Vízummegtagadás, avagy a menekült, de férjezett kiskorú családegyesítése


Egy férjezett, menekült kiskorú lány családegyesítési jogával kapcsolatban született döntés az Európai Unió Bíróságán egy Belgiumban kezdődött humanitárius vízumkérelmi ügy nyomán.

Alábbi cikkében a szerző az Európai Unió Bíróságának (EUB, Luxembourg) az X. és a Belgische Staat-ítéletét[1] ismerteti. A luxembourgi taláros testületnek egy igazán érdekes családegyesítési kérdésben kellett döntenie. Azt kellett értelmeznie, egy menekült kiskorú házasságának ténye akadálya lehet-e annak, hogy a vonatkozó, 2003/86/EK irányelv[2] szerinti „kísérő nélküli kiskorúnak” minősüljön, és így a felmenő rokonával való családegyesítés jogában részesülhessen?

I. Bevezetés

Az szóban forgó ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet egy belga bíróság (Raad voor Vreemdelingenbetwistingen) terjesztette az EUB-hoz. A külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró belga bíróság a saját nevében, valamint kiskorú gyermekei, Y. és Z. törvényes képviselőjeként eljáró X. – mint felperes – és a belga állam – mint alperes – között előtte zajló perben terjesztette el elő. A jogvita előzményeként X.-nek a lányával való családegyesítés céljából benyújtott vízumkérelmét, valamint az Y. és Z. tekintetében benyújtott humanitárius célú vízumra vonatkozó kérelmeit a belga hatóságok elutasították.

A házasság ténye képezheti-e akadályát annak, hogy a 2003/86/EK irányelv[3] rendelkezései szerint egy kiskorú menekült „kísérő nélküli kiskorúnak” minősüljön, és a felmenő rokonával való családegyesítés jogában részesüljön? Erre a kérdésre kellet Luxembourgnak választ adnia, és olyan, különösen érzékeny helyzetekről határoznia, amelyek a kiskorúak házasságát érintik. Ezzel kapcsolatban nem hagyható figyelmen kívül, hogy az kényszerházasságnak, ezáltal pedig a személyek – különösen a gyerekek és nők – alapvető jogai különösen súlyos megsértésének minősülhet[4].

A felperes két keresetet nyújtott be a külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bírósághoz, a szociális és egészségügyi, valamint menekült- és migrációügyi miniszter megbízottja által elfogadott, 2020. március 17-ei határozatok megsemmisítése iránt. Ezekkel a megbízott megtagadta a felperes számára a Belgiumban menekültként elismert lányával való családegyesítésre jogosító vízum, valamint a felperes két kiskorú fia részére a humanitárius vízum kiadását.

Az ügy sajátosságai közt említendő, az az EUB-nak még nem kellett állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a menekültként elismert (kiskorú) családegyesítőnek „nem házasnak” kell-e lennie. Ítélkezési gyakorlatából[5] következően a külföldiek jogállásáról szóló belga törvényben a családegyesítéssel összefüggésben használt kifejezéseket a 2003/86-os irányelvfényében értelmezte, és figyelembe vette az úgynevezett Dublin III rendelet előírásait[6].

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát és jogalapját a 2003/86 irányelv10. cikke (3) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikkének f) pontja értelmében vett, a „kísérő nélküli kiskorú” fogalmának értelmezése képezte.

Az irányelv 2. cikkének f) pontja szerint a „kísérő nélküli kiskorúak”:

„egy harmadik ország olyan állampolgárai, vagy olyan hontalanok, akik tizennyolcadik életévüket még nem töltötték be, és akik a tagállam területére a jog vagy a szokás alapján felelős felnőtt kísérete nélkül érkeznek, mindaddig, amíg ilyen személy tényleges felügyelete alá nem kerülnek, továbbá azok a kiskorúak, akiket a tagállam területére való beutazásuk után hagytak kíséret nélkül.”

A 10. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerint:

„Ha a menekült kísérő nélküli kiskorú, a tagállamok:

a) családegyesítési célból a 4. cikk (2) bekezdésének a) pontjában megállapított feltételek alkalmazása nélkül engedélyezik a kiskorú elsőfokú, egyenes ági felmenő rokonainak beutazását és tartózkodását”.

