Vita a terhességmegszakítás népszerűsítése körül


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Változatlanul hagyni, eltörölni, megreformálni? Ezek a kérdések állnak a politikai és társadalmi vita középpontjában a német Büntető Törvénykönyv 219a. § kapcsán, amely a magzatelhajtás népszerűsítését rendeli büntetni. Egyidejűleg ismét felszínre került az abortusz ellenzői és támogatói közötti világnézeti, súlyos alapjogi dilemmákkal terhelt konfliktus. 


A vita közvetlen előzménye

„Kristina Hänel. Általános orvos. Időpont előzetes egyeztetés alapján.” – áll egy szolid táblán a közép-németországi Gießen sétálóutcájának egyik kapualjában. Semmi feltűnő. A páciensek el is várják a diszkréciót. Kristina Hänel ugyanis terhességmegszakításokat végez. Erre – orvosi szolgáltatásai felsorolásában – honlapján is felhívja a figyelmet. A doktornő internetes felülete tavaly büntetőeljárás tárgyává vált, majd politikai, társadalmi vitát robbantott ki.

„Aki nyilvánosság előtt szóban vagy írásos dokumentum terjesztése útján, vagyonszerzési célból, vagy a jóerkölcsöt erősen sértő módon

1. saját, vagy más terhességmegszakítását célzó, vagy azt elősegítő szolgáltatását, vagy

2. a terhességmegszakítására alkalmas szert, eszközt, eljárást kínál, ilyenre felhívja a figyelmet, ilyet kedvező színben tüntet fel, vagy ilyenre vonatkozó információt tesz hozzáférhetővé két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”

– áll a német Büntető Törvénykönyvnek (StGB) a magzatelhajtás népszerűsítését büntetni rendelő szakaszában (219a. §).

Aki Kristina Hänel honlapján a terhességmegszakítás kifejezésre kattintott, majd megadta e-mail-címét, néhány perccel később kétoldalas dokumentum kapott az abortusz jogi feltételeiről, elvégzési módjairól és ezek kockázatairól. Ezzel az orvosnő a Gießeni Helyi Bíróság ítélete szerint megvalósította a magzatelhajtás hirdetésének törvényi tényállását, amiért őt a bíróság 6000 € pénzbírság megfizetésére kötelezte 2017 novemberében.

A parlamenti pártok álláspontja

A doktornő az ítélet kihirdetése után online petíciót indított a 219a. § eltörléséért, amelyet rövid idő alatt 156 ezer ember írt alá, és amely a politika érdeklődését is felkeltette. Négy parlamenti párt, a Zöldek, az SPD (szociáldemokraták), az FDP (liberálisok) és a Demokratikus Szocializmus Pártja (Linke) is a szabályozást megreformáló törvényjavaslatot nyújtott be. A tényállást több okból is problematikusnak tarják:

A terhességmegszakítás – jogszabályi feltételek teljesítése esetén – engedélyezett, de a beavatkozásról információt közölni büntetendő. Ezt az ellentmondás fel kell oldani.

A legálisan abortuszt végző orvosok jogbizonytalanságban vannak. Nem egyértelmű, mikor, milyen felvilágosítást adhatnak a beavatkozás után érdeklődőknek.

Az információhiány a gyakorlatban korlátozza a terhes nők büntetőtörvények által is biztosított jogát a terhességük megszakítására, és ezzel sérül az alaptörvényben garantált önrendelkezési joguk (Art. 2 I, Art. 1 I GG).

A liberálisok a 219a. § módosítása mellett foglalnak állást; javaslatuk szerint a terhességmegszakításnak csak a „jóerkölcsöt erősen sértő” módon történő népszerűsítése lenne bűncselekmény. A másik három párt a tényállás teljes eltörlését indítványozza. Mondván, az orvosi kamara kötelező érvényű etikai szabályzata tiltja a „jóerkölcsöt erősen sértő” hirdetéseket, ezért a büntetőjogi szabályozása fölösleges.

Annak ellenére, hogy a CDU/CSU (konzervatívok) és az AfD (nemzeti-konzervatívok) elutasítják a 219a. § bárminemű reformját, a Bundestagban a négy párt szavazatával kényelmes többség lenne a 219a. § módosításához, illetve eltörléséhez. A CDU/CSU és az SPD koalíciós tárgyalásai azonban közbeszóltak. A szociáldemokraták nem akarták mérgezni az egyeztetések légkörét, ezért előbb visszavonták a törvényjavaslatukat, majd a februári, a másik három párt kezdeményezésének általános vitájában jelezték, hogy bár egyetértenek a szándékkal, de egyik iniciatívát sem fogják megszavazni.

