonyos felhasználásokra, ráadásul okkal feltételezhető, hogy károsak különösen a méhekre. Luxembourg ezért először e hatóanyagok nemzeti tilalmát, majd felhasználásuk Bizottság általi jelentős korlátozásait[4] vizsgálta meg. A döntéshozatal iránti kérelem alapján a bíróságnak először azt kellett tisztáznia, milyen mértékben térhet el valamely tagállam e korlátozásoktól úgynevezett szükséghelyzeti engedély útján annak érdekében, hogy neonikotinoidok használatával elhárítson egy, bizonyos mezőgazdasági növényekre jelentett veszélyt[5].

Az ilyen szükséghelyzeti engedély jogalapját a növényvédő szerekről szóló rendelet 53. cikkének (1) bekezdése képezi. Ez megköveteli az arányosság vizsgálatát, és így bizonyos esetekben szükség lehet mérlegelni a valamely növényvédő szer használatával járó kockázatokat annak előnyeivel szemben, ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett egyik kérdés tárgyát képezte. A többi kérdés a magok növényvédő szerrel való kezelésének, valamint forgalomba hozatalának és vetésének lehetőségére, a Bizottság által valamely hatóanyag jóváhagyásakor kifejezetten meghatározott korlátozásoktól való eltérés lehetőségére, valamint a szükséghelyzeti engedéllyel elhárítandó veszély szükséges minőségére vonatkozik. Az e kérdésekre adandó válaszokból kitűnik, hogy a mérlegelés során tiszteletben kell tartani bizonyos korlátokat.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 53. cikkének értelmezésére vonatkozik. Eszerint „az általános szabályoktól eltérve, különleges körülmények fennállása esetén, a tagállamok legfeljebb 120 napra engedélyezhetik növényvédő szerek korlátozott és ellenőrzött felhasználást szolgáló forgalomba hozatalát, ha ez az intézkedés olyan veszély miatt szükséges, amely más észszerű eszközzel nem hárítható el. E megállapítás nem vonatkozik genetikailag módosított szervezeteket tartalmazó vagy azokból álló növényvédő szerekre, kivéve, ha az ilyen kibocsátás a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló 2001/18/EK irányelvvel összhangban elfogadott.”

Az eset értelmezésben segítséget nyújthat a klotianidinnak és a tiametoxamnak, mint a mezőgazdaságban vetőmagbevonás céljára használt neonikotinoidok kategóriájába tartozó rovarölő szereknek a néhány szavas ismertetése.

  • A neonikotinoid olyan rovarölő hatású hatóanyagcsoport, melyet vetőmagcsávázásra és állománykezelésre is használnak főként kukorica, repce, napraforgó, cukorrépa és kalászos kultúrákban. Mivel hatóanyaga a méhekre és egyéb beporzó szervezetekre jelentős kockázatot jelent, ezért tiltott a méhek számára vonzó növények virágzást megelőző permetezése, valamint az e kultúrák előtt végzett neonikotinoidos talajfertőtlenítés is. Jelenleg is tudományos kutatások folynak annak tisztázása érdekében, hogy hatóanyagai felhasználásának valójában milyen környezeti, ökotoxikológiai hatásai vannak.
  • A klotianidint alapvetően csávázásra használják, megakadályozza a kártevők táplálkozását és tojásrakását még akkor is, ha a dózis nem éri el a rovarok számára halálos szintet.
  • A tiametoxam a mezőgazdaságban vetőmagbevonás céljára használt általános rovarölő szer, ami a növényekben gyorsan felszívódik és eljut a növény minden részébe, ahol a rovarok táplálkozását akadályozza,megbénítja a rovarokat. A hatóanyag alkalmas a levéltetvek, tripszek, százlábúak, ezerlábúak, növényevő darazsak, termeszek, leveleket fogyasztó lárvák ellen. Közepesen mérgező hatású.