II. A tényállás[7]

A saját nevében, valamint kiskorú gyermekei, Y. és Z. törvényes képviselőjeként eljáró X. nyilatkozata szerint palesztin származású, van egy 2001. február 2-án született lánya, aki 2016. december 8-án – tizenöt évesen – Libanonban házasságot kötött Y. B.-vel. 2017. augusztus 28-án X. lánya Belgiumba utazott Y. B.-hez, aki e tagállamban érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezett.

A belga szövetségi igazságügyi hivatal (FOD Justitie) gyámügyi hivatala 2017. augusztus 29-én megállapította, hogy X. lánya kísérő nélküli külföldi kiskorú, ezért gyámot rendelt ki a számára. 2017. szeptember 20-án a lány nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be a belga hatóságokhoz.

A belga idegenrendészeti hivatal (Dienst Vreemdelingenzaken) ugyanezen a napon a belga nemzetközi magánjogi törvénykönyv – a code de droit international privé belge – cikkei értelmében megtagadta a lány házasságának az elismerését azzal az indokkal, hogy a közrenddel összeegyeztethetetlennek minősülő gyermekházasságról van szó[8].

Ezután 2018. szeptember 26-án X. lányát menekültként ismerték el. 2018. december 18-án X. Belgium libanoni nagykövetségén egyrészt a lányával való családegyesítés céljából, másrészt kiskorú fiai, Y. és Z. számára humanitárius célú vízumra vonatkozó kérelmeket nyújtott be, ezeket azonban a belga szociális és egészségügyi, valamint a menekült- és migrációügyi miniszter határozataival elutasította.

A végül Luxembourghoz forduló, a külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró belga bíróság a 2019. november 7-ei ítéletével ezeket a határozatokat hatályon kívül helyezte.

Ezután 2020. március 17-én a miniszter három új határozatot hozott, amelyekkel megtagadta az említett vízumok kiadását. E határozatokban arra hivatkozott, hogy a külföldiekről szóló belga szabályozásra tekintettel, amelynek egyes rendelkezései a 2003/86-os irányelvet ültetik át, a családmag házastársakból és kiskorú, nem házas gyermekekből áll. Ezért X. lánya, miután a házasságkötés helye szerinti országban érvényesen házasságot kötött, már nem tartozik a szülei családmagjához.

Emiatt X. 2020. augusztus 10-én a belga bíróság előtt keresetet indított az említett határozatokkal szemben. Szerinte ugyanis sem a külföldiekről szóló belga szabályozás, sem a 2003/86-os irányelv nem írja elő, hogy a menekültnek házasulatlannak (hajadonnak/nőtlennek) kell lennie ahhoz, hogy a szüleivel való családegyesítés joga megillesse. Ezen kívül mivel lánya házasságát Belgiumban nem ismerték el, ez a házasság ebben a tagállamban semmilyen joghatást nem vált ki. Állítása szerint lányának csak két feltételt kell teljesítenie ahhoz, hogy a szüleivel való családegyesítés joga megillesse, és ezek a feltételek teljesülnek, mivel a lánya a 2003/86-os irányelv 2. cikkének f) pontja értelmében véve egyrészt kiskorú, másrészt pedig kísérő nélküli.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint X. lányának a helyzete a 2003/86-os irányelv 2. cikkének f) pontjával összefüggésben értelmezett 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében vett, a „kísérő nélküli kiskorú” fogalmába tartozik. Rámutatott, eme irányelv semmilyen utalást nem tartalmaz a kísérő nélküli kiskorú családi állapotára vonatkozóan. Ugyanakkor megjegyezte, figyelembe kell venni a Dublin III rendelet 9. cikkét is, amely azt írja elő, hogy a kiskorú menekültnek házasulatlannak kell lennie ahhoz, hogy az a tagállam legyen felelős a szülei nemzetközi védelem iránti kérelmének megvizsgálásáért, ahol tartózkodik.

E körülmények között a belga bíróság az eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából két kérdést terjesztett az EUB elé.

III. Az eset értékelése

Az előterjesztő bíróság kérdésével arra várt választ, hogy a 2003/86-os irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontját ezen irányelv 2. cikkének f) pontjával összefüggésben úgy kell-e értelmezni, hogy az elsőfokú, egyenes ági felmenő rokonokkal való családegyesítés céljából a családegyesítői jogállás megszerzéséhez a valamely tagállamban tartózkodó kísérő nélküli kiskorú menekültnek „házasulatlannak” kell lennie.

