A gyermekquadért való felelősség

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A gyermekquad üzemeltetése fokozott veszéllyel járó tevékenység. Az egészséges, teljes családban éléshez fűződő személyiségi jog megsértése miatt olyan családtag is érvényesíthet kártérítési igényt, aki a károkozó eseményt követően született, de a károkozó esemény idején már magzati állapotban volt – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az I. rendű felperes férje és közös 7 éves gyermekünk (II. rendű felperes) a családi baráttal terepmotorozásra mentek 2006. május 2-án. Az apák motorkerékpárral, a II. rendű felperes pedig egy gyermekquaddal közlekedett. A családi barát a crossmotorjával ugratni akart. Ennek megkezdése előtt szólt a barátjának, hogy vigyázzon a gyermekére, majd lendületszerzést követően az emelkedőn felhajtva ugratott. Az apa azonban nem helyezte biztonságba a gyermeket és nem felügyelte mozgását, és a barát sem győződött meg arról, hogy a II. rendű felperes biztonságos távolságba került. Már a levegőben volt, amikor észlelte, hogy a növényzet mögül a II. rendű felperes a quaddal elé hajtott. A barát a motorral együtt ráesett a II. rendű felperesre, aki a baleset következtében súlyos sérüléseket és maradandó egészségkárosodást szenvedett. A gyerek munkaképességének csökkenése, gyermekkorára is tekintettel 100%-os mértékű, egész életében mások ellátására szorul. A III. rendű felperes, a II. rendű felperes testvére a beleset után, 2006. május 19-én született.

Az I. rendű felperes nem vagyoni kártérítést követelt és a keletkezett károk és többletköltségek miatt egyösszegű vagyoni kárigényt érvényesített, továbbá ápolás-gondozás, gyógyszerköltség, rehabilitáció, közlekedési többletköltség, háztartási kisegítő és keresetveszteség címén is járadékigényt terjesztett elő. A II. rendű felperes 19 000 000 forint, a III. rendű felperes 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítést követelt.

Az alperesi érvelés szerint a baleset bekövetkezéséért a II. rendű felperesnek mindkét szülője, így az I. rendű alperes is felelős a Ptk. alapján, mert gondozói kötelezettségeit megszegte, ezért 50%-os kármegosztás alkalmazását kérte. Ezen túl kérte, hogy a III. rendű felperes kereseti kérelmét teljes mértékben utasítsa el a bíróság.

quad

 

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a négykerekű quad használata és üzemeltetése fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül. A II. rendű felperes a baleset idején 7 éves volt, így életkoránál fogva nem volt képes átlátni és felmérni magatartásának a következményeit, ezért felelősségre nem vonható, helyette gondozója felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A bíróság szerint az apa nem az általában elvárható módon gyakorolta a felügyeletet, amikor a baleset időpontjában tőle 50 méterre volt a gyerektől, és nem gondoskodott a biztonságáról. Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az I. rendű felperes sem tett eleget gondozói kötelezettségének. Álláspontja szerint a motor vásárlása a szülők együttes döntése alapján történt, arról az anyának tudomása volt, és tudnia kellett arról is, hogy a quadmotor veszélyes üzem. A bíróság a szülőket felelősnek találta abban, hogy a 7 éves gyermek számára veszélyes üzemű járművet vásároltak, és abban is, hogy a gyermeket hogyan és miként tanították meg a motorral való közlekedésre, hogyan felügyelték a motor használata közben. Meglátása szerint a szülő csak akkor mentesülhet e felelősség alól, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy e tekintetben mulasztás nem terheli. Mivel az I. rendű felperes tudott arról, hogy gyermeke motorozni megy, a bíróság tőle elvárhatónak tekintette, hogy felhívja a gyermek apjának figyelmét a gyermek koncentrált felügyeletének ellátására.

Kiemelte azt is, hogy amíg a szülők teljes bizonyosságot nem szereztek arról, hogy a gyermek hosszú időn keresztül egyedül is képes és alkalmas a quadmotor használatára, addig a szülő a gondozás és felügyelet terén egy pillanatra sem lazíthatott volna. Mindezek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az I. rendű felperes sem úgy látta el a balesetet szenvedett gyermek felügyeletét, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, ezért magatartása a baleset bekövetkezésében közrehatott, így 50%-os kármegosztást alkalmazott.