Március közepén megalakult az új Merkel-kabinet a CDU/CSU és az SPD részvételével. Így az új miniszterek is bekapcsolódtak a vitába. A szociáldemokrata igazságügy-miniszter, Katarina Barley az orvosoknak jogbiztonságot nyújtó, kompromisszumos javaslat kidolgozását ígéri. Nem lesz könnyű dolga. A kereszténydemokrata egészségügy-miniszter, Jens Spahn ugyanis kategorikusan elzárkózik a 219a. § módosításától. Ugyan több, a sajtónak név nélkül nyilatkozó CDU-s politikus is látja a 219a. § reformjának időszerűségét, mégis kiállnak a miniszter álláspontja mellett. Félnek, hogy ha a kérdésben engednének, újabb elbizonytalanodott konzervatív szavazók fognak az AfD felé fordulni. Eközben az FDP igyekszik megnyerni a reformot támogató képviselőket, köztük a szociáldemokratákat is saját javaslatának, amely tehát nem eltörölné, hanem csak a „jóerkölcsöt erősen sértő” reklámozásra korlátozná a tényállást. A liberálisok kampánya sikeres. Egyre több szociáldemokrata képviselő nézi kritikusan a pártvezetés taktikai visszavonulását; lelkiismereti szavazást követelnek a kérdésben.

Az érdekvédelmi szervezetek álláspontjai

Az abortusz hagyományosan kényes téma; felkorbácsolja az indulatokat. A kifejezést a google-be beütve számos csoportot találunk, amelyek ugyan eltérő ideológiai alapon (keresztények, evangélikusok, konzervatívok, szélsőjobboldaliak), és más módon (az embriót a középpontba állítva, a náci népirtásra hivatkozva, a rossz demográfiai mutatókra figyelemmel, vagy a bevándorlás ellenszereként) vehemensen a terhességmegszakítás ellen vannak. A csoportok minden év szeptemberében Berlinben, a „Felvonulás az életért” („Marsch für das Leben”) keretében találnak egymásra. Sokan nem elégszenek meg az érveléssel és a felvonulással. Egyre több, abortuszt végző orvost jelentenek fel a 219a. § megsértésé miatt. Az ügyek többsége azonban nem jut el a vádemelésig. Ezért kapott nagy a visszhangot a gießeni elmarasztaló ítélet.

A magzat élethez való joga vs. a nő önrendelkezési joga. Súlyos alapjogi dilemmák, amelyek a magzatelhajtás törvényi szabályozása kapcsán heves társadalmi és politikai vitákhoz vezettek a múltban. Ez most sincs másképp Németországban sem

Az abortusz-ellenes tábor attól tart, hogy a hirdetési tilalom eltörlése, vagy akár csak lazítása a terhességmegszakítás egyszerűsödéséhez, majd a mostaninál szélesebb körű engedélyezéséhez vezetne. A terhességet megszakító szereket népszerűsítő hirdetéséket vizionálnak a női magazinok hasábjain. Pedig a törvényjavaslatokat benyújtó pártok többször leszögezték, hogy nem a kereskedelmi célú reklámok engedélyezését, hanem a széleskörű és objektív felvilágosítást tennék lehetővé, és az ilyet nyújtó orvosok számára teremtenének jogbiztonságot. 

Tiltás vs. liberalizáció. A magzat élethez való joga vs. a nő önrendelkezési joga. Súlyos alapjogi dilemmák, amelyek a magzatelhajtás törvényi szabályozása kapcsán heves társadalmi és politikai vitákhoz vezettek a múltban. Ez most sincs másképp. Nem utolsó sorban azért, mert az utóbbi időben a nemzeti-konzervatívok erősen pozícionálják magukat a kérdésben. Az abortusz téma volt Trump választási kampányában. A lengyel kormány az amúgy is restriktív jogszabályok további szigorítását tervezi. Németországban az AfD programjának sarkalatos pontja mindenfajta liberalizáció elutasítása. A párt a parlamenti vitában is „az újszülöttek üdvözlésének kultúrájáról” beszélt (Willkommenskultur für Kinder), amivel egyértelműen a menekültekkel hozza összefüggésbe a kérdést (Willkommenskultur für Flüchtlinge). A terhességmegszakítások korlátozását és az ezáltal remélni vélt népességszám-növekedést tartja a megoldásnak Németország demográfiai gondjaira a nemzeti-konzervatív párt, és ezen az alapon is elutasítja a migrációt. Antje Schrupp evangélikus teológus szerint ezeket a politikai erőket valójában nem érdekli a magzat, és még kevésbé a nő érdeke és jogai, de még a keresztény etika sem. „Ez csak egy eszköz, amivel a közbeszédet politikai érdekeinek megfelelően tematizálják”.

A statisztikák sem indokolják a téma felkapását. A terhességmegszakítások számában megfigyelhető ugyan ingadozás, de az elmúlt 15 éven a 65 ezer és 75.000/év tartományban mozgott Németországban.