A kérdés a „kísérő nélküli kiskorú” fogalmának nem minden aspektusára irányult, hanem csupán az arra vonatkozó feltételre, hogy az érintett kiskorú nem lehet házas.

Másként fogalmazva, az EUB nem azt kell konkrétan meghatároznia, hogy e fogalom mit takar – és ezáltal azt, hogy X. lánya a 2003/86-os irányelv értelmében vett „kísérő nélküli kiskorú”-e –, hanem kizárólag arról: a házasság ténye akadálya-e annak, hogy az érintett kiskorú „kísérő nélküli kiskorúnak” minősüljön, és a felmenő rokonával való családegyesítés jogában részesüljön. Az EUB korábbi ítéletében már megállapította, hogy e rendelkezés két feltételt ír elő: azt, hogy az érdekelt „kiskorú” és „kísérő nélküli” legyen[9].

III.1. A kérdés kapcsán Luxembourg emlékeztetett, az irányelv hivatkozott rendelkezéseiből megállapítható, hogy ha a menekült értelmében vett kísérő nélküli kiskorú, a tagállamok családegyesítési célból engedélyezhetik a kiskorú elsőfokú, egyenes ági felmenő rokonainak beutazását és tartózkodását. Az irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja[10] konkrét kötelezettséget ír elő a tagállamoknak arra, hogy az e rendelkezésben meghatározott esetben a családegyesítő elsőfokú, egyenes ági felmenő rokonaival való családegyesítést engedélyezzék.

A kísérő nélküli kiskorú menekültek esetében ily módon elismert családegyesítési jog tekintetében a tagállamok nem rendelkeznek mérlegelési mozgástérrel, és arra nem vonatkoznak az irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a) pontjában[11] előírt feltételek sem[12]. Az irányelv 10. cikke (3) bekezdésének e rendelkezése kifejezetten nem írja elő, hogy a kiskorú menekültnek házasulatlannak kell lennie ahhoz, hogy családegyesítés céljából engedélyezzék az elsőfokú, egyenes ági felmenő rokonainak beutazását és tartózkodását.

A 2003/86-os irányelv 2. cikkének f) pontja szerint a „kísérő nélküli kiskorúak” „egy harmadik ország olyan állampolgárai, vagy olyan hontalanok, akik tizennyolcadik életévüket még nem töltötték be, és akik a tagállam területére a jog vagy a szokás alapján felelős felnőtt kísérete nélkül érkeznek, mindaddig, amíg ilyen személy tényleges felügyelete alá nem kerülnek, továbbá azok a kiskorúak, akiket a tagállam területére való beutazásuk után hagytak kíséret nélkül”

Amint arra az EUB főtanácsnoka indítványában rámutatott, e fogalommeghatározás szövege egyáltalán nem utal a kiskorú családi állapotára, és így egyetlen arra vonatkozó feltételt sem tartalmaz, hogy a 2003/86-os irányelv értelmében vett „kísérő nélküli kiskorúnak” minősüléshez az érintett kiskorúnak házasulatlannak kell lennie, de az irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja sem ír elő ilyen feltételt.

Ez a rendelkezés a kísérő nélküli kiskorú menekült családegyesítésének kérdését szabályozza, és előírja, hogy a tagállamok további feltételek nélkül engedélyezik az elsőfokú, egyenes ági felmenő rokonok beutazását és tartózkodását[13].

Az irányelv más rendelkezései azonban kifejezetten előírják azt a feltételt, hogy a családegyesítési jogban részesüléshez a kiskorúnak házasulatlannak kell lennie[14]. Az, hogy az irányelv 2. cikke f) pontjának és 10. cikke (3) bekezdése a) pontjának szövegében a kísérő nélküli kiskorúakat illetően nem szerepel ez a feltétel, arra utal, hogy azt az ő helyzetükben nem kell alkalmazni[15].

Az irányelv más rendelkezései azonban kifejezetten azokra a helyzetekre vonatkoznak, amelyekben valamely kiskorú házas. Többek között a 4. cikk (1) bekezdése – amely a családegyesítő ama családtagjait határozza meg, akik családegyesítésben részesülhetnek – előírja, hogy „az e cikkben említett kiskorú gyermekek […] nem lehetnek házasok”. A 2003/86-os irányelv 4. cikkének (5) bekezdése ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a tagállamok – a családegyesítő és házastársa számára a családegyesítési jogban részesüléshez – minimális életkor betöltését írják elő.

