Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A szerző egy konkrét, anonimizált tényállást alapul véve arra hívja fel a figyelmet, némely esetben, így a vizsgált ügyben is, igen nehéz dogmatikailag állást foglalni abban a kérdésben, hogy adott cselekmény a rablás vagy a zsarolás törvényi tényállási elemeit meríti ki, esetlegesen tulajdon elleni szabálysértésnek minősül.
A feldolgozott jogeset alapját a szerző által a Székesfehérvári Járásbíróság nevében – a 2012. évi C. törvény és a 2012. évi II. törvény hatálybalépése előtt – jogerősen elbírált büntetőügy képezte.
A szerző egy konkrét, anonimizált tényállást alapul véve arra hívja fel a figyelmet, némely esetben, így a vizsgált ügyben is, igen nehéz dogmatikailag állást foglalni abban a kérdésben, hogy adott cselekmény a rablás vagy a zsarolás törvényi tényállási elemeit meríti ki, esetlegesen tulajdon elleni szabálysértésnek minősül.
A. tényállás
L. J. vádlott 2009 júliusában, az esti órákban, egy ismeretlen személyazonosságú fiatalember társaságában, a székesfehérvári …téren beszélgetést kezdeményezett N. L. sértettel. A vádlott társaságában tartózkodó fiatal férfi érdemben nem vett részt a beszélgetésben, ő a helyszínen háttérben maradt.
Röviddel N. L. sértett megszólítását követően, L. J. vádlott arra hivatkozással vette ki a sértett kezéből a telefonkészüléket, hogy ő mobiltelefonokkal foglalkozik. N. L. sértett azonnal visszakérte az elvett készüléket.
A cselekmény idején a mintegy 100 kilogramm súlyú, kifejezetten kisportolt testalkatú, a sértettel való beszélgetés közben mellizmait demonstratív módon a sértett előtt mozgató L. J. vádlott megtagadta az igen nyugodt, jámbor alaptermészetű, mintegy 110 kg súlyú N. L. sértett kérésének teljesítését.
Különféle történetekkel hozakodott elő annak magyarázatára, miért van szüksége arra, hogy a sértett átadjon számára 5 ezer forintot.
L. J. vádlott egyébiránt az N. L. sértettel kezdeményezett beszélgetés során a sértett kezéből kivett mobilkészülék telefonkönyvét is átvizsgálta, majd a sértett hívószámát saját mobiltelefonjába, arra való valótlan hivatkozással mentette el, hogy úgyis keresni fogja őt a pénz visszaadása érdekében.
N. L. sértett a beszélgetés közben a telefonjáért nyúlt, hogy azt visszakérje, mire L. J. vádlott az addig tapasztalt hangerejéhez képest erősebb hangon, határozottabban lépett fel a sértettel szemben, és továbbra sem adta vissza a sértettnek a készülékét.
N. L. sértett számára a nála fellelhető pénznél nagyobb értéket képviselt a vádlott birtokában lévő telefon. Egyrészről ugyanis a készülék útján tartotta a kapcsolatot távol élő családjával, másrészről attól is tartott, hogy előfizetéses telefonról lévén szó, akár bosszúból is letelefonálhatnak arról jelentős összegért abban az esetben, ha nem teljesíti L. J. vádlott kérését.
Mindezekre figyelemmel végül az összes nála lévő pénzt – 14 ezer forintot – átadta a vádlott számára.
B. tényállás
L. J. vádlott a fent hivatkozott ismeretlen kilétű fiatalember társaságában, a korábbi esetet követő mintegy két hét elteltével, késő délután ismét megállította a székesfehérvári …utcán gyalogosan közlekedő N. L. sértettet, és őt – felháborodást színlelve – felelősségre vonta, miért nem jelent meg a székesfehérvári …nál, amikor ő ott várt rá.
Ezen alkalommal egyértelműen nevezett tudtára hozta, hogy nem adja vissza a korábban elvett készpénzt, ehhez képest igen erőteljes hangon további 5 ezer forint átadására szólította fel N. L.-t.
N. L. sértett L. J. vádlott korábbiakhoz képest határozottabb, durva fellépését követően igyekezett elhagyni a helyszínt, mire L. J. vádlott fenyegető hangnemben megismételte követelését, majd miután a sértett azt állította, hogy nincs nála pénz, L. J. vádlott a továbbinduló N. L. sértettet megállásra szólította fel, és ellentmondást nem tűrő határozottsággal, agresszíven fellépve az állkapcsa eltörésével fenyegette meg.
N. L. sértett – mivel komolyan tartott attól, hogy L. J. vádlott beváltja fenyegetését – átadta a vádlott számára a nála lévő ezer forintot.
Kérdések a törvényi minősítéshez
A fent írt cselekmények törvényi minősítését illetően – álláspontom szerint – például az alábbi kérdések tehetők fel:
1. A korábban – 2009 júliusának közepén – a székesfehérvári …téren történtek kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy L. J. vádlott ezen alkalommal N. L. sértett sérelmére csak (szabálysértési értékre elkövetett) lopást vagy az ennél lényegesen súlyosabban minősülő zsarolást (és annak alap- vagy minősített esetét) valósított meg?
2. Ha a vádlott terhére írt korábbi cselekmény zsarolásként értékelendő, úgy eme cselekmény a vádlott által ezt követően megvalósított bűncselekménnyel a folytatólagosság törvényi egységébe foglalható-e vagy sem?
