A védjegybitorlás objektív felelősségen alapul

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Valamely gazdasági tevékenység körébe eső védjegyhasználati cselekmény megvalósulása esetén a védjegybitorlás megtörténte attól függetlenül megállapítható, hogy a bitorló szándéka a védjegy kifejezett használatára, illetve annak jogszerűségére kiterjedt-e – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes jogosultja volt a „CASTRUM” szóvédjegynek, valamint annak a színes, ábrás védjegynek, amelyek panziók, szállodai szolgáltatások, táborhelyek hasznosítása, gyógyászati szolgáltatások, különösen gyógyászati célú és más terápiás szolgáltatásokra állnak oltalom alatt. A felperes irányítása alatt álló CASTRUM csoport az ország számos helységében nyújt idegenforgalmi szolgáltatásokat „CASTRUM” márkanévvel. Az alperes 2010-ben vásárolta meg annak az ingatlannak a tulajdonjogát, amin korábban az előző tulajdonos a felperes hálózatának tagjaként, franchise szerződés alapján kempinget és panziót működtetett, és 2009 májusáig védjegyhasználati engedéllyel rendelkezett. Ezek a védjegyek az épület homlokzatán és a bejárat előtti táblán láthatók voltak. Az alperes a védjegyek eltávolítása nélkül az ingatlan megvásárlását követően felújítási munkákat végzett és a létesítményt 2013 júniusában nyitotta meg „Sopron-Balf kemping” név alatt. Ennek ellenére a közutak mellett kihelyezett táblák és különböző internetes oldalak (a felperes oldalát kivéve) még a CASTRUM Kemping és Panzióra hivatkoztak.

A felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes 2010. december 27-étől a védjegyek alatt szolgáltatás nyújtásával és reklámozásával, 2012. december 5-ig az épülethomlokzaton való megjelenítésével, valamint 2014. január 22-éig az útjelző táblákon és az internetes felületeken történő használatával bitorolta a védjegyeit. Az alperes azzal védekezett, hogy az ingatlanon 2013 júniusáig nem nyújtott vendéglátási szolgáltatást, ezt követően pedig „Sopron-Balf Kemping” elnevezés alatt üzemeltette a panziót és a kempinget, amelyet a sopron-balf-camping.hu internetes oldalon hirdetett. Az épület homlokzatán lévő feliratot a felperes felszólítása után eltávolította, a közutak mellé kihelyezett táblák tulajdonosaival, illetve a kifogásolt internetes oldalak üzemeltetőivel pedig nem áll jogviszonyban.

castrum

 

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes bitorolta a felperes védjegyeit, ezért az alperest az internetes használat abbahagyására kötelezte, egyben eltiltotta a megjelölések használatától. A bíróság álláspontja szerint nincs relevanciája annak, hogy a megjelöléseket viselő kemping vagy panzió üzemelt-e. A védjegytörvény [1997. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdés] nem kifejezetten gazdasági tevékenységet, hanem ebbe a körbe eső használatot kíván meg, a szolgáltatás előkészítése, adott esetben a renoválási munkák idején megvalósuló védjegyhasználat is ilyennek tekinthető. A bíróság úgy vélte, az interneten, épülethomlokzaton és útjelző táblákon közölt üzenetek nyilvánvalóan attól függetlenül célba érnek, hogy a szolgáltatást az alperes ténylegesen felkínálja-e.

A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és a felperes keresetét elutasította. Nem értett egyet azzal az állásponttal, hogy a védjegytörvény nem kíván meg kifejezetten gazdasági tevékenységet. Meglátása szerint a védjegybitorlás csak valamely megjelölés gazdasági jellegű, tényleges használatát eredményező, aktív magatartással valósulhat meg. A szolgáltatás előkészítése, a renoválás ideje alatt az épület homlokzatán, az útjelző táblákon és az interneten látható védjegyek tekintetében nem állapítható meg a bitorlás, mivel az érintett szolgáltatásokkal kapcsolatban a gazdasági tevékenység körébe eső használat nem nyert igazolást. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes az ingatlan átvételét követően nem intézkedett azonnal a korábbi üzemeltető által felhelyezett feliratok, ábrák eltávolításáról, nem szolgálhat a bitorlás elkövetésének alapjául, legfeljebb csak a tulajdonos gondatlanságát támasztja alá. A bíróság érvelése szerint az ismeretlen személyek által az internetre ellenőrizetlenül feltett információkért pedig az alperes nem tehető felelőssé.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a védjegyjogi használat fogalmát. Úgy vélte, adott esetben a szolgáltatás előkészítése idején megvalósuló védjegyhasználat is sértheti a védjegy funkcióit, ezért a renoválási munkák ideje alatt kifejtett védjegyhasználat is bitorlásnak minősül. A védjegy azonosító, megkülönböztető és tájékoztató funkciója ugyanis annak ellenére érvényesül, hogy az alperes által kínált szolgáltatás pillanatnyilag igénybe vehető-e, hiszen a fogyasztók okkal feltételezhetik, hogy a felpereshez köthető vállalkozásról van szó. Az interneten, az épülethomlokzaton és az útjelző táblákon közölt üzenetek a reklámozás funkcióját töltik be. Ezért a használat hiánya csak akkor lenne megállapítható, ha az alperes eljárt volna az internetes hirdetések és az útjelző táblák eltávolítása érdekében, ilyenre azonban nem került sor.