E rendelkezések szerint a családegyesítő szülő kiskorú gyermekei csak azzal a feltétellel utazhatnak be és tartózkodhatnak az unióban a családegyesítési jog alapján, hogy nem házasok. Ha házasok, házastársukkal e jogban csak azzal a feltétellel részesülhetnek, ha egy minimális életkort már betöltöttek.

Az irányelv e rendelkezéseiből nem lehet arra következtetni, hogy a jogalkotó szándéka az volt, a kísérő nélküli kiskorú menekültek családegyesítéshez való jogát a nem házas kiskorúakra korlátozza. E két rendelkezés szó szerinti értelmezésének eredményét a rendszertani és teleologikus értelmezésük is megerősíti.

III.2. Az EUB a 2003/86-os irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja szövegkörnyezetének rendszertani értelmezését illetően hangsúlyozta, hogy ez az irányelv olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek kifejezetten azokra a helyzetekre vonatkoznak, amelyekben a kiskorú családi állapotát figyelembe veszik.

Az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése – amely a családegyesítő ama családtagjait határozza meg, akik családegyesítésben részesülhetnek – előírja, hogy „az e cikkben említett kiskorú gyermekek […] nem lehetnek házasok”. Így e rendelkezés értelmében a családegyesítő szülő kiskorú gyermekei családegyesítés alapján csak ezzel a feltétellel utazhatnak be és tartózkodhatnak az Európai Unióban.

Az, hogy az uniós jogalkotó valamely családegyesítő szülő kiskorú gyermekeinek családi állapota tekintetében előírt ilyen feltételt, a családegyesítő kísérő nélküli kiskorú menekültre viszont nem, az EUB szerint a jogalkotó ama szándékáról tanúskodik, hogy a 2003/86-os irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontjában biztosított lehetőséget nem kívánta kizárólag a nem házas, kísérő nélküli kiskorú menekültekre korlátozni[16].

Továbbá e rendelkezés szövegkörnyezetben való értelmezése nem eredményez egyenlőtlen bánásmódot ama házas kiskorú – az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti – helyzete, aki a családegyesítő felmenő rokonával való családegyesítést kérelmezi, valamint ama házas, kísérő nélküli kiskorú menekült családegyesítő – az irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti – helyzete között, akinek elsőfokú, egyenes ági felmenő rokona kéri a családegyesítést, mivel e két helyzet nem hasonlítható össze.

Az a kísérő nélküli kiskorú menekült, aki a származási országától eltérő állam területén egyedül tartózkodik, olyan különösen kiszolgáltatott helyzetben van, amely indokolja az EU-n kívül tartózkodó, elsőfokú, egyenes ági felmenő rokonaival való családegyesítés elősegítését. E helyzetbeli különbség indokolja, hogy eme érintett családegyesítési joga nem a 2003/86-os irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti feltételeknek van alávetve, hanem a 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti feltételeknek; e rendelkezés kifejezetten fokozott védelem biztosítását célozza a menekültek közül azoknak, akik kísérő nélküli kiskorúnak minősülnek[17]. Vagyis, míg az irányelv 4. cikke a családegyesítési jogra vonatkozó általános rendelkezéseket állapítja meg, a 10. cikke kifejezetten ama menekültek családegyesítéshez való jogáról rendelkezik, akiknek a helyzetére különös figyelmet kell fordítani, és akik számára előnyösebb feltételeket kell megállapítani a családegyesítési joguk gyakorlására. A főtanácsnoki indítvány szerint semmilyen analógia nem állapítható meg tehát a két rendszer között, mivel más-más logika vezérli azokat[18].

Ez a védelem annál is inkább szükséges, mivel a tagállamok – az irányelv 4. cikke (5) bekezdésének megfelelően – a házastárssal való családegyesítés keretében minimális életkori feltételt írhatnak elő a családegyesítő és házastársa számára, mielőtt a házastárs az előbbihez csatlakozhatna. Ilyen esetben az irányelv olyan értelmezése, amely kizárná az elsőfokú, egyenesági felmenő rokonokkal való családegyesítést, ha a kísérő nélküli kiskorú menekült családegyesítő házas, e kiskorút különösen kiszolgáltatott helyzetbe hozná, mivel házastársa és felmenő rokonai hiányában megfosztanák a családi hálózattól abban a tagállamban, ahol tartózkodik.