Az előzmények és a tényállás[6]

Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a klotianidin és a tiametoxam a mezőgazdaságban vetőmagbevonás céljára használt neonikotinoidok kategóriájába tartozó rovarölő szer. Növénypermetezésük helyett a vetőmagra, a vetés előtt, megelőző jelleggel alkalmazzák őket.

Az Európai Bizottság által eredetileg 1991-ben jóváhagyott e két hatóanyagra a méheket érintő kockázatok, valamint az állatok egészségének magas szintű védelme miatt később, a 2013-s újraszabályozással szigorúbb korlátozásokat vezettek be. Különösen arra hivatkozással, hogy a méhek klotianidinos területekre való elhelyezése befolyásolta a méhbetegségek jelenlétét. Erre tekintettel többek között megtiltották a klotianidin és a hiametoxam hatóanyagokkal kezelt vetőmagok forgalomba hozatalát és használatát, kivéve az olyan növénykultúrákat, melyek teljes életciklusuk alatt állandó üvegházban maradnak, azaz soha nem ültetik ki őket a szabadba.

Luxembourg a rendelkezésére álló iratokból megállapította, hogy a klotianidin jóváhagyása 2019. január 31-én, a tiametoxamoxamé pedig 2019. április 30-án lejárt, mivel a kérelmezők visszavonták a meghosszabbításuk iránti kérelmüket, így azok használata immár tilos volt az unióban. 2018. október 19-én a belga hatóságok az 1107/2009 rendelet 53. cikkének (1) bekezdésében foglalt eltérést engedő és időszakos szabályozásra hivatkozva ideiglenesen engedélyezték a cukorrépa-vetőmag kezelésére szolgáló, klotianidint (a Bayer AG által gyártott „Poncho Beta”) és tahiametoxamot (a Syngenta által gyártott „Cruiser 600 FS”) tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalát. A hatóságok 2018. december 7-ei leveleikben az e hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalára még további négy másik ideiglenes engedélyt adtak ki a velük kezelt – nevezetesen a cukorrépa, a répa, a fejessaláta, az endívia, a radicchio rosso és a cukorsüveg-saláta – vetőmagokra vonatkozóan.

A felperesek a kérdést előterjesztő bíróság előtt 2019. január 21-én indítottak keresetet eme engedélyek felfüggesztésére és megsemmisítésére. Arra hivatkoztak, hogy a neonikotinoidokat egyre többször használják a vetőmagbevonáshoz, amelynek során azokat – a növénykultúrán végzett permetezés helyett – megelőző jelleggel a vetőmagokon alkalmazzák a vetés előtt. Így a mezőgazdasági termelők az e hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerekkel már kezelt vetőmagokat vásárolnak, tekintet nélkül arra, hogy bizonyosságot nyer-e, vagy sem ama rovaroknak a jelenléte, melyeket e termékek ártalmatlanítanak. A felperesek szerint mind az Európai Parlament, mind a Bizottság aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok növekvő mértékben alkalmazzák az 1107/2009 rendelet 53. cikkének (1) bekezdésében előírt eltérést, és a növénykultúrákra gyakorolt bármely bizonyított veszély hiányában visszaélésszerűen, több egymás utáni évben szükséghelyzeti engedélyeket állítanak ki a növények növekedésének szabályozása, illetve betakarításuk vagy tárolásuk megkönnyítése érdekében.

A klotianidin és a tiametoxam méhekre gyakorolt mérgező hatásaira vonatkozó új tudományos adatokra tekintettel a Bizottság megtiltotta az e hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerekkel bevont vetőmagok értékesítését és szabadtéri használatát. Ugyanakkor a belga állam képviseletében eljáró felelős miniszter szerint a felperesek nem bizonyították az általuk hivatkozott adatok relevanciáját, és egyébként sem szolgáltattak semmilyen bizonyítékot, amely e termékek eme engedélyekben előírt feltételek szerinti használatának tilalmát igazolná. A növényvédő szerekről szóló rendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a növényvédő szert az érintett tagállamnak engedélyeznie kell. A 29. cikk szerint ez az engedélyezés többek között azt feltételezi, hogy a Bizottság a növényvédő szer hatóanyagait, védőanyagait és kölcsönhatás-fokozóit jóváhagyta.