Elutasította viszont a III. rendű felperes keresetét. Bár tényként állapította meg, hogy a III. rendű felperesre a baleset és annak következményei miatt jóval kevesebb idő és figyelem összpontosul beteg testvéréhez képest, és mindennapjait meghatározzák a II. rendű felperessel kapcsolatos teendők, a pillanatnyi egészségi állapota. Sőt, azt is életszerűnek találta, hogy ez lelkileg is megviseli, de úgy ítélte meg, hogy a III. rendű felperes már ebbe a családi környezetbe született, ekként folyamatosan hozzászokott mindezekhez a hátrányos körülményekhez.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az I. rendű felperest megillető kártérítés összegét felemelte, illetve kötelezte az alperest, hogy fizessen a III. rendű felperesnek 2 000 000 forintot. A másodfok nem minősítette a quadot veszélyes üzemnek, mivel álláspontja szerint a II. rendű felperes egy olyan, ún. gyermekquaddal közlekedett, amely 6-16 év közötti gyermek használatára készült, és vétőképtelen gyermek is használhatta. Működése kívülről kontrollálható volt, mert egy távirányító tartozott hozzá, amely ebben az esetben is a felügyeletet ellátó szülő birtokában volt. E távirányító segítségével a jármű 100 méteres hatótávolságon belül a vezető gyermek akaratától függetlenül megállítható, leállítható volt. A jármű csak egy sebességfokozatban volt használható, ami az elérhető sebességét egy gyermekkerékpárral elérhető sebesség alatt limitálta, így nézete szerint a quad üzemeltetése nem jelent nagyobb veszélyt sem annak vezetőjére, sem környezetére, mint egy gyermekkerékpár, amelyet a bírói gyakorlat nem tekint veszélyes üzemnek. Mindezek következtében a balesetet a crossmotor vezetője fokozott veszéllyel járó tevékenység körében okozta. Úgy vélte, a crossmotoros tekintetében a II. rendű felperes quad­dal való közlekedése nem tekinthető elháríthatatlan külső oknak, mivel a crossmotoros tudott a II. rendű felperes jelenlétéről, és amikor elhatározta az ugratást, tudta, hogy a gyermek is azon a területen quadozik. Kellő előrelátás mellett számítania kellett volna a gyermek jelenlétére, ezért a II. rendű felperesnek az a magatartása, hogy quad­motorral közlekedett, az elháríthatóság keretein belül maradt. Ilyen esetben a veszélyes üzemi tevékenység folytatóját teljes felelősség terheli. Kármegosztásnak akkor sincs helye, ha a károsult személyi gondozója a felügyelet érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A III. rendű felperes keresetével kapcsolatban kiemelte, hogy bár valóban a balesetet követően született, de a kettő között csak két hét telt el. Álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy a III. rendű felperes a születésétől fogva abban a családi környezetben él, abban szocializálódik, amelynek mindennapjait a II. rendű felperes baleset utáni maradványállapota határozza meg, nem ad alapot annak kimondására, hogy a III. rendű felperes nem szenvedett el nem vagyoni hátrányokat. Az ugyanis, hogy a III. rendű felperes megváltozott életvitelű családba született és így nem is volt alkalma megtapasztalni egy fizikailag és mentálisan is ép család mindennapjait, nem változtat azon a körülményen, hogy ahhoz az életvitelhez képest, amelyet a családja folytathatott volna a baleset hiányában, teljesen más családi életvitel mellett nőhet fel. Egy minden szempontból teljes, kiegyensúlyozott és szerető családban felnövekvő gyermek számára a természetes lehetőségek elvesztése a III. rendű felperes egészséges, teljes családban éléshez fűződő személyiségi jogát önmagában is sérti.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes vitatta, hogy a gyermekquad nem minősül veszélyes üzemnek. Helytelennek tartotta a gyermekkerékpárhoz hasonlító érvelést, mivel az emberi erővel, a quad pedig géppel hajtott jármű. Kiemelte, hogy a gépjármű veszélyes üzemi jellege nem szűnik meg önmagában amiatt, hogy azt valamilyen okból rövid időre leállították, ezért nézete szerint a II. rendű felperes motorozása veszélyes üzemi tevékenységnek minősült, függetlenül attól, hogy a baleset időpontjában éppen állt. Tévesnek találta a III. rendű felperes javára ítélt nem vagyoni kártérítést is. Nem találta bizonyítottnak, hogy a III. rendű felperes pszichés vagy mentális kárt szenvedett a testvére súlyos baleseti eredetű egészségkárosodása miatt. Vitatta, hogy a III. rendű felperesnek személyiségi joga lenne az egészséges, teljes családban éléshez.

Készüljön fel velünk az új Pp. hatálybalépésére!

 A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata >>

A polgári prendtartás jogszabálytükör >>

Polgári perrendtartás modul (Jogtár-kiegészítés) >>

Bevezetés az új polgári perrendtartás szabályaiba képzéssorozat >>

 

A Kúria megállapításai

A Kúria részben jogszabálysértőnek találta a jogerős ítéletet. Nem értett egyet azzal, hogy a gyermekquad üzemeltetése nem minősül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek. Műszaki szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy a jármű 3 különböző sebességfokozatban való üzemeltetésre alkalmas motorral van felszerelve. Az a körülmény, hogy átmenetileg valamilyen meghibásodás folytán nem volt lehetséges a 2-es sebességfokozatba való kapcsolás, még nem szünteti meg a jármű veszélyes üzemi jellegét. Ezért ez a jármű műszaki adottságainál fogva megfeleltethető egy segédmotoros kerékpárnak. Ezen az a körülmény sem változtat, hogy működése távirányítóval kívülről kontrollálható. Mivel a quad használata fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül, a Kúria szerint a másodfokú bíróságnak érdemben vizsgálnia kellett volna az I. rendű felperes gondozói minőségben elkövetett esetleges felróható magatartását.

A III. rendű felperest érintő részben ezzel szemben jogszerűnek minősítette a jogerős döntést. Érvelése szerint a III. rendű felperes, aki a baleset idején magzati állapotában jogi várományos helyzetben volt, születésével az alperes magánjogi felelőssége körébe tartozó okból olyan családba született, amelyben lehetősége sem nyílt az egészséges, teljes családban való élet megélésére. Ezt a személyi hátrányt a bírói gyakorlat személyhez fűződő jogként védelemben részesíti. Kiemelte továbbá, hogy az egészséges, teljes családban való élet megéléséhez fűződő jog polgári jogi védelemben értelemszerűen csak akkor részesíthető, ha annak sérelméhez, megsértéséhez polgári jogi felelősség kapcsolódik. Ha valaki sorsszerűen születik ilyen családba, az emiatt elszenvedett hátrányokért valóban nem érvényesíthet kárigényt, de azért nem, mert nincs senki, aki a hátrányos következmények okozása miatt felelősségre vonható lenne.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a III. rendű felperesre vonatkozóan hatályában fenntartotta, másik részében pedig hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. III. 20.381/2017.) a Kúriai Döntések 2017/12. számában 406. szám alatt jelent meg.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!