E körben kell megjegyezni, hogy a 2003/86-os irányelv 17. cikke a családegyesítési kérelmek egyedi vizsgálatát írja elő[19]. Ennek keretében a kiskorú helyzetét egyedileg kell megvizsgálni annak – az eset összes releváns körülményére tekintettel történő – meghatározása érdekében, kizárható-e, hogy a házasság visszaélésszerűnek minősüljön, és e házasság akadályozza-e, hogy a családegyesítő kiskorú a szüleivel való családegyesítés jogában részesülhessen[20].

E tekintetben valamely házasságból származó gyermek születése önmagában nem alkalmas az e házasságon belüli visszaélés hiányának bizonyítására, és erre még kevésbé alkalmas egy olyan, kiskorú személyt érintő házasság esetén, amelyben magasabb a kockázata annak, hogy ez utóbbi személy az erőszak súlyos formáinak van kitéve[21].

A családegyesítési kérelmet benyújtó személy helyzetének figyelembe vételére vonatkozó e követelmény azonban nem járhat azzal a hatással, hogy a tagállamoknak lehetőségük nyíljon e személyeknek olyan feltételek szabni, amelyeket a családegyesítési jogról szóló irányelv maga sem ír elő. Másként fogalmazva, valamely, kísérő nélküli kiskorúval kapcsolatos családegyesítési kérelem egyedi vizsgálata nem vezethet a „kísérő nélküli kiskorúnak” minősítés módosításához egy, az uniós jogalkotó által elő nem írt feltétel (nem házasnak lenni) hozzáadásával.

Azonban eme elemek egyike sincs hatással a 2003/86-os irányelv rendelkezéseinek értelmezésére, mivel a Dublin III rendelet nem szól a kísérő nélküli kiskorúak családegyesítéséről, és a nemzeti jogalkotók által valamely irányelv átültetésekor használt kifejezések az irányelv értelmezését nem befolyásolhatják[22].

III.3. Az előterjesztett rendelkezések teleologikus értelmezése kapcsán Luxembourg emlékeztetett arra, a 2003/86-os irányelv célja – az 1. cikk értelmében –, hogy meghatározza a családegyesítési jog gyakorlásának feltételeit a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok vonatkozásában.

Az irányelv (8) preambulumbekezdéséből az következik: az a menekültek számára előnyösebb feltételeket állapít meg e családegyesítési jog gyakorlására. Különös figyelmet kell fordítani ugyanis a helyzetükre ama okokra figyelemmel, amelyek miatt el kellett hagyniuk országukat, és amelyek megakadályozták azt, hogy ott rendes családi életet éljenek.

E célkitűzésnek megfelelően az irányelv célja, hogy megkönnyítse a kísérő nélküli kiskorú menekültnek az elsőfokú, egyenes ági felmenő rokonaival való családegyesítését. Az ilyen családegyesítés főszabály szerint az egyes tagállamok mérlegelésének tárgyát képezi. Feltétele, hogy az elsőfokú, egyenes ági felmenő rokonok a családegyesítő eltartottjai legyenek, és a származás szerinti országban ne részesüljenek a szükséges családi támogatásban. Ezzel szemben az irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja ettől az elvtől eltér.

A Dublin III rendeletre és a „családtag” fogalmának meghatározására való hivatkozás azt feltételezi, hogy a kiskorú nem házas, továbbá pedig a külföldiekről szóló belga törvénybe – amely az irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontját – átültetve előírja, hogy a kísérő nélküli kiskorú szülei tartózkodhatnak Belgiumban, feltéve, hogy „azért érkeznek, hogy vele éljenek”[23]. A Dublin III rendelet nem szól a kísérő nélküli kiskorúak családegyesítéséről, és a nemzeti jogalkotók által valamely irányelv átültetésekor használt kifejezések nem befolyásolhatják eme irányelv értelmezését, mivel ez a rendelet egy harmadik országbeli állampolgár, vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételeket és eljárási szabályokat állapítja meg.