A növényvédő szerekről szóló rendelet 53. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi azonban a tagállamok számára, hogy szükséghelyzetben más növényvédő szereket is engedélyezzenek. A kérdést előterjesztő belga államtanácsnak azonban kétségei voltak mind az e cikk hatályát, mind az abban előírt eltérés terjedelmét illetően. Úgy vélte, hogy az 1107/2009 rendelet 53. cikke a kezelt vetőmagok esetében lehetővé teszi az eltérés alkalmazását, mivel e cikk (4) bekezdése csak a GMO-kat tartalmazó szereket zárja ki. Eme értelmezés – amelyet a Bizottság is képviselt – több tagállam gyakorlatának is megfelelt, amelyek a vetőmagok kezelésére és a vetésre az 53. cikket alkalmazták.

E körülményekre tekintettel a belga államtanács az eljárását felfüggesztette, és Luxembourg jogértelmezését kérte abban a kérdésben, hogy az 53. cikk lehetővé teszi-e a tagállam számára a növényvédő szerrel kezelt vetőmagok kezelésére, eladására vagy vetésére vonatkozó engedély megadását, ha egy ilyen intézkedés olyan veszély miatt szükséges, amely más észszerű eszközzel nem hárítható el.

Az eset értékelése

A kérdést előterjesztő bíróság – az EUB által célszerűen együttesen vizsgált első és második kérdésével arra kereste a választ, az 1107/2009 rendelet 53. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi-e a tagállamok számára, hogy az abban előírt feltételek mellett engedélyt adjanak a vetőmagok kezelésére szolgáló növényvédő szerek, valamint az e szerekkel kezelt vetőmagok forgalomba hozatalára és használatára, ha az ugyanezen szerekkel kezelt vetőmagok forgalomba hozatalát és használatát végrehajtási rendelet kifejezetten tiltja.

A kérdés kapcsán rögzíteni kell, hogy a vonatkozó rendelet eme előírása lehetővé teszi a tagállamok számára valamely növényvédő szer felhasználásának engedélyezését, e hatáskör már csak a szövege szerint is magában foglalja annak engedélyezését, hogy a vetőmagokat az engedélyezett növényvédő szerrel kezeljék, mivel ez a szer egyik felhasználása. A rendelet azon a feltételezésen alapul, hogy a növényvédő szereket ilyen módon használják fel, mivel többször is hivatkozik a vetőmagok kezelésére, sőt a 49. cikkben a kezelt vetőmagok forgalomba hozatalát szabályozza. Bár a rendelet nem említi kifejezetten a növényvédő szerekkel kezelt vetőmagok forgalomba hozatalának vagy vetésének engedélyezését, közvetve azonban végső soron szintén a növényvédő szer felhasználásáról van szó. A szer ugyanis csak a kezelt vetőmag elvetésével tudja funkcióját betölteni. A forgalomba hozatal, tehát a mezőgazdasági termelőkre való átruházás célja e vetés lehetővé tétele.

Az EUB emlékeztetett arra, hogy a szóban forgó engedélyek tárgyát képező, többek között klotianidin és tiametoxam hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerekkel kezelt vetőmagok forgalomba hozatalát és szabadtéri felhasználását a 2018/784 végrehajtási rendelet, illetve a 2018/785 végrehajtási rendelet megtiltotta. Az ilyen hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerekkel kezelt vetőmagokat nem lehet forgalomba hozni és felhasználni, kivéve, ha a magvakat kizárólag állandó üvegházakban használják, és az így kapott növénykultúra életciklusa során állandóan üvegházban marad.

