Tíz évig nem látta gyermekét

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EJEB kiemelte, hogy a hatóságoknak tudomásuk volt a férfi tartózkodási helyéről, elfogatóparancsok is voltak érvényben vele szemben, mégsem hallgatták ki őt egy büntetőeljárásban sem a gyermek hollétéről.

Az alapügy

A kérelmező egy magyar nő, aki az USA-ban élt szintén magyar férjével. Házasságukból egy gyermek született, aki kettős állampolgárságot kapott.

[multibox]

A család 2004-ben Magyarországra költözött. Az apa 2004 karácsonyán egy veszekedést követően magához vette a gyermeket és ismeretlen helyre távoztak. A következő pár hétben a férfi többször felhívta a feleségét és tájékoztatta a gyermek állapotáról. Ezek a hívások azonban 2005 januárjában abbamaradtak. A nő azóta sem tud gyermeke tartózkodási helyéről és nem tud kapcsolatot tartan vele.

Az eseményeket követően a nő válópert indított a férfival szemben. Mivel a férfi tartózkodási helye ismeretlen volt, ezért a válóperben ügygondnok kirendelését kérték, aki a férfi érdekeit képviselte.

2005-ben egy közbenső, fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható ítéletet hozott a Szentendrei Bíróság, amellyel a kérelmezőnél helyezte el a gyermeket.

A Szentendrei Bíróság végül 2007. februárban mondta ki a válását. Ítéletében megállapította, hogy az apa jogellenesen vette magához a gyermeket és az anyának már két éve nincs tudomása gyermeke tartózkodási helyéről és állapotáról. A Szentendrei Bíróság a fentiek miatt kizárólagos szülői felügyeleti jogot biztosított a kérelmező részére, az apát pedig megfosztotta szülői felügyeleti jogának gyakorlásától és gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte, illetve láthatási jogától is megfosztotta. A döntés 2007 áprilisában emelkedett jogerőre.

A kérelmező kezdeményezte a Szentendrei Bíróság jogerős közbenső ítéletének végrehajtását, amely kimondta a gyermek nála való elhelyezését.

A végrehajtó felkereste a férfi soproni címét, azonban sem a férfit sem a gyermeket nem találta meg. A szomszédok megkérdezése alapján a végrehajtó megállapította, hogy valószínűleg az USA-ban tartózkodhatnak.

A nő a végrehajtási eljárásával szemben is panasszal élt, amelyre válaszul a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar megállapította, hogy a végrehajtó nem tehető felelőssé a korábbi eljárások hiányosságaiért és a gyermek jogellenes külföldre viteléért, egyben diplomáciai lépések megtételét javasolta a határozat végrehajthatósága érdekében.

A kérelmező ezt követően az Igazságügyi Minisztériumhoz fordult és jelezte, hogy tudomása szerint a gyermeke az USA-ban tartózkodhat. Majd később arról értesítette a minisztériumot, hogy a férfi időközben visszahozta a gyermeket Magyarországra.

2009 júniusában az Igazságügyi Minisztérium megkereste a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központot (továbbiakban: Központ) a férfival szembeni nemzetközi elfogatóparancs kibocsátása érdekében.

2009 decemberében a Központ továbbította az Igazságügyi Minisztériumnak az amerikai és kanadai társhatóságoktól érkezett válaszokat, amely szerint a férfi Kanadában tartózkodik bevándorlási őrizetben.

Ezt követően nem sokkal a férfit kiutasították Kanadából és az ország elhagyására szólították fel. A férfi azonban megszökött a fogva tartása helyéről és a kanadai hatóságok szerint álnéven repülőjegyet foglalt Bécsbe.

A Magyar hatóságok, ezért az osztrákoktól kértek segítséget, akik megállapították, hogy a férfi nem utazott a kanadaiak által megjelölt gépen.

2012 júniusában merültek fel újabb információk, amely szerint a gyermek Kaliforniában lehet. Az Igazságügyi Minisztérium a gyermekek jogellenes elvitelről szóló hágai egyezmény alapján megkereste az amerikai társszerveket a gyermek felkutatása érdekében, azonban a gyermeket nem találták meg Kaliforniában. Azt állapították meg, hogy a férfi és a gyermek talán Kanadában tartózkodhat, ezért átadták az ügyet a kanadai hatóságoknak, azonban az ő nyomozásuk sem járt eredménnyel.

A büntetőeljárás tartalma

A kérelmező 2005 novemberében feljelentést tett a Szentendrei Rendőrkapitányságon a férjével szemben a gyermek jogellenes elvitele miatt.

A rendőrség ellenőrizte a férfi adatait a rendelkezésére álló nyilvántartásokban, ennek eredményeként találtak egy soproni címet.

A kérelmező 2006 februárjában kezdeményezte a rendőrségen, hogy bocsássanak ki elfogatóparancsot a férfival szemben.