1.) Az a lefolytatott bizonyítást követően nem lehetett kétséges, hogy L. J. vádlott a B. tényállásban írt esetben az 1978. évi IV. törvény 321. §. (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő rablás bűntette megállapításához szükséges akaratot bénító fenyegetést alkalmazott az N. L. sértettnél lévő készpénz megszerzése érdekében, amikor a sértett agresszív megszólítását követően, ellentmondást nem tűrő határozottsággal, kifejezetten erőszakosan, durva hangnemben az állkapcsa eltörésével fenyegette meg N. L. sértettet.
L. J. vádlott a fenyegetés azonnali bekövetkezésével komolyan számoló N. L. sértett akaratát megtörte eme alkalommal, neki választást nem engedett, őt ezáltal arra kényszerítve, hogy követelését teljesítse, és átadja a birtokában lévő (összes) pénzt.
Álláspontom szerint az A. tényállásban körülírt esetben sem egyszerűen a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 157. §. (1) bekezdés a.) pontjába ütköző és aszerint minősülő lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés elkövetése írható a vádlott terhére, tehát nem idegen dolog jogtalan eltulajdonítási célzattal történő elvételét valósította meg L. J. vádlott N. L. sértett sérelmére, a székesfehérvári …téren, 2009 júliusának közepén.
Ehhez képest vagyon elleni erőszakos bűncselekmény, az 1978. évi IV. törvény 323. §. (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő zsarolás bűntette valósult meg a konkrét esetben.
A fenti helyen és időben L. J. vádlott részéről a zsarolás alapesetének megvalósításához szükséges – az 1978. évi IV. törvény 138. paragrafusában körülírt – szóbeli fenyegetés N. L. sértett felé nem hangzott el, azonban a zsarolási fenyegetést nemcsak szavakkal, hanem ráutaló magatartással is ki lehet fejezni. Ráutaló magatartással is kilátásba lehet helyezni olyan súlyos hátrányt, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.
Mindezekre figyelemmel a helyszínen nem egyedül, hanem másodmagával jelenlévő, kimondottan kisportolt testalkatú, megközelítőleg 100 kilogramm súlyú, N. L. sértettnél nyilvánvalóan valótlan történetek végighallgatását is kikényszerítő L. J. vádlott, a nyári melegben jól látható mellizmainak beszélgetés közbeni folyamatos mozgatásával, a telefonkönyv átvizsgálásával és a sértett számának elmentésével, majd a telefon visszakérését célzó kísérletek erőszakos, a korábbiakban használt hangerőhöz képest erősebb hangon történő visszautasításával olyan kényszerítésben megnyilvánuló, ráutaló magatartást tanúsított, amely N. L. sértett akaratára történő olyan pszichikai ráhatásként értékelhető, ami alkalmas volt arra, hogy a sértett ennek hatása alatt az elkövető által megkívánt magatartást tanúsítsa, és az eredetileg tőle követelt 5 ezer forinthoz képest az összes nála lévő pénzt átadja.
N. L. sértett L. J. vádlott fent körülírt viselkedése eredményeként nem került ugyan akaratát megbénító idegállapotba, megmaradt számára tehát a választás lehetősége, képes volt azt is felmérni, hogy a tőle elvett mobiltelefon a birtokában lévő összes pénznél többet ér, és ezen megfontolás vezette, amikor a telefonjáért cserébe az összes pénzét átadta L. J. vádlottnak.
|
Titkos adatgyűjtés a büntetőeljárásban |
|---|
Kis László kötete a büntetőeljárás egy nagyon vékony, ám annál szerteágazóbb kérdésének, a titkos adatgyűjtésnek próbálja felfedni minden vonulatát. |
N. L. sértett ugyanakkor – tartva a vádlotti követelés nem teljesítésének káros következményeitől – komolyan vette a fenyegetést, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a 110 kilogramm súlyú sértett mindenféle ellenszegülés helyett végül átadta a nála lévő 14 ezer forintot.
Az L. J. vádlott által az adott szituációban tanúsított magatartás már önmagában elég volt ahhoz, hogy N. L. sértettben komoly félelmet, azt a képzetet váltsa ki, hogy ha nem ad pénzt, testi épségét akár sérelem érheti.
Fentiek alapján – és az eset folytatásaként értékelhető rablási cselekményre is figyelemmel – az volt megállapítható, hogy L. J. vádlott az A. tényállásban írt esetben N. L.-t fenyegetéssel kényszerítette a nála lévő pénz átadására (tevésre), és ekként neki 14 ezer forint összegű kárt okozott.
2.) Álláspontom szerint az A. és a B. tényállásban írt bűncselekmények nem illeszthetők a folytatólagosság törvényi egységébe. A konkrét esetben ugyanis először zsarolást, majd ezt követően rablást valósított meg a vádlott a sértett sérelmére, ugyanakkor a folytatólagosság törvényi egységébe kizárólag ugyanazon törvényi tényállásban rögzített bűncselekmény alapesetei és minősített esetei foglalhatók.
A szerző – dr. Czikajló Ádám – jelenleg a Székesfehérvári Törvényszék 1. számú Büntető Fellebbviteli tanácsának előadó bírájaként lát el ítélkező tevékenységet, kirendelés útján.