Ám miként a luxembourgi bíróság főtanácsnoka indítványában rámutatott, a tagállamnak mind a forgalomba hozatalt, mind a vetést területének arra a vidékére kell korlátoznia, ahol az elhárítandó veszély bekövetkezik. A kezelt vetőmagok szélesebb körű felhasználását ugyanis nem igazolhatja ez a veszély. Ellenkezőleg, már a növényvédő szerekről szóló rendelet 53. cikke (1) bekezdésének szövege is csak a korlátozott és ellenőrzött felhasználásra való engedélyezést teszi lehetővé. E szükséges korlátozásnak a lehetséges felhasználás területét is ki kell jelölnie[7].

E hatóanyagok használatának az állandó üvegházakra történő korlátozásának hatása, hogy ezt a növénykultúrát nem ültetik ki a szabadba. Az ezt a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerekkel kezelt vetőmag méhek jelentett kockázatai, valamint az állatok egészségének az EU-n belül elérendő magas szintű védelmének szükségessége indokolja.

A rendelet „A kezelt vetőmagok forgalomba hozatala” című cikke értelmében:

  • a tagállamok nem tiltják meg a vetőmagkezelés céljára legalább egy tagállamban engedélyezett növényvédő szerrel kezelt vetőmagok forgalomba hozatalát és felhasználását;
  • amennyiben komoly aggodalom merül fel, hogy e kezelt vetőmagok valószínűleg súlyos kockázatot jelentenek az emberek vagy az állatok egészségére, vagy a környezetre, és hogy ez a kockázat nem szüntethető meg kielégítő módon az érintett tagállam(ok) által hozott intézkedésekkel, akkor haladéktalanul intézkedni kell e kezelt vetőmagok felhasználásának és/vagy értékesítésének a korlátozásáról vagy betiltásáról[8].

A belga államtanács kérdései a rendelet e kifejezetten tiltó intézkedésétől eltérő engedélyezés lehetőségére vonatkoztak. Annak tisztázására irányult, hogy a növényvédő szerekről szóló rendelet 53. cikkének (1) bekezdése alapján engedélyezhetnek-e a tagállamok olyan hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szereket, amelyek forgalomba hozatala vagy felhasználása korlátozott vagy tilos. Másként fogalmazva, engedélyezhetnek-e a tagállamok növényvédő szereket olyan felhasználásra, amely ellentétes a Bizottság által a felhasznált hatóanyagok jóváhagyásával kapcsolatos korlátozásaival.

Válaszában az EUB hangsúlyozta, hogy az 1107/2009 rendelet 53. cikkének (1) bekezdése szerint különleges körülmények fennállása esetén a tagállamok legfeljebb 120 napra engedélyezhetik a növényvédő szerek korlátozott és ellenőrzött felhasználást szolgáló forgalomba hozatalát, ha ez az intézkedés olyan veszély miatt szükséges, amely más észszerű eszközzel nem hárítható el. A szabályozás nem vonatkozik a genetikailag módosított szervezeteket tartalmazó vagy azokból álló növényvédő szerekre, kivéve, ha az ilyen kibocsátás a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló 2001/18/EK irányelvvel összhangban elfogadott.

Ez a különleges feltététekre vonatkozó előírás eltérést jelent a rendelet általános szabályától, melynek értelmében növényvédő szer csak akkor hozható forgalomba vagy használható fel, ha azt az érintett tagállamban az említett rendeletnek megfelelően engedélyezték[9]. Luxembourg ítélkezési gyakorlata szerint – mivel eltérésről van szó – azt szigorúan kell értelmezni[10]. Ebből következően e rendelkezés „a 28. cikktől eltérve” alkalmazandó. A rendelet e cikkének (1) bekezdése pontosítja, hogy „növényvédő szer csak akkor hozható forgalomba vagy használható fel, ha azt az érintett tagállam e rendeletnek megfelelően engedélyezte.”, és e rendelet 28. cikkének (2) bekezdése tartalmazza azokat az eseteket, amelyekben nincs szükség engedélyre.