A rendőrség nem tett eleget a kérésnek, ezért a kérelmező panaszt tett, amelyben arra hivatkozott, hogy a férfival szemben több büntetőeljárás van folyamatban a rendőrség azonban nem kérdezte ki. 

Végül a rendőrség ez év májusában kiadta az elfogatóparancsot a férfival szemben.

Azonban a rendőrség 2006. május 25-én felfüggesztette a nyomozást, mivel a gyanúsított ismeretlen helyen tartózkodott és távollétében a büntetőeljárást nem lehetett lefolytatni.

Végül május 29-én elutasították a kérelmező feljelentését.

A Soproni Rendőrkapitányság 2007-ben eredményt ért el, mivel megszerzett egy részleges londoni címet, ahol feltételezhetően a gyermek a nagyanyjával él.

A fejleményekre tekintettel a Szentendrei Rendőrkapitányság a büntetőeljárás folytatása mellett döntött, mivel a gyanúsított címe ismertté vált.

Végül a rendőrség 2007 augusztusában bűncselekmény hiányában lezárta a nyomozást. A határozat indokolása szerint kiskorú elhelyezésének megváltoztatása bűncselekményt csak szándékosan lehet elkövetni, és a törvény úgy fogalmaz, hogy az elhelyezésnek végrehajtható határozaton kell alapulnia. A rendőrség érvelése szerint mivel a férj címe ismeretlen volt a válóperben, ezért részére a határozatot nem lehetett kézbesíteni, így arról nem szerezhetett tudomást, ezért a szándékosságot nem lehet megállapítani.

A kérelmező ezt követően tartás elmulasztása miatt jelentette fel a férfit a Soproni Rendőrkapitányságon. A nyomozást rövid időn belül a fenti indokolást megismételve lezárták. A nő ezt követően még panaszt tett a nyomozás megszüntetése miatt, azonban ezt is elutasították.

A kérelmező a Szentendrei Rendőrkapitányságon kiskorú veszélyeztetése miatt tett feljelentést. A kérelmezőt és édesapját is tanúként hallgatta ki a rendőrség az eljárásban, de 2009-ben ezt a nyomozást is lezárták bizonyíték hiányában.

[htmlbox be_jogszabalytukor]

2013-ban a kérelmező szülei kaptak egy fizetési felszólítást, amely a gyermek tankönyvei árának befizetéséről szólt. A felszólításon egy soproni cím és egy soproni iskola is szerepelt, ahova a gyermeket beíratták, ezért a kérelmező édesapja ismét feljelentést tett kiskorú elhelyezésének megváltoztatása miatt. A nyomozás elindult, azonban közben a gyermek címe újra ismeretlenné vált, ezért a nyomozást felfüggesztették. A Soproni Rendőrkapitányság újabb elfogatóparancsot adott ki a férfival szemben.

Végül a férfi 2014 májusában tűnt fel Budapesten és megtalálták nála a gyermeket is. 

A kérelmező jelenleg külföldön él, ezért a gyermekét ideiglenesen a nő édesapjánál helyezték el.

A kérelmező magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogának feltételezett megsértése

A kérelmező szerint a Magyar hatóságok nem tettek meg mindet annak érdekében, hogy a gyermeket visszaszerezzék, annak érdekében, hogy a jogerős bíróság ítéletben megállapított szülői felügyeleti jogát gyakorolhassa. 2004. december 26-tól 2014. május 8-ig egyáltalán nem tudott kapcsolatot tartan gyermekével, annak ellenére, hogy a bíróság már 2005 novemberében meghozott közbenső ítéletével nála helyezte el a gyermeket, tehát a Magyar hatóságok 8 éven át nem tudtak érvényt szerezni a jogerős ítéletben foglaltaknak.

A kormány álláspontja szerint a Magyar hatóságok minden szükséges, ésszerűen elvárható intézkedést megtettek a határozat végrehajtása érdekében. Mivel a gyermek és az apa tartózkodási helye ismeretlen volt, ezért a hatóságoknak nem volt lehetősége a határozat végrehajtására.

Attól, hogy a különböző eljárások nem hozták meg a várt eredményt, a magyar hatóságok még betartották a magyar és a nemzetközi jogi előírásokat. A kormány kiemelte az elfogatóparancsok kibocsátását, a végrehajtási eljárásban az Igazságügyi minisztérium fellépését és a büntetőeljárások megindítását.

Az EJEB megállapításai

A Bíróság esetjogára hivatkozva ismét kifejtette, hogy a gyermek és szülője közötti kapcsolattartás az Emberi Jogok Európai Egyezményében (továbbiakban: Egyezmény) rögzített családi élethez való jog alapvető eleme. A kérelmező és a családja közötti kapcsolattartás, tehát az Egyezmény szerinti családi élethez való jog alá tartozik.