A katolikus álláspontot II. János Pál pápa kilencvenes években tett nyilatkozata határozza meg: „A még meg nem született élet kioltása nem tartozik a családtervezés legitim eszközei közé.” Ez az oka, hogy a német katolikus egyház nem vesz részt a terhességmegszakítás előtti kötelező tanácsadás lebonyolításában. Habár annak jogszabályban lefektetett célja a magzatelhajtástól való eltérítés és a meg nem született élet védelme (219. §). Mégis előfordulnak feljelentések a katolikus egyház képviselői ellen a 219a. § megsértése miatt. Legutóbb a limburgi püspök ellen indult eljárás, aki az egyházkerület honlapján a közérdekű szervezetek és elérhetőségeik között az evangélikus egyház „Terhességi-krízis Tanácsadó Központját” is felsorolta. Az eljárás már a nyomozati szakban megszűnt, a szervezet neve és cím mégis lekerült a honlapról.

A magzatelhajtás német szabályozásának története

Helytálló a reformot szorgalmazó pártok álláspontja, miszerint a 219a. § módosítása nincs közvetlen kihatással a legális terhességmegszakítás feltételeire. Mégsem árt a téma kapcsán ezekre is kitérni.

Az StGB 1872-es elfogadása óta bünteti a magzatelhajtást (218. §). A várandós egészségi állapota miatt indokolt abortusz 1927-ben dekriminalizálták. Ezt az enyhítést a nácik 1943-ban visszavonták és a magzatelhajtást halállal rendelték büntetni. 1945-ben a jogalkotó visszatért a ’27-es szabályozáshoz.

A téma a ’68-as társadalmi mozgalommal került ismét napirendre. Hosszú vita és a liberalizációt követelők látványos akciói után 1974-ben fogadott el új szabályozást a Willy Brandt vezette szociál-liberális koalíció. Eszerint a terhesség 12. hetéig – felvilágosító beszélgetés után – az orvos által végrehajtott magzatelhajtás legálissá vált („Fristenlösung” – „határidős megoldás”). A várandós motivációja nem játszott szerepet. Az új, megengedő szabály rövid életű volt; 1975-ben megsemmisítette a Szövetségi Alkotmánybíróság (BVerfG). A testület álláspontja szerint a liberalizációval az állam nem tett eleget az élethez és testi épséghez való alkotmányos jog (Art. 2 II 1 GG) megvédése iránti kötelezettségének. A kormány ezért kénytelen volt ismét általános jelleggel büntetendővé tenni a magzatelhajtást. Egy fontos megszorítással azonban bekerült a jogszabályba: a büntetéstől el kellett tekinteni, ha (1) a beavatkozásra a terhesség 12. hétig került sor, és (2) egy orvos igazolást adott ki az abortusz egészségügyi, kriminológiai, vagy szociális indokoltságáról („Indikationslösung” – „indokoltsági megoldás”). Az igazolást nem származhatott a beavatkozást végző orvostól.

A 218. § az újraegyesülés után került ismét terítékre. Az NDK-ban ugyanis 1972-ben tanácsadáson történt részvétel esetén a terhesség 12. hetéig legális volt az abortusz („Fristenlösung” – „határidős megoldás”). 1992-ben az egyesült Németországban a jogalkotó úgy próbálta meg összefésülni a két szabályozást, hogy a magzatelhajtás büntetendő maradt, de annak 12. hétig történt végrehajtása esetén a tanácsadáson való részvétel a jogellenességet kizáró körülmény lett („Fristenlösung” – „határidős megoldás”). A ’74-es szabályozáshoz hasonlóan a várandós motivációja nem játszott szerepet. A különbség dogmatikai volt: ’74-ben teljesen dekriminalizálták a cselekményt; ’92-ben jogellenességét kizáró körülmény került a törvénybe. A BVerfG a ’75-öshöz nagyon hasonló indokolással ezt a szabályozást is megsemmisítette: Az állam nem tesz eleget az élethez és testi épséghez való alkotmányos jog (Art. 2 II 1 GG) megvédése iránti kötelezettségének, ha az abortusz a terhesség 12. hetéig indokoltságától függetlenül nem jogellenes. A határozat figyelembe vételével fogadta el a Bundestag 1995-ben a magzatelhajtás máig hatályos szabályozását.

A magzatelhajtás hatályos német szabályozása

A magzatelhajtás főszabály szerint büntetendő (218. §). A cselekmény azonban a törvényben meghatározott esetekben „tényállást nem érintő”, illetve nem jogellenes (218a §):

– A terhesség 12. hetéig, ha a várandós kéri a magzatelhajtást és igazolja, hogy a beavatkozás előtt legalább 3 nappal terhességi–konfliktus-kezelő tanácsadáson vett részt.