A főtanácsnok megközelítésében a „kísérő nélküli kiskorú” fogalmának megszorító értelmezése, amely kizárja a házas kiskorúakat, tehát ellentétes lenne ezzel a különleges védelemre irányuló célkitűzéssel. Azzal a következménnyel járna, hogy az olyan házas kiskorú, akinek a házastársa az unió területén tartózkodik, nem részesülhetne a 2003/86-os irányelv által a számára biztosított fokozott védelemben, noha a kiskorúak különös kiszolgáltatottságát a házasság ténye nem enyhíti. Épp ellenkezőleg, a házasság ténye, különösen a kiskorú lányok tekintetében, az erőszak olyan súlyos formájának való kitettséget jelezheti, mint a gyermekházasságok és a kényszerházasságok[24].

Ezt erősíti az irányelv (11) preambulumbekezdése is, mely szerint a családegyesítési jogot a tagállamok által elismert értékek és elvek megfelelő betartásával kell gyakorolni, amelyek között a nők és a gyermekek jogainak védelme is szerepel. Az irányelv tehát szintén a kényszerházasságok megelőzésére irányuló célkitűzéseket szolgálja[25].

Az irányelv 5. cikkének (5) bekezdése előírja továbbá, hogy a családegyesítési kérelem elbírálása során megfelelő figyelmet kell fordítani a kiskorú gyermekek mindenek felett álló érdekeire.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikke ehhez hasonlóan úgy rendelkezik, hogy a gyermekekkel kapcsolatos tevékenységben a gyermek mindenek fölött álló érdeke az elsődleges szempont. A jogalkotó szándéka elsősorban arra irányult, hogy a szülőket azokkal a kiskorú gyermekekkel egyesítse, akik e szülők felügyelete alatt állnak.

Ebből következően nem állapítható meg analógia a valamely tagállam területén tartózkodó családegyesítő szülőjéhez csatlakozni kívánó kiskorú helyzete és a valamely tagállam területén tartózkodó kiskorú menekült helyzete között, mivel a jogalkotó az erre a két helyzetre alkalmazandó rendszereket egyértelműen meg akarta különböztetni.

Kétségtelen tény azonban, hogy a kísérő nélküli kiskorú menekült családi állapota gyakran nehezen állapítható meg, különösen az olyan országokból származó menekültek esetében, akik nem tudnak megbízható hivatalos okmányokat kiállítani. Így az az értelmezés, amely szerint az irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja nem korlátozza az elsőfokú, egyenesági felmenő rokonokkal való családegyesítés lehetőségét kizárólag a nem házas, kísérő nélküli kiskorú menekültekre, megfelel az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elvének is, mivel biztosítja, hogy a családegyesítési jog ne függjön az érintett személy származási országának közigazgatási kapacitásától[26].

III.4. A fentiek összefüggésében az irányelv rendelkezéseit a Charta 7. cikkének és 24. cikke (2) és (3) bekezdésének fényében kell értelmezni és alkalmazni, amelyek arra kötelezik a tagállamokat, hogy a családegyesítés iránti kérelmeket az érintett gyermekek érdekeinek figyelembevételével vizsgálják a családi élet elősegítése érdekében[27].

A Charta 7. cikke elismeri a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot. Másrészt a Charta e rendelkezését a 24. cikkének (2) bekezdésében elismert, a gyermek mindenek fölött álló érdekének figyelembevételére vonatkozó kötelezettséggel összefüggésben kell értelmezni, és e rendelkezés olyan határozatokra is alkalmazandó, amelyeknek nem a kiskorú a címzettje, de jelentős következményekkel járnak rá nézve[28]. Ennek során az EUB megítélése szerint figyelembe kell venni a gyermeknek a mindkét szülőjével való rendszeres és személyes kapcsolattartásra vonatkozó, a Charta 24. cikkének (3) bekezdésében[29] kifejezett szükségét[30].

IV. Az Európai Unió Bíróságának ítélete

Luxembourg határozata szerint a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-ei 2003/86/EK tanácsi irányelv 10. cikke (3) bekezdése a) pontjának az irányelv 2. cikkének f) pontjával összefüggésben adott értelmezése szerint az elsőfokú, egyenes ági felmenő rokonokkal való családegyesítés céljából a családegyesítői jogállás megszerzéséhez a valamely tagállamban tartózkodó kísérő nélküli kiskorú menekültnek nem kell házasulatlannak (magyarul hajadonnak vagy nőtlennek) lennie.