A főtanácsnok szerint a növényvédő szerekről szóló rendelet 53. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedés a 28. cikktől eltérve hozható meg. E rendelkezés szerint a növényvédő szert az érintett tagállamnak engedélyeznie kell. Ez az engedélyezés pedig a 29. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint különösen azt feltételezi, hogy a növényvédő szer hatóanyagait jóváhagyták. Ezt a jóváhagyást a Bizottság az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottsággal együttműködésben adja meg.

A növényvédő szerekről szóló rendelet 53. cikkének (1) bekezdése ama növényvédő szerek engedélyezését teszi lehetővé a tagállamoknak, amelyek hatóanyagait a Bizottság nem hagyta jóvá[11]. Mivel az 1107/2009 rendelet 53. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a tagországoknak, hogy az abban előírt feltételek mellett engedélyezzék olyan hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalát, amelyek nem tartoznak valamely jóváhagyási rendelet hatálya alá. Ezzel szemben e rendelkezés szövegéből nem lehet arra következtetni, hogy e tagállamok ily módon eltérhetnek a növényvédő szerekkel kezelt vetőmagok forgalomba hozatalát és használatát kifejezetten tiltó uniós szabályozásoktól[12].

Annak rögzítésével, hogy a vetőmagok forgalomba hozatalának engedélyezése többek között hatóanyagait, védőanyagait és kölcsönhatás-fokozóit alkotó hatóanyagok jóváhagyásától függ, az uniós jogalkotó „külön rendelkezést” szentelt a növényvédő szerekkel kezelt vetőmagoknak. Ennek értelmében, ha komoly aggodalom merül fel, hogy a növényvédő szerekkel kezelt vetőmagok valószínűleg súlyos kockázatot jelentenek az emberek, az állatok egészségére vagy a környezetre, és hogy ez a kockázat nem szüntethető meg kielégítő módon az érintett tagállam(ok) által hozott intézkedésekkel, haladéktalanul intézkedéseket kell hozni e kezelt vetőmagok felhasználásának és/vagy értékesítésének a korlátozására vagy betiltására.

Az 1107/2009 rendelet 49. cikke alapján elfogadott intézkedések a növényvédő szerekkel kezelt vetőmagokra vonatkozóan különös intézkedések. Ugyanakkor az 53. cikke (1) bekezdésének szövegéből nem tűnik ki, hogy az eltérne e rendelet 49. cikkének (2) bekezdésétől vagy az ez utóbbi alapján elfogadott intézkedésektől, mivel az előbbi rendelkezés csak a forgalomba hozatali és felhasználási engedélyre vonatkozik.

A rendelet (32) preambulumbekezdése azonban azt mutatja, hogy az 53. cikke (1) bekezdésének alkalmazási köre ennél jóval tágabb. A tagállamok ugyanis engedélyezhetnek olyan növényvédő szereket, amelyek nem felelnek meg a rendeletben előírt feltételeknek. Ez nemcsak azokra a hatóanyagokra vonatkozik, amelyeket a Bizottság nem hagyott jóvá, hanem a jóváhagyott hatóanyagok olyan felhasználásaira is, amelyeket a Bizottság a jóváhagyás korlátozáshoz vagy feltételhez kötésével kizárt[13]. Következésképp a növényvédő szerekről szóló rendelet 53. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamoknak kell megállapítaniuk, hogy a helyszínen konkrétan fennálló növényvédelmi szükségletek kivételesen nagyobb súllyal esnek-e latba, mint a növényvédő szerrel kapcsolatos, a Bizottságot feltételek vagy korlátozások meghatározására késztető kockázatok, és ezért igazolják-e a szükséghelyzeti engedélyezést[14].