– A terhesség egész időszaka alatt, ha a magzat a várandós életét, mentális, vagy tesi egészségét veszélyezteti, és ez a magzatelhajtással elhárítható.

– A terhesség 12. hetéig, ha az feltehetően szexuális bűncselekmény következménye.

A 2. és a 3. eset kizárja a magzatelhajtás jogellenességét. Az 1. esetben – a ’92-es BVerfG ítéletre reagálva – a cselekményt jogellenesnek, de a „tényállást nem érintőnek” nyilvánította a jogalkotó. Az egyedülálló dogmatikai konstrukció nem kívánt mellékhatása az lenne, hogy a jogos védelem (32. §) a magzat javára jogszerűvé válna. Ezt a BVerfG is el akarta kerülni. Ezért ítéletében kimondta, hogy ugyan jogellenes támadás éri a magzatot, de a jogos védelem egy további feltétele, a szükségesség („Gebotenheit”) nem áll fenn.

Bár a ’74-es szabályozáshoz hasonlóan a magzatelhajtás csak egészségügyi, kriminológiai, vagy szociális indokoltság esetén megengedett, a tudomány mégsem tartja a hatályos szabályozást „indokoltsági megoldásnak” („Indikationslösung”). A többségi álláspont szerint nem a törvényben meghatározott okok fennállása, hanem az ott lefektetett eljárási szabályok betartása zárja ki a cselekmény jogellenességét, illetve teszi a „tényállást nem érintővé”. Ennek két következménye van: (1) Az 1. esetben a terhes nő szociális problémái, érzelmi válsághelyzetével kapcsolatos állításai igazságtartalmának vizsgálatára nem kerül sor; (2) a jogalkotó nagy vonalakban már az StGB-ben szabályozta a procedúrát, amelynek részleteit külön törvényben rögzítették.

[htmlbox eu_kozjog_es_pol]

A 2. és a 3. esetben az igazolást egy, a beavatkozást végrehajtótól különböző orvosnak kell kiadnia. Ebben a két esetben a jogtudomány álláspontja szerint a végszükség (34. §) speciális eseteiről van szó.

Az embrió fejlődési rendellenessége esetén a 218a. § nem engedi meg kifejezetten a magzatelhajtást. A törvényhozó akarata és a töretlen joggyakorlat szerint az ilyen okból végrehajtott terhességmegszakításnál a 2. eset alkalmazására kerül sor; a magzatelhajtás a terhes nő mentális egészségének védelme miatt nem válik jogellenessé.

Az 1. eset szerinti tanácsadás célja a meg nem született élet védelme, a terhes nő bátorítása a magzat kihordására és az anyaság perspektívájának felvázolása. Továbbá fel kell hívni a várandós nő figyelmét a magzatot a fejlődés minden stádiumában megillető élethez való jogra, és arra, hogy a jog csak kivételes esetekben tekint el a magzatelhajtás büntetőjogi üldözésétől. Ezzel együtt segíteni kell a terhes nőt a felelős, lelkiismeretével összeegyeztethető döntés meghozatalában (219. I. §). A tanácsadást az Egészségügyi Minisztérium által akkreditált egyesületek végezhetik (219. II. §).

A várandós az 1. esetben egészen a 24. hétig büntetlen marad, amennyiben igazolja, hogy részt vett a tanácsadáson, vagy, hogy a terhességmegszakításkor különösen súlyos válsághelyzetben volt. A beavatkozást végrehajtó orvos a 12. hét után már nem mentesül a büntetőjogi felelősségre vonás alól (218a. IV. §).

A beavatkozást a 2. és a 3. esetben az államot, míg az 1. esetben a terhes nőt terheli, kivéve, ha jövedelme nem éri el a havi 1001 eurót. 


Kapcsolódó cikkek

2022. június 24.

Nem könnyű ukrán menekültként állást találni az EU-ban

Az ukránok három évre kaphatnak munkavállalási engedélyt az Európai Unióban. De milyen nehéz itt állást találni? Ausztriában követtük két álláskereső ukrán nő történetét a Real Economy-ban, és szakembereket is kérdeztünk a témában.

2022. június 23.

Sorra kerülnek bíróságra azok az oroszok, akik kritizálni merik a „különleges katonai műveletet”

Keményen lecsap az orosz állam mindazokra, akik kritizálni merik hazájuk háborús erőfeszítéseit – vagyis a különleges katonai műveletet, ahogy erre Oroszországban hivatkozni lehet. Moszkvában nemrég egy önkormányzati képviselőnek is bíróság elé kellett állnia, mert a vád szerint le akarta járatni az orosz hadsereget. Egy jogvédő szervezet szerint már kétszáz ember ellen indítottak koncepciós büntetőeljárást.