Lábjegyzetek:

[1] 2022. november 17-i X és a Belgische Staat C‑230/21. sz. ügy ítélet ECLI:EU:C:2022:887 (Ítélet)

[2] A családegyesítési jogról szóló 2003. szeptember 22‑ei tanácsi irányelv

[3] A családegyesítési jogról szóló 2003. szeptember 22‑ei tanácsi irányelv

[4] Maciej Szpunar főtanácsnoknak az X. kontra Belgische Staat C‑230/21. sz. ügyben tett indítványa (Indítvány), 2. pont

[5] Az 1990. november 13-ai Marleasing-ítélet, C-106/89, 8. pont

[6] Egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 2013. június 26‑ai 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet („Dublin III” rendelet)

[7] Ítélet 12-24. pont

[8] A belga nemzetközi magánjogi törvénykönyv, a Wetboek van internationaal privaatrechta (WIPR) 21., 27. és 35. cikke

[9] A 2018. április 12‑ei A. és S.‑,C‑550/16, EU:C:2018:248, 37. pont

[10] „Ha a menekült kísérő nélküli kiskorú, a tagállamok:

a)      családegyesítési célból a 4. cikk (2) bekezdésének a) pontjában megállapított feltételek alkalmazása nélkül engedélyezik a kiskorú első fokú, egyenes ági felmenő rokonainak beutazását és tartózkodását”

[11] „Törvény vagy rendelet útján a következő családtagok beutazását és tartózkodását engedélyezhetik:

a)      a családegyesítő vagy házastársa első fokú egyenes ági felmenő rokonai, amennyiben az ő eltartottjai, és a származás szerinti országban nem részesülnek megfelelő családi támogatásban”

[12] A. és S.-ítélet, 34. pont

[13] Indítvány 28, 29. pont

[14] A 2003/86 irányelv 4. cikkének (1) és (5) bekezdése

[15] Ítélet 30. pont

[16] Ítélet 35. pont

[17] A. és S.-ítélet, 44. pont

[18] Indítvány 38. pont

[19] A 2010. március 4‑ei Chakroun-ítélet, C‑578/08, EU:C:2018:117, 48. pont

[20] Indítvány 39. pont

[21] Az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 2011. április 7‑én elfogadott egyezmény (Isztambuli Egyezmény) preambuluma

[22] A Dublin III rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerint: „Amennyiben a kérelmező kísérő nélküli kiskorú, a felelős tagállam az, ahol a kísérő nélküli kiskorú családtagja vagy testvére jogszerűen tartózkodik, feltéve, hogy ez szolgálja leginkább a kiskorú mindenek felett álló érdekeit. Amennyiben a kérelmező házas kiskorú, akinek házastársa nem tartózkodik jogszerűen a tagállamok területén, a felelős tagállam az, amelyben a kiskorúért az adott tagállam jogszabályai vagy nemzeti gyakorlata szerint felelős édesanya, édesapa, más felnőtt, vagy a kiskorú testvére jogszerűen tartózkodik”

[23] Indítvány 43. pont

[24] Indítvány 46. pont

[25] A 2014. július 17‑ei Noorzia-ítélet, C‑338/13, EU:C:2014:2092, 15. pont

[26] Ítélet 46. pont

[27] A 2020. július 16‑ai État belge- [Családegyesítés – Kiskorú gyermek] ítélet, C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577, 35. pont

[28] État belge-ítélet, 36. pont

[29] „Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve, ha ez az érdekeivel ellentétes”

[30] État belge-ítélet, 34. pont


Kapcsolódó cikkek

2024. július 9.

Olaszországban jogvita lett a strandolásból

Az olasz tengerpart elképzelhetetlenek strandfürdők nélkül. Az önkormányzatok évtizedekig átláthatatlanul adták ki az üzemeltetési jogokat, megsértve az uniós versenyjogot. A következőkben a szerző egy bizarr jogi és politikai vitát tár a Jogászvilág olvasói elé.

2024. június 24.

Mi köze a kékúszójú tonhalaknak a keresetek befogadhatóságához?

Cikkünkben az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés („EUMSz”) 263. cikkének (4) bekezdése alapján benyújtott közvetlen keresetek (megsemmisítési keresetek) egyes befogadhatósági feltételeit vizsgáljuk, elsődlegesen az Európai Unió Bírósága által kialakított esetjog alapján.