Bár a jogalkotó lehetővé akarta tenni a tagállamoknak növényvédő szerek vagy az ilyen szerekkel kezelt vetőmagok engedélyezését a rendeletben előírt feltételek betartása nélkül, ám e preambulumbekezdés nem utal a jogalkotó ama szándékára, hogy lehetővé tegye számukra az ilyen vetőmagok kifejezett betiltásától való eltérést. Ezt az értelmezést erősíti meg a tagállamok ama kötelezettsége, hogy meghozzanak minden szükséges intézkedést az alacsony peszticid-felhasználású növényvédelem ösztönzésére, előnyben részesítve a nem vegyi módszereket annak érdekében, hogy a peszticidek hivatásos alkalmazói olyan gyakorlatokra és termékekre térjenek át, amelyek ugyanazon kártevő probléma vonatkozásában a legalacsonyabb kockázatot jelentik az emberi egészségre és a környezetre.

A 2018/784 és 2018/785 végrehajtási rendeletekben előírt tiltó intézkedéseket az állatok egészségének az EU-ban elvárt védelmének megfelelő biztosítására tekintettel fogadták el, amint azt e végrehajtási rendeletek (11) preambulumbekezdése kimondja. Az ilyen tilalmak megfelelnek az 1107/2009 rendelet célkitűzésének, amely – amint azt e rendelet 1. cikkének (3) és (4) bekezdése pontosítja, és amint azt e rendelet (8) preambulumbekezdése is tükrözi – többek között az emberek és állatok egészsége, valamint a környezet magas szintű védelmének biztosítására irányul[15].

Miként az EUB korábbi ítéletében már megállapította, az engedélyezést szabályozó rendelkezéseknek magas szintű védelmet kell biztosítaniuk, így a növényvédő szerek engedélyezésekor az emberek és állatok egészségének, valamint a környezet védelmének „elsőbbséget kell élveznie” a növénytermesztés fejlesztésével szemben[16]. Következésképp az egyes növényvédő szerek forgalomba hozatala előtt nemcsak azt kell igazolni, hogy azok egyértelműen előnyösek a növénytermesztés szempontjából, hanem azt is, hogy nem hatnak károsan az emberek és állatok egészségére.

Ebből következik a főtanácsnoki indítvány megállapítása, miszerint a kezelt vetőmagok forgalomba hozatalának a növényvédő szerekről szóló rendelet 53. cikkének (1) bekezdése alapján történő engedélyezése nem fejt ki olyan hatást, mint a 49. cikk szerinti, a kezelt vetőmagok forgalomba hozatalára vonatkozó uniós szabályozás. Utóbbi az EU területének egészén lehetővé teszi ugyanis a 28. cikk alapján engedélyezett növényvédő szerrel kezelt vetőmagokkal folytatott szabad kereskedelmet. Ez azonban éppen nem minősül korlátozott és ellenőrzött felhasználásnak[17].

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság megállapítása szerint a klotianidin-tartalmú növényvédő szerek használata a legtöbb növény esetében nagyfokú heveny és idült kockázatot jelent a méhekre, különösen a por közvetítette expozíció, valamint a szennyezett pollenben és nektárban található maradványok fogyasztása miatt. Kiemelte továbbá a tiametoxamot tartalmazó növényvédő szerekkel kezelt vetőmagokból származó méheket érintő kockázatokat.

A 1107/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének elfogadott értelmezése nemcsak a végrehajtási rendeletek által kifejezetten tiltott növényvédő szerekkel kezelt vetőmagok forgalomba hozatalára és használatára vonatkozik, hanem az ilyen növényvédő szereknek az érintett vetőmagok kezelése céljából történő forgalomba hozatalára is. Valamely növényvédő szer eme előírás szerinti szükséghelyzeti engedélyezése magában foglalhatja a vetőmagoknak a növényvédő szerrel való kezelését, valamint a növényvédő szerrel kezelt vetőmagok értékesítését vagy vetését az engedély hatálya alá tartozó területen.