A polgári perrendtartás magyarázatokkal

 Az új Pp. alkalmazására való felkészülésre alig több mint 1 év áll rendelkezésre, ezért minden jogalkalmazó számára fontos a részletszabályok megismerése. Ebben segít könyvünk, amely kifejezetten gyakorlatias szemmel mutatja be az új törvény rendelkezéseit.

Megrendelés >>

 

A Kúria megállapításai

A védjegytörvény értelmében a kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel. E feltételek megvalósulása esetén tilos különösen szolgáltatás nyújtása vagy annak felajánlása a megjelölés alatt, illetve a megjelölés használata a reklámozásban. Aki ennek megsértésével a védjegyet jogosulatlanul használja, védjegybitorlást követ el.

A Kúria kiemelte, hogy a törvény alapján a védjegybitorlás objektív felelősségen alapuló jogintézmény, amely azt jelenti, hogy valamely gazdasági tevékenység körébe eső védjegyhasználati cselekmény megvalósulása esetén a védjegybitorlás megtörténte attól függetlenül megállapítható, hogy a bitorló szándéka a védjegy kifejezett használatára, illetve annak jogszerűségére kiterjedt-e. A védjegy használatára, illetve annak jogszerűségére irányuló tudat vagy szándék vizsgálatának legfeljebb a védjegybitorlás szubjektív jogkövetkezményének alkalmazása során lehet jelentősége. Nem tartotta megalapozottnak ezért a másodfok azon érvelését, hogy a védjegybitorlás csak aktív, tudatos magatartás tanúsítása esetén állapítható meg, ezért a gondatlanság következményeként megvalósult védjegyhasználat a bitorlás megítélése során nem értékelhető. A Kúria álláspontja szerint a védjegy használata az alperes részéről gondatlan magatartással valósult meg azáltal, hogy a korábbi ingatlantulajdonos szolgáltatásának reklámozására használt védjegy eltávolításáról nem intézkedett.

A reklám célú védjegyhasználat - függetlenül attól, hogy a kínált szolgáltatás igénybe vehető-e -, a gazdasági tevékenység körébe eső használatnak minősül, mert annak a fogyasztókra és más piaci szereplőkre is hatása van. A felújítási munkák alatt a védjegy használatából a fogyasztók arra következtethetnek, hogy a szolgáltatás előkészítését követően tovább folytatódik a Castrum-lánchoz kapcsolódó kemping működése. Mindezek alapján a Kúria helyt adott a felülvizsgálati kérelemben foglaltaknak.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 21.578/2016.) a Kúriai Döntések 2017/6. számában 190. szám alatt jelent meg.

 

A kép forrása: itt.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

  • Fotó: shutterstock

    Amennyiben az elkövetési magatartás több részcselekményből áll, az utolsó részcselekmény időpontja tekinthető elkövetési időnek. Törvényi egység esetén, ha valamennyi részcselekményt a bíróság már jogerősen elbírált, az el nem bírált új részcselekmény miatt nincs helye vádemelésnek, perújításnak lehet helye. Ugyanez irányadó az olyan részcselekményre nézve, amely az elbírált bűncselekménnyel alaki halmazatban áll – a Kaposvári Törvényszék eseti döntése.

  • bíróság, per, ügyvéd

    A büntetőeljárás indokolatlan elhúzódásával okozott nem vagyoni hátrány kiküszöbölése iránti igényt valamely személyhez fűződő jog megsértésének igazolása alapozhatja meg. Az eljárás észszerű időt meghaladó elhúzódása önmagában személyhez fűződő jogot nem sért - a Kúria eseti döntése.

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!