Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A büntetőeljárás elhúzódása egyre nagyobb probléma a jogalkalmazás hétköznapjaiban, ezért mostanság az igazságszolgáltatás kiemelt figyelmet szentel a tárgyalást kiváltó megoldásokra. A Be. most zajló kodifikációs folyamatában ezért nem meglepő, ha az eljárást rövidíteni igyekvő jogintézmények válnak hangsúlyossá.
Az elv, mely már a múlt század végén a jogalkotó szeme előtt lebegett, igen egyszerű tételen alapszik: az eljárási garanciák teljes tárházával kikövezett tárgyalásra csak azokban az esetekben kerüljön sor, ahol igazából vita van. Ha a terhelt beismeri a bűncselekmény elkövetését és a bizonyítékok rendelkezésre állnak, akkor egyes bűncselekmények esetében (általában a csekély súlyúaknál) alkalmazhatók az egyszerűsített, rövidebb időn belül véget érő eljárások.
Gyakran hangoztatott ellenérv az eljárás gyorsításával szemben, hogy a tárgyalás elkerülése az eljárási garanciák egy részének elveszítésével is jár. Az Egyezmény 6. cikkében viszont az is szerepel, mint ahogy arra már utaltam: mindenkinek joga van arra, hogy az ellene emelt vádról ésszerű határidőn belül döntsenek. Az eljárások elhúzódása így a terhelt érdekeit is sérti, és az eljárás más résztvevőire nézve is hátrányos.
Az eltereléses technikák létjogosultsága nemcsak attól függ, mennyiben mondhatunk le az alapelvek egy részéről, melyek épp a tárgyalási szakban teljesednek ki, hanem attól is, hogy mennyiben tekinthetünk el a legalitás főszabályától. Az opportunitás elvének kiterjesztése erre megoldás lehet, továbbá azt se feledjük, hogy a terhelt a jogairól (pl. arról, hogy az ügyében tárgyalást tartsanak) önkéntesen le is mondhat, ha cserébe enyhébb büntetést kap.
A bírói eljárást kiváltó és azokat nem kikerülő megoldásoknál, az úgynevezett elterelő eljárásoknál az ügyészé a főszerep. Ebbe a csoportba az alábbi jogintézmények tartoznak:
– az eljárás megszüntetése,
– megrovás,
– vádemelés részbeni mellőzése,
– vádhalasztás,
– közvetítő eljárás,
– lemondás a tárgyalásról.
A másik csoportot azok a jogintézmények alkotják, melyek a bírói szakaszt bár nem kerülik ki, de a hagyományos értelemben vett tárgyalás elmaradásával képesek egyszerűsíteni és/vagy gyorsítani az eljárást. Ezek az alábbiak:
– bíróság elé állítás,
– tárgyalás mellőzése,
– a bíróság által alkalmazott mediáció.
A tárgyalást kiváltó megoldások egy részét az opportunitás elvének alkalmazása teszi lehetővé, más részük pedig sommás eljárás keretében valósítható meg.
A büntetőeljárásokban az egyik legkedveltebb elterelési technika a közvetítő eljárás, közismertebb nevén a mediáció
Az elterelési lehetőségekre hazánkban az eljárás különböző szakaszaiban van mód, többnyire a bírósági tárgyalás előtt, de egyes fajtáira a későbbiekben is sor kerülhet.
Az ügyészi mérlegelési jogkör alkalmazása az első helyen említett esetekben tehát felértékelődik. Ekkor az ő joga eldönteni, hogy bíróság elé viszi-e az ügyet vagy sem.
Az eljárás egyszerűsítését és/vagy gyorsítását jelentő jogintézmények egy része az enyhébb bűncselekmények esetében valósulhat meg, az úgynevezett sommás eljárások esetében viszont nem csupán a bagatell bűncselekmények esetében teszik lehetővé a büntetőper elmaradását. Ez utóbbiaknál feltétel, hogy a bűnügy egyszerű megítélésű legyen, a terhelt beismerje a bűncselekmény elkövetését, vagy akkor is, ha tetten érték. A bíróság elé állítás esetében éppen az előzetes eljárás (nyomozás) rövidül, és bár a bírósági szakaszra sor kerül, de a hagyományos vádemelés nélkül, továbbá a büntetőeljárás pár nap, de legfeljebb pár hét alatt véget ér.
Csakúgy, mint a sommás eljárás esetében, a büntetőparancsnál (tárgyalás mellőzése) is szerepet kap a bíró, de ebben az esetben az eljárás inkább adminisztratív jellegű, bírói eljárási jellemzőkkel nem igazán rendelkezik.
Az egyik legkedveltebb elterelési technika a közvetítő eljárás, közismertebb nevén a mediáció. Mivel a közvetítői eljárásban a konfliktus feloldását nem hatósági eszközökkel végzik, hanem többféle szempontot vesznek figyelembe, és több megoldási módot alkalmaznak, ezért ez a forma közelebb áll a mindennapok valóságához. A szakemberek arra jöttek rá, hogy az emberek igazságérzetét használva, könnyebben feloldhatók a konfliktusok. Így az sem mellékes szempont, hogy a megbillent társadalmi béke közös helyreállításának lehetőségét is megteremtik. Ezáltal lehetővé válik a társadalom „méregtelenítése”, hiszen a felek közötti konfliktus feloldása könnyebbé válhat.
A pert kikerülő eljárások következményeként a jogalkalmazók a súlyosabb bűncselekményekre koncentrálhatnak. A hivatalos eljárás pedig ennek megfelelően nagyobb jelentőséget kap. Ugyanakkor az igazságszolgáltatás tekintélye nem csorbul, mert bár az ügyész „kiadta a kezéből” az ügyet, és a bíróság sem tartott tárgyalást, a mediáció során kötött egyezséget mégis az igazságszolgáltatás szervei szentesítik.
Mindent összevetve, az elterelt eljárás következményeként egyrészről csökkennek az igazságszolgáltatás terhei, a rendszer fenntartásának költségei, másrészről az eredményes mediáció erősíti a társadalom igazságszolgáltatásba vetett hitét, harmadrészt pedig kimutatható, hogy a közvetítői eljárás bűnmegelőzési szempontból is kedvező hatással bír. Vagyis enyhíti az igazságszolgáltatás krízisének mélységét.