Alkalmazása során a tagállamoknak különösen mérlegelniük kell azt, hogy a helyszínen konkrétan fennálló növényvédelmi szükségletek kivételesen nagyobb súllyal esnek-e latba, mint a növényvédő szerrel kapcsolatos, az emberek vagy állatok egészségére, illetve a környezetre jelentett kockázatok, és ezért lehetővé teszik-e olyan felhasználás szükséghelyzeti engedélyezését, amelyet a Bizottság az érintett hatóanyag jóváhagyásakor megtiltott.

Az Európai Unió Bíróságának ítélete

Luxembourg e megfontolások összességére tekintettel adott válasza szerint az 1107/2009 rendelet 53. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni: az nem teszi lehetővé a tagállamoknak, hogy engedélyt adjanak a vetőmagok kezelésére szolgáló növényvédő szerek, valamint az e szerekkel kezelt vetőmagok forgalomba hozatalára és használatára, ha az ugyanezen szerekkel kezelt vetőmagok forgalomba hozatalát és használatát végrehajtási rendelet[18] kifejezetten tiltja.

Lábjegyzetek:

[1] A Pesticide Action Network Europe ASBL, a Nature et Progrès Belgique ASBL, T. N. és az État belge C‑162/21. sz. ügy, ítélet ECLI:EU:C:2023:30 (Ítélet)

[2] A növényvédő szerek forgalomba hozataláról valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑ei 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

[3] A folyamatban levő Union des industries de la protection des plantes kontra  Premier ministre és társai C‑514/19. sz. ügy;  a 2018. május 17-ei, a Bayer CropScience AG kontra Bizottság-ügy, T‑429/13., és T‑451/13. sz. ítélet ECLI:EU:T:2018:280.; a 2018. május 17-ei BASF Agro és társai kontra Bizottság-ügy T-584/13, ítélet ECLI:EU:T:2018:279.

[4] A 2021. május 6‑ai Bayer CropScience és Bayer kontra Bizottság  C‑499/18 P, ügy, ítélet EU:C:2021:367

[5] Juliane Kokott főtanácsnoknak a Pesticide Action Network Europe és társai C‑162/21. sz. ügyben tett indítványa (Indítvány) 1. pont

[6] Ítélet 18-28. pont

[7] Indítvány 93. pont

[8] Rendelet 49. cikk

[9] Rendelet 53. cikk (1) bekezdése szerint

[10] A 2021. március 4‑ei Agrimotion-ítélet, C‑912/19, EU:C:2021:173, 28. pont

[11] Indítvány 53, 54. pont

[12] Ítélet 39. pont

[13] A Törvényszék 2018. május 17‑ei Bayer CropScience és társai kontra Bizottság-ítélete T‑429/13 és T‑451/13, EU:T:2018:280, 463. pont

[14] Indítvány 59, 60. pont

[15] Ítélet 46. pont

[16] A 2022. május 5‑ei R. en R.-ítélet, C‑189/21, EU:C:2022:360, 42. és 43. pont

[17] Indítvány 94. pont

[18] Az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a klotianidin hatóanyag jóváhagyási feltételei tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. május 29‑i (EU) 2018/784 bizottsági végrehajtási rendelet és az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a tiametoxam hatóanyag jóváhagyási feltételei tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. május 29‑i (EU) 2018/785 bizottsági végrehajtási rendelet


Kapcsolódó cikkek

2024. július 9.

Olaszországban jogvita lett a strandolásból

Az olasz tengerpart elképzelhetetlenek strandfürdők nélkül. Az önkormányzatok évtizedekig átláthatatlanul adták ki az üzemeltetési jogokat, megsértve az uniós versenyjogot. A következőkben a szerző egy bizarr jogi és politikai vitát tár a Jogászvilág olvasói elé.

2024. június 24.

Mi köze a kékúszójú tonhalaknak a keresetek befogadhatóságához?

Cikkünkben az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés („EUMSz”) 263. cikkének (4) bekezdése alapján benyújtott közvetlen keresetek (megsemmisítési keresetek) egyes befogadhatósági feltételeit vizsgáljuk, elsődlegesen az Európai Unió Bírósága által kialakított esetjog alapján.