Ezt követően az EJEB a családi élethez való jog tiszteletben tartását vizsgálta.

Az EJEB szerint a családi élet tiszteletben tartásához való jog elsősorban a hatóságok beavatkozásától való védelemben nyilvánul meg, tehát egy passzív magatartást ír elő, ugyanakkor aktív kötelezettségeket egyaránt keletkeztet. Mindkét esetben az államnak érdekmérlegeléssel kell döntenie az egyéni érdek és a közösség érdeke között.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

Az EJEB felhívta a figyelmet, hogy az államoknak kötelezettsége a szülő és a gyermek kapcsolattartását lehetővé tenni, ugyanakkor ez a kötelezettség nem abszolút. A szükséges intézkedések minden esetben az ügy egyedi körülményeitől függenek, de tényállás felderítése és az együttműködés minden esetben kiemelt fontosságú. A hatóságoknak tehát egyrészt minden lehetséges eszközt igénybe kell venniük a kötelezettség teljesítéséhez, ugyanakkor a minden érintett jogait és szabadságait tiszteletben kell tartaniuk, illetve kiemelt figyelemet kell fordítaniuk a gyermek érdekeire és jogaira. Az érdeke mérlegelése a hatóságok feladata. A gyermek elhelyezését annál a szülőnél, akivel hosszabb ideje nem találkozott nem feltételenül kell azonnal végrehajtani és különböző előkszületekre is szükség lehet.

Az EJEB hangsúlyozat az intézkedés végrehajtásának gyorsasága kiemelkedően fontos, mivel a hosszú idejű elkülönítés való hiánya helyrehozhatatlan következményekkel járhat a gyermek és a szülő kapcsolatára. A Hágai Egyezmény előírja az érintett igazságügyi vagy államigazgatási hatóságok számára, hogy a gyermekek visszavitelére irányuló eljárás során a lehető leggyorsabban lépjenek fel, és ha a hatóságok hat héten belül nem hoznak határozatot, akkor a kérelmező a késedeloem okáról nyilatkozatot kérhet.

Az EJEB szerint az ítélet végrehajtása során és a büntetőeljárásokban is többször felmerült a férfi soproni címe, azonban a végrehajtó csak egyszer járt a helyszínen, ezen kívül más intézkedés nem történt.

Annak ellenére, hogy a Szentendrei Rendőrkapitányság elfogatóparancsot adott ki a férfi ellen, a Soproni Rendőrkapitányság csak meghallgatta, majd szabadon engedte a férfit.

Az EJEB szerint a válást és a gyermekelhelyezést kimondó jogerős ítélet időpontjában a magyar hatóságoknak már mindenképpen kötelezettségük keletkezett a gyermeke visszaszerzésére. A bíróság jogerős ítéletétnek kézbesítését követően a bíróság igazolhatóan tudomást szerzett a férfi lakóhelyéről, azonban az EJEB nem talált arra utaló információt, hogy ezt a végrehajtóval bárki közölte volna.

Az EJEB szerint a kérelmező és édesapja a többszöri feljelentéssel és az Igazságügyi Minisztérium folyamatos tájékoztatásával mindent megtettek annak érdekében, hogy elkerüljék a családi élethez való joguk sérelmét. Azonban minden igyekezetük ellenére a gyermek felkutatása 2014 májusáig nem sikerült.

Az EJEB kiemelte, hogy a hatóságoknak tudomásuk volt a férfi tartózkodási helyéről, elfogatóparancsok is voltak érvényben vele szemben, mégsem hallgatták ki őt egy büntetőeljárásban sem a gyermek hollétéről. A hatóságok megállapították, hogy a gyermek nem az apánál tartózkodik, de további információt nem próbáltak szerezni a gyermek hollétéről, annak ellenére, hogy a férfi állításai valótlannak bizonyultak, mert kiderült, hogy a gyermek Magyarországon van és iskolába is beíratták. A hatóságok az iskolát sem keresték meg a gyermek beiratkozásával kapcsolatban.

Az EJEB végül kitért arra, hogy azzal, hogy a gyermekelhelyezésről szóló ítéletet nem kézbesítették a férfi részére az a paradox helyzet állt elő, hogy nem lehetett büntetőeljárást indítani vele szemben.

Mindezek alapján a magyar hatóságok nem tettek meg minden szükséges és megfelelő intézkedést a gyermek visszaszerzése és a szülői felügyeleti jog gyakorlásának biztosítása érdekében, ezzel pedig megsértették a kérelmezőnek az Egyezményben garantált családi élethez tiszteletben tartásához való jogát.  

Az EJEB végül 12.500 euró nem vagyoni kártérítést, 3800 euró + áfa költségtérítést ítélet meg a kérelmező számára.

---